LEVÉLTÁRI FÜZETEK 11.
Kecskemét, 1994.
Tóth Ágnes
Viták a hercegszántói állami délszláv népiskoláról
(1947-48)
A tanítás az 1944/45-ös tanévben a frontvonal változásai, s a háborús események miatt az ország nagy részén az ősz folyamán megszakadt. A front áthaladtával a tanítás újraindítása, s az oktatásirányítás számos kérdése már a közigazgatás újjászervezésével egyidőben fölvetődött ugyan, az ideiglenes nemzeti kormány és gróf Teleki Géza vallás- és közoktatási miniszter azonban 1945 tavaszáig nem tett lépéseket reformok bevezetésére, illetve a korábbi közoktatás átszervezésére.
A II. világháborút követően a közoktatásban végrehajtott demokratikus átalakítás szükségessége először az egyes pártok programjaiban fogalmazódott meg. A politikai pártok és a kormány elképzeléseit azonban jelentősen befolyásolta e tekintetben az ország anyagi helyzete, a fegyverszüneti szerződés, és a szovjet katonai parancsnokság előírása is.
A hazai nemzetiségi tanulók oktatását a háborút követően a kormány 10.030/1945. M. E. sz. rendelete – 1945. október végén jelent meg – szabályozta először átfogó módon. E szerint: „… azokban a népiskolákban, ahol a jelenlegi oktatási nyelv megváltoztatására irányuló kívánság merül fel, legalább 10 tanuló szülőjének (gyámjának) kérésére, a nemzetiségi anyanyelvű tanulók szülői titkos szavazással döntenek abban a tekintetben, hogy gyermekeik számára:
1. anyanyelven folyó oktatást kívánnak-e a magyar nyelvnek, mint tantárgynak tanításával, vagy pedig
2. az anyanyelvet külön tantárgyként tanítsák.”1
A szülők tehát maguk szavazhattak az anyanyelvi oktatás formájáról, s ha ennek eredményeként 20 egy nemzetiséghez tartozó tanuló jelentkezett, lehetőség nyílt nemzetiségi nyelvű népiskola megnyitására. A szavazásokat 1945. december 31-ig kellett lefolytatni. Nehezítette azonban a szülők helyzetét, hogy kérelmüket a tanfelügyelőnél írásban, vagy az iskola igazgatójánál szóban, külön kellett kérniük, s a szavazás maga is egy bizottság előtt zajlott.
A következő év elején megjelent 330/1946. M. E. sz. rendelet a nemzetiségi községekben az anyanyelvi oktatást már kötelező érvénnyel rendelte el. Ez kimondja: „A nemzetiséghez tartozó tanulókat anyanyelven folyó oktatásban kell részesíteni. Az anyanyelvi oktatást állami iskolák létesítésével és fenntartásával, illetőleg államsegély nyújtásával kell biztosítani.”
A rendelet végrehajtási utasítása azonban még meg sem jelent, amikor a szakminiszter a tankerületi főigazgatókat arra utasította, hogy azokban a délszláv népiskolákban, ahol legalább 10 szláv anyanyelvű tanköteles van, azonnal be kell vezetni az anyanyelvi oktatást. Az egy hónappal később, 1946. február 15-én megjelenő végrehajtási utasítás már 15 egy nemzetiséghez tartozó tanuló jelentkezése esetén írta elő a nemzetiségi iskolába való beíratást.
A kormány, engedve a szovjet katonai parancsnokság nyomásának, a SZEB mellett működő jugoszláv katonai misszió, és a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja fokozódó követelésének, a délszlávoknak – míg a többi nemzetiség esetében ezt nem szorgalmazta – messzemenően igyekezett biztosítani az anyanyelvi oktatás lehetőségét, ezért 1946. októberében délszláv tanítási nyelvű állami népiskolák felállítását határozta el.
A terv elégedetlenséget váltott ki. Különösen a róm. katolikus egyház tiltakozott több ízben is, hisz sok községben, ahol eddig a nemzetiségek oktatása az egyházi iskolákban folyt, most az állami népiskolák alapítása került előtérbe. Bács-Bodrog vármegye 10 községéből – ahol eddig az egyházi iskolában végezték a tanítást – 9-ben akartak állami délszláv népiskolát létrehozni. A kalocsai érsek levélben tiltakozott Keresztúry Dezső miniszternél a történtek miatt: „Miniszter úr e rendelkezésével kapcsolatban tisztelettel közlöm a következőket: A délszláv anyanyelvű lakosság anyanyelvi oktatását róm. kat. iskoláim is megoldották, amennyiben az elmúlt tanévben Miniszter Úr rendelkezésére a szláv nyelvű tagozat felállítása érdekében a szülők megszavaztatása az egyházi főhatóság nélkül teljesen állami keretben megtörtént, s amennyiben, s ahol a szülők a szláv nyelvű tagozatba íratták a gyermekeiket. Általános tapasztalat az, hogy a szülők nagyon csekély mértékben, vagy egyáltalán nem kívánták gyermekeiket a szláv nyelvű tagozatba járatni, s így érthetetlen előttem, hogy miért kell a szülők akarata és kívánsága ellenére állami iskolát felállítani az érdekelt községekben…”2
Az érsek levelében elismerte azt is, hogy mindez igen súlyosan érinti egyházának az illető községekben eddig megszerzett és sértetlenül gyakorolt iskolafenntartói jogát. A körülmények kényszerítő hatása alatt belátta azt is, hogy a tiltakozáson túl vajmi keveset tehet az államosítási folyamat megakadályozására.
Az alább közölt dokumentumok e konfliktust mutatják be. Általuk érzékelhetővé válik a kormány szűk mozgástere, s az ezt súlyosbító felemás intézkedés-sorozata, a helyi nemzetiségi vezetők, s a lakosság törekvései, a községi önkormányzat reagálása. A nemzetiségi színezetű konfliktus mozgatója valójában általánosabb: hatalmi, politikai okokra volt visszavezethető. Az összeütközés megoldási metódusai szintén kor specifikusak. De talán éppen ezért tanulságosak…
1.
Kalocsa, 1947. december 31.
Grősz József kalocsai érsek levele a vallás- és közoktatási miniszternek a hercegszántói állami délszláv iskola tantermeinek ügyében.
Miniszter Úr!3
Hivatkozással folyó évi szeptember 3-án 127.532/1947. X. A. föo. szám alatt kelt nb. átiratára, tisztelettel értesítem Miniszter Urat a következőkről:
Miniszter Úr 1947. január 13-án 17.068/1947. IV. ü. o. szám alatt azt kérte többek közt, hogy a Hercegszántón létesített délszláv állami iskola részére egy tantermet bocsájtassak rendelkezésre. Ezen kérelmet Miniszter Úr folyó évi augusztus 28-án 116.580/1947. IV. ü. o. szám alatt a folyó tanévre is megismételte. Mindkét esetben közöltem Miniszter Úrral, hogy az iskola helyi hatósága a kívánt helyeken tanterem átengedése ügyében megfelelő határozatot hozott és Hercegszántóra vonatkozólag más alkalommal ugyancsak közöltem azt, hogy a róm. kat. egyházközség a délszláv iskola tanítási munkájának könnyebb megoldása végett nem egy, hanem két tantermet bocsátott rendelkezésre, azonban bizonyos feltételek mellett. E feltételekre többek közt azért is szükség volt, mert abban az épületben, ahol a két tantermet a rk. egyház ideiglenesen átengedte, van elhelyezve az egyházközségnek színpaddal felszerelt kultúrterme, ahol összejöveteleket tartanak. Az egyházközség kikötötte azt, hogy csak úgy és csak akkor bocsájtja ezt a két tantermet a délszláv iskola részére rendelkezésre, ha az ifjúsági összejövetelek, kultúrelőadások zavartalanul megtarthatók lesznek. Ezzel szemben a Délszláv Antifasiszta Front és a délszláv iskola részéről állandó jelentések mennek Miniszter Úrhoz, aminek egyik jele Miniszter Úr jelen átirata is. Tudomásom szerint a községben ismételten megjelent és megjelenik Rob Anton délszláv nemzetiségű képviselő, aki állandóan gyűjti az adatokat a rk. egyház képviselői ellen és ezek alapján tesz jelentéseket Miniszter Úrnak, vagy írja a Nase Novinéban az egyház ellen támadó cikkeit.
E kikötések alapján történt többek közt az, hogy november 21-én este, a község káplánja az ifjúságot békésen készítette elő a vasárnap tartandó színielőadásra. Este megjelentek az iskolában Filákovich Marin és Gorjánac Ivó sokác4 nemzetiségű hercegszántói lakosok, durván megtámadták a káplánt, azért, hogy hogyan mer bemenni az iskolába, mikor ahhoz a magyaroknak semmi közük, hol szerezte a kulcsot, bizonyára tolvajkulccsal jött be, de ők majd gondoskodnak róla, hogy utoljára tartsanak próbát, mert telefonálnak Budapestre, onnan küldöttség fog kiszállni és a magyarokat az iskolából kidobni. Rob Anton állítólag ezen eset kapcsán azt tanácsolta a sokácoknak, hogy tegyenek lakatot az ajtóra, s ha azt a magyarok feltörik, akkor a rendőrség fogja őket elintézni. A legerélyesebben és leghatározottabban tiltakozom az ilyesfajta támadások és provokációk ellen, s felkérem Miniszter Urat, hogy a délszláv iskola vezetőit, valamint az állandóan panaszt tevő Antifasiszta Front képviselőit utasítani méltóztassék arra, hogy a szerződésben kikötött feltételekhez alkalmazkodjanak. Ugyancsak felkérem Miniszter Urat, hogy ezen rendelkezéséről engem is tájékoztatni szíveskedjék. Ezt ugyan minden iratomban kihangsúlyozom, azonban Miniszter Úrtól még semmiféle értesítést nem kaptam a délszláv iskolákkal kapcsolatban a rk. iskola és a magyarság védelmében kiadott intézkedéséről.
A magam részéről a múltban is ismételten és egyidejűleg ismét utasítom a rk. iskola vezetőit, hogy a békés együttműködést munkálják, de nem utasíthatom őket arra, hogy az általuk jogszerűen jóváhagyásommal kikötött feltételeket hagyják el csak azért, mert a sokacok állandóan provokálják őket.
Újólag hangsúlyozom, hogy Hercegszántón a rk. egyházközség két tantermet adott át, de ha ezek a provokációk folytatódnak, el fogom rendelni, hogy csak egy tanterem engedtessék át, amint azt Miniszter Úr is kérte. Ez esetben a közös teremhasználat megszűnik. Ugyanis a szó alatti iskolaépületben három tanterem van. Ebből kettő összenyitható, s az egyikben van elhelyezve a színpad. A harmadik tanterem teljesen külön ajtóval van ellátva és a színielőadások alkalmával sem kapcsolódik a kultúrház céljait is szolgáló másik két tanteremhez. A délszláv iskola részére a harmadik tanterem, s a színpad nélküli másik terem engedtetett át. Ha Miniszter Úr így látja a kérdést megoldhatónak, kérem ilyen irányú értesítését, hogy csakis ennek az egy tanteremnek a kölcsönadását kívánja. Ez esetben a kifogások teljesen megszűnnének, mert a kultúrelőadások céljaira szolgáló másik két tanteremben a délszláv iskolának még vendégjoga sem lenne. Igaz, hogy ez esetben a délszláv iskolának be kell vezetnie a váltakozó rendszerű tanítást, amire a rk. iskolának épp a tantermek átengedése miatt már tavaly is át kellett térnie. Megoldható a kérdés oly módon is, hogy az ún. zárda-iskolában engedünk át egy vagy két tantermet, s a rk. iskola három osztálya jön át az ún. alsó iskola épületébe. A délszláv iskola vezetősége azonban idegenkedik attól, hogy a sokac tanulók a szünetben magyar gyermekekkel találkozzanak. Ez esetben nem merülhet fel panasz a kultúrterem használata miatt.
Megkönnyítené helyzetemet, ha e módok egyikét Miniszter Úr kiválasztaná, arról engem értesítene, s egyben a délszláv áll. iskola vezetőségét ahhoz való szigorú alkalmazkodásra utasítaná. Félek azonban, hogy a Miniszter Úr felé való ezen újabb békés javaslatom újból csak pusztába kiáltott szó marad…
Fogadja Miniszter Úr kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását.
Kalocsa, 1947. december 31.
2.
Kalocsa, 1947. december 31.
Grősz József kalocsai érsek levele a vallás- és közoktatási miniszternek a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének panaszaival kapcsolatban
Miniszter Úr!5
Hivatkozással Miniszter Úrnak múlt hó 19-én 161.265/47. X. A. föo. szám alatt kelt nb. átiratára, a róm. kat. egyház ellen intézett támadásokat és vádakat a leghatározottabban visszautasítom a kalocsai főegyházmegyére vonatkozólag.
A hercegszántói helyzet Miniszter Úr előtt nagyon ismeretes, arról ismételten tájékoztatást adtam, s egyidejűleg ugyancsak tájékoztatást adok, s biztosíthatom Miniszter Urat, hogy ott a plébános, a tanítóság és a magyarság olyan emberfeletti türelmet és igazságérzetet tanúsít, hogy nem megrovást, hanem elismerést és kitüntetést érdemelne. Miniszter Úr ott csak egy tanteremnek az átengedését kérte, ennek ellenére az egyházközség a békesség kedvéért két tantermet adott át bizonyos szerződéses kikötések mellett, amely szerződést azonban egyedül és kizárólag a délszlávok nem tartják meg és állami részről állandóan ők kapnak támogatást, a rk. egyház pedig ismételt kérelmünk ellenére miniszter Úrtól semmiféle támogatásban és védelemben nem részesül. Felkérem Miniszter Urat, utasítsa a panasztevőket, hogy az agitációt a délszlávok körében a kat. és magyar iskola ellen ne folytassák és azzal állandó súrlódásokat ne idézzenek elő.
Utasítsa továbbá Miniszter Úr a panasztevőket arra, hogy ne zaklassák azokat a délszláv szülőket, akik gyermekeiket a magyar tanítási nyelvű, vagy pedig a róm. kat. iskola délszláv tagozatába kívánják beíratni.
A délszláv állami iskolákat megkérdezésünk nélkül és rk. iskoláink ellen szervezték meg, s bár ez sérelmes, a nemzetiségi oktatást akkor a kormány kívánsága szerint teljesen ellátó iskoláinkkal szemben, mégis kezdettől fogva a békés megértés útját kerestem, aminek bizonysága az is, hogy Miniszter Úr kívánságára mindenhol tantermet engedtettem át a délszláv iskola részére. Itt említem meg, hogy a hercegszántói plébános már régen nem használja a vitézi címet.
Felkérem Miniszter Urat, hogy tett intézkedéséről tájékoztatni szíveskedjék.
Fogadja Miniszter Úr kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását.
3.
Kalocsa, 1948. január 26.
Grősz József kalocsai érseknek a vallás- és közoktatási miniszterhez küldött levele
Miniszter Úr!6
Miniszter Úrnak fenti tárgyban folyó hó 21-én 253.113/1948. X/A. főoszt. szám alatt kelt nb. irata kapcsán közlöm, hogy a helyszíni tárgyalásokra megbízottamul dr. Gyetvai Péter tb. kanonok, főegyházmegyei főtanfelügyelő urat küldtem ki, aki Veres Mihály pápai kamarás, hercegszántói plébános úrral együtt fog a bizottság munkájában részt venni.
Felkérem Miniszter Urat, hogy a helyszíni tárgyalások kezdetének óráját hivatalommal táviratilag, vagy távbeszélőn (délelőtt 9–13. óráig telefon: Kalocsa 1.) közölni szíveskedjék.
Fogadja Miniszter Úr kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását.
4.
Budapest, 1948. január
Bizottság kiküldése a hercegszántói délszláv tannyelvű népiskola elhelyezésére7
Megbízom Előadó Urat, hogy – mint az általam megbízott és kiküldött bizottság tagja – a Bács-Bodrog vármegyei Hercegszántó községben az állami délszláv tanítási nyelvű népiskola elhelyezésének kérdését folyó évi január hó 29-én és 30-án a helyszínen kivizsgálja s a vizsgálat eredményéről a bizottság vezetőjével közösen – megfelelő javaslattétellel – annak idején jelentést tegyen.
A Bizottság vezetésével dr. Horváth Zoltán min. osztálytanácsost, a IV.1. ügyosztály vezetőjét bíztam meg, másik tagjául pedig Juhász Józsefet, Bács-Bodrog vármegye tanfelügyelőjét jelöltem ki.
Megjegyzem, hogy a bizottság kiszállásáról egyidejűleg értesítettem a Miniszterelnök urat, a Belügyminiszter urat, mint az állami népiskola elhelyezéséről gondoskodni köteles községfelettes hatóságot, a kalocsai Érsek Urat, mint a befogadó róm. kat. iskola felettes hatóságát, valamint a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségét, mint a délszláv nemzetiségű lakosság érdekképviseletét, azzal a kéréssel, hogy a kiszállás idejére saját megbízottjuk kiküldésével is elősegítsék a kérdés minél kedvezőbb megoldását.
5.
Budapest, 1948. február 2.
Horváth Zoltán és Csuka Zoltán jelentése kiküldetéséről
Miniszter Úr!8
A hercegszántói tankötelesek részére (majdnem 400 tanuló) két épületben 8 tanterem áll rendelkezésre. Az egyik épület 5 tantermét (ún. zárda-iskolában) a magyar nemzetiségű, a másik épületben levő három tanterem közül kettőt a sokac-nemzetiségű tanulók javára használják. Ez utóbbi épületben levő harmadik tantermet jelenleg nem használják, abban színpad van, s a színpadot a magyar nemzetiségű tanulók kultúrális célú előadásaira veszik igénybe. Ez a tanterem összenyitható a vele érintkező másik tanteremmel, amely a sokac tankötelesek oktatására szolgál. A falu sokac és magyar lakosai között e harmadik tanteremnek előadásokra való használata miatt áthidalhatatlannak minősíthető ellentét alakult ki. Merev állítás merev tagadással áll szemben: a sokacok szerint az átengedett tanterem az előadások után szennyes, a tanítás menetében tisztátalansága nagy zavarokat idéz elő, a magyarok szerint ez az állítás nem felel meg a valóságnak. 300 magyar tanuló szülei és 89 sokac tanuló hozzátartozói között a felhozott sérelemmel arányban egyáltalán nem levő feszültség, ellenségeskedés zajlik, a maga rengeteg mellékhajtásával, bel- és külpolitikai vonatkozásával, világnézeti ellentéteivel, stb.
Az egynapos helyszíni szemle és kimerítő tárgyalás után az ottani állami délszláv iskola elhelyezésére a következő javaslatot tesszük Miniszter Úrnak:
1/ Intézzünk megkeresést, kérelmet a kalocsai érsekhez aziránt, hogy a hercegszántói ún. alsó iskolát teljes egészében engedje át bérleményként a délszláv tanítási nyelvű állami iskola elhelyezésének biztosítására.
Ennek az épületnek átengedésével az iskola 3. tanteremhez jut, a következő tanévben megnyitható benne az általános iskola I-V osztálya. Az átengedés nemcsak a megbékélés, hanem a délszláv iskola továbbfejlesztésének célját is szolgálja.
2/ Az épület átengedése kétségtelenül tulajdonkorlátozást jelent a róm. kat. egyházközségnek. Ezenkívül elveszti az előadások tartására alkalmas két összenyitható helyiségét is. Ezért módot kell nyújtanunk, kárpótlást a róm. kat. egyházközségnek arra, hogy megfelelő helyiséghez hozzájuthasson. A minisztérium kötelezettségként vállalja egy olyan tanteremnek a meglevő zárdaiskolához 1948. évi október hó 1-jéig való felépítését, mely a vele érintkező tanteremmel összenyitható lesz.
A hercegszántói magyar lakosok a minisztérium ilyen kötelezettség vállalása esetén hajlandók az 1/ pontban említett épület átengedésére, és arra is, hogy a minisztérium ilyen kötelezettségét vállaló határozatának megérkezte után a kérdéses tanteremben a színielőadások tartását megszüntetik. Ezt a hajlandóságot a magyarság helyi képviselői, valamint a kalocsai érsek megbízottja a vizsgáló értekezlet előtt kifejezték.
A tárgyaláson részt vettek: a nemzeti bizottság elnöke, a demokratikus pártok képviselői, a róm. kat. egyházközség képviselője, a róm. kat. iskolaszék választott tagjai, a sokac nemzetiség helyi szervezetének képviselői, a helyben működő valamennyi nevelő, a kalocsai érsek megbízottja (az egyházmegyei főtanfelügyelő), a miniszterelnökség, a belügyminisztérium megbízottja (Baranya vármegye főispánja), Rob Anton országgyűlési képviselő, valamint alulírottak, mint Miniszter Úr megbízottai.
A tanteremépítési költségek biztosítására javasoljuk a IV. főosztály és a X/A ügyosztály értekezletét.
Javaslatunk elfogadása esetén tisztelettel kérjük a szükséges kiadmánytervezetek elkészítésével dr. Horváth Zoltán min. o. tanácsos megbízását, mert – mint a helyszíni vizsgálati bizottság elnökének tapasztalatai – e kényes ügy további kibonyolításában előnyösen hasznosíthatók.
6.
Budapest, 1948. február 5.
A VKM kalocsai érseknek küldött tájékoztatás-tervezete intézkedéseiről.9
A hercegszántói magyar-sokac iskoláztatási és kulturális vonatkozású vitás ügy helyszíni vizsgálatának és megoldhatásának jogi és politikai természetű tényeit Főtisztelendő Érsek Úr előtt nem sorakoztatom fel. Abban a föltevésben, hogy Főtisztelendő Érsek Úr megbízottja, egyházmegyéjének főtanfelügyelője a helyszíni vizsgálat lefolyásának részleteit jelentette s elemezte azoknak társadalomlélektani és politikai jelenségeit, azzal a kéréssel fordulok Főtisztelendő Érsek Úrhoz, szíveskedjék utasítani a hercegszántói róm. kat. egyházközség képviseleti szervét, hozzon határozatot a hercegszántói ún. alsó, három tantermes iskolaépületnek a hercegszántói állami délszláv tanítási nyelvű általános iskola céljaira való bérbeadásáról és a bérbeadás feltételeiről.
Az épület teljes egészének bérbeadását tárcám következő megajánlásaival kívánom megkönnyíteni:
1/ A bérleti szerződést a hercegszántói róm. kat. egyházközségnek egyelőre 5 évi időtartamra a vármegye tanfelügyelőjével, mint meghatalmazottammal kell megkötnie.
A bérleti díj nem haladhatja meg a helybeli viszonyokhoz mért bérleti díj reális összegét.
A bérleti díjat a szerződő róm. kat. egyházközségnek tárcám félévi részletekben szolgáltatja.
A bérleti díj tárcám terhére való vállalása nem érinti Hercegszántó községnek a délszláv tanítási nyelvű állami iskola dologi támogatására vonatkozó kötelezettségét.
2/ A hercegszántói ún. zárdaiskolához egy normál tanterem rá- vagy hozzáépítésének költségeit – a kézi és igás napszámnak a hercegszántói katolikus hívektől remélt vállalására számítván – tárcám terhére vállalom. Az építkezésben méltányolom a hercegszántói róm. kat. egyházközség magyar nemzetiségű tagjainak azt a kívánságát, hogy az építendő új tanterem kiképzése egy már meglevő tanteremmel való összenyithatását lehetővé tegye.
Az építkezés előkészítése céljából műszaki (mérnöki) képesítésű megbízottamat a helyszínre kiküldőm.
A tanterem felépítésének végső határidejéül 1948. évi október hó l-jét jelölöm meg.
A tanteremépítés megalapozását, megkezdését (anyagvásárlás, stb.) már tízezer forint rendkívüli segély folyósításával elősegítettem.
3/ A hercegszántói ún. alsó iskolába beépített színpadnak a zárdaiskolába való áttelepítése, vagy esetleg ott új színpad létesítése csakis az egyházközség magyar és délszláv nemzetiségű tagjainak közös és arányos teherviselésén nyugodhatik.
Tisztelettel kérem Főtisztelendő Érsek Urat, szíveskedjék továbbra is segítő kezet nyújtani ahhoz, hogy a község két nemzetiségű lakóinak felzaklatott lelkületét – az iskolai oktatás és szabadművelődés érdekeinek mindkét nemzetiségre nézve lehető összeegyeztetésével – mielőbb megnyugtathassam. Kérem továbbá Főtisztelendő Érsek Urat, hogy intézkedéseiről és azok eredményeiről engem mielőbb tájékoztatni szíveskedjék.
7.
Hercegszántó, 1948. szeptember 4.
Jegyzőkönyv az 1948/49. tanévre történő beiratkozásról10
Készült Hercegszántón, 1948. évi szeptember hó 4-én, a megszervezendő Budzsáki délszláv tannyelvű iskola beiratkozására vonatkozó 96.415/1948. IV. VKM. sz. rendelet végrehajtása tárgyában.
Jelen vannak: Dr. Juhász János tanügyi tanácsos, a Bács-Bodrog vármegyei tanfelügyelő képviseletében, Vélin István hercegszántói állami délszláv iskola igazgatója és Zsuzsity Marin a magyarországi délszlávok demokratikus szövetség helyi csoportja képviseletében.
Dr. Juhász János tanügyi tanácsos ismerteti a fent említett VKM. rendeletet, mely szerint a Budzsákon délszláv tanítási nyelvű népiskola megszervezése érdekében beírást kell tartani.
Vélin István délszláv tannyelvű iskolai igazgató jelenti, hogy f. évi augusztus hó 30-án táviratot kapott Sebjanity Ferenc VKM-i délszláv iskolalátogatótól, hogy mint a szövetség (D. D. Sz.) kiküldöttje tartsa meg a beiratkozást. Ezért kéri a tanügyi tanácsost, hogy az újabb beiratkozás elrendelésétől tekintsen el, mert ezt feleslegesnek tartja. A tanügyi tanácsos közli az igazgatóval, hogy a beiratkozásra vonatkozó tanfelügyelői rendelkezést be kellett volna várnia. Újabb beiratkozást nem rendel el, hanem erről jelentést tesz a VKM-be.
Ezután Dr. Juhász János tanügyi tanácsos Vélin István igazgatóval kiszálltak Budzsákra, ahol megtekintették az iskolának szánt (ideiglenes) épületet és az ottani szülőkkel az érintkezést felvették. Az iskolának szánt épület, a volt Buják-féle csárda, kisebb átalakításokkal alkalmas volna ideiglenesen iskolahelyiségül, addig, míg rendes iskola épülhetne. A tanügyi tanácsos megemlíti, hogy egyúttal a magyar tanulók beiskolázását is ezzel meg kellene oldani, mert ellenkező esetben elkeseredést szülne a budzsáki magyar lakosság körében. Az épület alkalmasnak látszik arra, hogy egy nagyobb és egy kisebb tanterem létesíttessék. A tanügyi tanácsos kijelenti, hogy ez ügyben sürgősen és részletesen jelentést terjeszt fel a VKM-hez.
8.
Baja, 1948. szeptember 6.
Juhász János tanügyi tanácsos jelentése11
Jelentem, hogy a 96.415/1948. IV. számú rendelet végrehajtása céljából folyó hó 4-én kiszállottam Hercegszántóra. Ott Vélin István délszláv tanítási nyelvű iskola igazgatója jelentette, hogy a beíratást már megtartotta, mert erre távirati rendelkezést kapott.
A bemutatott távirat – aminek alapján a beíratást megtartotta, – a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségétől érkezett, amelyben a szövetség Vélin István igazgatót bízta meg képviseletével. Ezt magyarázta tévesen az igazgató arra, hogy a beíratást neki kell megtartania.
Erről jegyzőkönyvet vettem fel és ezt mellékelten felterjesztem.
Tekintettel arra, hogy szabályosan elrendelt beíratás sem hozna más eredményt, javasolom, hogy a beiratkozást elfogadni szíveskedjék. A beiratkozás szerint jelentkezett 14 délszláv tanuló. Kötelességem rámutatni azonban arra is, hogy a szóban lévő külterületen kétszer annyi magyar anyanyelvű gyermek is van. Nagy volna a magyar szülők méltatlankodása, ha csak a délszláv tanulók részére szerveznének iskolát, annál is inkább, mert a magyar szülők is még folyó év január havában kérték a budzsáki iskola felállítását. Az erre vonatkozó 339. számú felterjesztésemre 66.136/1948. IV. szám alatt értesített Miniszter Úr, hogy a budzsáki tankötelesek beiskolázását átmenetileg internátusi elhelyezéssel kívánja megoldani.
Erre azonban alkalmas épületet kapni nem lehetett, de szülők is idegenkednek az ilyen megoldástól.
Ezért javasolom, hogy a budzsáki iskolát a délszláv és magyar tankötelesek számára mielőbb megszervezni szíveskedjék.
Az iskolák ideiglenes helyiségéül az ún. Buják-féle volt kocsmaépületet javasolom. Ebben az épületben kisebb átalakítással és tatarozással 2 (1 nagyobb és 1 kisebb) tanterem és egy szükség tanítói lakás biztosítható.
9.
Budapest, 1948. szeptember 12.
Sebjanics Ferenc, a délszláv iskolák nevelési felügyelőjének jelentése12
A hercegszántói állami délszláv nyelvű népiskoláknál végzett 1948. szeptember hó 11-én látogatásommal kapcsolatban a következőket jelentem:
1./ Az iskola elhelyezése és felszerelése.
Az állami délszláv népiskola épülete rendbe van hozva. A tanítók létszámára való tekintettel viszont ajánlatos volna tantestületi szoba, illetve iroda helyiség megszervezése; erre a célra igénybe vehető volna a folyosó végén lévő használatlan helyiség. Mindegyik tanteremben észrevehető a szemléltető-eszközök hiánya.
2./ Az iskola működése.
A tanítás rendeletileg megállapított időben kezdődött. A tanulók létszáma: 84 fő, éspedig első osztályban: 8, másodikban: 12, harmadikban: 16, negyedikben: 8, 5.-8. osztályban pedig 41. Az ötödik és a hatodik osztályban a tanítók szakosítva kezdtek tanítani.
3./ A különálló volt görögkeleti szerb népiskola.
Az épületben tanító lakásán kívül 1 tanterem van hiányosan felszerelve, főleg szemléltető-eszközök hiányoznak. Az iskolában különben 27 szerb tanköteles gyermek van beiratkozva. A tanítás viszont a volt görögkeleti tanítási alapon megy, délelőtt és délután.
Javasolnám, hogy igazgatásilag ez a különálló népiskola olvadjon egybe az állami délszláv tannyelvű népiskolával.
10.
Budapest, 1948. szeptember 16.
A VKM X. osztályának beszámolója az 1948/49. tanévben létesítendő délszláv iskolákról13
A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége folyó év augusztus hó 25-én kelt beadványában több pontba foglalva kérte a hazai délszláv nyelvű oktatás fejlesztését. E kérelemmel kapcsolatban megbeszélések folytak főosztályunkon, majd folyó hó 13-án értekezlet volt a IV-es főosztályon Angyal János miniszteri osztályfőnök, a IV-es főosztály vezetőjénél. Az értekezleten a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége részéről Hovan Andria titkár és Sebjanics Ferenc tanügyi felügyelő, a X. főosztály részéről alulírott előadó vett részt. Az értekezleten a Délszláv Demokratikus Szövetség részéről elhangzott kérelmekkel kapcsolatban Angyal János osztályfőnök úr a kérelmek következő elintézési módját ismertette:
1./ A hazai állami délszláv tanítási nyelvű népiskolák közül – beleértve a közelmúltban államosított volt gör. kel. szerb népiskolákat is – a folyó iskolai évben négy általános iskola szervezése indul meg, hogy ezzel a hazai délszláv nemzetiség gyermekei oktatásának magasabb színvonala is biztosítva legyen. Így négy állami délszláv tanítási nyelvű népiskolának általános iskolává való fejlesztéséről döntött: Hercegszántón, Bácsalmáson (Bács-Bodrog vm.), Battonya (Csanád vm.) és Mohács (Baranya vm.). Ezek az iskolák központi fekvésüknél fogva a Szövetség előadása szerint alkalmasak lesznek a körzetükből befogadni és benépesíteni az iskola szakosított felső tagozatát, esetleges internátusokkal kapcsolatban is (Bácsalmás, Mohács).
A megbeszélés alapján a fent említett négy állami délszláv tanítási nyelvű általános iskola oktatási módja és tanerőjének megoszlása a következő lenne:
a./ Hercegszántó községben (Bács-Bodrog vm.) az eddigi állami délszláv tanítási nyelvű népiskolából egy horvátnyelvű általános iskola fejlesztendő, melynek az alsó-tagozatán két tanerő tanítana 2-2 osztályt, a felső két osztályban pedig szakosítás történne, az összevont V-VI. és VII-VIII. osztályban az ún. a/ és b/ módszerrel. Az iskolánál az oktatás elvégzésére megmarad az eddigi kettő okl. tanító és a két szerződéses tanító, tehát összesen négy tanerő.
Ugyancsak Hercegszántó községben eddig működő volt gör. kel. szerb iskola a fenti iskola fiókiskolájaként, szerb tanítási nyelvvel tovább működik. Hogy fiókiskolaként fennálhasson, egy második tanerő lesz alkalmazva, aki az anyaiskolában segédkezne a szakosított oktatás elvégzésében.
(A hercegszántói anyaiskolába a rendes beíratáskor a folyó iskolai évben 60 tanuló iratkozott be (múlt iskolai évben 106), a fiókiskolában pedig kb. 28 (múlt évben 28).
b./ Battonya községben (Csanád vm.) a jelenlegi állami délszláv tanítási nyelvű népiskolánál (volt gör. kel. szerb iskola) szerb tanítási nyelvvel megnyitjuk az V. általános iskolai osztályt, szakosított oktatási móddal. Az I-IV. és a VI-VIII.-ig terjedő osztályok egy-egy tanerővel osztatlanok maradnak. Az V. általános osztály oktatására két tanerőt bízunk meg.
Így Battonyán a folyó iskolai évben beiratkozott 102 tanulóhoz, az V. általános iskola megnyitása mellett négy tanerőt alkalmazunk.
c./ és d./ Mohácson (Baranya vm.) és Bácsalmáson (Bács-Bodrog vm.) ugyancsak megnyitjuk az V. általános iskolai osztályt, tekintettel azonban a kisebb tanulólétszámra, (Mohács kb. 17, Bácsalmás 34) az iskoláknál csak 3-3 tanerőt alkalmaznánk. Ezen iskoláknál a fejlesztést a Délszláv Demokratikus Szövetség az iskolák központi fekvésénél és fejlődési lehetőségénél fogva tartja feltétlenül szükségesnek. A mohácsi iskolánál az eddig állami délszláv tanítási nyelvű népiskolai tagozat és az eddigi volt gör. kel. szerb népiskola alkotna egy állami délszláv tanítási nyelvű népiskolát (önálló iskolát), melyben a szerb nyelvű oktatást kívánó s az alsó tagozatba járó tanulók egy tanerő által részesülnének tisztán szerb nyelvű oktatásban.
2./ A Délszláv Demokratikus Szövetség ama kérelmére, hogy egyes állami magyar tanítási nyelvű általános iskolákhoz a pécsi kisegítő tanítói tanfolyamokat hallgató kisegítő tanítókat a délszláv nyelv tantárgyként való oktatására alkalmazzuk, Angyal osztályfőnök úr ismertette, hogy oklevél nélküli tanerők az általános iskoláknál nem alkalmazhatók. Nem zárkózik azonban el – a tantárgykénti nemzetiségi nyelv oktatásának érdekében – attól, hogy az egyes állami délszláv tanítási nyelvű iskoláknál szerződtetett kisegítő tanítók – amennyiben az iskolájuknál az oktatás a folyó iskolai évben beiratkozott tanulók hiányában ideiglenesen szünetel – átjárjanak egyes állami magyar tanítási nyelvű általános iskolákhoz a délszláv nyelv tantárgykénti oktatására.
3./ A Szövetség kérelmére a IV. főosztály hozzájárul ahhoz is, hogy az egyes állami délszláv tanítási nyelvű népiskoláknál működő kisegítő ill. okleveles tanítók tantárgyként oktathassák szükség esetén a délszláv nyelvet a helybeli állami magyar tanítási nyelvű iskolában. Kivételesen a csobánkai állami magyar tanítási nyelvű iskolában a délszláv nyelv tantárgykénti oktatását a pomázi állami délszláv tanítási nyelvű iskola tanerője fogja ellátni.
A tantárgykénti oktatással kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy – amennyiben az illető tanító a saját anyaiskolájában az oktatás szünetelése miatt egyáltalán nem tanít – a kisegítő tanítók lehetőleg megkapják a rendes heti óraszámukat, amit több közel eső község iskoláiban való tantárgykénti oktatással lehet megoldani. A tantárgykénti oktatás osztályonként vagy összevonva a felső osztályokban heti 4, illetve 6 órában történne.
A fentieknek ezen ügyiratban való összefoglalása mellett főosztályunk 252.686/1948. X. szám alatt megkereste a IV. főosztályt a megbeszélések alapján hat újabb délszláv kisegítő tanító szerződtetése, s a 252.687/1948. X. számú ügyiratban 16 tanerőnek átosztása céljából. Ezen újabb alkalmazások és átosztások által egyelőre biztosítható a hazai délszláv nyelvű oktatás jelenlegi zavartalan folytatása. Mivel ezzel betöltést nyert a hercegszántói 6, battonyai 4, mohácsi és bácsalmási 3-3 szükséges tanítói állás is, tisztelettel kérjük a IV. főosztályt, hogy – az 1./ pont alatt ismertettek alapján – a 4 állami délszláv tanítási nyelvű népiskolának általános iskolává való fejlesztése iránt a fent leírt módon haladéktalanul intézkedni szíveskedjék.
11.
Budapest, 1948. szeptember 23.
Feljegyzés újabb állami délszláv tanítási nyelvű népiskolák megszervezésére14
A múlt iskolai évben Magyarországon 44 áll. délszláv tanítási nyelvű népiskola (tagozat) és 15 gör. kel. szerb népiskola állott fenn. Ezek közül 11 államiban az oktatás – beiratkozott tanulók hiányában – abban az iskolai évben ideiglenesen szünetelt.
A f. iskolai évben – a gör. kel. szerb iskolák államosítása után – összesen 59 állami délszláv tanítási nyelvű népiskola áll fenn, melyek közül 4 népiskolának általános iskolává való fejlesztése folyamatban van.
Az idei beíratási eredmények szerint a fennálló iskolák közül a f. iskolai évben előreláthatólag 24 iskolában (tagozatban) – benépesítés hiányában – az oktatás ideiglenesen szünetelni fog. A működő iskolák legcsekélyebb tanulólétszáma 7-8.
A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége a f. iskolai év kezdetén a fennálló rendeletek értemében kérte két új állami délszláv tanítási nyelvű népiskola felállítását: Hercegszántó-tanyákon (Bács-Bodrog vm.) és Bátya községben (Pest vm.). A Szövetség ezen iskolák megszervezésére nagy súlyt helyez, mivel állítása szerint ott nagyobb számú délszláv nemzetiségű lakos van.
A nemzetiségi nyelvű iskolák felállítására vonatkozó rendeletek értelmében egy új iskola megszervezéséhez 15 beiratkozott tanulóra van szükség.
Hercegszántó tanyákon kb. 13 jelentkező tanuló van, s ezen iskola megszervezését főosztályunk ajánlatosnak tartja.
Bátya községben a most megtartott beíratásokkor azonban csak 7 tanuló jelentkezett a délszláv nyelvű oktatásra.
Tekintettel a rendeletileg előírt szükséges 15 tanulólétszámra, tisztelettel kérjük Miniszter Úr döntését, hogy az utóbbi községben a beiratkozott 7 tanuló részére új áll. délszláv tanítási nyelvű népiskola megszervezhető-e.
Jegyzetek
1 A rendelet megjelenését megelőzően a kormány már 1945. augusztusában elrendelte a népiskola 1-8., a gimnázium, valamint a polgári iskola 1-4. osztálya helyett „általános iskola” elnevezéssel új, 8 osztályos iskola szervezését. Ennek kiépítésére azonban fokozatosan került sor.
2 Fehér Mária: A Bács-Bodrog megyei délszlávok alsó fokú oktatásának történetéhez 1945-1948. In.: Bács-Kiskun megye múltjából V. Kecskemét, 1983. 567.
3 Magyar Országos Levéltár (OL.) Jelenkori Gyűjteménye (J. Gy.) Vallás- és Közoktatási Minisztérium (VKM) iratai 253035/1948.
4 A horvátoknak Bács-Bodrog vármegyében két „néprajzi csoportját”, a bunyevácokat és a sokácokat különböztetik meg. A tárgyalt időszakban a bunyevácok alkották a többséget.
5 OL. J. Gy. VKM iratai 253185/1948.
6 OL. J. Gy. VKM iratai 253185/1948.
7 A közölt meghívás Csuka Zoltán szerkesztő, minisztériumi előadónak szól. – OL. J. Gy. VKM iratai 253035/1948.
8 OL. J. Gy. VKM iratai 203035/1948.
9 A minisztérium az érseknek küldött tájékoztatást megküldte Bács-Bodrog vármegye tanfelügyelőjének is, az alábbi kísérőlevéllel:
„Miniszterelnök Úr tudtával és megbízottjának jelenlétében Hercegszántó községben a magyar és délszláv nemzetiségű lakosság iskoláztatási és szabadművelési érdekeinek összeegyeztetése ügyében helyszíni vizsgálatot tartottam. A helyszíni vizsgálat és értekezlet határozmányin nyugvó, a kalocsai érsekhez intézett iratom másolatát Miniszterelnök Úrnak azzal a kéréssel küldöm meg, hogy e kényes problémákat felvető és következményekkel járható ügy megnyugtató megoldásában támogatni szíveskedjék.” Tájékoztatták továbbá a miniszterelnököt is:
„Felhívom Tanfelügyelő Urat, hogy a hercegszántói róm. kat. egyházközség képviseleti szervével az irat 1. pontjában foglaltak szerint a bérleti szerződést kösse meg. A bérleti szerződés jóváhagyásommal válik hatályossá. Felhívom továbbá Tanfelügyelő Urat, hogy a hercegszántói délszláv tanítási nyelvű állami népiskolának általános iskolává a 90.000/1947. VKM számú rendelet szerint való átszervezését a f. tanév végén kezdeményezze.” OL. J. Gy. VKM iratai 253185/1948.
10 OL. J. Gy. VKM iratai 252466/1948.
11 OL. J. Gy. VKM iratai 252466/1948.
12 OL. J. Gy. VKM iratai 252725/1948.
13 OL. J. Gy. VKM iratai 253825/1948.
14 OL. J. Gy. VKM iratai 253825/1948.
