Szivattyútelep – Karapancsa

A medrét, szélességét, folyási sebességét, vízszintjét állandóan változtató, vándorló, éltető-romboló Duna – történelme során – Baja alatt (Szeremle-Báta) két ágra szakadt, majd Bezdán-Kiskőszeg magasságában egyesült. A két Duna-ág közötti Mohács (Margitta)-sziget, amelynek területe 30000 hektár, a folyamszabályozások előtt észak-déli, nyugat-délkeleti lejtéssel szabad vízjárta terület volt.

A sziget vízviszonyai megváltoztak a Ferenc-csatorna rendszeréhez tartozó Baja-Bezdáni tápcsatorna elkészültével (1875). A terület nyugati szegélyét határoló Duna-védtöltés melynek megépítése a földtulajdonosok feladata lett volna ekkor még nem épült meg. A tápcsatorna nyugati, sziget felőli oldalán a hajók lóvontatására alkalmas töltést építettek, s ezután a megáradt Duna vize már nem folyhatott közvetlenül a baracskai Duna-ágba. Az 1800-as évek végére egyértelművé vált, hogy a Duna védtöltését mielőbb meg kell építeni, s hogy a mélyfekvésű térség fölösleges belvizeit csak átemeléssel, szivattyúzással lehet elvezetni. Ezért épült a tápcsatorna jobb oldali töltése mellett, Hercegszántó határában – s lett a térség legjelentősebb belvízrendezési műve – a karapancsai szivattyútelep (1904). A természetes vízfolyásokat, fokokat összekötötték, kitisztították, s szükség szerint kiegészítették. A szivattyútelep a belvízcsatornák gyűjtőjének szerepét betöltő Kadia-Dunából (amely kitűnő horgászvíz) átemeli a fölösleges belvizet egy nyomócsatornán keresztül a Baja-Bezdáni tápcsatornába.

A szivattyútelep gépi berendezését – két szívógáz-motorral hajtott turbinalapátos szivattyút – az építés korának európai színvonalán álló Ganz és Társa Gépgyár szállította és szerelte fel. Egyedisége, különleges érdekessége abból eredeztethető, hogy évtizedeken át fafűtéssel állították elő a generátorgázt, s csak később alakították át elektromos meghajtásúvá. A gépek üzemeltetéséhez szükséges segédberendezéseket a magyar mérnökök tudását fémjelző Bánki-Csonka-féle motorral meghajtott transzmissziós tengellyel működtették. A laza talajra épített gépház süllyedését cementhabarcs besajtolással akadályozták meg. A meghajtást villamos üzeműre alakították át és a szivattyúk teljesítményét 1975-ben 5,7 m³/s-ra növelték. A telep – üzemidejét tekintve – ma is az ország egyik legtöbbet működtetett szivattyútelepe.

1956 márciusában a sziget egészét, a szivattyútelepet is többméteres víz és jég borította el. Az elöntés szintjét emléktáblák jelzik a gépház falán.

1985 június 19-én a nyugdíjas BOGNÁR József gépész közreműködésével még egyszer gázmotoros üzemmel működtették a telepet és erről film is készült.

A szivattyútelep tervezői, építői a természet rendjéhez jól illeszkedő, funkciójában, megjelenítésében egységes, környezetével harmonizáló, átgondolt vízügyi-műszaki alkotást hoztak létre. Maradandót, egyszerűt, szépet, hasznosat alkottak. A 20. század hajnalán létesített telep a kor magas fokú technikai tudását egyesíti és tükrözi. Hozzáértéssel, fegyelmezett munkával, teljes biztonsággal üzemeltették egykor is, ma is. Természetes légkörével, hangulatával magába sűríti, egyszersmind alakítja, formálja a táj életét, az ember és a természet kölcsönösségét példázva. A szivattyútelep időtálló épületei a korai organikus-ökologikus építészet szellemiségét reprezentálják, s gépi berendezései ipartörténeti értékek.

A több mint százéves telep igényes, az eredetivel azonos, teljes felújítása 2005-ben fejeződött be.

A tárgyalóteremben kiállított dokumentumok segítségével képet alkothatunk a magyar vízgazdálkodás egykori kiemelkedő mérnöke, IHRIG Dénes szakmai életútjáról.

Források:

Faludi Gábor

A Ferenc-csatorna és Türr István.
ADU-KÖVIZIG. Baja., 2004.

Faludi Gábor

A Karapancsai szivattyútelep.
Kézirat. Duna Múzeum, Esztergom, 2008.

Ihrig Dénes

A karapancsai szivattyútelep biztosítása.
Vízügyi Közlemények 1934. 1. füzet.

Józsa István

A hazai belvízvédelem muzeális szivattyúi.
Kézirat. Duna Múzeum, Esztergom. 2008.

Károlyi Zsigmond

A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon.
Bp., 1960.

Pálfai Imre

Magyarország holtágai.
Bp.. 2001.

Nebojszki László

Az Alsó-Duna-völgyi vízi világ.
Természet Világa, 2003.9. sz.