M. T. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK. XII. KÖT. 6. SZ.

KONDOR GUSZTÁV L. T. EMLÉKEZETE.

KÖVESLIGETHY RADÓ l. tagtól.

(Olvastatott a M. T. Akadémia 1904. május 30-án tartott összes ülésén.)

A multba bevilágító mécsemül felujul gyermekkorom egy élénk emléke, a franczia-porosz háború egy megindító részlete.

Fiatal német tanárral, közeli rokonommal, gyermeki képzeletben én is általküzdöttem.

Megjelen szemem előtt az agg Chevreul. A ritka hoszszúra nyúlt, munkás emberöltőn át fejlesztett drága múzeumába csap az ellen nyolczvan bombája, és az ellenségnél vadabb franczin nép felgyújtással fenyegeti Páris féltett büszkeségét.

És felgyúlt emlékem világánál vissza tudok menni majd még egy negyedszázad múltjába.

És látom a haza védelmében a komáromi csatatéren ifjúsága teljében az ifjút, a kit a Gellérthegy koronája csendes falvából sokat ígérőn Uránia kultusába csalt.

De mint a zápor hull a vár felől a bomba, és elvakítva segíti gyászos munkájában envérünk.

És Európa tudományos büszkesége, a József nádor emelte csillagvizsgáló romba dől, és hazánkban, a mely vendégül látta Regiomontanust, és üldözői elől megoltalmazta Keplert, az ég múzsája hontalanná vált.

Az ontott vérből áldás fakadt és felvirágozott a hon. Ujra beköltözött hozzánk művészet és tudomány, és biztonságban elfoglalta régi házait, vagy a romokon épült pompásabb csarnokát. Csak ő árvult el még inkább, mert csillagász volt.

És mindez ifjúsága teljében. A legfájóbb csalódással szivében élni tudott a hazáért, és az anyagi javakkal kecsegtető pályát elutasítván, tanár lett, és másodszor küzdötte végig a most már nem véres, de nem kevesebb elszántságot kivánó, évekig tartó harczot a hazáért. Mert az absolut kormány a jövő nemzedékével vélte kiépíthetni a »közhazát«, és idegen tanítók vezetésére bizott iskolákat alapított, így szervezte Weiser József bécsi főreáliskolai igazgató is a bécsi minisztérium meghagyásából 1854-ben az alapítandó pestvárosi reáliskolát.¹

A tanári állásokra hetvennél több pályázó volt; közöttük Finály Henrik, Klamarik János, Lubrich Ágost, Márki József, Preysz Mór, Szabóky Adolf, Szathmáry Károly és Zalka Antal.

Kondor Gusztávot, a kivel már bécsi egyetemi és csillagvizsgálói tanulmányai idejében volt alkalma megismerkednie, Weiser egyenesen felszólította, hogy vállalja el a mathematika tanszékét.

És így két pálya nyilt meg előtte: a gyakorlati mérnök pályája, a melyen már működött, és melyre a pesti egyetemen elnyert oklevele minősítette, és a tanárság. Amaz az úrbéri pátensnek és a telekkönyvnek ez időben való behozatala, folytán kecsegtető volt, emez meg reményt nyujtott, hogy az önzetlenül és önfeláldozóan ellátott tanári szék hathatós szellemi fegyver a haza visszahódítására.

Sokan így gondolkoztak e borús időben, a kiket a felületes bíráló utóbb osztrákbarátoknak itélt, és Kondor Gusztáv elfogadta Weiser ajánlatát, a mire Pest községtanácsa 1854. november 11-én ideiglenes, majd 1855-ben rendes tanárrá megválasztotta. Másod- és harmadhelyen felterjesztett. concurrensei voltak a cseh Sewčik és a német Mayer Jakab.

Tanári működését a következő év januárius 13-án kezdte meg, és 1871. május 1-ig szakadatlanul folytatta. Minthogy a reáliskolák akkor a polgári, ipari és kereskedelmi iskolákat is pótolták, a tanterv utasítása értelmében a váltójogot és váltóüzletet, az egyszerű könyvvitelt és a vámismét is kellett tanítania, és egyidejűleg az iskolával szerves kapcsolatban volt alreáliskolai tanárképző tanfolyamon a mathematika előadásával is megbizták.

Ezen felül 3 évig mint kisegítő tanár physikát, sőt míg Ney Ferenczet ki nem nevezték, az első osztályban a magyar nyelvet is tanitotta.

A tanártestületnek kezdetben négy magyar tagja. Kondor Gusztáv, Ney Ferencz, Preysz Mór és Szabóky Adolf, a kik közül a három elsőt a M. Tudományos Akadémia is tagjai sorába emelt, elérték a czélul tűzött ideált, és az iskola negyedszázados történetének irója joggal mondhatta róluk, »hogy akkor az 1855—1860-ig terjedő ellenszenves években a tanártestületnek néhány hazai és hazafias tagja megóvta és megőrizte a fiatalságban annyi incselkedés és támadás ellenére a szülőföldhez és annak ősi erényeihez, szokásaihoz való ragaszkodás öntudatát.«

Sőt meghódították Walser Edét, az iskola idegen származású, de rokonszenves, művelt igazgatóját is, a ki körükben elsajátította hazai nyelvünket, sőt a magyar osztályok ügyében Bécsbe is felment, hogy a minisztériumot annak megnyerje.

És midőn Walser Ede hétévi igazgatósága után szivélyes marasztalás ellenére is távozott az intézetből, Kondor Gusztávnak igen szép levelet írt, melyben »eminens tehetségét, feláldozó buzgóságát és utánzásra méltó lelkiismeretességét, melylyel a magyar ifjúságot a mathematika nehéz terén kitünő paedagogiai ügyességgel a legeredményesebben oktatta», hálásan magasztalja.

Tíz év múlva bevált jóslat a levél folytatása. »Nem maradhat el, hogy szép hazája eleddig a középiskolában felhasznált kitünő tehetségét nem sokára az egyetemen is fel fogja használni, a mely esetben mathematikai tudásának gazdag tárháza uj életpályát fog nyitni ugyanazon szerencsével, melylyel eddig a középiskolán oly szép eredményeket. ért el.«

Mikor 1861-ben az országbírói értekezlet a hazai törvények közül az 1840-ben hozott váltótörvényt is némi módosítással visszaállította, Kondor Gusztáv megírta »A magyar váltójog és üzlet kivonatát« alsóbb tanodák számára. Ezt követték 1864-ben és 1865-ben az »Egyszerű könyvvitel vázlata« alreáltanodák számára, magyar nyelven az első ilynemű könyv és »Vámisme« reáltanodák számára.

E könyvek ez időben általánosan érzett szükséget pótoltak. mert a több oldalról igen kedvezően elbírált váltójog, a mely hogy visszaállítása után mielőbb minél szélesebb rétegekben megismertessék, az »Iparlap« 1861-iki évfolyamában is megjelent, 1873-ig négy, a könyvvitel 1872-ig három, és a vámisme 1871-ig két kiadást ért meg.

De ez korántsem meríti ki a középiskola érdekében kifejtett irodalmi működését. A városi főreáliskola negyedik értesítőjében (1858-ban) »Die auf elementarem Wege entwickelte Theorie der Maxima und Minima« tárgyú értekezése foglaltatik, mely egyszersmind első irodalmi munkája. Ebben kimerítően tárgyalja a négyzetes, harmadfokú és biquadratikus egyenletekre visszavezethető függvények szélső értékeit és számos példát ad, melyek a legkisebb négyzetek elméletére, a. Fermat-féle tételre és a legkisebb hatás elvére, és az isoperimetrikus feladatokra engednek érdekes megjegyzéseket tennie.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a régebben egyhangú középiskolai mathematikát sikerült egy új elemmel érdekesebbé és élénkebbé tennie. Dr. Wagner Alajos a Močnik- Klamarik-féle Algebra 1884-iki kiadásában Kondor e dolgozatát már forrásul használta.

A pesti reáliskolában Kondor Gusztáv megszakítás nélkül l6 évet töltött, és több ízben mint igazgatóhelyettes is működött.

Már egy évi tanárkodása után Haas Mihály főigazgató. utóbb szatmári püspök a budai helytartósághoz azon jelentést terjeszti be, mely szerint Kondor Gusztáv fáradhatatlan iparkodása. hogy kötelességeinek a legpontosabban eleget tegyen, dicséretes, a tanulók előmenetele pedig nagyon dicséretreméltó.

A kiváló tanár dicsérete nem csupán hivatali aktákban lappangott, szárnyra kelt és elterjedt. Török János,² a ki némely tantárgygyal szemben elég éles kritikát gyakorol, a »Magyar Sajtó« 1857. szeptember 1-i számában így ír: »Valóban bámulatra ragadtatánk azon alapos ismeretek által, mikről a növendékek gyakorlati megmutatással kisért feleleteikkel mind a mathesisben, mind a physikában s feltünőleg a chemiában tanulságot szolgáltattak« …

De mindezeknél többet mond ama hivatalos bizonyítvány, melyet Ney Ferenc igazgató tanár állított ki 1869. május 24-iki kelettel s mely a tudományos érdemeken fölül szeretettel kiemeli különösen »a tanuló ifjúság vezetésében mindig éber, atyailag nyájas, művelt és tapintatteljes komoly nevelészeti eljárását és bánásmódját, melyet a növendékek eredménydús haladása és értelmi fejlődése mindenkor a legörvendetesebben igazolt.«

1870-ben báró Eötvös József közölte vele, hogy a Kolozsvártt felállítandó tudományegyetem mathematika-tanárának szemelte ki: szándékát azonban elhunyta folytán nem valósíthatta meg.

De ugyanezen év végén Nékám Sándor egyetemi tanár az akkor felállított állami számvevőszékhez tanácsossá kineveztetvén, a bölcsészeti kar 1871. januárius havában az elemi mennyiségtani tanszék helyettesítésével őt bizta meg, és már 1871. márczius 12-én Pauler minisztersége alatt nyilvános rendes tanárrá neveztetett ki, miután a pesti egyetemen már 1865. óta mint a csillagászat magántanára habilitálva volt.

Kinevezése és a reáliskolából való távozása alkalmával 1871. május 16-án Ney Ferencz, Aujeszky Lipót, Balló Mátyás, Báthory Nándor. Felsmann József, Kudelka István, Szabóky Adolf, Szemlér Mihály, Ternyei Ferencz és Turcsányi János tanártársai rendkívül meleg hangú levélben búcsúznak, és Pest város városhatósági közgyűlése is 1871. május 3-iki jegyzőkönyvében meleg hangon ismeri el a városnál töltött 16 évi buzgó és kitűnő szolgálatait.

Ez idő alatt tevékeny részt vett 1866-ban a reálgymnasiumi, 1868—69-ben a reáliskolai, gymnasiumi és lyceumi tantervek megállapítására kiküldött tanügyi bizottságokban, a miért a miniszter elismerését is kifejezte.

De volt tanártársainak óhajtása is teljesült, mert a középiskolai ügynek tovább is hü harczosa maradt. A hetvenes években ugyanis Budapest főváros IV. kerületi iskolaszékének hat éven át tagja volt. és buzgóságát mivel sem bizonyíthatnám jobban, mint azon iskolaszéki 1878. május 29-iki jegyzőkönyvi kivonattal, mely Pauler Tivadar elnök, és Komócsy József jegyző aláírásával legmélyebb háláját fejezi ki kitűnő érdemű tagtársa iránt, hogy az iskolaköteles gyermekeket statistikai kimutatás alapján nagy fáradsággal és lelkiismeretességgel felkutatta.

A középiskola felé vonzódása, melynek egyetemi előadásaiban is mindig szívesen kifejezést adott, csak természetesnek láttatja, hogy az országos középiskolai tanáregyesületnek alakulása óta, 1865 óta rendes, és 1873-ig választmányi tagja volt. 1868—1870-ig a kebelében fennállott mathematikai-természettudományi szakosztálynak elnöki tisztét is viselte.

1870—71. évben mint az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny szerkesztőbizottságának tagja az Akadémia 111. osztálya és a Természettudományi Társulat üléseiről ismertető czikkeket írt; a közlönyt különben is több ízben felkereste csillagászati czikkckkel, birálatokkal, ismertetésekkel, és 1873. februárius 11-től az augusztusi közgyűlésig a választmány az egyesület alelnökének is megválasztotta.

Így ragaszkodott a középiskolai tanári kar hosszú éveken át volt társukhoz, és a szeretetben kivették részöket. még azok is, a kik tanárkodásának már csak emlékét ismerték. Csak így történhetett, hogy midőn 1874. május 14-én a középiskolai törvényjavaslat országgyűlési tárgyalása küszöbén a budapesti tanárok nagy számmal összegyűltek a pesti főreáliskolában, megvitatni, vajjon küldjenek-e a politikai pártokhoz küldöttséget, e gyűlés elnökké Kondor Gusztávot választotta. Bizalommal tették le kezébe érdekűket és szeretettől sugárzik az a meleg hangú megemlékezés,³ melylyel emlékének áldoznak.

Mint egyetemi tanár is folytonos kapcsolatban állott a, középiskolai tanítással; 1871 —1873-ig a középiskolai tanárképzőben is közreműködött, és 1872 óta az országos középiskolai tanárvizsgáló bizottságnak tagja volt a mennyiségtani szakra. 1876-tól a budapesti I. kerületi állami paedagogiumban tartott polgári tanítóképesítő vizsgálatokon mint miniszteri szakbiztos vett részi, 1888 óta pedig ugyanezen intézetnél az igazgatótanács tagja volt. 1886—1895-ig az érettségi vizsgálatokon mint miniszteri biztos különböző intézetekhez kiküldetett.

* * *

Kondor Gusztáv 1825. augusztus 7-én a bács-bodrog-megyei Szántován született. Az elemi oktatást szülei házában nyerte: édes atyja. Kondor Ferencz, kincstári főerdész és anyja, a franczia származású Collin Sarolta, szívben és lélekben kitűnő nő tanították. Atyja különös szeretettel foglalkozott zenével, anyja pedig, a ki Hamburgban mint egy ottani kereskedő leánya született, de közénk szakadva nyelvünket is megtanulta, az elemeken kívül a franczia és német nyelvre is oktatta. A latin nyelvet a gymnasiumban sajátította el, melyet Baján és Szabadkán járt.

A mathematikához való hajlandóságát egy véletlen fedezte fel. Az iskolában egy izben a mathematikai feladatot senki sem tudván megoldani, a kis Gusztáv jelentkezett. Hibátlan megfejtését a tanár dicsérte és úgy látszik, innen keltezhető a mathematika és a természettudományok iránti vonzalma.

A bölcseletet a szegedi lyceumban jeles eredménynyel végezte és azután a mérnöki pályára lépett. Minthogy az akkor még az egyetemen tanított mérnöki tudományokra való beiratkozás két évi előzetes gyakorlatot kivánt, Kondor 1846—1847-ig az apatini kincstári építészeti hivatalnál mint mérnökgyakornok működött, és ernyedetlen szorgalmával szép készültséget szerzett. Ezután elméleti mérnöki tanulmányait a pesti egyetemen kezdte meg. A gyakorlati mértant Petzelt József kitűnő geodaetától tanúlta, a ki a szabadságharcz folytán oly tragikus sorsra jutott.

Kondor rajzai az ábrázoló mértanból és különösen a térképezésből ritka gonddal és csinossággal vannak készítve, és mint baljóslatú jövőbelátás ragadta meg figyelmemet egy 1848. október 5-ikén készült rajzlapja, melyen »Térképi jelek« czímen különféle katonai jelzések mellett a bitófának öt különböző formáját festi le. Vajjon gondolta-e az ifjú. hogy egy év multán a vértanúság szent jele lesz?

Már két nappal későbben, október 7-ikén olvasták fel a képviselőházban Ferdinánd királynak Schönbrunnban október 3-ikáról kelt leiratát, melylyel az országgyűlést feloszlatja, Magyarhont és Erdélyt hadi törvények alá rendeli és Jellasič bánt királyi biztosnak és a magyarországi haderő teljhatalmú főparancsnokává kinevezi.

Ismét két nappal későbben, október 9-én megjelent a napilapokban a bécsi forradalom kitörésének a hire, a mire a honvédelmi bizottmány minden fegyverfogható férfit harczra hítt.

A szabadságharcz így hirtelenül véget vetett az alig megkezdett tanulmányoknak. Kondor Gusztáv beállott közhonvédnek a feldunai hadseregbe, de rövid idő alatt a Gózon őrnagy parancsnoksága alatt álló VII. hadtesthez tartozó 66-ik gyalogzászlóaljnál hadnagy lett. és ebben a minőségben egy ideig a zsolczai hősnek adjutánsa is volt. Végig küzdötte a branyiszkói, kápolnai, verpeléti, horti. hatvani és nagysarlói csatákat, majd a Klapka vezérlete alatti hadtesthez került Komáromba és az 1849. április 26-iki komáromi első csata után, a mely az általános vélemény szerint a szabadságharcz legfontosabb csatája volt, és közvetlenül az orosz hatalom segélyülhivását eredményezte, a Klapka vezérlete alatt akkor alakuló 99-dik zászlóaljhoz jutott Tatára s innét ismét Komáromba. Komárom védelmében annak 1849. szeptember 27-ikén történt kapitulácziójáig mint árkászfőhadnagy vett részt.

A komáromi harcztéren létele ideje alatt történt, hogy Hentzi a gellérthegyi csillagvizsgálót bombáztatta, azt az intézetet, a mely felé Kondor az egyetemrelépés első pillanatától fogva titkos reménynyel tekintett.

A csillagvizsgálónak előző története is elég szomorú. A gyönyörű, Európának akkor legjobb műszereivel ellátott intézetben folytonos személyes súrlódás megbénította a munkaerőt, és Kondor hivatást érezhetett magában, hogy új, szerencsésebb aera kezdője lehet.

A Pestet 1849 elejétől fogva ostromállapotban tartó osztrák sereg a szervezett magyar sereg közeledésére, két nappal a komáromi csata előtt kivonult, és csak Hentzi vezérőrnagy maradt meg ezer emberrel a várban, melynek makacs védelmére készült. A magyar hadsereg május 3-án jelent meg a Gellérthegyen s részint onnan, részint a Naphegyről intézte támadását a vár ellen. Ez alatt Hentzi a békés és védtelen Pestet szüntelenül bombáztatta s lakosságának egy részét menekülésre kényszerítette, de már május 4-én a csillagvizsgálóra is záporként hullott a bomba, melyből Montedegoi Albert Ferencz segédcsillagász már előbb lehordatta a becsesebb műszereket a Rudasfürdőbe. Míg az ellenség lehetőség szerint kimélni iparkodott az intézetet, honvédeink maguk vandal módon pusztították. De a műszerekből mégis sokat sikerült megmenteni és az intézet sem volt oly reménytelen állapotban, hogy helyreállítására gondolni nem lehetett volna.

A komáromi kapituláczió után Kondor a Dunába temette kardját, de attiláját, kardkötőjét és tiszti bojtját megmentette. Ezeket édes anyja rejtegette és ezen gondoskodásnak köszönhette, hogy a dicső napok ezen emlékeit az 1891-iki ereklyekiállításon kiállíthatta.

Az osztrák rémuralom alatt sikerült ugyan a börtön elől menekülnie, de sok zaklatásnak volt kitéve. Sokszor emlékezett meg lelkesen a szabadságharcz eseményeiről, de ama zaklatásokról nem szívesen szólt.

Nem csoda tehát, hogy szeretettel csüngött volt bajtársain; ritkán hiányzott a honvédegyesület gyűléseiről, melyeken Csanád régi honvédeit képviselte.

A szabadságharcz után folytatta egyetemi tanulmányait. és 1850. augusztus 3-án elnyerte végre hites mérnöki oklevelét, mely a gyakorlati mértanra, vízépítészettanra, erőmütanra, gazdászattanra és felső mennyiségtanra képesített.

De Kondor ezzel nem vált meg az egyetemtől. Petzval Ottó mathematikai előadásai oly nagy hatással voltak az ifjúra, hogy továbbtanulásra serkentették. 300 forintos csillagászati ösztöndíjat kapott, a melylyel mint a budai egyetemi csillagvizsgáló ösztöndíjas növendéke két éven át Petzval Ottót, Jedlik Ányost és különösen Mayer Lambertet, a csillagászat tanárát hallgatta. 1850—51-ben az elméleti, 1851—52-ben a gyakorlati csillagászati előadásokat Mayer bizonyítványa szerint igen szorgalmasan látogatta és minden egyes évfolyam végén tartott vizsgálaton kitűnő előmenetelt tanúsított. Erkölcsi és politikai magaviselete pedig az akadémiai törvényeknek kifogástalanul megfelelt.

Minthogy azonban a csekély ösztöndíj az élet fenntatására nem volt elegendő, Kondor Pesten 1851—52-ben mérnök jelölteket tanított, és mintegy 40 jelöltet készített elő a vizsgálatra.

1852—54-ig két újabb évet a bécsi egyetemen töltött, a hol különösen Petzval József, Hornstein Károly, Moth Ferencz és Kunczek Ágost voltak a tanárai. Mathematikát, physikát és különösen csillagászatot tanult azon reményben, hogy a szabadságharcz alatt megrongált, de helyreállítható gellérthegyi observatoriumon alkalmazást nyerhessen.

Hornstein Károly, a ki akkor a bécsi csillagvizsgáló adjunctusa és egyetemi magántanár volt, két évzáró bizonyítványban elismeri a szorgalmat, melylyel Kondor az égi mechanikáról tartott előadásában részt vett. és a sikeres eredményt, melyet ezen nehéz tárgyból tartott colloquiumon elért. Elmondja továbbá, hogy a gyakorlati csillagászati munkálatokban serényen részt vett, több bolygópályát megfigyelésekből számított és néhány nagy terjedelmű bolygó- és üstökös ephemeridát számolt.

Époly kedvezők azon bizonyítványok, melyeket Petzval József állított ki, a kinél a lineáris differentialegyenletek integratióját, a partialis differentialegyenletek integratióját, rugalmas testek egyensúlyát és mozgását, mechanikát, variatioszámítást és dioptrikát hallgatott. Igen szorgalmasan járt el az előadásokra, és »a szóbeli és irásbeli colloquiumok eredményei ezen nehéz physikai-mathematikai tárgyak igen alapos ismeretére vallanak, melyek az exact tudományokra való hivatását minden kétségen kívül megállapítják és ezen fiatal tudós jövendő tevékenységére a legszebb reményekre jogosítanak, derék tanítóra és tudósra vallanak.«

Ezen időből maradt néhány igen gondosan kidolgozott értekezés az üstököspályák számításáról és periodikus függvények sorbabontásáról, a mely minden valószínűség szerint ilyen colloquiumi dolgozat lehetett. Ezeknek pontos czíme:

Methode der parabolischen Bahnbestimmungen nach Olbers.

Entwickelung periodischer Functionen in Reihen.

Entwickelung der periodischen Functionen in Reihen rnittels der Methode der kleinsten Quadrate.

A hagyatékban számos kézirata van, bizonyára ama dolgozatok és számítások, melyeket Hornstein is említ. Ezek részben gyakorlatok, részben pedig ephemeridaszámítások, a melyeket annak idején bizonyára közzé is tettek. E hagyaték jegyzéke a következő:

Berechnung jener Störungen, welche von dem Planeten Uranus auf den Planeten Ceres ausgeübt werden.

Elemente der Calliope.

Elemente II. der Calliope.

Elemente des Planeten Euterpe.

Ephemeride der Calliope.

Die Coordinaten der Sonne. Planet Calliope: Elemente der Calliope.

Berechnung der Parthenope aus 4 Beobachtungen.

Comet II. 1852. pályaszámítása 16 megfigyelésből.

Comet 1853. I. Coordinaten der Sonne. Pályaszámítás 7 megfigyelés alapján.

Elemente des Cometen I. 1853.

Berechnung einer parabolischen Cometenbahn nach Olbers.

Berechnung der totalen Sonnenfinsterniss vom 28. Juli 1851.

Berechnung einer Sternbedeckung, ? Librae, nach dem Berliner Jahrbuche.

Berechnung der Sonnenfinsterniss nach der Besselschen Methode.

E szorgalmas tevékenység folytán csak természetes, hogy Littrow Károly, a ki atyja révén a magyarországi csillagászati viszonyokat eléggé jól ismerte, Kondor Gusztávot Bécsben szerette volna marasztalni és meg is igérte, hogy jövőjéről gondoskodni fog.

De Kondor a megtisztelő ajánlatot nem fogadta el, mert haza vágyott s mert még mindig lehetett reménye, hogy a budai csillagvizsgáló helyreállítása után benne alkalmazást nyerhet. E miatt Littrow azután sokáig neheztelt reá.

Egy 1850. április 23-ikán kelt leirat szerint a Gellérthegyre már 1849-ben erődöt terveztek,⁴ de Ő Felsége az erődítmény tervezetét oly módon rendeli el, hogy mellette a csillagásztorony, melynek megtartását és fölépítését a régi helyén Ő Felsége föltétlenül kivánja, zavartalanul fennállhasson. A tervek is megvoltak már (a magyar kir. közlekedési minisztérium tervtárában most is láthatók) és katonai hatóságok is foglalkoztak azzal, miképen lehetne a várfalban meridiánrést hagyni, mely szükség esetén bombamentesen elzárható. Még 1852. szeptember végén tartottak a felépítés dolgában ülést. De a bécsi hadügyminisztérium a phantastikus tervet elfujta, a várat a csillagászati observatoriummal összeférhetetlennek tartotta. Az egyetem már előzőleg a katonai kincstárnak a csillagásztorony körül fekvő és az egyetem birtokát tevő területből 2474 négyszögölet ingyen engedett át.

»Az ötvenes években még adták a déli jelt a két testvérvárosnak, míg végre azt is beszüntették és az órát a többi eszközökhöz szállították. A katonai kincstár az egész épületet a telekkel együtt oly áron vette meg az egyetemtől, melyet az épület rézfedelének elárusítása már bőségesen visszatérített.

Azóta a gellérthegyi csillagásztorony eltűnt a föld szinéről, egy magányos kőpillér, valamelyik eszköz alapja maradt meg csupán mint szomorú tanúja a múlt időknek.« A csillagvizsgáló egyik kisebb távcsövét az egyetemnek adott elismervény ellenében Kondor őrizte lakásán. Szerette vele észlelni az érdekesebb égi tüneményeket, melyekkel gyermekeit is megismertette. De utóbb e cső nagy gondot okozott, mert az elismervény elkallódván, a műszert nem akarták beállítani az új leltárba. Most ismét az egyetem vette át.

A hazatérés tehát csalódással járt. Szerencsére legalább a reáliskolához való kinevezése nem váratott magára; az utolsó bécsi bizonyítványa 1854. augusztus 23-áról szól.

Nyolcz évig hevert parlagon Kondor astronomiai tudása, midőn 1862-ben egy gyenge reménysugár mégis felcsillant. Mayer Lambert ekkor nyugalomba vonult és az 1830. június 27-kén kezdeményezett déljelzés iránti intézkedésnek szüksége merült fel. Pauler Tivadar, az egyetem akkori rectora, tanácshatározat folytán felszólítja tehát Kondor Gusztávot, »hogy a csillagda elhelyezésének végleges eldöntéséig az érintett munkálat teljesítését magára vállalni szíveskednék«. Kondor tehát 1862. május elejétől az egyetemi csillagászati observatoriumon ennek végleges beszüntetéséig, 1867-ig időmeghatározásokat tett és ellenőrizte a déljelzést.

Bármily csekély legyen is tudományos szempontból e munka, mégis közelebb hozta őt az egyetemhez, és csakhamar meg is találjuk ennek hatását, mert 1863. februárius 22-ikén a pesti egyetem a szépművészetek és bölcselet doctorává avatja, és 1865-ben negyvenéves korában, ugyanezen egyetemen a csillagászatnak magántanára lett.

A M. Tudományos Akadémia Kondor Gusztávot még 1861. deczember 20-án választotta levelező tagjává, és midőn 1862-ben elhatározta, hogy az Almanachot, úgy mint a Magyar Tudós Társaság névkönyvét, melynek naptárát 1837-től 1843-ig Nagy Károly rendes tag szerkesztette, szintén csillagászati részszel fogja kibővíteni, annak számítását és szerkesztését őreá bizta. Kondor 29 éven át, 1891-ig nagy szeretettel teljesítette e feladatát, és a csillagászati naptár évről évre gazdagabb tartalommal jelent meg, és 1874-ben már 212 lapot számlált.

E naptárakról szól Toldy Ferencz az Akadémia történetében ⁵ mint oly eredeti munkákról, melyek számos astronomiai, geometriai, physikai, geographiai táblázataival egy mindeddig páratlan gyűjteményt képeznek irodalmunkban. És midőn Kondor a szerkesztésétől 1891-ben megvált, a »Nemzet« napilap is megemlékezik róluk egyik júniusi számában azt írván, hogy »e kitűnő gonddal összeállított almanach az idők folyamán egész tekintélylyé vergődött fel«.

Kondor előtt mintaképül nagyon helyesen az Annuaire du Bureau des Longitudes lebegett, és a fontosabb kosmikus és physikai állandók táblázatát akarta a művelt magyar közönség kezébe adni.

Sajnos azonban, hogy az Akadémia utóbb vagyoni körülményei folytán kénytelen volt e naptári részt a lehető legszűkebb terjedelemre szorítani, és ez volt egyrészt az oka, hogy 1880 óta névtelenül jelenik meg.

Remélhető, hogy szüksége mutatkozván, terjedelme ismét nőni fog. Tudományosan képezett tanári karunk van, mely sok kérdésben nem fogja beérhetni tovább a vidéki időjelzésnek most dívó kezdetleges módjával, minthogy maga is a lehető legegyszerűbb, pénzbe nem kerülő eszközökkel tudományos igényeknek megfelelő pontos időhatározást tud tenni. Rövidesen erőteljesebb seismikus hálózat fejlődésével ennek szükségessége égetően fog felmerülni, és ekkor az akadémiai almanach néhány oldal átengedésével bizonyára szivesen fogja szolgálni a csillagászat egyik legelemibb gyakorlati feladatát.

A délmeghatározások úgy látszik csakugyan közelebb hozták Kondort a csillagászat gyakorlati részéhez.

1869- és 1871-ben Magyarország délnyugoti részén Schenzl Guidóval együtt földmágneses megfigyeléseket tett, melyeknek csillagászati részét ő dolgozta ki a M. Tudományos Akadémiától kiadott munkában. Ezúttal egyszersmind számos helyen geographiai hosszúságmeghatarozást is teljesített.

A munka ismét érintkezésbe hozta őt a külfölddel. Ugyanis 1869-ben utazása közben műszerei megváltoztak, úgy hogy igazítás és javítás végett Pozsonyból Bécsbe kellett mennie, a hol akkor éppen az Astronomische Gesellschaft. melynek létesítésében 149 alapító tag között egyedül Kondor képviselte a magyar tudományt, tartotta nagygyűlését. Üléseiben részt véve alkalma volt a csillagászat akkori koripheusaival személyesen megismerkedni, megtekintette azok társaságában a cs. kir. csillagvizsgálót és a műegyetem kis observatoriumát, meg a töröksánczon kijelölt helyet, melyre az új egyetemi csillagvizsgálót tervezték. Alkalma volt továbbá a Zöllnertől bemutatott protuberantia-spectroskopot, és az astrophysika néhány érdekes jelenségét gyakorlatilag is megismerni.

A Littrow Károly igazgatósága alatt épült új remek egyetemi observatoriumot úgy látszik csak 1893-ban ismerte meg közelebbről. A szemlélőre gyakorolt hatásának, különösen az iniposans 27 hüvelykes távcső látásának tudható be talán, hogy a nálunk legalább az egyetemen szunnyadozó csillagászatot néhány javaslatával új életre kelteni iparkodott.

Mellékesen legyen szabad megjegyeznem, hogy e szép csillagvizsgálóhoz engem is kedves emlék köt. Mint növendék két évnél hosszabb időt töltöttem benne, rövid ideig az ott kutató Vogel oldalán. A zárkő letételének ünnepén pedig nekem jutott a szerencse, hogy Ő Felségének a spectralanalysisnek alapvető jelenségeit és azok astrophysikai alkalmazását a szó szoros értelmében privatissimumban bemutathassam.

Mint akadémikus Kondor nem tartott gyakran felolvasást, mert egész erejét tanári hivatásának szentelte. Megválasztatását megelőzőleg írta a részletes külzeléki egyenletek egészelése (1861) czímű értekezését, melyet a mint bevezetőjében maga mondja — lényegesen Petzval József tanár oldala mellett gyűjtött jegyzetekből állított össze Lagrange, Pfaff, Jacobi és Fourier integratio-módszerei felhasználásával Akadémiai székét »a déllőkör, különösen mint déllőtávcső használva« (1863) czímű értekezésével foglalta el. A hetvenes és nyolczvanas években Herschel János külső tagról, Nagy Károly és Petzval Ottó rendes tagokról mondott, emlékbeszédet, és ő írta meg Vész János Ármin rendes tag nekrológját is. De az Akadémia munkálataiban való szorgalmas részvételéről számos jelentése és véleménye tesz tanúbizonyságot.

Kondor Gusztáv 32 éven át tanított az egyetemen s ez időből 26 évnél hosszabb időt mint nyilvános rendes tanár töltött el. Az 1880—83. tanévben három éven át a tudományegyetem bölcsészeti karának dékánja volt, és Petzval Ottónak 1883-ban bekövetkezett halála után ugyanez évben a csillagászati tanszék helyettes tanárává is neveztetett ki. Mindkét tanszéket sírja széléig ritka buzgósággal és kötelességérzéssel látta el és kartársainak és tanítványainak tisztelete, ragaszkodása és szeretete környezte mindenkor. Volt hallgatói azt mondják róla,⁶ hogy mint tanítványainak jóságos atyai barátja mély hálára kötelezte az utolsó negyedszázadnak a tudományegyetemen nevelt mathematikus generatióját. És lelkében mindig elevenen fennmaradt a hála a középiskolai tanár pályája iránt, melynek emlékeit ő folyton buzdítólag és lelkesítőleg fel-felidézgette egyetemi előadásaiban. Én, a ki nem lehettem közvetlen tanítványa, e helyen ismétlem hálámat, hogy atyai szeretettel és jósággal magához ölelt. Többen vagyunk, a kiknek fiatal korunkban a tudomány csarnokaiba útjait egyengette, és a kik hálásan visszagondolunk reá.

Csakugyan a tanári pályán fejtette ki tevékenysége és tehetsége javát. Alkalmas tankönyvek híján, a melyek megírására lelkesedéssel vállalkozott, de a melyekre kiadót az akkori időben hiában keresett, előadásait igen gondos kidolgozásban autographikusan sokszorosította, és ezen gyűjtemény nem kevesebb mint 17 kötet, a melyből 8 a mathematikára, 7 a geometriára és 2 a csillagászatra jut.

Különösen astronomiai előadásaiban szerette a seminaristikus módszert, a mennyiben gyakran tehetségesebb hallgatóival dolgoztatta ki előadása anyagának egy részét a táblán. Ez kizárja ugyan a gyors haladást és nagyobb előadási kör felölelését, de viszont rendkívül hasznos, különösen oly egyetemen, melynek mathematikai és csillagászati seminariuma nincs.

Minden esetre ezen eljárásának tapasztalt jó hatása buzdíthatta, hogy javaslatára 1896-ban az egyetemen mathematikai seminarium létesült, melynek haláláig ő volt az igazgatója. Oly erősen vetette meg ennek alapját., hogy ezen intézet folyton gyarapszik és áldásosán működik.

De a csillagvizsgáló sorsa sem engedte pihenni, és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által 1891. novemberében összehívott bizottsági ülésen tevékeny részt vett. De minthogy ezen értekezlet a dolgot éppen nem vitte előbbre, Kondor 1896-ban javaslatot adott be a bölcsészeti karhoz, melynek értelmében a csillagászati tanszék állandósítása érdekében Weinek László Prágában élő hazánkfia hivassék meg. E meghívásban a javaslattevő egyszersmind a csillagvizsgáló felépítésének lehetőségét látta. Az egyetem, talán éppen mert a volt csillagvizsgálóval szemben némi mulasztás alól felmenteni nem lehet, lelkesedve karolta fel a javaslatot, és lelkesedésében megfeledkezett a szükséges körültekintésről: a javaslat meddő maradt. De valami mégis történt: az Astronomische Gesellschaftnak 1898 őszén Budapesten tartott közgyűlésén, melyet Kondor Gusztáv, fájdalom, nem élt meg, a vallás- és közoktatásügyi miniszter üdvözlő beszédében kijelentette, hogy Konkoly Thege Miklósnak negyedszázadnál hosszabb idő alatt felvirágzott, jónevű magán- csillagvizsgálóját az államnak ajándékozta. Az átvételt az egyetemmel tudató rendelet felemlíti, hogy az intézet egész felszerelésével az egyetemi tanításnak is van rendelkezésére. A fővárostól való tekintélyes távolsága miatt e rendelet csak irott malaszt marad, ha a kormány rövid időn belül nem gondoskodott volna arról is, hogy évenkint hat érdemes hallgató megfelelő ösztöndíjjal a nyári szünidőt gyakorlati csillagászattal ott töltheti. Ez intézmény, mely közvetve minden esetre Kondor indítványának gyümölcse, eddig várakozáson felül bevált.

De a tudományt az egyetemen kívül is istápolta. 1860- ban a kir. m. Természettudományi Társulatba rendes tagul választatott, és 8 éven át 1805—1873-ig buzgó választmányi tagja volt. A Természettudományi Közlönyt 1862 és 1891 között számos ismeretterjesztő czikkel kereste föl, és a társulat megbízásából megírta Schenzl Guidóval és Kruspér Istvánnal együtt »Adalékok a magyar Koronához tartozó országok földmágnességi viszonyainak ismertetéséhez« czímű nagy munkát. Az ismertető czikkek között feltűnő nagy számmál vannak képviselve az astrophysikai tárgyúak. Ez annál felötlőbb, minthogy későbben ezen tárgy iránt sok más kartársával együtt érdeklődése csökkent. Úgy látszott, nem bizott abban, hogy a csillagászat ezen ágának az exact tudományok sorában jövője lesz. Ma a legconservativabb ó-astronomiai folyóiratnak, az Astronomische Nachrichtennek igen lényeges részét teszi.

Részt vett a »Magyar mérnök- és építészegylet« alapításában 1867-ben és négy éven át 1870-ig könyvtárosa is volt.

Hasonlóképen segítette megalapítani 1891-ben a Mathematikai és Physikai Társulatot, és a Magyar Iskolaegyesületnek is alakulása óta alapító tagja volt.

1897. pünkösdjén hirtelen megbetegedett és kénytelen volt magát súlyos orvosi műtétnek alávetni. Ezt szerencsésen kiállotta ugyan, de augusztus vége felé a hosszas betegeskedés annyira meggyöngítette szívműködését, hogy a leggondosabb ápolás sem menthette már meg, és szeptember 16-ikán bevégezte érdemekben gazdag, tevékeny életét.

Az elsők között Vaszary Kolozs biboros herczegprimás fejezte ki részvétét, és különösen megható volt honvéd bajtársainak és az országos központi honvédbizottság küldöttségének részvétele. Az egyetem és az Akadémia nevében Fröhlich Izidor akkori bölcsészetkari dékán és volt tanítványa mondott megható búcsúztatót, melyben 43 évre terjedő fáradhatatlan és önzetlen munkásságát méltatta a tudomány és különösen a tanítás terén.

Szerény egyszerűségben élt, irigységet és félténykedést nem ismerve, minden idejét a tudományos munkának és szeretett családjának szentelte. Szerénységét misem jellemzi jobban, mint hogy sem negyedszázados egyetemi tanári, sem negyvenéves jubileumát nem engedte megünnepelni.

1858. május 26-ikán nőül vette Royko Emiliát, előkelő kereskedő lányát, a kivel 39 éven át a legboldogabb családi életet élte. Három fia és három lánya maradt, a kiknek nevelése fölött a legszeretetteljesebb gonddal őrködött. Fiai Dr. Kondor Gusztáv, királyi albiró, Dr. Kondor Aladár, kir. curia tanácsjegyző, albiró, és Dr. Kondor Ferencz, kir. kincstári ügyész. Leányai, a kiknek mindegyike kitűnő minősítéssel megszerezte a tanítónői oklevelet: Elma, dr. Draskovich István ügyvéd felesége, Józsa, az özvegyhez ritka fiúi szeretettel ragaszkodó család gondozója, és Sarolta, Reimann Alajos a cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság felügyelőjének felesége, a ki váratlanul rövid szenvedés után ez év tavaszán követte atyját a halálba.

A kedves családi kör nem csak az apa tudományának hagyományosa, hanem a művészet is, melyhez még más kötelék is fűzi, talált benne helyet. Az atyának rég elszállt jóságos, derült mosolyát sikerült visszavarázsolni Józsa lányának; úgy ismertük őt.

Azt óhajtotta mindig, hogy a kathedráról dőljön sirjába; ne ő búcsúzzék tanítványaitól, hanem azok búcsúzzanak tőle. S ez óhajtása teljesült.

Teljességében harmonikus élet zárult le. Fiatalkori jogosult, és a teljesedhetés minden reményével kecsegtető ambitiója csalódással járt: de ezen csalódás az egyetlen maradt. A lemondást s a megnyugvást lassú emelkedése követte, melynek minden fokát boldog családi élet még édesebbé tette. Élte alkonyán ujból hevesebben mozgatják a fiatalságát lelkesítő eszmék, és a siker első derengését még felfogja szeme. Mint komoly dalnak megnyugtató végaccordja, úgy szállt el élete.

Emléke áldott legyen!

A szövegben meg nem nevezett forrásaim: Vasárnapi Ujság, 1897. 41. sz.

Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, VI. k. 6. f., és a Math. és Phys. Lapok 1898-iki évfolyamában e sorok irójától való névtelenül megjelent megemlékezés.

KONDOK GUSZTÁV IRODALMI MUNKÁSSÁGA.

I. Csillagászat.

A déllőkör, különösen mint déllőtávoső használva. Akad. székfogl. ért. 1863. M. T. Akad. Értés, a Math. és Termtud. köréből. III. köt. 3. füz. 312—342. l.
Magnetikai helymeghatározások Magyarország délnyugoti részében 1869-ben Sehenzl Guidóval. 1870. 31. T. Akad. Math. és Termtud. Közl. VIII. k. 3. sz. 1—168. l. és kivonatosan M. T. Akad. Értesítője V. évf. 9. sz. 147—149. l.
Magnetische Ortsbestimmungen im Königreiche Ungarn III. Folge. Im Vereine mit Prof. Dr. Gustav Kondor ausgeführt von Dr. Guido Schenzl. Wien, kais. kön. Hof- u. Staatsdruckerei, 1871. Nagy 4°. 5 ív.
Véleményes jelentés az 1874. évi Venus-átvonulás megfigyelésére kiküldendő expeditióban való részvételről. M. T. Akad. Értés. 1872. 16. sz. 258—260. l. (Névtelenül.)
Adalékok a magyar Koronához tartozó országok földmágnességi viszonyainak ismertetéséhez. A kir. m. Termtud. Társ. megbízásából Schenzl Guidóval és Kruspér Istvánnal. Budapest, 1881. Nagy 4°.
M. Tud. Akadémiai Almanach csillagászati részének számítása és szerkesztése 1863-tól 1891-ig. 29 kötetben.
Csillagászati közlemények: Winnecke üstököse. Mercur átmenete a Nap előtt 1861-ben. Kaiser fénymérője. 1862. Termtud. Közlöny III. köt. 1. füzet.
Nagy Károly: »Considérations sur les cométes stb.« czímű művének ismertetése. 1862. U. o. III. k. 1. füz.
Publications de l’observatoire d’Athénes ismertetése 1863/1864.U. o. IV. k. 1. füz.
A fokmérésről általában és különösen a középeurópai fokmérésnek egyik előmunkálatáról. 1865. U. o. V. k. 41—54. 1.
Az Encke és Faye-féle üstökösökről. 1866. U. o. V. k 55—62. 1.
Az égi testek színképelemzéseinek újabb eredményei. U. o 1865. VI. k. és 1867. VI. k. 2. füz.
A hullócsillagok és üstökösök összefüggéséről. 1867. U. o. VII. k. 1. f. 85—87. 1.
Csillagászati közlemények: Az égi testek fényének szinképei és a Holdon levő töbörről. 1868. U. o. VII. k. 3. f.
Mercur átvonulása a Nap korongja előtt 1868. nov. 5-én. 1869. U. o. Új folyam 3. f.
Az ausztráliai expeditió ügyében. Kruspér Istvánnal együtt. 1871. U. o.
A Nap távolsága a Földtől. 1889. U. o.
A csillagászat újabb segédeszközei. 1891. U. o.
A M. T. Akad. Almanachjában közölt csillagfedésekről. 1888. U. o. 226. f. (Válasz a 224. füzetben feltett kérdésre).
Az 1868. aug. 18-iki nagyszerű teljes napfogyatkozásról. 1868. Orsz. kptan. tanáregyl. Közl. 258—298. l. és Pesti Napló 1868. 190—192. számaiban a bevezetés elhagyásával, mely a csillagászati földrajz tanításáról szólt.
Kepler törvényeinek bebizonyítására szolgáló Hagenbach-féle készülék ismertetése. 1869. U. o. 7. füz. 297—300. l.
Csillagászati czikkek a M. T. Encyclopaediában. Sz. István Társ. 1860—76. (Többnyire K. G. jel alatt).
Indítvány a mostani naptárak javítása ügyében. »Hon« napilap, 1865. 52. sz.
Birálat Szabó Ignácz: A csillagászati és természettani földrajz tankönyvéről. Orsz. kpisk. tanáregyl. Közl. 1871. 9—10. füz.
Inczédy, Berecz A. és Baló Miklós csillagászati földrajz tankönyveinek birálata az Orsz. Közokt. Tanács megbiz. (Kézirat.)
Véleményes jelentés az egységes zérus meridián és az egységes időszámítás megállapítása ügyében. A vall.- és közokt. min. megker. folytán. A bölcs. kar megbiz. (Kézirat.) 1890.
Vélemény az egységes középeurópai időnek a polgári életben való meghonosításáról. A vall.- és közokt. min. megker. folyt. a bölcs, kar megbiz. (Kézirat). 1891.
Elméleti csillagászat. 1883/84. Hallgatói számára autographiában megjelent egyet. előadások. 4°, 22 ív.
Csillagászat. 1886/87. U. a. jelzéssel. 4°. 34 ív.

II. Mathematika.

Die auf elementarem Wege entwickelte Theorie der Maxima und Minima. 1858. Progr. d. städt. Realschul. in Pest 1857/58. 4°. 31, ív.
A részletes külzeléki egyenletek egészelése. 1860. M. Tud. Akad. Math. és Termtud. Közl. I. köt. 3. sz. 141—235. l.. különlenyomata előszóval és tartalommutatóval. 1861. Pest, Emich G. 1—95. l.
Birálatok Lutter Nándor mathematikai tankönyveiről az Orsz. Közokt. Tan. megbiz. (Kézirat); Birálat Komnenovich S. Algebra és Weninger V. Kereskedelmi számtan könyveiről a helytartótanács részére. (Kézirat).
Számelmélet. 1878—79. Autographiában megjelent egyetemi előadások. 4°. 36 ív.
Elemző mértan a síkban. 1878—79. U. i. 4°, 34 ív.
Algebrai analysis. 1879—80. U. i. 4°, 25 ív.
Másodrendű görbe vonalok. 1879—80. U. i. 4°, 30 ív.
Determinánsok. 1879—80. U. i. 4°, 18 ív.
Egyenletek elmélete. 1880—81. U. i. 4°, 27 ív.
Elemző mértan a térben. 1880—81 U. i. 4°, 26 ív.
Gömbháromszögtan. 1880—81. U. i. 4°, 7 ív.
Algebrai analysis. 1881—82. U. i. 4°, 29 ív.
Analytikai síkmértan. 1881—82. U. i. 4°, 32 ív.
Synthetikai mértan. 1881—82. U. i. 4°, 23 ív.
Számelmélet. 1882—83. U. i. 4°, 28 ív.
Felsőbb algebra. 1884—85. U. i. 4°, 12 ív.
Synthetikai mértan. 1884—85. U. i. 4°, 12 ív.
Analysis. 1888—89. 4°, 22 ív.

III. Emlékbeszédek.

Emlékbeszéd Herschel János külső tag felett. 1874. M. Tud. Akad Értek. a math. tud. köréből. III. k. 3. sz.
Emlékbeszéd Nagy Károly rendes tag felett. 1876. U. o. V. köt. 1. sz.; kivonatosan Termtud. Közl. 1877.
Emlékbeszéd Petzval Ottó rendes .tag felett. 1889. Emlékbesz. a M. Tud. Akad. elh. tagjai f. VI. k. 1. sz.
Nekrolog Vész János Ármin rendes tagról. M. Tud. Akad. Alm. 1883. 298—300. l. (Névtelenül.)

IV. Reáliskolai tankönyvek.

A magyar váltójog és üzlet kivonata. Alsóbb tanodák számára. Pest, 1862. Emich G. — II. kiad. 1865.; III. kiad. 1870. Ráth Mór; IV. kiad. 1873. Ráth Mór. — Azonkívül ugyanez az »Iparlap« 1861-iki évfolyamában.
Vámisme. Reáltanodák számára. Pest. 1865. Emich G.; II. kiad. 1871. Ráth Mór.
Az egyszerű könyvvitel vázlata. Alreáliskolák számára. Pest, 1864. Emich G.; II. kiad. 1870. Ráth M.; III. kiad. 1872. Ráth M.

V. Vegyesek.

Ismertető czikkek a M. Tud. Akadémia III. osztálya és a Természettudományi Társulat üléseiről 1871. évf. 2., 3., 4. füzeteiben K. G. és Dr. K. G. jel alatt.
Számos birálat és véleményes jelentés a M. Tud. Akad. megbizásából. az Akad. levéltárában.

Jegyzetek

¹ Kemény Xavér Ferencz, A budapesti IV. ker. közs. főreáliskola története 1854—1896. Budapest, 1897.

² Publicistikai és nemzetgazdasági némely dolgozatai. Pest. 1858.

³ Orsz. közopisk. Tanáregyes. Közl. 1897. okt. 10.

⁴ Heller Ágost: A gellérthegyi csillagásztorony. Term. tud. Közl. X. k. 341. l.

⁵ Magyar Tudom. Encyclopaedia, I. k.

⁶ Orsz. középisk. Tanáregyes. Közl. 1897. okt. 10.