VASÁRNAPI UJSÁG. 41. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. 672. o.

KONDOR GUSZTÁV.
1825—1897.

Kondor Gusztávot, a királyi magyar tudomány-egyetem tanárát, a Magyar Tud. Akadémia tagját múlt szeptember hó 18-án temették el nagy részvét mellett. Ravatalát a családtagokon és rokonokon kívül számosan állták körül kartársai, barátai és ismerősei, megjelentek az elhúnytnak honvédbajtársai és az országos központi honvéd-bizottság küldöttsége, a honvéd-menedékház lakói, az egyetemi ifjuság, a budai állami tanítóképző intézet tanulói tanáraikkal. Sok koszorút küldtek a boldogult ravatalára, számosan irásbelileg fejezték ki részvétüket a gyászoló családnál s az elsők közt érkezett Vaszary Kolos bíboros herczegprimás részvétirata. Egyetemünk bölcsészeti karának dékánja és tanártestülete pedig külön gyászjelentésben tudatta köztiszteletben és szeretetben állott tanártársának elhúnytát. A beszentelést Lollok Lénárd prépost-plébános végezte, mely után dr. Frőhlich Izidor, a bölcsészeti kar ezidei dékánja mondott megható búcsúbeszédet az egyetem és akadémia nevében s méltatta 43 évre terjedő fáradhatlan és önzetlen munkásságát a tudomány és tanítás terén.

Életrajzi adataiból a következőket közöljük:

Kondor Gusztáv 1825. aug. 7-ikén született Szántován, Bács-Bodrogvármegyében, hol atyja kincstári főerdész volt. A szülői háznál nyert elemi oktatás után gimnáziumi tanulmányait Baján és Szabadkán, a bölcsészetit pedig a szegedi liczeumban jelesen bevégezvén, a mérnöki pályára lépett. 1846 és 1847-ik években az apatini kincstári építészeti hivatalnál, mint mérnökgyakornok működött s ez idő alatt ernyedetlen szorgalommal szép készültséget szerzett magának. Ezután az elméleti mérnöki tanulmányokat a pesti m. kir. tudomány-egyetemen kezdette meg, azonban az 1848/49-ik évi szabadságharcz, melyben tevékeny részt vett, tanúlmányait félbeszakította. A VII-ik hadtesthez tartozó 66-ik gyalogzászlóaljban volt hadnagy és ebben a minőségében egy ideig Gózon őrnagynak a «zsolczai hős»-nek adjutánsa is volt. Végig küzdötte a horti, hatvani, kápolnai, verpeléti, nagy-sarlói és branyiszkói csatákat. Később a Klapka vezetése alatti hadtesthez került Komáromba s ennek védelmében mint utász, illetve árkász-főhadnagy vett részt.

A szabadságharcz után tanulmányait az egyetemen folytatta s 1850-ben hites mérnökké avatták fel. Dr. Petzval Ottó egyetemi tanárnak kitűnő előadásai serkentették a mathezis további tanulására, miért is két évig a pesti és két évig a bécsi tudomány-egyetemeken mint egyetemi csillagászati ösztöndijas a mathézisből, természettudományokból és csillagászatból magát kiképezte, hogy majdan a gellérthegyi egyetemi csillagászati observatoriumban alkalmazást nyerhessen; e reménye azonban nem teljesült, mert a csillagdát lerombolták. 1854-ben a pestvárosi főreáliskolához a mennyiségtani tanszékre ideiglenes-, 1855-ben pedig rendes tanárrá neveztetett ki. Ezen intézetnél 16 évig működött. 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta meg. 1863-ban pedig a szépművészetek és bölcsészettudományok doktorává avattatott fel. Az 1865-ik évben a pesti m. kir. tudományegyetemhez a csillagászat magántanára lett. 1869-ben Magyarország délnyugati részén Schenzl Guidóval együtt magnetikai helymeghatározásokat eszközölt és annak csillagászati részét ő dolgozta ki az Akadémia által kiadott munkában.

1871. évi márczius 12-én a budapesti kir. magyar tudomány-egyetemhez az elemi mennyiségtani tanszékre nyilvános rendes tanárrá neveztetett ki. 1880/81, 1881/82. és 1882/83. tanévekben az egyetem bölcsészeti kara dékánjává választotta. Az egyetem bölcsészeti karának kebelében a mathematikai szeminárium 1896. évben az ő kezdeményezésére állíttatott fel s annak igazgatójává neveztetvén ki, azt ő szervezte.

Ugyanez időben kezdte a csillagda felállítása és ezzel kapcsolatosan a csillagászati tanszék állandósítása eszméjét terjeszteni, a mely eszméért ifjú korától lelkesült; s indítványt is nyújtott be ez ügyben a bölcsészet-tudományi karhoz, a minek, úgy látszik, meg is lesz a foganatja, mert a mint hírlik, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a jövő évi budgetben ezen értelemben javaslatot készül előterjeszteni.

Ez év pünkösdjén hirtelen megbetegedett, kénytelen volt magát súlyos orvosi műtétnek alávetni, a mit ugyan szerencsésen kiállott, de augusztus vége felé a hosszas betegeskedés folytán szívműködése annyira gyöngült, hogy a leggondosabb ápolás sem menthette meg már, s szeptember 16-án bevégezte érdemekben gazdag, tevékeny életét.

Halálát özvegyén, született Royko Emilián kívül, — kivel 39 éven át a legboldogabb családi életet élte — három fia: Gusztáv királyi albiró, Aladár kir. törvényszéki jegyző, Ferencz kir. kincstári jogügyi fogalmazó és három leánya siratja.

Szerény egyszerűségben élt és minden idejét a tudományos munkásságnak és szeretett családjának szentelte. Az 1848/49-iki eseményekről mindig nagy lelkesedéssel emlékezett meg. Nem hiányzott soha a honvédegyesület gyűléseiről, a melyen Csanádmegye régi honvédéit képviselte.

Első irodalmi munkája a belvárosi reáliskola 1858. évi értesítőjében jelent meg a maximum és a minimum elméletéről. A 60-as években megjelent tankönyvei a váltójogról, váltóisméről, könyvvitelről és vámisméről több kiadást értek meg. Nagy számú csillagászati értekezései a Természettudományi Közlönyben és az Országos középiskolai tanáregyesület közlönyében jelentek meg. Az akadémiában ő tartott emlékbeszédet Herschel, Nagy Károly és Petzvall Ottó fölött. Az Akadémia adta ki a «Részletes külzeléki egyenletek egészelése» és a «Déllőkör, különösen mint déllő távcső használva» cz. terjedelmes értekezéseit.