A Bács-Bodrog Megyei Történelmi Társulat Évkönyve
III. évfolyam, 1. füzet (1887)

Grosschmid Gábor

Kolluth.

(Monografia.)

Alig van nevezetesebb és rejtélyesebb helység Bács-Bodrogh vármegyében, mint azon kis falu, melyet jelenleg Kolluthnak neveznek, de régente mint várost Nagy-Kwlwdhnak írtak. — A Duna partján, hajdan a folyó partját borító, Bajától egész Titelig terjedő rengeteg erdők közepette, körülvéve feneketlen mocsárok és lapályoktól, területe keresztül-kasul hasítva a Kígyós és Mosztonga sáros vizei által, majdnem egészen elszigetelten a többi világtól éltek az egykori Kwlwdh város lakói; de dacára elszigeteltségüknek, mégsem éltek csak maguknak, mert ifjúik felkeresték a híres külföldi egyetemeket, továbbá: mert nagyobbszerű kereskedést űztek borral és hordóval; hogy borral is kereskedtek, bizonyságul szolgál, hogy noha jelenleg is terjedtebb szőlőik vannak, azok még sem adhattak annyi mennyiségű bort, hogy attól a törökök idejében oly tetemes mennyiségű hordó és vásár jövedelmi adót kellett volna fizetni.

Figyelmemet különösen e két körülmény fordította Kolluth felé, de a magyarországi török kincstári defterek a 16. és 17-ik századból, melyek mint akkori időbeli számadások utolsó időben közzé tétettek, ezen érdeklődést csak fokozták.

A régi okmányokban Kolluth 1305-ik évtől kezdve néhányszor említtetik. Tudjuk azt is, hogy 1526-ik évben Tomory Pál és Török Bálint Kolluthnál keltek át a Dunán a gyászthozó mohácsi síkra, és hogy három évvel későbben 1529-ik évben ugyan e helyen kelt át Zápolya János seregével,¹ hogy az emlékezetes mohácsi síkon a török szultánnal találkozzék.

Kolluthnál kelt át 1697-ik évben Jenő savoyai herceg, a nagy hadvezér serege is, ki Kolluth határában gyűjtötte össze seregét, és innen indult 1697. év július 17-én a fővezér parancsnoksága alatt az egész akkor 70—75 ezernyi sereg a Duna mentében, látszólag Pétervárad felé; az első napokban elérték Monostorszeget, Zombort, 22-én Bácsot, Bukint, Palánkát, Futakot, 26-án a mostani Újvidéket, melyet akkor csak pétervári sáncnak neveztek, innen azon hó 28-án elérték a római sáncokat, és azokon folytatták útjokat egész a Tiszáig, mely végre a zentai diadallal végződött. 1697-ik évi október 5-én Savoyai Jenő herceg seregével ismét megérkezett a Dunánál, és ismét Szántova és Kolluth között táborozott, honnan a sereg Eszéken át Boszniába indult.²

Ezen történelmileg nevezetes átkeléseknek okát abban kereshetjük, hogy a régi világban a dunarévek, azaz átkelő helyek Baranya és Bács vármegyék között Mohácsnál és Vörösmartnál léteztek, és így megyénkben Kolluth és Szántova közt volt az átkelő pont, de talán az is oka volt, hogy a seregeknek ellátása a dunai hajók által, főleg a török idejében, az úgy is elpusztult vidékeken könnyebben volt eszközölhető, ez indította bizonyára Savoyai Jenő herceget is seregét Kolluthnál összpontosítani.

A mostani Kolluth nem a régi Kwlwdh, de azért a régi Kwlwdhnak is csak a mostani helység helyén kellett feküdni, mert a területnek lapályos, vizenyős, erdőkkel borított felülete alig engedett más helyiséget a telepedésre, a régi telepedők pedig valószínűen biztosság tekintetéből választották eme nehezen közelíthető helyiséget, mint az honunkban más helyeken is történt, példa erre Kalocsa, vagy Fehérvár is.

Ki volt hajdan Kolluthnak földesura? eddig biztossággal nem tudtam kipuhatolni, ellenben valószínű, hogy az első telepedők magyarok voltak, csak későbben vegyültek közikbe szlávok, különösen sokacok, és csak a múlt század derekán jöttek a német telepesek, kik között jelen is vannak csekély számban szláv hangzású nevek, de magyar név egy sincs.

Állításaim bizonyítják mindenek előtt az 1520—22-ik évi bodroghmegyei dézsmalajstromok. melyeknek eredetije az országos levéltárban feltalálható. E lajstromokban Kis-Kwlwdh és Nagy-Kwlwdhnak lakói külön vannak felsorolva, noha lehetséges, hogy Kis-Kwlwdhnak mint pusztának birtokosait, mint lakókat említik fel.

Nagy-Kwlwdh mint dézsmahely 1520-ik évben Bodrogh megyében van felemlítve, és pedig: Tóthfalu, Bodrogh, Kis-Kwlwdh, Zewlews (talán Szőlős), Udvard, Hetes és Nagy-Hetes társaságában. 1522-ik évben Kis-Kwlwdhdal ismét előfordul, és pedig a lakók névszerinti felsorolásával, mely szerint:

N a g y – K w 1 w d h lakói voltak: Gencsi Mihály özvegye, Erős György, Seres György, Baráth Tamás, Zambó Gergely, Madarász Bertalan, Gál István, Nagy Tamás, Kiss László, Cserháti Lőrinc, Tódor Gergely, Kecskés Albert, Fekete Ambrus, Gabi Ferenc özvegye, Varga István, Németh Péter, Fekete Péter, Eger Fábián.

K i s – K w l w d h lakóiul pedig a következők említtetnek: Robotos György, Fazekas András, Hegedűs Benedek, Bordás Lőrinc, Gőgös Pál, Rotás Péter özvegye, Sási Mihály özvegye, Csordás Döme és Orbán, Csikós Gáspár, Eger Péter, Kincses Kelemen, Nagy Balázs, Varga Illés, Szabó Benedek, Galus András, Zakus Iván.³

De bizonyítja még állításom az 1579-ik évi június 21-én kelt magyarországi török kincstári defter is, melyben a régi Kwlwdh adózóinak névsora szinte benfoglaltatik Gáspár Ambrus és Kozits Márkó kezdi, és így folytatja végig, de már akkor felváltva magyar és szláv nevekkel.⁴

Hogy a szlávok, szerbek, sokacok vagy dalmátok csak később, Zsigmond és Mátyás királyok idejében, de főleg a törökök uralma alatt jöttek be tömegesen vármegyénkbe, azt a történelemből tudjuk és így feltennünk kell, hogy Kolluthnak eredetileg magyar lakóit is a déli szlávok lassan-lassan kiszorították, végre birtokaikat is elfoglalták; — ennek valódi oka az is volt, hogy a magyar lakók a törökök által vagy elűzettek vagy előttük menekültek és az ország felső vidékein telepedtek le, de mivel a törökök magok a földműveléssel nem foglalkoztak és csekély számuk miatt nem is foglalkozhattak, e végett némű hűbériséget hoztak be, mely szerint a birtokosok jövedelmeik egy részét hűbéri adó fejében természetben vagy készpénzben nekik fizették és az adózás mellett katonáskodni is tartoztak, innen keletkezett, hogy a törököknek a hiányzó birtokosokat másokkal pótolni kellett, minthogy pedig a törökök a velük viszálkodó magyarokat, mint ellenségeiket tekintették, az önként kínálkozó szlávoknak adtak előnyt, mert azok már úgy is török alattvalók voltak.

Így özönlött be déli Magyarországba, de különösen Bács-Bodrogh vármegyébe a déli szlávság, miről már Erdély egykori kormányzója, Martinuszi bíbornok is panaszkodott. De azért nem csak a régi magyar lakossága Kolluthnak, de szláv lakói is többször elpusztultak, hogyan és mikor történt az? ezt nehéz tüzetesen megállapítani. Történhetett az lassankint, a magyarokat a szlávok, a szlávokat a németek követték, de történhetett az erőszakkal is, Dózsa felkelése idejében, vagy a mohácsi vész után, de történhetett az a törökök idejében más módon is.

A defterek tanúsága szerint Kolluth község a török világban eleinte inkább gyarapodott, mint fogyott. Így 1554-ik évben Kolluthon csak 6, 1570-ik évben már 38, és 1590-ik évben már 81 ház volt összeírva, tehát eme összeírások szerint Kolluth volt akkor Bács-Bodrogh megyében a legnagyobb község, mert ekkor Baján csak 22, Zomborban csak 13, és Szabadkán is csak 63 ház találtatott.⁵ De ezen adatokkal ellentétben áll a megye három járásának 100 évvel későbben a zentai ütközet után 1699-ik évben Bács-megye által eszközlött összeírása, mely szerint Zomborban 270. Baján 535, és Kolluthon csak 16 gazda íratott össze, és így Kolluthnak a 17. század folyama alatt ismét elpusztulni kellett.

Azonban léteznek még más összeírások is, melyek e körülményt igazolják, ezek szerint Kolluthnak 1700-ik évben mint falunak csak 10, 1715-ik évben szinte csak 15 adófizetője volt. Láthatjuk tehát a mondottakból, hogy ha nem is vesszük komolyan eme összeírásokat, mégis valószínű, hogy Kolluthnak többszöri katasztrófán kellett keresztül menni, melyekről azonban eddig biztos adataink hiányoznak. Így történhetett, hogy már a mohácsi vész után, mikor az egész megye lakossága panikus félelemben egyrészt Futak felé, másrészt a bácsi vár felé vad futásnak indult, a Dunán keresztül tört üldöző zsákmány után vágyó törökök Kolluthot is elpusztították, de noha a török időben a község a defterek szerint magához jött, elpusztulhatott az még az ő uralmuk alatt más úton is, és pedig különösen a törökök adó-rendszere következtében, mert a török adó-behajtók, annyira zsarolták az úgy is szerfeletti adóval terhelt népet, hogy főleg a 17-ik században a török uralom vége felé, egész vidékek pusztultak el és üres pusztákká váltak. Így történt ez például Győr vármegyében, így pusztult el az alföldön 900 falu és város.⁶

De folytassuk tovább: 1734-ik évben Kolluthnak vesszőből font sokac temploma volt. Érdekes Kolluthra nézve Cottmann kamarai tanácsosnak, mint telepítő biztosnak 1763-ik évbeli jelentése, melyben felemlíti, hogy új Kolluth csak 6 évvel az előtt kapta német telepeseit, továbbá, hogy Bezdántól félórányira fekszik, hogy közvetlenül mellette van Ó-Kolluth 200 házzal, csak egy utcával elkülönítve, melyben katholikus rácok, — sokacok laknak.⁷ Mindezekből kitűnik, hogy Kolluth csak a múlt század derekán kapta mostani német lakóit. Ezt bizonyítja azon körülmény is. hogy részükre a római katholikus plébánia 1757. évben szerveztetett ⁸ és hogy az anyakönyvek 1754-ik évben kezdődnek, és pedig eleinte szláv nevekkel, későbben mindig sűrűbben német nevekkel vegyítve. Így tehát a német telepesek csak ezen év után szállhatták meg Kolluthot. Egy-két családnak most is meg van még régi eredeti passussa — bizonyítványa — mellyel beköltöztek, így egyik 1760-ik évből származik. A bevándorlók elsasi, lothringeni, Meklenburg-schwerini és badeni római katholikusok, a helyben talált lakosok pedig szinte római katholikus sokacok voltak, de ezeknek jelen csak emléke maradt fenn, mert a bevándorló németek a sokacok birtokait lassankint megvásárolván, azok vagy olcsóbb földre költöztek, vagy pedig a szomszéd községekbe áttelepíttettek.

A rendszeres úrbér 1772-ik évben hozatott be. Az arról készült okmányban, mint törvényes bizonyság Piukovics Antal főszolgabíró és Neszmér Antal eskütt bíró vannak aláírva. Ekkor volt Kolluthon 71 3 úrbéri telek és 219 kapa szőlő. A birtokosok közt már csak 18 szláv név fordul elő.⁹

Ezen körülmény tanúsítja, hogy a sokacoknak tömegesen kellett máshová telepedni és a németeknek helyt adni.

1780-ik évben új úrbéri rendezés történt, melynek földkönyvében már 98 úrbéri telek vétetett fel, a birtokosok közt 9 szláv név, és még mindég 5 magyar név olvasható.

Az 1862—1867-ik években a határ újból felméretett, és új hiteles földkönyv készíttetett, melyben 98 úrbéri telek és 2 szabad telek 242 birtokossal van felvéve, ezek közt még mindig 4 szláv hangzású név olvasható, de magyar nevek ritkán, azok is csak elferdítve fordulnak elő, így Major helyett Mayer, Majoros helyett Majerász sat.¹⁰

Ebből láthatjuk, hogy a régi Nagy-Kwlwdhnak mai napság szinte csak emléke maradt fenn, mert eddig nem sikerült a régi város nyomára akadni, de azért fennmaradtak egyes történelmi mozzanatok, melyek érdemesek a felemlítésre.

Legelőször figyelmes lettem Kolluthra Fraknoi Vilmosnak a külföldi egyetemeken tanuló tanítók és tanulókról írt munkája által.¹¹ A felsorolt tanulók közt a 15. és 16. században több Bácsból származó név is fordul elő, ezek közt 1510-ik évben a krakkói egyetemen egy Brictius de Nagy Kwlwdh is említtetik. Ha most figyelembe vesszük, hogy akkoron, mikor még magyar honban egyetem nem volt és a tanulni vágyók, ha tanulni akartak, a külföldi távollevő egyetemekre voltak kényszerítve vándorolni és ha felgondoljuk, hogy a messzi hosszú utazás az akkori időben csak nagy költséggel volt eszközölhető, így a Krakkóba vándorlás is nem csak bizonyos fokú műveltséget, de vagyonosságot is feltételez, azért bizonyára a 16. század első éveiben már Nagy-Kwlwdhon ily egyéneknek létezni kellett.

De a legnagyobb figyelmet Kolluthra nézve a török kincstári defterek adatai hívták fel.¹² A házszámok összeírását már említettem, ezek szerint, mint mondám, Kolluth birt a 16. század végén az egész megyében a legtöbb házzal. A legnevezetesebb azonban Kolluthra nézve a szinte már említett magyarországi török kincstári defterek közt az 1579-ik évi június 21-én kelt, a szegedi szandzsákhoz tartozó zombori nahienek részletes deftere.

E szerint Kwlwdh városnak a defterben névszerint felsorolt magyar és szláv lakói, a városhoz tartozó Kis-Kwlwdh Kecsenye és Vadka pusztákért is, a következő adókat fizették,

80 kapu után	4000	akcse.
400 kila búza (tized)	5600	„
200 kila kétszeres (tized)	1600	„
Fa- és széna-adó	4600	„
Must-tized 300 pint	1200	,,
Juh-adó	1200	„
Méhkas-tized	2500	„
Kert-adó	250	,,
Kender, len, hagyma, répa és káposzta-tized	320	„
Tapu (örökösödési illeték)	150	„
Bidat (új adó)	350	„
Hordó-adó évenkint	10000	„
Vásárjövedelem évenkint	2500	„
Szalmajövedelem	350	„
Kincstári jövedelem, távollevők birtoka, elveszett jószág, a szökevények, halottak után, továbbá a gyertyaházból, mühteszib (vásárfelügyelők díja) és bélyegadó	4250	„
Badhava (büntetések és vétségek elkövetése utáni díj), mátkaadó és hordók utáni adó	8775	„
Gyümölcs-adó	200	„
Egy négykerekű malom adója	200	„
Kecsenyi puszta évi jövedelme	720	„
Vadka puszta évi jövedelme	650	„
Összesen:	41000	akcse.

Egy akcse értéke különbözött, mert már maga a pénznem különböző értékben veretett és mert időnkint a török állam hitele is rohamosan alább szállott, ez által a pénz értéke is csökkent, azonban a kérdéses időben még húsz akcsét lehet 1 frt és 40 akcsét egy tallér azaz 2 frt értékben számítani, csakhogy akkor a pénz általános értéke a mostanihoz mérve legalább is ötszörös volt.

Ezen adójegyzékből mindenek előtt kitűnik;

1-ör. Hogy a régi Nagy-Kwlwdh város volt.

2-or. Hogy a régi lakosok szorgalmas gazdák lehettek, mert mindennemű földi és kerti termékeket műveltek.

3-or. Hogy a régi lakosok nagyobbszerű borkereskedést is űztek, mert a kétszer is előforduló nagy hordóadó arra mutat, hogy vagy a bort nagyobb edényben is árulták, mit a nagy vásári jövedelem is erősít, vagy hogy a meglepően nagy kétszeres hordóadót hordók készítése és árulásától fizették, mi tekintve a körülfekvő nagy erdőséget valószínű is, de ez esetben e körülmény kézi-iparra is mutatna; azonban azon tény, hogy Mohács és Vörösmarth mint révhelyek szinte majdnem 7000 akcse adót fizettek boros hordók után és hogy vásári vámjövedelmeik kisebbek a kolluthinál, azt tanúsítja, hogy Kolluth csakugyan eme helyekkel borkereskedést űzött és mintegy közvetítője volt a baranyai bortermelés elárúsításának.

A nagy méhkas jövedelem szinte nagyobbszerű méztermelésre mutat, tudvalevő dolog lévén, hogy mikor még a fehér cukrot nem ismerték, a méz a háztartásokban nagy szerepet játszott.

4-szer. Hogy akkori időben a község birtokában három puszta volt. Kis-Kwlwdh,, Kecsenye és Vadka.

5-ör. A defterek sehol sem említenek földesurat, az eddigi okmányokból sem lehet ilyet kimagyarázni; de a törökök nem is igen törődtek az előbbi tulajdonosokkal, mert mint hódító foglalók léptek fel, azonban a hódítás után a birtokokat nem is osztották ki a győzelmesek között, hanem a tulajdonjogot hozzájuk az állam tartotta meg, úgy hogy azokat csak bérbeadottaknak kell tekinteni. Elzálogosításuk, elcserélésük vagy eladásuk mindig érvénytelen volt.

Ezen okból az elfoglalt földek egyik részét bérbe adták és a bérlet jövedelmét a „világvédő” sultán pénztárába fizették, a földnek fennmaradt részét pedig hűbéri haszonélvező birtokosok között osztották ki, kik azután a jövedelem egy részét a török spáhik, bégek és basáknak tartoztak kiszolgálni, tartozván egyszersmind szükség esetében hadi szolgálatokat is fegyverrel vagy ásóval az erődök építésénél teljesíteni.

Dacára ennek, a régi magyar földesurak is néha-néha fenntartották ősi jogaikat és nem egyszer fegyveres kézzel jöttek jövedelmeiket követelni. A föld népe nem is igen vonakodott a fizetéstől, mert a török uralmat hosszú tartama dacára mindég csak ideiglenes foglalásnak tekintették, de ezen zsaroló kényszer-fizetések sokszor a községek végromlásával végződtek.¹³

Azonban a faluk és városok végromlását és pusztulását bizonyára nem e ritkán előforduló esetek, de inkább a törökök igazságtalan és nyomasztó adórendszere idézte elő az által, hogy ők a községekben az adókat nem az egyesekre, de sommásan az egész községre vetették ki és az egyszer évek előtt kivetett adóösszegeket évenkint nem igazították ki, sőt nem törődve a jó vagy rossz évekkel, vagy az adózók számának apadásával, az egész évek előtt kivetett adóösszeget az összes lakosságtól a legnagyobb szigorral hajtották be, így azután az adózás elviselhetetlen lett és tényleges pusztulásra vezetett.

Itt meg kell jegyeznem, hogy Kolluth községéhez a fennérintett három puszta az úrbér behozatala alkalmával nem említtetik, ellenben egy új nevű puszta Godicsáva osztatott be a község határába, melytől a birtokosok heted-dézsmát tartoztak a kincstárnak adni, de jelen nem lehet meghatározni, hogy tulajdonkép hol feküdt a fennevezett négy puszta? melyek közül Kis-Kwlwdh 1522-ik évben lakókkal birt, csak egy dűlőnek van még most is Godicsáva neve.

Nem találom szükségesnek bővebben megemlíteni, hogy a zentai ütközet után, az akkor nyomorult kis sokac falu Kolluth is a királyi kincstár birtokába jutott.

Mi illeti a netalán fennmaradt romokat, vagy külön történelmi emlékeket, arra nézve igen kevés mondani valóm van.

Hogy a régi Kwlwdhon nagyobbszerű építkezés is lett volna, most nem bizonyíthatná egyéb, mint a határban található egy kisebb terület, melyet most is „alter Schlossplatz” vagy „Schlossriegelnek” neveznek, mely a jelen közlegelőnek használt rétség egyik magaslatán fekszik, de felszínén minden látható romok nélkül.

A többi magaslatok egyikén Schwerer János állítása szerint jelen is láthatók sáncalakú mélyedések helyei, sőt némi kőalapok nyomai is, melyek nagyobb építkezésekre mutathatnának, de most azt komolyabb kutatás nélkül meghatározni nem lehet, voltak-e azok középkori építvények, vagy ép régibb római castrum maradványai, mert Schwerer véleménye szerint, több ily földsánc alakú nyomok találhatók a Duna mentében a folyó mind a két partján, melyek valószínűen a római légiók castrumainak maradványai. Mi annál valószínűbb, mert tudjuk, hogy a mostani Batina, egykor római gyarmat, illetőleg nagyobbszerű castrum volt. A kolluthi sáncalakú mélyedésekhez hasonlók találtatnak a Bezdán és Kolluth közti határban is, különösen Schwell Titus földjén.

A másik bizonyíték: a kalocsai érseki megye papi schematismus, mely Kolluth községnél megemlíti, hogy a mostani templom 1752-ik évben a volt „igen régi templom“ romjaiból épült.¹⁴

De léteznek még egyesek az öregek közt, kik hagyománykép emlékeznek, hogy a mostani templom kétszerre épült, először a mostani szentély, mely a török mecsetből alakíttatott át keresztény templomocskára, és hogy most is meg van még egy kis ajtó, mely mutatja meddig terjedt a régi templom; későbben a régi kis templom a mostani alakra hosszabbíttatott meg, a torony homlokzatán pedig sokáig látható volt az 1803-ik évszám, és így az utolsó építkezés akkor történt.

Az utolsó adat, melyet eddig találtam, Rauschenberger a mostani priglevic-szent-iváni község jegyzője, néhai édes atyjának nyilatkozata, aki Kolluth község határának egyik sarkában tetemes omladékokat és romokat látott, melyek között márvány sírkövek is voltak. E romok iránt a mostani kolluthi lakosok öregeit kikérdezvén, azok miről sem emlékeznek, a községnek pedig úgy, mint a plébániának nincsenek régi iratai, levéltárról szó sincs, mert azok a községházzal elégtek, és így nem maradna más hátra, mint a helyszínre kirándulni és ott vizsgálatot, szükség esetén kutatásokat eszközölni.

Hogy mi oka lehetett a középkorban Kolluth virágzásának és a törökök alatti emelkedésének, annak csak egy okát találom, ez pedig véleményem szerint a már említett azon körülmény lehetne, hogy a középkorban Mohácsnál és Vörösmarthnál voltak az egyedüli révek Bács és Baranya között és éppen Kolluth határában vezetett az út Mohács felé, azért a kereskedés is a megyéből az útját arra vette, úgy a hadseregeknek is ezen útat kellett választani, mely körülmény Kolluthnak, mint dunai véghelynek előnyére szolgált.

Ha elmondottam a régit, nem lesz felesleg Kolluth községének mostani állapotát is összehasonlítás végett felemlíteni.

Kolluth, többek által egyszerűen Kolutnak írva, a Dunától mintegy fél órányira fekszik, a batinai hegynek majdnem átalellenében, csakhogy attól a Duna mindkét ága választja. Északról Béregh, keletről Gákova, délről Bezdán községek határa övezi körül, nyugatról pedig a Duna egyik ága választja el a mohácsi szigettől, illetőleg Baranya megyétől.

Területe vízjárta föld, nagyobbrészben rétség, de az egész határban magaslatok húzódnak keresztül, melyek igen termékeny talajjal bírnak, hajdan nagyszerű erdőkkel volt minden oldalról körülvéve, melyeknek most csak maradványai láthatók.

Határát keresztül ágazza a Mosztonga és a Kígyós rendetlen mocsárokat képző folyása, azért talaja vizenyős és nedves években részben víz borítja, mi a régi időkben bizonyára nagyobb mértékben lehetett, mint jelenleg.

Van 98 teher alatti, 2 szabad telke, 58 úrbéri zsellére, összes határa 10973/¹²⁰⁰ öl hold. Ebből:

Beltelkek, temető, epreskert, kálvária összesen	247⁹⁰⁰/₁₂₀₀	hold.
Szántóföldek	3318¹⁰⁶⁰/₁₂₀₀	„
Kaszálók	2132⁹⁰¹/₁₂₀₀	„
Erdő	746⁵⁵⁶/₁₂₀₀	„
Füzes	214²¹²/₁₂₀₀	„
Legelő	2750⁶⁰⁵/₁₂₀₀	„
Mocsarak és vízfolyás	1013⁴⁴⁵/₁₂₀₀	,,
Szőlők	125³⁰⁴/₁₂₀₀	„
Útak	228⁸³⁴/₁₂₀₀	„
Védtöltések	20⁸⁸⁰/₁₂₀₀	„

Az 1780-ik évi rendezés alkalmával a mocsarak 2428³⁴¹/₁₂₀₀ holdal voltak felvéve, míg jelen azok csak 1013⁴⁴⁵/₁₂₀₀ holdat tesznek, és így a talaj mindenesetre szárazabb mint hajdan.

A szántovai királyi kincstári uradalom Kolluth községével a közlegelő elkülönítése és az egyéb úrbéri kérdésekre nézve 1867. évi október 19-én kiegyezett, mely egyezség következtében az úrbéri község és a szabadtelkesek részére kihasíttatott, haszonvehető legelőterület 975⁸²⁴/₁₂₀₀ hold, vagyis kevés híjával 10 hold egy telekre, haszonvehetetlen terület pedig 398¹¹⁷¹/₁₂₀₀ hold, vagyis majdnem 4 hold egy telekre, ellenben az uradalom kezén maradt haszonvehető legelő 1535³⁰⁷/₁₂₀₀ hold, úgy haszonvehetetlen terület 557¹⁰⁴⁴/₁₂₀₀ hold, összesen 2093¹⁵¹/₁₂₀₀ hold, mely kiosztás a területnek aránytalanul változó minősége miatt sok nehézséggel járt.

Marha- és lótenyésztés nem a főága a mezőgazdálkodásnak, mert a vizenyős talaj arra nem mindenütt alkalmas, még alkalmatlanabb a föld minősége a juhtenyésztésre, de azért száraz években tetemes marhamennyiség legel a rétségben, nedves években pedig a nádlás sok hasznot hajthat.

Hogy a török időkben fizetett adóval összehasonlítani lehessen Kolluth községének mostani adóját, felsorolom a nevezett községnek 1885-ik évre lefizetett egyenes adóját.

Ezen adó egész összege 17109 frt 93¹/₂ kr és pedig:

Föld-adó	8614	frt	14	kr.
Házbér-adó	107	„	24	kr.
Házosztály-adó	896	„	60	kr.
Kereset-adó osztályai	3028	„	47	kr.
Tőke-kamat-adó	148	„	31	kr.
Pót-adó	3912	„	63	kr.
Hadmentességi díj	882	„	—	kr.
Fegyver-adó	20	,,	—	kr.

Ehhez járul még az accise, bélyeg és az örökösödési illeték, melyek mint közvetett adók évenkint változnak.

A lakók száma jelenleg 2603, a házaké pedig 403.

A birtokosok között van egy telken felőli birtokos 8, egy egész telkes 16, háromnegyed telkes 22, féltelkes 49, negyedtelkes 120, végre nyolcadtelkes 4, összesen: 219 birtokos a házbirtokon kívül, hozzájárul még 58 úrbéri zsellér közlegelő birtokos.

A királyi kincstárnak birtokában van még elkülönített közlegelője, melyből 1530¹⁹⁵/₁₂₀₀ haszonvehető területet kibérelt évenkinti 6705 frtért, ellenben italmérési jogát és a korcsmaépületet eladta a községnek 21,765 frtért.

1882-ik évi március 25-én a régi, sárból épített, náddal fedett községháza leégett, mely alkalommal a padláson elhalmozott sok régi irat is a lángok martaléka lett. Az új, téglából épült tágas községháza azóta épült, ellenben a jegyzői lak egy régi náddal fedett kényelmetlen épület, a község jegyzőjének 10 hold legelő-földön kívül nincsen egyéb földje.

A plébánia régi kincstári épület meglehetős kényelemmel.

A községnek rendszeresített orvosa van.

A mostani kolluthi lakosok nem járnak ugyan távollevő külföldi egyetemekre, de azért elegendő iskoláik vannak és általában tudnak olvasni és írni. A község 1885-ik évben csinos három tantermű iskolaházat építtetett, két tanítói lakkal. Tanító jelenleg létezik 3. Tanköteles 6—12 éves fiú van 203, leány 172, ezekből iskolába jár fiú 195. leány 168. Az ismétlő iskolába jár 12—15 éves fiú 54, leány 40. Rendesen jár ezek közül fiú 26, leány pedig 25.

Zomborban, 1887. évi január 10-én.

Grosschmid Gábor.

Jegyzetek

¹ Szerém György emlékiratai.

² Lásd : Angeli Móric, Feldzüge geeén die Türken 1697—1698. Wien 1876.

³ Lásd: Bodroghmegye dézsmaösszeírása 1520., 21. és 22-ik évből. Országos levéltár

⁴ Magyarországi török kincstári defterek (XLVIII. 324. l. Akadémia kiadás.

⁵ Szilády Áron a török defterek 1872.

⁶ Salamon Ferenc Magyarország a török hódítás alatt 220—249.

⁷ Cottmann kincstári biztos jelentése 1763, országos levéltár.

⁸ Schematismus Cleri archi diocesani Colo censis Act. Kolluth.

⁹ Urbarium des Cameralistischen Dorfes Kolluth. A zombori kir. törvényszék irattárában.

¹⁰ Kolluth községének úrbéri földkönyve 1867. évből k., törvényszék irattárában.

¹¹ Bács-Bodrogh vármegyei történelmi társaság évkönyve I., III. és IV. füzet. Jirecsek: Kultusbestrebun gen der Ungarn und Böhmen.

¹² Lásd a fennebbi deftert.

¹³ Salamon Ferenc Magyarország a török hódítás alatt 1481.

¹⁴ Schematismus cleri archi diocesani Colocensis.