Jelich Mihály közjegyző, avagy Mišo Jelić horvát költő szomorú élete

1952. november 10-én az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) előzetes letartóztatásba helyezte dr. Jelich Mihály bajai ügyvédet. Az ÁVH tisztjei november 17-én kezdték meg a kihallgatását. Elsőként a családi-rokoni, illetve a tágabb társadalmi kapcsolatait kívánták kideríteni. A kihallgatás során feltérképezték, hogy Suhay Imre volt altábornagy, Koppándy József volt mérnök ezredes és lánya Koppándy Lujza, valamint Mamuzsity József, dr. Györfi István ügyvédek, Udvardi Mártonné, Polich Miklós bajai, illetve Barlutov Marin, Tomasev Marin hercegszántói lakosok tartoztak a közvetlen környezetébe. Jelich kettős identitású személy volt, egyrészt magyar állampolgár, másrészt délszláv nemzetiségű lokális vezető személy.

Így a kor viszonyai között alkalmas személyiség volt arra, hogy perbe fogásával és elítélésével példát statuáljanak a jugoszláv határ közelében élő horvát nemzetiség körében. Az ÁVH az ügynökein keresztül igyekezett lefesteni egy olyan képet, amely igazolta az államellenes összeesküvés vádjait. Baja térségében Koppándy József volt katonatiszt alakja köré építették fel a „népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés” vádját. Ahogy a többi gyanúsított, úgy Jelich is megtört a fizikai és pszichikai nyomás, kínvallatás hatására.

A gyanúsítottak egymás után tettek „töredelmes, beismerő” vallomásokat. A nyomozó hatóság Jelich Mihály ellen a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, valamint külföldi állam megbízottjának adatszolgáltatással elkövetett, az állam érdekeit súlyosan sértő kémkedés bűntettével vádolta meg. Az ügy kiemelt jellegét mutatja, hogy a büntetőügyet a Budapesti Megyei Bíróság akkori elnöke, hírhedett bírája, dr. Jónás Béla (az 1956. évi forradalom idején öngyilkos lett) tárgyalta. A vádakat megalapozottaknak minősítve, dr. Jelich Mihály vádlottat életfogytiglani börtönre, tíz év időtartamra a közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az ítélet indokolása tényként kezelte, hogy Jelichet még 1945-ben beszervezte ügynöknek az UDB, a jugoszláv katonai hírszerzés. Ezt olyan közvetett adatokkal támasztották alá, hogy pl. 1945-ben a Bajára is bevonuló jugoszláv partizánokkal tartott kapcsolatot. Jelich feladata volt a határszélen lévő katonai és határőr alakulatok létszámára, fegyverzetére és elhelyezésére vonatkozó adatok gyűjtése. E cél érdekében az összeesküvés vezetőjének, Koppándy Józsefnek a lányával, Lujzával többször is elment táncolni a Béke Szállóba, hogy a néphadsereg tisztjei körében adatokat gyűjtsön. Koppándy Lujza terhelő vallomását a többszöri fizikai kényszerítésével (megverésével) érték el. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével az I. fokú ítéletet jóváhagyta. Jelich Mihály büntetését a szegedi Csillag börtönben töltötte.

1957 februárjában kegyelmi kérvényt terjesztett elő a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsánál. A kérvényében súlyos ideg- és szívbetegségére, láb- és kézbénulására hivatkozott, valamint arra, hogy az elszenvedett bántalmazások miatt nem tudta, hogy milyen tartalmú kihallgatási jegyzőkönyveket írt alá. Az Elnöki Tanács a kegyelmi kérvénynek helyt adott és a súlyosan beteg Jelichet szabadlábra helyezték. A rendszerváltáskor hozott jogszabályok az ilyen típusú koncepciós ügyeket érvénytelennek nyilvánították. Sajnos Jelich Mihálynak nem volt leszármazója, aki az érvénytelenítési kérvényt benyújthatta volna. A levéltári iratokból látszik, hogy a „kommunista párt ökle” ezúttal is egy olyan emberre sújtott le, aki a közvetlen környeztében köztiszteletnek örvendett és társadalmi szerepvállalással bírt. Jelich elítélésével a jugoszláv határ közelében élő délszláv nemzetiséget kívánták megfélemlíteni.

Az „államellenes ügy” szereplője, Jelich Mihály személyiségének felidézéséhez érdemes az életrajzát is megismerni.

Dr. Jelich Mihály (Mišo Jelić) 1881. december 17-én született Hercegszántón. Édesapja Jelich Mihály, édesanyja Filakovics Márta volt. A középiskolát a Zombori Állami Főgimnáziumban végezte. Jogi tanulmányokat 1903 és 1907 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen folytatott. Az ügyvédi vizsgát 1913. május 17-én, Marosvásárhelyen tette le. A Szabadkai Ügyvédi Kamara 1913-ban Baja székhellyel jegyezte be tagjai sorába.

Az első világháború alatt 1914-ben és 1915-ben az orosz fronton harcolt. Belgrád elfoglalásakor a katonai rendőrség egyik vezető beosztású tisztje lett. A belgrádi katonai rendőrség ipar- és kereskedelmi osztályának vezetőjeként a szerbiai katonai halászat megszervezője volt. 1918-ban, amikor a szerb csapatok megszállták Baját és környékét, elmenekült, majd csak a Tanácsköztársaság bukása után tért vissza. Suhay Imre altábornagy megbízásából adatokat gyűjtött a szerb csapatokról. Miután a szerbek kiürítették ezt a területet, három napig Baja város polgármestere volt. 1920-ban tartalékos főhadnagyként szerelt le. Katonai érdemeit a Signum Laudis kitüntetéssel ismerték el. A két világháború között a vármegye törvényhatósági bizottságának tagja volt, és a vármegye tiszteletbeli ügyészének is megválasztották. Igazgatósági tagja volt a Ferenc-csatorna Társulatnak, és a társulat jogi képviseletét is ellátta. Igazgatósági tagja volt továbbá a Bajai Közgazdasági Bank Részvénytársaságnak is. Jelich Mihály politikai törekvése a Magyarországon élő sokác és bunyevác (horvát) nemzetiség autonómiájának biztosítása volt. A két világháború között a prélókon az általa írt darabokat adták elő. Az 1930-as években Szabadkán horvát nyelvű naptárakat nyomtatott ki. Az országgyűlési képviselőválasztásokon a térség nemzetiségei körében a kormánypártnak korteskedett. 1941-ben a zsablyaijárási katonai parancsnokság közigazgatási osztálya ideiglenes megbízással zsablyai közjegyzőnek nevezte ki. Az irodát dr. Mainszky Szilárd jugoszláv királyi közjegyzőtől vette át. Miután kinevezését az igazságügyi miniszter nem erősítette meg, visszatérve Bajára ügyvédi tevékenységét folytatta. 1944. október 17-én a Baján áthaladó bori munkaszolgálatosok menetéből négy zsidómunkaszolgálatost mentett ki, és bújtatott el a Petőfi-szigeten lévő csónakházában. 1945-ben az ügyvédi kamara bizottsága igazolta tevékenységét, ennek megfelelően ügyvédi tevékenységét tovább folytathatta. Az 1950-es évek elején azonban az Államvédelmi Hatóság megfigyelés alá helyezte, és 1952-ben Baja térségében Koppándy József és társai ügyében fegyveres szervezkedés éskémkedés vádjával letartóztatták. A vád szerint Baját és környékét a jugoszláv államhoz kívánta csatolni, és 1945-ben arra kérte a lakosságot, hogy a városban a jugoszláv zászlót mindenütt tűzzék ki. Az ÁVH szerint Jelich Mihályt a jugoszláv hírszerzés, az OZNA, később utódszervezete, az UDB beszervezte, továbbá 1952 nyarán csatlakozott a Koppándy József és társai által szervezett illegális csoporthoz, amelynek egyik összekötője volt. Végül a bíróság szervezkedésben való részvétel és kémkedés bűntette miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, majd 1957-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, tekintettel megromlott egészségi állapotára, kegyelemben részesítette. Dr.Jelich Mihály 1961. február 13-án Baján hunyt el. Sírja a bajai Szent Rókus temetőben ma is megtalálható. Összegyűjtött horvát nyelvű versei és prózai munkái 2000-ben jelentek meg Budapesten.

Magyar nyelvű sírkövének hátlapján egyik horvát nyelvű négysorosát olvashatjuk: „U raju su mlogi naši sini, / Koji bili virni didovini, / Koji Bogasvevišnjega štuju / I nepravdu svaku osuđuju.” / dr. Mišo Jelić / 1881-1961 / „naš fiskal”. – „Mennybe jutottak fiaink, / Akik hűségesek voltak a hazához, / A mindenható Istenhez / És minden igazságtalanságot elítéltek.” / dr. Mišo Jelić / 1881-1961 / „a mi ügyvédünk”. (Dr. Lévai Ildikó fordítása) Dr. Jelich Mihály ügyvéd, író és költő emlékét szülőfalujában, Hercegszántó községben egy 2016-ban avatott emléktábla is őrzi.

Felhasznált források:

Állambiztonsági Szolgálatok TörténetiLevéltára iratai ÁNTL 3.1.9.

MNL Csongrád Megyei Levéltára IX:202. Szegedi Királyi Közjegyzői Kamara iratai 1875-1949

ELTE Egyetemi Levéltár

Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamarairatai 1941-1946, Kecskemét

Suhay Imre: A Duna szerepe a világháborúbanMagyar Katonai Közlöny 1925. 12. szám

998-999 p.

Oroszlány Gábor-Krahm László: Amarosvásárhelyi m. kir. 22. honvédgyalogezred története (1914-1918) Első rész1. kötet, Budapest, 1935. Admiral Nyomdai Műintézet, 288. p.

Rapcsányi Jakab (szerk.): Baja és Bács-Bodrogvármegye községei Budapest, 1934.

Magyar Városok Monográfiája Kiadóvállalata,552 p.

Mišo Jelić: Sabrana djela priredio: Živko Mandić Croatica, Budimpešta, 2000. 255 p.

Budapesti Közlöny, 1913. 178. szám3 p.

Rendeleti Közlöny a Magyar KirályiNemzeti Hadsereg számára 1920. 47. szám 1294 p.

Központi Értesítő, 1924. 40. szám1339 p. és 1926. 23. szám 412 p.

Népszava, 2006. 42. szám 8 p.

Bajai Tükör, 2007. 10. szám 3 p.

Petőfi Népe, 2016. 192. szám 3 p.

A szerző köszönetét mond MerkZsuzsa történésznek a bajai, Mándity Zsivkó úrnak a hercegszántói helyszínikutatások segítéséért.

Fotó: Hajdú József