Hercegszántóról az Aranylabdáig jutott

ALBERT FLÓRIÁN

Szülőfaluja is mély megrendüléssel gyászolja a világhírűvé lett futballistát

Már hatéves korában futballcipőben koptatta Hercegszántó utcáit Albert Flórián, a település leghíresebb szülötte. A dél-bácskai község első – és máig egyetlen díszpolgára, Magyarország egyetlen aranylabdása egy sáros santovói kis utcából indulva vált a világ futballpályáinak Császárává.

Zúgtak a lélekharangok délben Hercegszántón, noha a településen nem volt temetés. A község leghíresebb szülöttére, első és mindmáig egyetlen díszpolgárára, a világhírű futballistára, Albert Flóriánra emlékeztek így a szántóiak, akit akkor helyeztek végső nyugalomra Budapesten, az Óbudai temetőben.

Az október 30-án, 70 éves korában váratlanul elhunyt Albert Flórián, noha 11 évesen családjával együtt el kényszerült hagyni szülőfaluját, egész életében büszkén emlékezett vissza a Hercegszántón eltöltött gyermekéveire.

– Nagyon szép tizenegy évet töltöttem gyerekként Hercegszántón. 1952-ben költöztünk Budapestre, de amikor csak tehettem, rohantam haza a nagyszüleimhez. Ők növeltek sokáig, mivel nagyon kicsi, két és fél éves voltam amikor elveszítettük édesanyámat. Volt, amikor a tanévzárót sem vártam meg, hanem indultam Szántóra. Nehéz anyagi körülmények között nőttünk fel, de szerettem a falusi munkákat: az aratást, a szüretet, a kaszálást, a disznóvágásokat, a kötélfonást. Nagyon büszke voltam arra, amikor az első kévét egyedül bírtam felrakni a lovas kocsira. Imádtam a lovakat, és alig vártam, hogy valami munkám legyen körülöttük – mesélte még 2007-ben a Petőfi Népének.

– Amikor csak tehettük, rúgtuk a bőrt. Néha még holdvilágnál is pattogott a fűzős focilabda. Ádáz fejelőcsatákat is vívtunk. Igaz, ha a fűzős részén fejeltünk bele, nagyot ütött, de nem számított a fájdalom – emlékezett vissza a gyermekévekre akkor Albert Flórián, a Császár, aki egy kis – egykor – sáros utcából, a mai Tátra utcából indult útjára, hogy meghódítsa a világ focipályáit.

– Hatéves korában a faluban neki volt először – a hivatalos futballistáknál is hamarabb -futballcipője. Nagyon büszke volt rá, le sem vette, abban közlekedett, de, mondjuk, focizott is állandóan. Ha valaki irigykedett rá, megcsipkedte szavakkal, akkor ő rálépett a lábára a stoplis cipőjével – meséli ma az emlékezéstől csillogó szemmel a gyermek– és fiatalkori jó barát, Vélin Marin. A helytörténeti ügyekben rendkívül járatos Marci bácsi családjával az Albert család szomszédságában élt gyermekként, de később is – amikor Flórián már Pesten focizott – ápolták barátságukat. – Én apám borbélyüzletében segítettem. Az orosz katonát pamacsoltam, a német katonát pamacsoltam, a bolgár katonát pamacsoltam a hokedliról, és ezért kaptam apámtól még fűzős futballt – villant fel egy részletet Hercegszántó sajátos történetéből is Marci bácsi. – Eljött a Flóri meg a Bartulov (Bartulov Márton: szintén NB l-es futballista, a ’60-as években az egykori Komlói Bányász játékosa, később 30 évig a hercegszántói focicsapat edzője volt) hozzánk focizni. Engem minden órában egyszer kiengedett apám a borbélyüzletből az udvarra, hozzájuk. A másik játszóház a Flóri nagypapájánál, Flórián bácsinál volt, mert ott volt a faluban az egyetlen gőzgép. Amikor az húzta ki a cséplőgépet, akkor a fél falu gyereke ott volt, kísérte kifelé – beszél a közös évek emlékeiről a 75 éves Marci bácsi. Mint mondja: a más játékot nemigen kedvelő kis FIórit kiválóan focizó bátyjai tanították meg az alapokra – legfőképpen gondolkodni. Tehetsége nagyon korán megmutatkozott, már akkor tudatosan készült arra, hogy futballista lesz.

Albert Flórián – mint Marci bácsitól megtudjuk – anyai ágon sokác, apai ágon sváb felmenőkkel büszkélkedhetett. A soknemzetiségű Hercegszántó (Santovo) területén az Albert család gőzgépes malmot működtetett, mely 20 embernek – köztük később Vélin Marinnak – is munkát adott. Ráadásul akkoriban – meséli Marci bácsi – itt volt a település egyetlen köztisztasági fürdője is. – Ez a falu rengeteget köszönhet az Albert családnak -mondja Flórián gyermekkori pajtása.

1952-ben aztán az Albert család Budapestre költözött. Mai szemmel nézve – tehetsége és kitartó munkája mellett – ennek a kényszerű hurcolkodásnak is „köszönheti” a későbbi aranylabdás a karrierje beindulását. – Még csak két hete laktunk a fővárosban, amikor János, az idősebb bátyám elvitt a Kinizsi – akkoriban így hívták az FTC-i – toborzójára. Száger Mihály – akire ma is hálás szívvel gondolok – volt a futballistapalánták irányítója, aki kiválasztott, és elkezdte egyengetni pályafutásomat emlékezett vissza a Petőfi Népe hasábjain 2007-ben Albert Flórián a kezdetekre. Arról azonban, hogy miért kényszerült elhagyni a család Hercegszántót, soha nem beszélt.

Marci bácsi – úgy mondja – szemtanúja volt a sajnálatos eseményeknek. 1952-ben, mielőtt a család – később szétlopott és romba döntött – malmát államosították, Albert Flórián édesapját, Albert Jánost nagyon megalázták a falu akkori vezetői.

– Kulákság volt, azt mondták, hogy lisztet rejtegettek. Az akkori bíró – aki két elemit végzett négy év alatt – lánccal összekötöztette Jani bácsi kezét és a lábát, a nyakába akasztottak egy 50 kilós nulláslisztes-zsákot, és úgy mentek a faluban. Jani bácsinak közben azt kellett mondogatnia, hogy „így jár minden kulák, aki lop”. Megkérdeztem utána a bírótól, hogy ezt miért kellett. Azt mondta: „Tudod, milyen nehezen jártam iskolába, amit nekem mondtak, azt én végrehajtottam” – Idézi fel dühtől szikrázó szemmel az egykori eseményeket Marci bácsi, aki hozzáteszi: – Flóri sosem akart erről beszélni, mindig csak azt mondta: elüldözték őket.

Ezt erősíti meg Feigl József, Hercegszántó polgármestere is, aki Albert Flórián 2007-es díszpolgárrá avatása előtt és után is többször beszélt, jó kapcsolatot ápolt a Császárral, aki azt is elmesélte neki: a költözés után hosszú ideig pesti pincékben voltak kénytelenek élni. Mint a polgármester meséli: otthona kényszerű elhagyása után 55 évvel Albert szívesen, ugyanakkor kételyek közt, ám világra szóló sikerei ellenére is „Flóriként” tért vissza szülőfalujába. – Amikor néhány alkalommal fent voltam nála a díszpolgári cím átadása előtt, mindig azt mondta: nem tudja, hogyan fogadnák őt itt. Emlékezett arra a megaláztatásra, melyet gyermekként átélt – mondja Feigl József, aki hozzáteszi: sokat támadták őt is a díszpolgári cím adományozása miatt. – Többen kérdezték tőlem, hogy mit adott a Flóri a falunak, hogy díszpolgári címet adományozunk neki. Hírnevet adott, büszkeséget, mert sohasem tagadta le, hogy hercegszántói – magyarázza a polgármester, aki hozzáteszi: nincs az országban még egy olyan település, melynek aranylabdás labdarúgója lenne.

Albert Flórián szülőháza előtt állunk már, ahová természetesen Marci bácsi is elkísért minket. – Szégyen, hogy így néz ki ez a ház – mondja a málló vakolat és a megroggyant falak felé mutatva. A kiskapuban többen mécsest gyújtottak a futball-legenda halálhírére. – Odabent még rengeteg olyan emlék van, amelyik az Albert családról mesél – teszi hozzá Marci bácsi, miközben a kerítés lyukain át nézzük az udvart, mely valaha a focipályát jelentette a későbbi futballcsillagnak. Kiderül: a ház magántulajdonban van, de jelenleg lakatlan.

A szülőház előtt ácsorogva a polgármester és Marci bácsi arról beszélgetnek, miként tudna a település méltó emléket állítani a világhírű futballistának Hercegszántón. Felmerül egy emlékház létrehozásának gondolata csakúgy, mint egy utca vagy egy tér Albert Flóriánról való elnevezése. Marci bácsi inkább teret keresztelne át, mint mondja: a Flóri nagyságához az passzolna leginkább…

A hazájához, csapatához és szülőfalujához egész életén át hű Albert Flórián halálhíre Hercegszántón is mély döbbenetet váltott ki, napok óta erről beszélgetnek a helyiek. Mint a polgármester meséli: néhány hete, Albert 70. születésnapján beszéltek utoljára telefonon. Akkor a Magyar Labdarúgó Szövetség által a tiszteletére rendezett fogadását hagyta ott a Császár, hogy néhány szót tudjon váltani egy Földijével. Közös tervek is körvonalazódtak: egy nagyszabású barátságos focimeccset akartak összehozni Hercegszántón, természetesen Albert Flórián részvételével.

A magyar futball egyik legnagyobb csillagának végső nyugalomra helyezése után egy nappal kérem Marci bácsit, fesse le, hogyan él barátja az emlékezetében, mit lát maga előtt, ha rá gondol. – Persze a csípőre tett kéz – vágja rá nevetve -, többek között erről volt felismerhető a futballpályán. Ő így pihent…

Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó
(Hercegszántó, 1941. szeptember 15-Budapest, 2011. október 31.)

A FUTBALLBARÁTOK által Császárként és Flóriként nevezett Albert Flórián – pályafutása alatt (1952-től 1974-ig), – végig a Ferencváros csapatának játékosa volt. A Fradi felnőttcsapatában (1958-tól) összesen 537 mérkőzésen lépett pályára, 383 gólt szerzett. Háromszor lett gólkirály, négyszer nyert magyar bajnokságot, egyszer nyert Magyar Kupát. 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok Kupáját is.

1958-BAN, 17 évesen lett a magyar válogatott tagja. 1960-ban a római olimpián a válogatottal bronzérmet szerzett. Az 1962-es világbajnokságon 4 lőtt góljával kiérdemelte a vb társ-gólkirályi címét. Tagja volt 1964-ben az Európa-bajnokságon bronzérmes magyar válogatottnak. Az 1966-os világbajnokságon kiemelkedő játékot produkált, amire felfigyelt az európai sportsajtó. 1967-ben első és máig egyetlen magyar futballistaként megkapta a kontinens legjobbjának járó Aranylabdát. A világválogatott mezét kétszer (1968 és 1973) húzhatta magára, míg az Európa-válogatottban egyszer (1972) szerepelt. 1974-ben elbúcsúzott a válogatottól és a Fraditól is. A válogatottban 75 mérkőzésen 32-szer talált a kapuba.

VISSZAVONULÁSA után – ötévnyi líbiai edzősködéstől eltekintve – különböző beosztásokban a zöld-fehér klub alkalmazásában állt – haláláig.

2004-ben a Nemzet Sportolójának, 2007-ben Hercegszántó, 2010-ben Budapest, majd 2011-ben Ferencváros díszpolgárává választották. 2007-ben a Ferencváros Üllői úti stadionját Albert Flórián Stadionra nevezték át. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét 2011-ben kapta meg. 70 éves korában, 2011. október 31-én hunyt el szívinfarktus következtében. November 6-án kísérték utolsó útjára a budapesti Óbudai temetőben. A temetésen több százan vettek részt, többek közt Orbán Viktor miniszterelnök és Schmitt Pál köztársasági elnök.