JELES TÉGLÁK, JELES EMLÉKEINK

7.

A VII. és VIII. Bélyeges Tégla Napok előadásai
Mélykút 2012. május 26.
Szentes 2012. augusztus 25.

Monarchia BTE 2013

Szerkesztette: Herczig Béla Technikai munkatárs: Süveg Kata Kiadja: MONARCHIA BTE Baj, 2013 Nyomdai előkészítés: B. Bartal Mária Nyomta: Nec Arte Kft, Komárno Felelős vezető: Meszlényi Szilvia ISBN: 978-963-89377-3-5

Deszecsár Tomiszláv

Hercegszántó téglái

Az egész eddigi életemet végigkísérte a tégla. Hogy miért? Édesapám kőművesként dolgozván a nyári szünetekben felfogadott maga mellé segédnek. Akkoriban is sokféle tégla ment keresztül a kezemen, de csak később kezdtem felfigyelni bizonyos jeles téglákra. Az élet úgy hozta, hogy én kőművesként is tevékenykedem, így szinte naponta találkoztam a bélyeges téglákkal. Először csak néhány szebb darabot tettem el magamnak beépítés céljából, később minden egyes téglát a kis gyűjteményembe soroltam. Miután rátaláltam a „téglás fórumra” (Index Fórum), már nem volt visszaút…

A faluról

Szülőfalum, Hercegszántó az igen régi települések közé tartozik, hiszen, az első írásos említése 1327-ből származik, ekkor Károly király a birtokot Zantou néven Henrik fiainak, a szekcsői Herceg család őseinek adta cserébe (ez a tény később lesz fontos).¹ A mohácsi vészt követően sem pusztult el a falu, hiszen egy 1543. évi urbáriumban a kalocsai érsekséghez tartozó, török által elfoglalt helységek között szerepel már szláv néven mint Szántova.² A török adókönyvekben, a defterekben is fellelhető néhány adat, miszerint 1554-ben 11, ill. 1590-ben 60 ház szerepel az összeírásban. A török kiűzése után, az 1690-es években a helység kamarai birtok lett. A téglák szempontjából ez azért is fontos, mert így egyházi vagy kamarai engedéllyel égethettek téglát, ugyanis az idők folyamán a falu többé nem került nemesi család birtokába.

A római katolikus templom szomszédságában található az egyik legöregebb ház, az úgynevezett „uradalmi ház”. Ez egy hatalmas épület, mely inkább egy kúria méreteivel bír, mintsem egy lakóházéval. Az építmény rendelkezett gazdasági épületekkel, hatalmas pincével, konyhával, sőt tömlöccel is. Erre a tényre akkor eszméltünk rá, amikor édesapámmal együtt az épület felújításán dolgoztunk. A tömlöc téglái mind jeltelenek voltak, csak a méreteik árulkodtak arról, hogy a 18. század elején készülhettek. Mindegyik 32-35 cm hosszú és 15-17 cm széles volt. Szántova az 1722-es úrbéri rendezés idején kamarai birtok központja lett, már akkor is állhatott az épület. A ház körül találtunk DZ jellel ellátott különböző méretű téglákat pl. a kerítésben is, amely a keresztes téglát is rejtette.

Valószínűleg a királyi kamara emeltette az épületet. Ezekben az időkben a latin volt a használt nyelv, s mint tudjuk a domínium szó birtokot, uradalmat jelent, tehát adott a „D” betű jelentése. A „Z” pedig a helységet jelöli, mint Zanthow (Zantov, Zanthó) — (1-16. kép).

A másik igen régi épület a mai Dózsa György utca 72. szám alatt található, melynek majd 1 méter széles falaiból a ház felújításakor ugyancsak DZ-s téglák láttak napvilágot. A tulajdonos sokáig nem tudott az udvarában lévő pincéről, amelyet tavalyelőtt (2011-ben) elbontott, és ahonnan szintén csak DZ bélyeggel ellátott téglák kerültek elő. Ezt a házat egykor erdészháznak is hívták, joggal tehették, hiszen a Kovács-féle kamarai térképen (1. ábra) még a falun kívül található a mögötte elterülő erdő szélén. Ezen az 1768-as térképen szerepel a régi Községháza épülete is. Az idő múlásával a téglákon a latin helységnév kezdőbetűje megváltozott, így jelentek meg a DS és SD jelű téglák (17-21 kép), melyek jelentése: Domínium Szántova, valamint a KSU bélyeggel készült tégla, melynek feloldása Szántovai Kamarai Uradalom lehet (22-23. kép). A domború SZ pedig a helységnév rövidítéseként értelmezhető (24-29. kép).

Az 1790. február 5-én készült Bács megyei kamarai összeírásból megtudhatjuk, hogy milyen középületek és uradalmi épületek voltak Szántován. Az uradalmi házban a kerületi tiszttartó lakott. Az épületről részletes leírás készült. Ebből tudjuk, hogy jó anyagból építették, boltozatos, téglával (=cserép) fedett építmény volt. Ismerjük a boltozatos pince kapacitását. Tudjuk, hogy az udvaron, a kapunál jobbra álló téglaépület pandúrszobából, hat lóra való istállóból, 3 kocsira való színből és 4 állatra való tehénistállóból állt. Mindegyik padlásos, mögötte konyhakert és kerített baromfiudvar. A ház állapota a kőműves munkát illetően kifogástalan, teteje azonban javításra szorul (2. ábra). A leírásban szerepel még az ispánház, az uradalmi kocsma és mészárszék, a plébániatemplom, a plébániaépület, az iskola és az erdészház is. Az okiratból tudjuk, hogy az erdészház 150 ölnyi távolságra volt a falutól. Az alapjai égetett, a falai nyerstéglából készültek, tetejét náddal fedték. 3 szobája, konyhája és éléskamrája volt, továbbá kocsiszín, 2 lóra és 2 tehénre való istálló, pince és konyhakert tartozott hozzá. A lakosok házai többnyire földből épültek és tetejüket náddal fedték.³

Tehát volt téglaépület is, ami azért érdekes, mert egyszer, az egyik munkánk során olyan régi háznál is dolgoztunk, amely már rajta volt azon a bizonyos kamarai térképen. Ennek a háznak is szélesek (60-65 cm) voltak a főhordozó falai, akár a fent említett épületeknek és valamennyi tégla szintúgy DZ és SD jelű volt. Ráakadtunk egy olyan falszakaszra, melyben az összes eddig ismert Hercegszántón égetett tégla fellelhető volt, kivéve az LA és TP jelűeket (30-34. kép).

A római katolikus paplak 1715-ben épült, majd 10 év múlva az ősi templom romjain egy bizonyos Benkovics barát, ferences rendi atya, itteni, helyettes plébánossága alatt húzták fel a templomot. Az 1767. évi Szántovai Egyházlátogatási Jegyzőkönyv⁴ először a templomról számol be, miszerint a falai szilárd anyagból épültek, egyrészt az egyház javaiból, másrészt a hívek hozzájárulásaiból. Kívülről cserép fedi, belülről lent téglapadozat, fent deszkázat borítja (kivéve a boltíves szentély). A templom jövedelmeiről azt tudjuk, hogy 1763-ban 343forint 2 krajcár volt a kasszában. A plébános a templom számára égetett téglákból, a hívek perselypénzéből és különféle pénzre fordítható végrendeletekből olyan jól gazdálkodott, hogy 1767-re a templom vagyona 524 forint 34 és fél krajcár, valamint ehhez járul még hozzá a tartozásokban és kintlévőségekben lévő 205 forint és 45 krajcáros összeg. Ezen felül van meg 60 ezer tégla az új templom számára.

A jegyzőkönyvből azt is megtudjuk, ha a helyi lakosság rászánja magát a kézi és szállítási munkára, amelyre már az előző egyházlátogatáskor is utasította őket őexelenciája, abban az esetben a plébános új templomot épített vagy a meglévőt javíttatja ki. Mindamellett, hogy a templom helyenként beázik, nagyságára nézve a lakosok hatodának sem elegendő.

A faluban van egy vertfalú, nádfedelű bekerített paplak, amelyet a község épített, és annak feladata a gondozása és a javítása is. A paplak és a községháza javítására ebben az évben,1767-ben. a bíró és az esküdtek kb. 13 ezer téglát vittek el a templom számára készített téglákból, amelynek megfizetésétől vonakodtak. Az álláspontjuk szerint nem voltak kötelezhetők a fizetésre, mivel a téglaégetéshez ők szállították a fát.

Ezen információk tudatában teljesen véletlenül bukkantunk azokra a téglákra, melyeket az új templom építéséhez égetett a plébános 1763-ban, amelyeknek megfejtése ES Ecclesia Szántóva (35-37. kép). Ugyanakkor égethették a kereszttel jelölt téglát is (38. kép).

A bellyei uradalom⁵

Szorosan összefonódik a falu és a bellvei uradalom története, s hogy ezt megértsük, vissza kell kanyarodnunk a 18. századhoz.

A bellyei földesúri birtokot a török kivonulása után rögtön megalapították, melynek első birtokosa Savoyai Jenő herceg volt. A herceg a 18. század elején kastélyt építtetett, mely az uradalom központja lett. Miután többször is örökösök nélkül cserélt urat a hercegi birtok, végül a Habsburg család Tescheni ágából származó Albrecht főherceg lett a tulajdonos. A hatalmas kiterjedésű uradalomnak a Duna túloldalán is voltak területei, egészen Szántováig. Itt volt a főhercegi uradalom karapancsai erdőkerülete, ahol 1891-ben vadászkastélyt és majorságot építtetett (3. ábra).

Az építkezés időpontjáról tanúskodik az épület keleti oldalán felerősített márványtábla (4. ábra). (A falubeliek emlékezete szerint a falban – látható módon – egy 1891 feliratú évszámos tégla volt beépítve, amelyet a felújítás során sajnos eltüntettek.)

Nagybátyja halála után (1895-ben) Frigyes főherceg (Mária Terézia leszármazottja, Ferenc császár unokaöccse) örökölte meg a birtokot. A fejedelmi vadászatok alkalmával gondoskodni kellett a vendégek ellátásáról. Rangos vadászok jártak Karapancsára, mint pl. Albert szász király, I. Ferenc József császár és király, II. Vilmos német császár, XIII. Alfonz spanyol király és Ferenc Ferdinánd trónörökös is. A vadászkastély (ma kiskastély) kicsinek bizonyult, ezért Frigyes főherceg a német császár tiszteletére pompás vadászkastélyt építtetett neobarokk stílusban, mely 1910-ben készült el (5. ábra). A téglákat helyben égették és a Bellyei Uradalom monogramjával látták el (39-50. kép).

Nem messze Karapancsától, a Duna felé található Hóduna (Debrina) kicsiny települése. Az itt található majorságot is az uradalom birtokosa építette 1905-1906-ban. Az egykori intéző lakás – mely később iskola is lett – felújítása során, ill. a hatalmas cselédházak átalakítása alkalmával csak a már ismert BU-s bélyeges téglák kerültek elő. Itt jegyezzük meg, hogy a rohbau stílusban épült malom ill. magtár a mai napig magtárként funkcionál (6. ábra).

1904-ben, egy minisztériumi rendelet értelmében Szántova nevét meg kellett változtatni. Az elöljáróknak sok fejtörést okozott a névadás. Végül a Hercegszántó elnevezés mellett döntöttek. A középkorban már szerepelt ilyen névvel a település, hogy Herczeg-Zantho. Akkor, amikor a Herczeg család tulajdonában volt, emellett ők birtokolták leghosszabb ideig a települést. Ezek után kezdték gyártani a H betűs téglákat (51. kép), mely már az új elnevezésre utal.

Az 1909-es ipari kimutatás szerint Hercegszántón Nyemetz Mátyás téglaégető készíti a téglákat és a cserepeket 5 munkással⁶. Sajnos a nevéhez köthető téglabélyeget nem, viszont annál több jeltelen téglát találtunk. A téglakészítő unokájának a felesége elmondta, hogy az első világháború végeztével a nagypapa 1 aranyláncért eladta a téglaégetőt a hozzá tartozó földdel együtt, ami a Gálvocsán volt található.

1908-ban felépült az Erzsébet malom, melynek építtetői Mojzes György és Morovicz György (52. kép). 2 évvel később Morovicz György egyedül építette meg saját malmát MGY jelű téglákból (53. kép), ami kisebb, mint a közös malom. Ezért is hívták régen kismalomnak. Sajnos napjainkban már csak fényképen áll az épület (7. ábra). 1971-ben lebontották, és a téglákat széthordták. Az biztos, hogy a további építkezésekhez is helyben égették a téglát, azon a helyen, a régi dávodi út mentén (8. ábra), amelyet a szántóiak Gálvocsának hívnak. Ezt a tényt alátámasztja egy 1942-ben készült térkép, amelyen már szerepel Varga István új téglagyára is, valamint egy képviselő testületi jegyzőkönyv is, melyben ez szerepel:

„1931. május 12. – Dobos György téglamester bajaszentistváni lakos kérelme téglaégetési engedély megadása iránt. Előadó jegyző fölolvassa a levelet és kéri a képviselőtestületet, hogy a Gálvocsán, ott ahol a többiek égették a téglát, Dobos György ajánlattevő is égethessen. Felszólal Báltin István községi képviselő és indítványozza, hogy fogadja el a képviselőtestület Dobos téglamesternek azon ajánlatát, amely szerint az általa kiégetendő minden 1000 tégla után 100 db első osztályú járdatéglát kötelezi magát adni a községnek, mert ezen ajánlat sokkal előnyösebb, mint az eddigi téglaégetőké, akik eddig csak minden egyezer után 30 db téglát szolgáltattak be a községnek.”⁷

Egy másik jegyzőkönyvben, amely 1935. XI. 16-i keltezésű, a következő érdekes adatot olvashatjuk: „A Gálvocsai földhordás, vályogverés, téglaégetés, – és díjainak szabályozása. Községi bíró előadja, hogy a község lakossága, és a közvetlen környéke a Gálvocsa nevű dűlőben levő gödörben bányássza földszükségletét, itt vert vályogot és égetett téglát. Azonban az utóbbi időben előfordul gyakran az az eset is, hogy a helybeliek vernek vályogot, vagy égetnek téglát és azt idegen környéki községek lakóinak adják el, tehát illegális úton jutnak jövedelemhez, ezt valamint a Gálvocsai föld korai és teljes kibányászását megakadályozandó javasolja, hogy a község képviselőtestülete ezen kérdést szabályozza, ezért indítványozza, hogy a képviselőtestület mondja ki határozatként, hogy csak a helybelieknek és csak a község területén felhasznált, beépített föld, vályog – téglához szükséges földanyag kibányászása, elszállítása díjtalan; míg az idegen községbeli által idegen határba kiszállított föld után szekerenként 60 fillér; a tégla vagy vályog 1000 darabja után 3 P. azaz Három P. fizetendő a község pénztárába. A helyben lakó, vagy adózó, de idegen határba, ottani tanyájára szállító pedig a most felsorolt összegeknek fele részét fizeti. Indítványozza, hogy a községi pénztárba ily címen befolyt összegek az „Ingatlanok jövedelme” címen vételeztessék be, számoltassanak el. Indítványozza végül, hogy fenti szabályokat kijátszó egyének a megállapított díjak, összegek kétszeresét fizessék, melyek fele része az „Ingatlanok jövedelme” javára, fele része pedig a községi szegény alap javára bírság címén legyen elszámolandó.”⁸

Még egy említésre méltó okiratot találtunk, ami egy megállapodás:

„Hercegszántó község elöljárósága nevében és képviseletében Nagy István községi bíró, másrészről Lovass András, dávodi lakos, téglaégető vállalkozó a mai napon a következőleg kötöttek.

1. Hercegszántó község elöljárósága Lovass András dávodi lakosnak rendelkezésre bocsátja a Gálvocsa nevü Hercegszántó község területéhez tartozó területet téglaégetés céljára, akképpen, hogy a kiégetett I. osztályú téglából 3 % mennyiség természetben a községet illeti meg.

2. Lovass András téglaégető vállalkozó a Gálvocsa nevü részen a téglaégetést a saját költségére végzi, és a terület használatának ellenértékeképpen a kiégetett téglából 3 % elsőrendű téglát ad a községnek a kiégetés után azonnal és természetben.

3. Az ezen megállapodás alapján kiégetett tégla elsősorban Hercegszántó községben értékesítendő, és a hercegszántói igények kielégítése után értékesíthető más községbeli lakosok részére.

4. A téglaégetéssel kapcsolatos mindenfele költség pl.: adó, illeték stb. fizetése a téglaégető vállalkozót terheli és az a községre át nem ruházható.

5. Jelen megállapodás csak az 1949. évre érvényes, Hercegszántó 1949. szeptember 12.”9

A Délvidékről áttelepült Varga István 1942-ben megépítette saját, modern körkemencés téglagyárát. Még az év szeptember 30-án megkapta az iparengedélyt, mint téglaégető. Utólag kiderült több téglagyárat is épített a Vajdaságban (pl. a szülőfalujában, Adán is) más megrendelőknek. A téglagyáros csak egyfajta méretet és egyféle bélyeget használt a téglakészítése során (54-55. kép). Az unokájánál fennmaradt 1 db vetőláda (9. ábra) mérete belül 27×13 cm. Miután államosították a téglagyárat, visszatért az eredeti építőmesteri szakmájához. A téglagyártás tovább folytatódott 1963-ig. Néhány téglabélyeg tanúskodik ezekről az időkről is (36-57. kép). Mint annyi más, ez a téglagyár sem élte túl a szocialista eszméket, 1964-ben lebontották. A gyár történetét a 11-12. ábrán illusztráljuk. Élt 22 évet…

Végezetül sok, még beazonosítatlan téglát is találtunk. Minden bizonnyal ezek között vannak „bevándorolt” téglák is, hiszen Hercegszántó 10 kilométeres körzetében három téglagyár és egy püspöki téglaégető is működött egykor (58-81. kép).

Jegyzetek

¹ Győrffy György (1987): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (Bács – Bodrog Vármegye) – Akadémiai Kiadó, Budapest.

² O. Csegezi Mónika (2012): Hercegszántó község művi örökségvédelmi hatástanulmánya – Szeged

³ Magyar Országos Levéltár UC 192 : 4. : 1790. február 5.

⁴ Bárth Dániel (1999): A hercegszántói egyház vizitációja 1767-ben – Cumania 16, Kecskemét, 311-331. old.

⁵ Kovácsné Schulteisz Margit (szerk.) 2008: Karapancsai kastély és major – Gemenci Erdő-és Vadgazdaság Zrt., Baja.

⁶ BML, XV. 3T. 194.

⁷ MNL BKML V. 337. Hercegszántó nagyközség iratai. Közgyűlési jegyzőkönyv 1931

⁸ MNL BKML V. 337. Hercegszántó nagyközség iratai. Közgyűlési jegyzőkönyv 1935

⁹ Bács-Kiskun Megyei Levéltár: Hercegszántó iratai