Nebojszki László
Felső-bácskai települések néprajzi-helyrajzi leírása
1859-1860-ból
„Gróf Johann Coronini-Cronberg, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság katonai és polgári kormányzója 1859. január 8-án kelt utasításában rendelte el az egyes témák helyi viszonyait jól ismerő vezetők és értelmiségiek közreműködésével a települések hely- és néprajzi leírását. Beküldési határidőnek 1859 júliusát, az egész éves megfigyelést igénylő munkáknál a következő év február végét szabta meg. A Temesvárra beérkezett és egyes esetekben kismonográfiáknak tekinthető leírásokat Kümmer Henrik tartományi iskolafelügyelőhöz továbbították, aki ezeket később Ormós Zsigmondnak, Temes vármegye főjegyzőjének (1867-től al-,1871-től főispán) adta át. Tőle az általa 1872-ben Temesváron megalapított Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Muzeum Társulathoz kerültek. A Zomborban 1883-ban létrejött Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat tagjai az 1900-as évek elején kísérletet tettek a teljes anyag megszerzésére, azonban a temesvári kollégák szabályzatukra hivatkozva csak a helyben tanulmányozás lehetőségét ajánlották fel.
Az 1. világháború után Temesvár Romániához került, a munkák jelenleg a Temes Megyei Állami Levéltárban vehetők kézbe. Az 1970-es években a grazi Scherer Antal professzor fotómásolatot készíttetett róluk, ugyanebben az időben került mikrofilm-kópia a Vajdasági Levéltárba, végül 1981-ben levéltári csere keretében érkezett másolat Budapestre.
A hozzáférés nehézségei, a német nyelvű és gót betűs, kézírásos szöveg olvasási valamint értelmezési problémái, továbbá a településenként változó helyesírás és íráskép miatt eddig főleg a 2.világháború után kitelepített németek közül foglalkoztak többen egykori településeik szülőföld-monográfiájának elkészítése közben egy-egy leírással, vagy annak részletével. A hazai néprajzzal és helytörténettel foglalkozók alig ismerik ezt a jelentős anyagot. A Felső-Bácska településeiről készült munkák feldolgozása a 19. század közepére jellemző viszonyok vonatkozásában fontos adatokkal egészítik ki a korra és a tájra vonatkozó ismereteinket. Kiadványunkban szükséges kiegészítésekkel és tanulmányokkal ellátott, Temesváron tanulmányozott munkák mindkét nyelven történő közreadására vállalkozunk. Itt jegyezzük meg, hogy a gót folyóírás (fraktúra) átírása sorána szöveghűséget, míg a magyar fordítás elkészítése közben az értelmezhetőség és az olvasmányosság szempontjait tartottuk követendőknek. Az életre keltett múltból kitűnik, hogy a Bácskában élők hozzájárultak Magyarország gazdasági és társadalmi fejlődéséhez.”
SZÁNTOVA
(HERCEGSZÁNTÓ)
Szántova község
néprajzi és helyrajzi leírása
[I. fejezet]
A) A község története
Szántova község keletkezéséről az okiratok és egyéb segédletek hiánya miatt valósághű kép nem adható, azonban a település gyaníthatóan egyike a legrégebbieknek, mivel itt különböző, még a rómaiak idejéből származó ókori tárgyakat tártak fel. Egyébként a hagyományból is ismert, hogy a jelenlegi sokác lakosok a település 3-ét Horvátországból népesítették be, az utolsó negyedrészt kitevő magyar lakosság Felső-Magyarországról települt.
Az, hogy a település teljes lakossága római katolikus vallású, kitűnik a helyi plébániahivatalban 1715-től vezetett régi anyakönyvekből. Itt a templomi ügyek ellátását a boszniai ferences plébánosokra bízták, 1752-ig Béregh és Kollut filiaként ide tartozott. A magas kamarai kegyuraság 1757-ben Béreghet és Kollutot plébánia-patronátussá tette. Ennek megfelelően 1749-ben Szántovát elvették a ferencesektől, és nemes Barkótzy kalocsai általános helynök Norsich Imre világi papot nevezte ki plébánossá, aki Béregh és Kollut filiákat saját plébániáik megalapításáig, azaz 1752-ig igazgatta. Az ezelőtti időkből a lakosság száma ismeretlen, jelenleg az 1857. évben történt népszámlálás szerint ez kiteszi a sokácok mindkét neménél a 2013-at, a magyarok mindkét neménél az 1107-et, valamennyien római katolikusok, izraelita 57, összesen 3075 lélek.
IV. fejezet a)-hoz
Az iskola alapításának ideje ismeretlen, emberemlékezet óta áll, azonban 1854-ben egy II. osztály és egy tanítói állás alapításával bővítésre került.
Csaták következtében a település nem szenvedett veszteséget, a jelenlegi generáció emlékezete szerint ezen a vidéken nem volt ütközet.
B) A község fekvése
Szántova település északi irányban ⅓ mérföld széles és keleti irányban 2 mérföld hosszú. Magasság szempontjából a legközelebbi környezetéhez viszonyítva a település a vele határos Béregh, Gákova, Gara, Csátallya és Dautova településekkel azonos magasságon van, azonban északnyugat felé a mohácsi területnél magasabban fekszik. A község határos északon Garával,116 keleten117 Béregh településsel és a Beadás főhercegi szigettel, délen118 Hrasztina-pusztával és Gákova községgel, nyugaton Csákó-szigettel és Dautova településsel, a községhez közel nyugat felé van egy kis Duna-ág, félhold alakúan húzódik dél felé.
A 685 hold 1393 négyszögöl erdő a magas Kamara tulajdona; egyébként politikai tekintetben a település a zombori körzet és a bajai járás alá tartozik. Katonai viszonylatban a Temesvári Főhadparancsnokság és a 6. Újvidéki Hadkiegészítő Parancsnokság 6. gyalogezredéhez, egyházi tekintetben a Kalocsai Érsekség kolluti helyettes érseki diakonátusához tartozik.
C) Meglévő hatóságok, hivatalok, intézmények és egyesületek
Szántován nincsenek nyilvános hatóságok, itt csak egy helyi elöljáróság van, 6 esküdt és 12 bizottsági tag, egy jegyző, aki hivatalból a település üzleti ügyeit és gazdasági követeléseit igazgatja. Egyébként a településen egy főfelügyelő vezetése alatt egy pénzügyőrlaktanya található háromfős pénzügyőri személyzettel. Az államuradalmi adminisztráció részéről egy ispán, egy erdész és egy kerületvezető vadász működik itt. — Az iskolában I. és II. osztály van, mindegyiknek külön, a község által fizetett tanítója van, akik a helyi plébános mint iskolaigazgató irányítása alatt állnak. Egyéb tanítóintézetek és egyesületek nincsenek.
D) Közlekedési eszközök
Országutak, posta- és hadiutak nincsenek. — Mellékutak vannak: a településről út vezet Csátallyára és tovább Bajára, aztán Dautovára, Béreghre, Gákovára, Garára, Rigyiczára és Hrasztinára, végül Gákovára.
E) Hegyek
Nincsenek.
F) Tájképek
Nincsenek.
G) Panoráma
A település legmagasabb helyéről a környezet, nevezetesen Béregh község, aztán a főhercegi Prodor-sziget és Beadás, a Csákó-sziget és a Harsányi-hegy, Dautova község, továbbá Csátalya és Gara községek, valamint Gyurity- és Hrasztina-puszták szántóföldjei láthatók.
H) Vizek
A kis Duna ágon kívül nincs itt semmilyen víz, és ez a Duna apadásától vagy áradásától függően teljesen kiszárad vagy kilép a medréből. Az árvizet most az egész part mentén Béreg településig húzódó védőtöltés gátolja meg.
I) Barlangok
Nincsenek.
K) Romok, kastélyok, építmények, dokumentumok
Nincsenek.
III. fejezet
A) A határ felosztása, állapota és növényi kultúrája
Szántova község teljes területe kiterjed, mégpedig szántóföldekből
| I. osztály | 1209 | hold | 50 | négyszögöl |
| II. osztály | 1746 | hold | 1410 | négyszögöl |
| Kaszálók és kertek | 327 | hold | 1115 | négyszögöl |
| Szőlők | 105 | hold | 200 | négyszögöl |
| Legelő I o. | 446 | hold | 1400 | négyszögöl |
| Legelő II o. | 398 | hold | 1200 | négyszögöl |
| Erdők | 685 | hold | 1393 | négyszögöl |
| Nádas | 264 | hold | 1535 | négyszögöl |
| Mindösszesen | 5185 | hold | 303 | négyszögöl |
Összesen 5185 hold 303 négyszögöl, ehhez jönnek a terméketlen földek, amelyek az utak és mellékutak. 677 hold 1012 négyszögöl. Együtt 5862 hold 1315 négyszögöl. Az erdőkben olykor-olykor a vágásoknál nyiladékok vannak és ezeket a makkoltatásig gabonavetésre kibérelik. — A fafajok cser és tölgy, az erdőt erdészetileg kezelik és vágásokra osztották, a vágásérettséghez 120 év szükséges, a szaporítás kézzel történik. — A jószágot nem engedik rá legelni. Az erdő tulajdonosa a magas Kamara. Értékesítés, erdőtűz nincs, az erdőben káros rovarokként a hernyók élnek, vadászat és madarászat nincs.
Szántóföldek. Sík területen fekszenek, búzával, kétszerbúzával, árpával, zabbal és kukoricával vetik, a tarlókat legelőnek használják. — Eszközök az eke, borona és fogas.
Kaszálók. Sík területek, az uralkodó növényzet a legeltethető fű, jó években kielégítő, rossz esetén egyáltalán nincs széna, — tulajdonosok a község lakói, 1/6 részben földesúrként a magas Kamara.
Sás. Az 5862 hold 1315 négyszögöl kiterjedésből a mocsaras területek 942 hold 947 négyszögöllel van úrbérileg elkülönítve; a nádtermés elegendő és átlagosan 1000 kéve nád terem.
Homokterületek. Nincsenek.
B) Termékek, iparosság
a) Bányászat
Nincs.
b) Mészégetés
Nincs.
c) Kőbányák
Nincsenek.
d) Üveghuták
Nincsenek.
e) Egyéb gyárak
Nincsenek.
f) Faszéntermelés
Nincs.
g) Faipar
Ölfából a kamarai erdőkben mintegy 1000 ölt termelnek. Egyéb ipart itt nem űznek.
h) Állattenyésztés
Az állattenyésztés csupán saját szükségletre szorítkozik, nem kereskednek vele. A fajta átlagos, lovaknál főleg 14 marokig, amelyeket már a harmadik évben befognak.
A szarvasmarhánál a fajta a nagy magyar és fehér, a sertések nagyok, erős felépítésűek.
i) Halászatok
Nincsenek.
k) Meglévő feltételek az ipar fejlesztéséhez
Nincsenek.
l) Kereskedelem
A 4 kis szatócsbolton kívül nincs kereskedelem.
IV. fejezet
a) Lásd a második oldalt
Szántova község jelenlegi lakosainak száma a mellékelt táblázat szerint
akikből
sokác férfi nő
magyar férfi nő
zsidó férfi nő,119
A sokácok és a magyarok mind római katolikusok. Egy plébánia található a helységben, a plébános és a káplán látja el.
b) Tanintézmények
Az elemi iskola I. osztálya már emberemlékezet óta áll, a II. osztályt 1854-ben létesítették. Mindkettőt a település saját költségén építették és mindkét tanítót községi forrásokból fizetik.
c) Humanitárius intézmények
Nincsenek.
d) Lakások
Errefelé a lakóházak általában vert falból készülnek és náddal fedettek, legfeljebb 2 szobából és 1 konyhából állnak, ezeket rendben tartják. Az istállók részben elkülönítettek, többnyire azonban a lakóépülettel egy tető alatt vannak.
e) Élelem
A kenyeret kétszerbúzából sütik, a többi élelem marha- és disznóhúsból valamint mindenféle szárnyasokból áll. A tésztaételek általában a galuska, vagy metélt túróval és mákkal. A savanyú káposztát, zöldborsót, lencsét, zöldbabot főzik, pirítják és különböző húsfajtákkal körítik. A halakat paprikásan főzik, a rákokat sós vízben.
f) Ruházat
A ruházat férfiaknál nyáron ingből, gatyából, a szél és eső ellen köpönyegből; a nőknél hosszú ingből — szőrből font öve van a derék körül —, egy kötény és egy kabát eső és szél ellen /:Benluknak nevezik:/. Ez a sokácok ruházata. A magyarok ruházata, nevezetesen a férfiaké: ing, gatya, szövetmellény, a hideg napokra köpönyeg, télen suba. A nőknél alsószoknya, mellény, kendő és az asszonyoknál bekötött fej. A fejfedő mindkét nemzetiségnél télen szörmesapka, nyáron csak filckalap. Lábbeli: csizma és úgynevezett opánka (topánka). Az asszonyok télen, valamint vasár és ünnepnapokon piros csizmát viselnek, egyébként mezítláb járnak. A nők ruházata (a fiataloké is) előrehaladott életkorban a fejfedő nélküli lányokéhoz hasonló, a sokác lányok koszorúba font hajjal, a magyarok lelógó fonott copfban hordják.
g) A szoba bútorzata
Ágykeret szalmával, azon lepedő két párnával, a magyaroknál egy dunyha, egy nagy asztal, két pad és egy láda.
h) Szokások
A sokácoknak megvannak a saját szokásaik, amelyek vallásosak, de egyúttal babonásak is. Kitart elődei ismeretei mellett, ezeket ő is ismeri, és ezt elegendőnek tartja jövőjére nézve. A magyarok nem ennyire babonásak és háztartásukat igényesebben vezetik.
i) Jövendölések (jóslatok)
Nincsenek.
j) Babonás szokások
Nincsenek.
k) Szórakozások
A fiatalság vasár- és ünnepnapokon a vecsernye után a nemzeti tánchoz /:kóló:/ igyekszik: dudaszónál késő estig tart a tánc. A magyaroknak megvannak a bandáik, amelyekkel nemzeti táncaikat vidáman és jókedvűen járják.
l) Nyelvjárás
A magyar úgy beszél, mint a többi magyar az Alsó-Duna-vidéken. A sokácok azonban nem tartották meg dialektusukat.
m) Közmondások
Nincsenek.
n) Költészet
Nincs.
o) Kiemelkedő személyiségek
Nincsenek
p) Népmondák és mesék
Nincsenek.
q) Jellembeli jellegzetességek
Nincsenek.
Szántova 1859. május 6.
Győrfy Pál helység elöljáró
Pál József jegyző
Jegyzetek
116 Helyesen Dautovával.
117 Helyesen délen.
118 Helyesen keleten.
119 Számadatok nem kerültek megadásra.
DAUTOVA
(DÁVOD)
Dautova község néprajzi-helyrajzi leírása 1859-ből
I. fejezet
A) A község története
Bár a község eredeti keletkezéséről helyben semmi írásos adat nincs, a hagyományos vélekedés szerint mégis itt általánosan elfogadott, hogy a jelenlegi magyar lakosok a hálánkra méltó Mária Terézia magyar királynő uralkodása alatt Csataaljáról és Magyarország felső vármegyéiből települtek át ide, azelőtt azonban görög nem egyesült vallású szerbek laktak itt.
A hagyomány szerint ez utóbbiak nagy részének ez a környezet — miután az egész községet hajdanában nagy erdők és a szabályozatlan Duna folyó övezték — a legjobb lehetőséget kínálta a rablásból és fosztogatásból történő megélhetéshez.
Ma még gyakran említésre kerül, hogy az akkori szerbek a községnél fekvő sűrű erdőkben összegyűlve időztek, és folyamatosan az egyes átutazó embereket értékeiktől, de még az életüktől is megfosztották, és a Duna folyón haladó megrakott hajókat kirabolták. Az is megesett, hogy a Duna folyón a fegyvereket és hozzá lőszert szállító hajót feltartották, és teljesen kirabolták. Az ilyen és hasonló gyakran előforduló eseteknek az lett a következménye, hogy a hatósági intézkedések nyomán az itt ismert rablókat az üldözésük során részben elfogták, nagy részük azonban lakhelyét hátrahagyva elmenekült.
Az elfogottakat, jól megérdemelt büntetésüknek megfelelően, akasztással kivégezték. Mondják, hogy egyiküket kerékbe törték, amely eset után még ma is egy dűlőt „Kerék”-nek neveznek. Az elmenekültek kirajzottak a környékre, akiknek utódai a közelben fekvő Rigyicán és Sztanisicsen, valamint a távolabbi Szivácz községben találhatók, és „dávodiaknak” nevezik őket.
Pacsér községben is találhatók „dávodiaknak” nevezett szerb lakosok, akik alighanem a korábbi dávodi lakosok leszármazottai. Ugyanezen lakosoktól máig több elnevezés maradt fenn, mint pl. egy utcát még ma is „Budzsák”-nak mondanak, ami magyar értelemben „kuckó”-t, azaz szegletet (zugot) jelent; távolabb vannak kisebb Duna-erek, amelyeket Halasica, Kovácsica, Dzsindzsa névvel illetnek, végül a vizes edények szállítására használt rudakat még ma is Obronicának, a kertek kerítéseit pedig Prostyának mondják.
A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy ezt a községet korábban is már jó ideje mindig a jelenlegi nevén, ha némi betűcserével is, Dautovának hívták.
A község nevét a jelenlegi magyar lakosok szívesen eredeztetik egy a közelben fekvő immár kiszáradt halastóról, mégpedig azon az alapon, hogy ez a tó nagyon alkalmas halfogásra és nagyon kedvező hozamot termelt, a tavat ezért „Dejótoknak nevezték, ami németül „nagyon jó tó”, tehát a község Dautova neve a Dejótó elnevezésből ered.
A szerb görög nem egyesült lakosok hajdani száma ismeretlen, a magyar nemzetiségű római katolikusoké korábban nagyon csekély volt. Ezt az is bizonyítja, hogy ez a filia a vallásra való tekintettel csak 1744-ben csatlakozott a csataaljai anyatemplomhoz. –
A község lakosainak teljes száma az utolsó népszámlálás szerint 3192, ebből a nemzetiséget és vallást tekintve 3126 magyar, mindannyian római katolikusok, 66 zsidó. –
A plébániát 1776-ban alapították, és első plébánosként Kovács Jánost a magas kamara javaslata alapján a tisztelendő Kalocsai Római Katolikus Egyház nevezte ki, azonban a község anyakönyveit már 1765 óta vezetik. A templomot az 1769-es évben Mindenszentek dicsőségére szentelték. Az eredeti templom 1824-ig állt, az említett évben az öreg, rozoga templom helyett az alapoktól egy újat építettek, és ismét Mindenszentek dicsőségére szentelték. A szomszédos községi iskolában 1859. március 30-án délután kitört tűzvészben lángra kapott és leégett a templomtorony. Csak néhány lakos fáradságos igyekezetének és önfeláldozásának köszönhető, hogy nem lett az egész templom a lángok martaléka. A leégett torony az egyes lakosok jótékony adományainak köszönhetően mostanra ismét felépült, és fehér bádogborítást kapott.
Az egyetlen iskola 1794-ben készült el, épületét 1839-ben községi forrásokból bővítették. Felsőbb rendelkezésnek megfelelelően 1852-ben fiú- és lányiskolára választották szét, az utóbbihoz ugyanebben az évben külön tanítói állást rendeltek, és ezt állandósították.
A község kegyura, ahogy régebben, úgy most is a magas császári és királyi Kamara.
E helyütt jelentős épületek nincsenek; nem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy a községi vendégfogadó nagyon régi, amelyet a hagyomány szerint a korábbi szerb lakosok építettek és immár javításra szorul, újraépítését magasabb helyről már jóváhagyták, a munkálatok a következő tavasszal kezdődnek.
Azon körülmények, hogy a község határában és környezetében különböző korokból származó harci és háborús eszközöket, mint kardokat, szablyákat, ágyúgolyókat, gránátdarabokat, sőt az utóbbi időben egy lovagi páncélt is találtak, sejtetik, hogy ezen a helyen több csatát vívtak, amelyeknek a községre gyakorolt következményei jelenleg ismeretlenek.
B) A község fekvése
A község földrajzi helyzete a következő: az északi szélesség 45° 59’ 20” és keleti hosszúság 36° 34’ 40” fokain fekszik. A hosszúság Ferro szigetétől van számítva és a tengerszint felett 475’, a tengerszint feletti magasság összehasonlításképpen Pest városhoz viszonyítva került megadásra.
A község keletről szőlőkkel, délről szántóföldekkel, nyugatról és északról erdőkkel és egy Duna-ággal van körbevéve; keletről Gara községgel, délről Szántovával, nyugatról a Mohácsi-szigettel, északról Baracska és Csataalja községekkel határos. –
A község határánál folyik el egy Duna-ág, a határt itt erdő borítja. A község beosztása szerint a Bajai cs. k. Járási Hivatalhoz, katonailag az Újvidéki Hadkiegészítő Parancsnoksághoz és egyházi viszonylatban a Kalocsai Érsekség Főszékesegyházi Főesperességének Alsó-Kalocsai Kerületéhez tartozik.
C) [Meglévő hatóságok, hivatalok, egyesületek, intézmények]
A cs. k. Bajai Járási Hivatal alá rendelt Községi Hivatalt, amelynek tagjai a helység elöljárója, hat esküdt, egy községi adószedő és pénztárnok, évente az állandó bizottsági tagok választják meg, a cs. k. Járási Hivatalon keresztül a cs. k. Zombori Körzeti Hivatalnak előterjesztetik, és azt az utóbbi nevezi ki. Más köz- és magánhivatal nem működik. — Nyilvános tanintézetként a községi iskola, mégpedig a két osztályból álló fiú- és az egy osztályból álló leányiskola említhető. Humanitárius intézmény a községi ispotály.
D) [Közlekedési eszközök]
A község az országutaktól távol fekszik, a mellék- és közlekedési utak minden irányban leginkább Bajára vezetnek, ahova a helyi földművesek a hetipiacokra termékeiket szállítják. Az utak a homokos talaj miatt olyan rosszak és járhatatlanok, hogy ilyenkor a megnövekedő terhek elszállításához ezeken az utakon megfeszített munka és kettőzött erő szükséges.
E) [Hegyek]
Ez is, mint mindegyik határos község, síkságon fekszik.
F) [Tájképek]
Kelet és dél felé szép kilátás tárul a sík fekvésű szántóföldekre és kaszálókra. A kilátás különösen nyugati irányban tesz kellemes benyomást az emberi lélekre, itt látható jobbról a Mohácsi-sziget, balról a községi erdő között folyó, fent említett Duna-ág.
G) [Panorámák]
Bármelyik irányból közeledünk a községhez, már messze távolból kivehető, hogy völgyben fekszik, és belterülete nagyon sok fával, többnyire eperfával telepített. Csak a távolról látható és a fehér lemezével csillogó templomtorony árulja el a községet, a házak csupán az utcákra belépve láthatóak. A községből kilátásként a Baranya vármegyében fekvő pécsváradi hegylánc, aztán Batina és Harsány hegyei egyszerre láthatók.
H) [Vizek]
A gyakran említett Duna-ágon kívül e helyütt más folyók vagy tavak nincsenek. Ez a vízfolyás az innen 3 órányira fekvő Szeremlye helységnél Pest megyében a nagy Dunából ered, majd északról dél felé, Szeremlye, Baracska, Csataalja, Dautova, Szántova, Béreg, Kollut határa mellett Bezdánnál a Ferenc-csatornába folyik, és a Mohácsi-szigetet képezi. — Ugyanez alkalomszerűen általános hasznot biztosít már közepes vízállásnál is az ide kikötött vízimalmoknak, és a gabona, a fa és a kő vízen történő szállításához is. A folyás elöntései ellen a határt erős gátakkal megfelelően védik, alacsony vízállás esetén a folyó ezen szakaszain kocsival nagyon könnyen át lehet haladni. Ugyanennek a szélessége rendszerint 50, mélysége pedig 4-5 öl.
I) [Barlangok]
A községben barlangok nincsenek.
J) [Romok, kastélyok, építmények, dokumentumok]
Mint I)-nél.
II.fejezet
A) Időjárási viszonyok
a) Napkelte és napnyugta
A község — mint valamennyi környező falu — messzire kiterjedő síkságon fekszik. Ebben az összefüggésben semmi különleges körülményt sem említhetünk. A napfelkelte és napnyugta nem kerül megfigyelésre, ezért erről csak általánosságot lehet közölni.
b) Hőmérséklet
Erről nem adható meg több a szokásosnál.
c) Szél
Tartós és erős szelek ezen a helyen nem fordulnak elő. Többnyire déli és délkeleti irányból tavasszal és nyáron fújnak, általában a tavasziak enyhék, a nyáriak forrók, amelyek mindig esővel járnak, más hatásuk nincs. A késő őszi és téli, északi és északkeleti szelek nagyon hidegek.
d) Nedvesség és eső
Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a tárgyra vonatkozóan az útmutató elvárásának tökéletesen megfeleljünk.
e) Zivatar
Villám és mennydörgés forró nyári időkben gyakran fordul elő, jégeső nagyon ritkán, felhőszakadás soha.
f) Hó
A hóesés kezdete általában november hónap végére tehető, a tapasztalatok szerint gyakran március végéig tart, magassága ritkán éri el az egy lábat, a hőmérő szerint hőmérséklete a hulláskor mérsékelten hideg, február hónap végéig mindig elolvad.
g) Évszakok
I. A tavasz március 15-én köszönt be, amit a tavasz hírnökeként a fecskék és gólyák jeleznek. A kertekben és a szántóföldeken ugyanebben az időben megkezdődnek a munkák. Néha előfordulnak vízelöntések, amelyek jelentéktelen ideig tartanak, és jelentéktelen károkat okoznak. Az utolsó fagy 1857-ben május 6-án volt. A kellemes tavaszi napok április végén kezdődnek. A fák általában május hónapban virágzanak, és november hónapban hullatják leveleiket. A vadvirágok májusban pompáznak, ekkor már megmutatják magukat a legyek, szúnyogok és más rovarok is. A méhek április hónap kezdetétől repülnek ki és kezdik meg munkájukat.
II. Június 21-én kezdődik a nyár, ugyanebben a hónapban már megmutatkozik néhány gyümölcsfajta, mint a cseresznye, a meggy és a nemesebb fajta körte. Az 1859. esztendő nyarán a legmagasabb hőmérséklet elérte a 34, a legalacsonyabb a 15 fokot.67
III. Az ősz a hónap végével köszönt be,68 a vonuló madarak összesereglenek és október végétől elmennek. A gyümölcs- és gabonafajták június és július hónapban érnek meg, a betakarítás ideje július hónap, a szüreté szeptember hónap második fele. A levelek elszíneződése október végével kezdődik, november hónapban lehullanak. Az első dér szeptember közepén mutatkozik, fagy november közepén érzékelhető, a hóesés általában már november hónapban kezdődik.
IV. A tél november hónapban köszönt be, a fák lombja általában november végén hull le. Hózápor már november végével jelentkezik, a tartós hóesés eleinte sűrű pelyhekben kezdődik. A hóviharok ritkák, a helyi sík talajon a hó vastagsága ritkán éri el az egy lábat. A hőmérséklet télen mérsékelten hideg, az utolsó kemény tél az 1838-as esztendőben volt, a vadkacsák és jégmadarak megjelenése általában december elején észlelhető.
h) Légnyomás
A községben a levegő nagyon tiszta és egészséges.
B) A talaj szerkezete és alkotóelemei
Ezen a lapos tájon nincsenek különösebben megjegyzésre érdemes talajviszonyok. A föld szántóföldekre, kaszálókra, legelőkre, nádasokra és erdőkre tagolódik, amelyek összességében a harmadik osztályba sorolhatók. A talaj egyharmad részben fehérhomokból, kétharmad részben feketeföldből áll.
C) Növények
Itt nem fordulnak elő különösen említésre érdemes növények, csak néhány ismert növény említhető:
a) Piros rózsa — Rothe Rosa, Rosa rubit
b) Fehér rózsa — Weise Rose — Rosa alba
c) Hónapos rózsa — Monath Rose
d) Tearózsa — Thee Rose
e) Rozmaring — Rosmarin Ledum Salusre
f) Rezeda — Reseda adorata
g) Árvalányhaja — Reisergraß
h) Bársonyka — Fuchsschwanz, Amaranthus caudatus
i) Bazsalikom — Basilikom Ocymum basilicum
j) Borzasrózsa — Moosrose, Rosa muscosa
k) Csengetyűke — Glockenblume, Campanula
l) Égőszerelem — Brennennde Liebe, Lychnis
m) Estike — Nachtwiole
n) Fodormenta — Krausemünze, Menta sativa
o) Györgyike — Georginen, Dahlia variábilis
p) Gyöngyvirág — Fingerhut,69 Digitális
q) Ibolya — Veilchen, viola
r) Jácint — Hiazinte
s) Jázmin — Jasminum
t) Karsairózsa — Stamtnelke, Lychnis coronaria
u) Levendula — Lewendel, Levendula spica
v) Leander — Oleander, Nerium oleander
w) Nebáncsvirág — Noleme tangere
x) Liliom — Lilie — Lilium
y) Nefelejcs — Vergismeinnichts
z) Orgonavirág — Spanischer Flieder
zs) Szarkaláb — Rittersporn — Delphinen
A) Színes viola — Lewkoje — Mathiola
B) Tubarózsa — Tuberrose — Tubiflora
C) Tulipán — Tulpe — Tulipa
Kimutatás
Az ember fogyasztására ezen a vidéken termesztett és szabadban fejlődő haszonnövények.
a) Káposzta — Kraut
b) Kelkáposzta — Kohl
c) Karaláb — Kohlruben
d) Burgonya — Erdäpfel
e) Bab — Fisole Bohnen
f) Lencse — Linse
g) Borsó — Erbsen
h) Sárgarépa — gelbe Ruben
i) Vörösrépa — rothe Ruben
j) Vöröshagyma — Zwifel
k) Fokhagyma — Knofel
l) Paprika — Ungarischer pfefer
m) Retek — Rettig
n) Torma — Krän, Meerrettich in ganze Umgebung berümteste
o) Zeller — Zeller
p) Petrezselyem — Pettersili
q) Pasternák
r) Paradicsomalma — Paradies äpfel
s) Tisztabúza — Weizen
t) Kétszerbúza — Halbfrucht
u) Rozs — Korn
v) Zab — Hafer
w) Árpa — Gerste
x) Kukorica — Kukurutz
y) Köles — Hirse
z) Repce — Rips70
zs) Kender — Hanf
A) Len — Flax
B) Dohány — Rauchtabak (merkwürdig)
D) Állatok
1. Emlősállatok
a) Disznókat, háznál és a szabadon legelő kondákban az egész területen tartanak.
b) Lovak, közepes nagyságúak és közönséges fajtájúak, amelyeket a mezőgazdaságban használnak. A tenyésztés módja: majdnem mindegyik lakosnak saját kancája van, amelyekhez a község két szép fedező mént tart.
Szamár kevés van, a birkapásztorok tartják saját használatra.
Szarvasmarha. Az itteni figyelem és gondoskodás, továbbá a jelentős mértékű tenyésztés nyomán a környező községek egyikében sincs olyan szép marha, mint itt. Ezért általában a nagyobb termetűek közül a teheneket fejéshez és tenyésztéshez, az ökröket jellemzően a mezőgazdaságban használják, az állomány évente gyarapszik.
Juhokat a községben nagyban tenyésztenek, jelenlegi számuk ötezerre tehető.
d.)71 Az egerek különféle fajtái találhatók, mégpedig a háziegér, a közönséges patkány, a hörcsög, a cickány, a vakond és az ürge.
e.) Az itteni nyulak közönséges mezei nyulak és üregi nyulak.
f) Ragadozó állatok. A község területén többfajta ragadozó állat él, úgymint farkas, róka, vadmacska. Nagyobb számban található menyét és görény is.
g.) Kutyák. Házőrző, vadász- és terelőkutyák vannak.
h.) Denevérek, általában nagy tömegben.
2. Madarak
a) Énekesmadarak, mégpedig: fülemüle, csíz, tengelic, pinty, sármány, kenderike, cinegék, seregély és pacsirta
b) Ragadozómadarak. Sas, sólyom (héja), karvaly és kánya
c) Baglyok, mint fülesbaglyok és halálbaglyok (kuvikok)
d) Kakukkoknak csak egy faja ismert.
e) Rigó, mint sárgarigó, feketerigó, fenyőrigó, erdei szalonka és nagy póling72
f) Két fecskefaj, a közönséges és a partifecske
g) Hollók: közönséges holló, varjú, csóka, szarka, szajkó, harkály, búbos banka és gyurgyalag73
h) Úszómadarak: lúd, réce, búvár
i) Galambok: közönséges házigalamb, begyes galamb, kontyos (búbos) galamb, tollaslábú galamb, gyűrűs galamb, turbékoló gerle, seregély74
k) Tyúkok: páva, pulyka, házikakas, gyöngytyúk, fogoly és fürj
l) Mocsári madarak: gólya, daru, kócsag, bölömbika, bíbic és túzok
4.75 Halak
Zander (süllő).
Wels (harcsa).
Hecht (csuka).
Karpfe (ponty).
Barbe (márna).
Karausche (kárász).
Weisfisch mehrerer Art (keszeg) többféle fajta.
Störlein (kecsege)
Stör (tok)
Grändling (dörgencs vagy bulhes).
Aalraupe (menyhal)
Schleihe (compó)
Wetterfisch (csík)
5. Bogarak
Bogarak mint májusi cserebogár, közönséges sárga cserebogár, orrszarvúbogár, lóbogár, kullancs, pattanóbogár, szarvasbogár, szentjánosbogár, katicabogárka, szalonnabogár, fülbemászó, közönséges tolvajbogár, spanyollégy, földibolha, csibor.
Lepkék: selyemféreg, gyümölcsmoly, szűcsmoly, rózsaféreg, szitakötő, hangya, poszméh, méh, darázs, lódarázs, gubacsdarázs, levéldarázs, fadarázs és bögöly.
Legyek:
Rövidcsápú legyek: házilégy, dongólégy, bökőlégy, szúnyog, dalos szúnyog, ugrólégy.
Legyek rejtett csáppal: bolha, tetvek, sajtatka, házi kaszáspók.
Pókok: házipók, keresztespók, vizipók, vaspondró, pinceászka, könyvtetű.
Rákok: közönséges fajták.
Férgek: földigiliszta, orsóféreg, meztelen csiga, pióca.
Csigák: közönséges földicsigák.
Egyenesszárnyúak: szöcske, mezei tücsök, lótetű, házitücsök és vándorsáska, jóllehet utóbbit itt látták, azonban sosem volt nagy számban, kivéve az 1848-as és 1849-es esztendőket.
III. fejezet
A) A határ beosztása és növényi kultúrája
A teljes terület szántóföldekre, kaszálókra, kertekre, erdőkre, legelőkre, szőlőkre, nádasokra és terméketlen részekre oszlik. A község teljes területe 1100 négyszögöllel számolva: 10101 hold 1097 négyszögöl, ebből 4812 hold 690 négyszögöl szántóföld, 1034 hold 500 négyszögöl kaszáló és kert, 2103 hold 820 négyszögöl legelő, 184 hold 805 négyszögöl szőlő, 771 hold 480 négyszögöl erdő, 250 hold 412 négyszögöl nádas 944 hold és 690 négyszögöl részben mocsaras részben homokos terméketlen telek.
Az itt található erdőség az összes határterület 13-ad részét teszi ki, három részre tagolt, és legelő szakítja meg. Az erdő fiatal, amelyben lombardiai nyárfa, fűzfa és nyárfa, közötte itt-ott tölgyfák találhatók. Vágásokra van osztva, ezen a vidéken 30 év kell az erdő növekedéséhez, és itt a gyökereztetéssel újítanak. A jószágot évről évre szabadon ráengedik, kivéve fakitermeléskor: ilyen alkalmakkor a jószág 4 évig nem mehet a letermelt terület legelőjére. A magas Kamara az erdő tulajdonosa. A fát az uraság vágatja és értékesíti tüzeléshez.
Szántóföld. Fekvése sík, a szántóföldek területe 4812 hold 690 négyszögöl. Talaja 1/6 részben első, 4/6 részben második, a többi harmadik osztályba sorolt. Itt a háromnyomásos gazdálkodás a szokás, de meg kell jegyezni, hogy a helyi lakosok egy ideje földjeiket gondosan trágyázzák. A földeket nagyrészt tisztabúzával, kétszerbúzával, kukoricával, árpával, zabbal és kenderrel vetik be. — Általában számolva, a földek rossz évben az elvetett mag 4-3-szorosát, jó évben a 6-9-sze- resét hozzák. A szalmát téglaégetéshez, fűtéshez és alomként használják, a bevetetlen föld a birka legelője. A mezőgazdaságban használt eszközök: a közönséges paraszteke, kasza, szénavilla, borona stb.
A szántóföldek ugyan elöntéseknek ki vannak téve, azonban ennek megszüntetését megfelelő biztonsággal a jó állapotban lévő gátak szolgálják. Egyedül az említhető mintegy 100 hold szántóföld esetében, hogy a Duna áradásakor megjelenik a fakadóvíz.
A szántóföldek tulajdonosai az egyes lakosok.
Kaszálók. Fekvése ezeknek is sík, területük 1034 hold 500 négyszögöl. Általában szénát kaszálnak rajta, a magasabb részeket takarmánnyal vetik, jó években a kaszálón holdanként 6-7 mázsa, rossz években 3-4 mázsa szénát vágnak. A sarjút itt nem engedik nőni, az egyetlen kaszálás ideje június hónap közepe.
A tulajdonosai ennek is az egyes lakosok.
Legelő: 2103 hold 820 négyszögölből áll, együtt van az uraságéval. Az elöntések ellen 6 évvel ezelőtt épített védőgát megfelelő biztonságú és a jószágtartáshoz nagyon megfelelő.
A 250 hold 412 négyszögöl nádas nagyon kevés, majdnem használhatatlan nádat ad, főleg kaszálással hasznosítják. A rajta levágott széna a jószág számára inkább alomként, mint takarmányként használható.
A szőlők 184 hold 805 négyszögölből állnak. Termésük mezőgazdaságilag jó minőségű és mennyiségű, azonban a bor nem áll el.
Homokterületek. A fent megadott 944 hold 690 négyszögölből álló terméketlen terület nagyobb részét a homokterületek teszik ki, amelyek időről időre egyre jobban növekednek. A futóhomok megkötése érdekében még nem történt semmi sem, ezen gond kizárólag a legelő elkülönítésével oldható meg. Mivel a futóhomok közvetlenül a legelő mellett fekszik, akkor lehetséges ezeket a terméketlen földeket szőlőtőkékkel vagy fákkal beültetni, ha azok mindegyikének lelkiismeretes tulajdonosa lesz.
Gyümölcstermesztés. Ebben a községben a gyümölcstermesztés még mindig a legrosszabb helyzetben van. Azonban remélhető, hogy a helyi iskolás gyermekek számára 1859-ben létrehozott faiskola jó hatással lesz a gyümölcstermesztésre.
B) Termékek
a) Állattenyésztés
Noha ebben a községben a lakosok nem foglalkoznak kizárólagosan állattenyésztéssel, nem mulasztható el annak említése, hogy itt a község egyes lakosai mégis sokat adnak arra, hogy szép jószágot, de csak szarvasmarhát tartsanak, amiért itt a szarvasmarhát sokra becsülik. A lovak általában véve nagyon közönséges fajták, jellemzően a mezőgazdaságban dolgoztatják őket, és egyáltalán nem szolgálnak rá további említésre. A szarvasmarha ezzel szemben az egész vidéken szépségéről ismert, és a környékbeli települések egyikén sem terelnek olyan sok szarvasmarhát a legelőre, mint itt. Jó benyomást tesz az emberekre, amikor a jószágot esténként a legelőről hazahajtják.
A teheneket a fejéshez és a tenyésztéshez tartják, aztán már kiszolgáltként eladják. Az ökröket a mezőgazdaság használja, azonban a fiatal jószágokból a környéken tartott éves vásárokon sokat eladnak.
A mintegy 5000 birka nagyon átlagos fajta, tenyésztésüket azért folytatják, mert az egyes lakosok számára jelentős előnnyel jár, évente néhányat vágásra értékesítenek, a gyapjút azonban minden évben a helyi zsidók vásárolják fel.
A sertések annyiban méltók az említésre, hogy a lakosok téli hús- és zsírszükségletének fedezésére elegendők.
b) Halászat
Ezt a közelben folyó Duna-ágban folytatják, és az uraság kiváltsága alapján haszonbérletbe adják. A halfogás jelentéktelen és egész évben alig 100 mázsa, zömében kisebb halfajtákat fognak, amelyeket helyben és a szomszédos községekben adnak el.
c) Terménykereskedelem
Ezen a helyen erről nem lehet beszélni, azonban nem mulasztható el annak említése, hogy a helyi lakosok az innen 3 órányi távolságra fekvő Baja mezőváros termény-kereskedelmi üzletéhez egész évben a saját maguk terményeit, mégpedig kétszerbúzából 2500-3000 alsó-ausztriai mérőt és zabból, árpából 1500-2000 alsó-ausztriai mérőt visznek, kukoricából azonban nagyon keveset szállítanak.
Lisztkereskedelem itt nincs, a lakosok a saját szükségleteikhez szükséges lisztet az itteni Duna-ágban található 5 vízimalom, alacsony vízálláskor azonban nagyrészt a Nagy-Dunán innen 4 órára található Monostorszeg helység szolgáltatja.
IV. fejezet
Az ember
a) A község lakosságának jelenlegi száma eléri a 3192-őt, amelyből 3126 magyar nemzetiségű, mind római katolikus, és 66 zsidó. A magyar lakosok részben a szomszédos Csataalja községből, nagyobb részben azonban Magyarország felső megyéiből származnak.76 Nemre vonatkozóan 1569 férfi és 1023 nő él itt. A bevándorlás ideje Mária Terézia, Magyarország dicsőséges királynéjának uralkodása alatt a 18. század közepén volt. Ami a lakosság gyarapodására vonatkozik, ez egyáltalán nem bevándorlásnak köszönhető, hanem kizárólag a klímának az emberek egészségére gyakorolt jótékony hatásának tulajdonítható. Ez azzal is igazolható, hogy a mostani időben, jelen sorok írásának idején, az idei 1859-es évben születettek száma az ugyanebben az évben meghaltakét 71-gyel meghaladja. A lakosság korábbi foglalkozása kizárólag a mezőgazdaság volt, de ahogy a számuk gyarapodott, az itt található föld nélküli lakosok jelentős részben kényszerültek a maguk és családjuk eltartásáért részben a szomszédos községekben és a környékbeli városokban a parasztgazdaságokban alkalmazásba állni, részben azonban a gyümölcsök metszését és szedését végzik Szlavóniában.
A születések, valamint halálozások nemek szerinti és együttes viszonyai az alábbi táblázatban tűnnek ki.
A vallást tekintve nem történt változás, a lakosok úgy korábban, mint most mind római katolikus vallásúak. Plébánia egy van, amelyet 1776-ban alapítottak, a magas cs. és k. Kamara kegyurasága alatt áll. A lelkipásztorok száma 2, nevezetesen a plébános és segítője. A plébániahivatal területe csak Dautova községre terjed ki. A templomot 1769-ben építették, 1824-ben bővítették, az első paplak 1776-ban épült.
b) Tanintézetek. Meglévő tanintézetek: az egyetlen iskolát 1794-ben községi eszközökből létesítették és 1839-ben bővítették. Ebben az iskolában 1852-ig a fiúk és a lányok együtt tanultak, ebben az évben azonban magasabb rendelkezés következtében a fiúkat és a lányokat különválasztották, és egy teljesen elkülönített iskolában tanítják. A magasabb rendelkezésnek történő könnyebb megfeleléshez a saját költségére segítette elő a leányiskola építését a sajátjából az itt született, már 70 éves, ezen a helyen 11 éve ebben a minőségben tevékenykedő, általánosan fáradhatatlan, jótéteményeiről ismert jelenlegi és jövőbeni községi plébános, Miklósváry Péter úr. Sikerült neki ezt az iskolát szép állapotban létrehozni és a fent említett plébános úr jótéteményeként immár községi épületként megtartani, amelyben 1852-től elkülönítve a különválasztott tanár immár a lányok óráit tartja. — Mindkét tanárt községi forrásokból fizetik. A most meglévő népiskolák elegendőek az ifjúság számára, akik már most a korábbinál sokkal szorgalmasabban járnak iskolába. Az iskolának az emberek szellemi és erkölcsi képzésére kifejtett hatása az elvárásnak teljesen megfelel.
c) Humanitárius intézmények. A magasabb rendelkezések szerint egy, a községi tulajdonú épületben lévő községi ispotályt használnak. Hála Istennek eddig kevés beteget ápoltak benne, és 2 teljesen nyomorgó emberen kívül a községnek nincsenek olyan szegényei, akiket az egyes lakosok jótékonykodásával táplálnak.
d) Lakások. A házak számozása jelenleg 511 házszámig terjed, a házak építésmódja rendszerint vert fal nádtetővel.
A házak általában szélességüket tekintve 3, hosszúságukat számítva 12-16 öl méretűek, éspedig a hosszúságuk az utca felől oromzat nélküli. A házak belső beosztása a következő: rendszerint egy tető alatt többnyire két szoba, egy konyha kamrával és egy istálló. A kemencék agyagból készülnek, szalmával fűtik, a kémény égetett tégla, az ablak 2 ½ — 3 láb magas, rendszerint 2 láb szélességűek, és legtöbbször két ablakot építenek be az utca felé. A házakat a tisztaságukról ismert helyi magyar asszonyok minden évben, a heti meszelésen kívül kétszer az alaptól teljesen bemeszelik, ebből adódóan nagyon tisztán vannak tartva.
e) Élelem. Az általában jó kétszerbúzából készített kitűnő kenyéren kívül a lakosok itt marha-, birka-, disznó- és szárnyashússal élnek. — A marhahúsból borssal rendszerint jó leves lesz, a birkahúsból egy jóízű úgynevezett „Paprikás” hús és az ismert „Pörkölt gulás hús” étel készül. A disznóhúst mint töltött káposztát készítik el, aztán bab, burgonya és egyéb hüvelyesek szerepelnek az étrendben. A szalonnát már korán reggel jól megpaprikázva eszik, a szárnyasok húsát a paprikáshoz és a sütéshez használják.
A tésztaételek között különösen az úgynevezett „túrós csusza” nagyon ismert és az itteni magyarok kedvenc ételének mondják, amely szalonnával elkészítve nagyon jóízű. A savanyú káposztára, mint a magyarok kedvenc ételére, itt sokat adnak, amelyet nagyrészt töltött káposztaként, vagy az egyéb zöldségekhez és hüvelyesekhez hasonlóan pirítva készítik. Rákot nem esznek, békától az itteni lakosoknak undoruk van, tejételeket ritkán fogyasztanak. Az év bizonyos időszakaiban meghatározott alkalmakkor, mint húsvét, karácsony, pünkösd és esküvő a szokásos ételeket kínálják, csak ezen alkalmakkor a megszokotthoz képest sokkal jobban készítik el. Húsvéti ünnepeknél nem maradhat el a megszentelt kalács és sonka. — Keresztelőnél az úgynevezett „Paszita” a szokás, ami abból áll, hogy a gyermekágyas nőt az összes rokona különböző ételekkel, különösen édes sülttésztával és különböző rétesekkel jóltartja.77 Télen a nap során rendszerint kétszer, reggel és este, nyáron azonban négyszer esznek, éspedig: reggel, ebédre, uzsonnakor és este.
A férfiak szokásos italai: bor, pálinka és sör, asszonyoknál azonban csak víz.
f) Ruházat. A férfiak hétköznapokon a munkához csak egyszerű, az itteni magyar asszonyok szőtte lenvászonból készült ingeket és gatyákat, vasár- és ünnepnapokon azonban már a helyi parasztszabók sötétkék szövetből készült vasárnapi ruháját, mint: egy rövid kötényt, amelyet a nyári vasár- és ünnepnapokon vállra vetnek, mellényt, hagyományos magyar szűk nadrágot, aztán kalapot vagy fekete szőrmesapkát és csizmát hordanak. Egyszóval a férfiak ruhája luxus nélküli egyszerű, de feltűnően szép. A kézművesek ruhája itt ugyanaz, nincs különbség öregnél és fiatalnál. Télen még „Suba” bundát és köpönyeget hordanak, esőben azonban csak az utóbbit.
Az itteni asszonyok hétköznap a munkánál egyszerűen, azonban tisztán öltözöttek. Általában durva lenvászon blúzt hordanak, a nyak és a mell egy közönséges kendővel fedett, alsószoknyájuk különböző, leggyakrabban piros színű. Vasár- és ünnepnapokon ezzel szemben már egy kis luxussal öltözöttek, nevezetesen ilyen alkalommal selyemsálat hordanak, a blúzuk finom Creas lenvászon nagyon tisztára mosva, rövid ujjakkal, csipkével díszített és vasalt. Továbbá a felsőtestükön kék szövetből készült kabátot hordanak, a fejük különböző színű szép fejkendővel fedett. — Pontosan ugyanezen színekkel készül a majdnem mindig kilenc alsószoknya. Harisnyát és cipőt hordanak, többnyire azonban könnyű piros csizmát. A lányok ruhája ugyanez, azzal a különbséggel, hogy fejük nem fedett, és mindegyikük copfot visel, mégpedig csak egyet, ami különböző szalagokkal befonva hátrafelé lóg. Télen a nők szőrmével futtatott bonjure-t hordanak, amely csak kék szövetből készül kék zsinórral és kék Romana-szegéllyel, amelyet rendszerint mentének neveznek. Esőben lenvászonból készült köpönyeget hordanak.
g) A szoba bútorzata. Ezek a következőkből állnak: minden szobában található 2 ágyváz, mindegyikben 3 vánkos, egy felső- és egy alsódunyha, aztán egy asztal, mellette két paddal, egy nagy tálaló és egy tányértartó állvány. Valamennyi puhafából és általában kékre festve. Az első szobát egész éven át nem lakják, nagyon tisztán tartják, és csupán előkelő vendégek fogadására és elszállásolására szolgál.
h) Szokások. A nép jelleme, a köszönési módjai és viselkedése dicséretesek. Általában véve ténylegesen el kell ismerni, hogy a legmagasabb uralkodóház és monarchia iránti tiszteletüket naponta megadják, a törvényeit betartják. A legkevésbé sem gondol senki sem valakit önérzetében megsérteni, hanem ezzel szemben, fenyegető veszély esetén igyekeznek még időben az érintett figyelmét felhívni, és ezzel összefüggésben a legkedvezőbbet tenni. Igencsak feltűnő errefelé a nép vallásossága, különösen jó hatást tesz az emberek lelkületére, ha látják a helyi lakosokat a templomban összegyűlve vallási kötelességeiket teljesíteni. A szívekben itt általában és egyenként uralkodik a Megváltó jelenlétéről való meggyőződés. Az emberek nagyon áhítatosak, vallási hagyományaikban jól tájékozottak, különösen figyelnek papjaikra, megkülönböztetett figyelemmel követik a krisztusi tanokat, ebből adódó kötelességeiket a templomon kívül is pontosan teljesítik.
Különben általában derűs kedélyűek, különösen bizonyos ünnepségeken, nagyon mulattatóak és vidámak a népi, valamint a családi ünnepek, az eljegyzések és az esküvők. Ezen alkalmakkor a mulatságok kezdetben humoros és eredeti énekekből és táncból állnak. Illemtudóan szórakoznak. Betegségeknél, halál- és baleseteknél az érintettekkel szemben vigasztalóak és segítőkészek. Zivataroknál a templomban harangoznak, az emberek általában otthon imádkoznak. Munka előtt, ha maguk kocsival valahova menni szándékoznak, Isten segítségét kérik az alábbi szavakkal „Herr Jezus hilfe uns” ami „Uram Jézus segíts” jelentéssel bír, a munkában szorgalmasak, amelyet általában „Gott sei Dank” — „Hála Istennek” köszönettel fejeznek be. A szomszédsággal törődnek, itt különösen sokat tartanak a jó szomszédságról. Még meg kell említeni, hogy abban az esetben, ha egy másik ember nem megfelelően viselkedik, vagy tetteiben szándékos csaláson érik, az elkövetőt általában az alábbi szavakkal fitymálják le, büntetik: „der ist noch auch über den Juden ärger” — „ez rosszabb még a zsidónál is”
i) Jövendölések (jóslatok). Nincsenek.
j) Babonás szokások. Ezen nép babonásságát jelzi, hogy szerintük különböző események követik az égbolton megmutatkozó égitesteket. Mint például, ami az 1858-ban látható üstökös78 utáni: következményként ki kell törni egy háborúnak. Miután 1859-ben tényleg kitört egy háború,79 nem férhet kétség többé ahhoz, hogy ezt a népet az ilyen esetek babonaságai befolyásolják. Egyes helyi lakosok boszorkányokra is gondolnak, mégpedig: ha egy tehénből vöröses tejet fejnek azt mondják, ezt a boszorkány a tulajdonos iránti bosszúból változtatta tejből mérgező vérré. Továbbá különböző betegségeknél azt tartják, hogy a betegeket elvarázsolták. Végül mindehhez hozzá kell tenni: errefelé az a szokás is tartja magát, hogy kenyérsütésnél az elsőnek a kemencébe tett kenyeret megjelölik, és ezzel tűzvész kitörésekor a babonás szokás szerint az égő tárgyak körül futnak abban a hitben, hogy azután a tűz nem tud tovább pusztítani.
k) Szórakozások. A felnőtt legények és lányok számára szórakozásként bevezették, hogy minden vasár- és ünnepnap délutánján a mise után a nagy fogadóban összegyűlnek, ahol a legények költségén helyi zenészek játszanak a tánchoz. — A templom úgynevezett torkosbúcsúja errefelé nagy szokás, amely alkalommal az emberek, éspedig a tánc győztesei a fogadóban, a többiek otthon evéssel, ivással és énekléssel szórakoznak — általában két napig tart. Visszaélések ezalatt nincsenek.
l) Nyelvjárás. Itt igen tisztán beszélik a magyart, és alig érzékelhetők jelentéktelen eltérések az írott nyelvhez képest.
m) Közmondások a következők: Ha valakit állapotáról kérdeznek és rosszkedvű általában ezt válaszolja: „mint a zsidó méri, — csak háromnegyed!” wie der Judens maß, dreiviertl. — vagy mint: „mint a szegény legény gazdag városban! — Wie der arme Bursche in der reichen Stadt! — Adj a tótnak szállást, kiver a házból. — Nahme auf den Slaven in dein Haus, er wirft dich bald über die Thür aus. — Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, — Besser vorgesorgt als nachgeweit! — Ne szólj nyelvem, nem fáj fejem. — Nem messze esik az alma a fájától. — Szólj igazat, betörik a fejed. — Halad, mint a rák. Varjúnak varjú a fia is stb.
n) Költészet. A helyi nép hajlama a költői gondolkodáshoz abban nyilvánul meg, hogy nagyon sok itteni fiatal maga által költötte alkalmi dalt énekel, jóllehet nincs erre vonatkozó képzettségük. Ezek egy költőnek is becsületére válnának. A jókívánságoknál, lakodalmaknál szokásba jött köszöntés során sokat adnak arra, hogy a helyhez és alkalomhoz megfelelően adják azt elő.
o) Ének. Az itteni nép nagyon vonzódik az énekhez, ezen a helyen különösen a templomban szokás, hogy az emberek az istentisztelet előtt a templomban összegyűlnek. Ugyanott főleg vasár- és ünnepnapokon, ezenkívül ünnepeken, Nagyhéten és egyéb hálaadó vallási alkalmakkor, amíg azok megkezdésére még nem jeleztek, de az istentisztelet alatt is, majdnem estig énekelnek templomi énekeket, sokszor magánösszejöveteleken is. A templomon kívül azonban már a fent említett humoros és különösen eredeti dalokat is éneklik. — Főleg a lányoknak van kellemes, dallamos hangja. A világi énekek inkább melankolikusak, mint vidámak.
p) Kiemelkedő személyiség nincs.
q) Népmondák és mesék nincsenek.
r) Jellembeli jellegzetességek. Ennél a pontnál csak mindazt lehet felsorolni, hogy a helyi nép nagyon tisztességes, őszinte, barátságos, vallásos, illedelmes és jószívű, ennélfogva minden egyes tagjuk megfelelően ezekre az általános erényekre büszke. Észrevehető, hogy aki ilyen tulajdonságokkal nem rendelkezik, azt lenézik.
Kelt Dautova, 1859. szeptember 26.
Orbán András bíró
Dosztig József jegyző
67 Nem került leírásra, hogy milyen fokban van megadva.
68 Nincs megadva melyik hónap.
69 Fingerhut = gyűszűvirág
70 Rips = Raps
71 A c) pontot a jegyző kihagyta!
72 Utóbbi két faj a szalonkafélék családjába tartozik.
73 Utóbbi három faj nem a varjúfélék közé tartozik.
74 Szerepel az a) Énekesmadarak között is.
75 A 3. pontot — Kétéltűek, hüllők — a jegyző kihagyta!
76 Részletesen Csetri Károly 1936. 35.
77 Az 1960-as évekre a paszita szokása részben átalakult. Csak a legközelebbi hozzátartozók között volt szokás, és a meglátogatottnak ebédre vittek húslevest, paradicsomszószt főtt hússal, pörköltet, sültet és rétest vagy süteményt.
78 Itt a Giovanni Battista Donati (1826-1873) olasz csillagász által felfedezett és róla elnevezett Donati-üstökösről lehet szó.
79 Az 1859 áprilisában kirobbant szárd-francia-osztrák háborúra utalhat az anyag készítője.
BÉREGH
(magyar: BÉREG, szerb: BAČKI BREG)
Adatgyűjtemények vázlatai Béregh község néprajzi-helyrajzi leírásához.
A Temesváron folyó év január 8-án kiadott instrukciók szerinti sorrendben összeállítva
I. fejezet
Béreg községet nyugat felől a jobb oldali Duna-ág határolja, a teraszpartra hajló magaslaton fekszik, keleti irányban Gakováig, északi irányban Szántováig terjed. Néhány északkelet felé fekvő erdő kivételével a teljes környezet szántó és kaszáló, csak a nyugati vidék részben legelőterületként hasznosított táj, amit a Duna elmocsarasított.
A) A község története
Béregh község betelepülése azokban az években történt, amikor a pogányok a boszniai pusztákon és az országon átvonultak, azt kard és tűz által pusztították. Ezek után menekültek a bosnyákok ide, a helyi erdőkben megácsolták maguknak házaikat, később aztán falucskákat (szállást) építettek, ilyenekből jött létre Béregh község. Nevét alighanem a Szbégh-ből kapta, amely illírül a „menekülés helyét” jelenti. 1759-ben Béregh község még filia volt és Szántovához tartozott, ekkor működött itt Vukodinovits József nevű atya. Az 1760-as esztendőben átkerült és önálló plébániává vált, az első plébános Fábri András lett, ugyanebben az évben kezdték el a templom építését.
B) A község fekvése
A község földrajzi fekvésének északi szélessége és a keleti hosszúsága az ehhez szükséges anyagok hiánya miatt nem adható meg. Azonban ez minden szemügyre vett, Magyarországot ábrázoló, nagyobb térképből megállapítható, minthogy a község 3 1 mérföldre Zombortól, 4 mérföldre Bajától a Duna bal partján fekszik. Úgyszintén lehetetlen minden szükséges adat nélkül megadni a tengerszint feletti magasságot. Azon körülményből, hogy a falu közepes magassága 3 öllel van a legnagyobb Duna-vízállás felett, a Duna Buda és Béregh közötti ismert vízállási adataival a budai vízmérce alapján a helység tengerszint feletti magassága meghatározható lenne.
A környezetről a község magasságának matematikailag pontos ismerete nélkül is megadható, hogy a helység északnyugati része jelentősen kiemelkedik a vidékből, így a délkeleti rész szelíden lejt Gakova irányába. A község határai nyugati irányban a Duna, északi irányban Szántova, északkeleti és keleti irányban Rasztinapuszta és Gakova faluterülete, déli és délnyugati irányban Kolluth az itt kanyarodó Duna-ággal. Hegyek, folyók, tavak, patakok a helység területén nincsenek, a felső erdő neve Radonič-erdő, az alsónak az elnevezése a Calcotni mellett Suma, más közelebbi megjelölés nincs.
A község politikai és igazságügyi tekintetben a cs. k. Bajai Közös Járáshivatalnak, Zomborban a körzeti hatóságnak és törvényszéknek, az Újvidéki Hadkiegészítő Körzetnek, egyházi viszonylatban a kalocsai róm. kath. Érseki Hivatalnak van alárendelve.
ad C) Meglévő hatóságok, hivatalok, intézmények és egyesületek
A faluban az elöljáróságon és a plébánián kívül nincsenek más hivatalok. – A kétosztályos elemi iskola kivételével más intézmény nincs.
ad D) Közlekedési eszközök
A községből kivezető összes út közönséges dűlőút, mivel a hely a gyakori forgalmon kívül esik. Ennyire délre sem postai, sem hadiúti létesítmények stb. egyáltalán nincsenek.
ad E) Hegyek
Nincsenek.
ad F) Tájképek
A legelviselhetőbb képet a Duna felől nézve maga a falu adja. A megfelelő háttér hiányában és az inkább fennsík, mint teraszformájú fekvése miatt nem tűnik bájosnak vagy egyáltalán kedvező benyomást keltőnek. Az így kialakuló kép különböző megvilágításaiban is hidegen hagyja a szemlélőt.
ad G) Panorámák
A község előzőekben említett Duna felől látható képe kivételével máshonnan nem nyerhető panorámát nyújtó pont. A terület, mint minden alluviális képződmény, jelentéktelen emelkedése miatt minden távolabbi kilátást elzár.
ad H) Vizek
A község közelében található egyetlen folyóvíz a nyugaton fekvő baracskai Duna-ág, amely csak kis merülésű hajók számára járható. Ezért ipari és kereskedelmi létesítmények egyáltalán nincsenek, csak mérsékelt halfogást űznek benne. Mivel a baracskai Duna-ágnak a főággal még jó az összeköttetése, az árvíz pusztításának megakadályozására már hosszú ideje a folyóág partján megépült egy gát a megfelelő előtérrel, ez védi az elöntésektől a legelőt és a közeli kultúrterületeket.
ad I) Barlangok
Az itteni alluviális képződményekben semerre sincsenek.
ad K) Romok, kastélyok, építmények, dokumentumok
Épületek romjai a község határában nincsenek.
II. fejezethez53
ad B) Termékek és iparosság
A község területén egyáltalán nincs bányászat vagy egyéb ipar.
ad h) Állattenyésztés
Majdnem mindegyik telektulajdonos tenyészt szarvasmarhát és lovat gazdasági használatra, tartanak még juhot és sertést, ezek nem nemes fajták.
Az igásjószágot általában 3 és 4 éves koránál fogják be. – Minden állat – itt nincs istállói takarmányozás – ameddig csak lehet, kint marad a szabadban a legelőn. – Egy jó igásló ára 120, egy ököré 80 és egy birkáé 5 Ft osztrák értékben.
ad i) Halászat
Minden jelentőség nélküli.
–
Nincsenek meglévő feltételek új ipari tevékenységhez.
–
A községben nincs éves vagy egyéb vásár.
–
Minden gabonakereskedelem jelentéktelen, a termékeket többnyire a helyi gazdaság elhasználja. Az emberek a megélhetésük érdekében nyaranta kénytelenek Szlavóniában napszámot vállalni. – A községben nincs gabonakereskedő.
Kivitel nincs.
–
IV fejezethez
A teljes lakosság 2538 lélek: 2145 délszláv származású úgynevezett sokác, 330 bevándorolt német (azonban nem tömeges a bevándorlás, hanem áttelepülés a környező helyekről), végül 63 zsidó.
A község lakóinak foglalkozása mindig a földművelés volt. – A templom kegyura a kamara, csak egy plébánia van.
Tanintézetnek a meglévő 2 elemi osztályt lehet nevezni. – Működését a település saját eszközeivel biztosítja.
Mivel a tisztán szláv lakosságnak korábban mégis magyarul tanították az elemi tantárgyakat, senki nem tudott bármit is megtanulni, ezen okból kifolyólag a népnek egyáltalán nincsenek ismeretei.
Az utóbbi időben a szláv és a német az iskolai nyelv, ezért sokkal jobb iskolai eredmények mutatkoznak.
Humanitárius intézmények nincsenek a községben.
A helységben 383 lakóház van, vert falas épület mind, náddal fedettek, homlokzatuk az utca felé áll.
A szokásos belső beosztás 2 szoba, a középen fekvő konyhával elválasztva, aztán kamra, istálló és fészer, minden egy tető alatt. – A szobákat agyagból készült kemencével fűtik.
A szláv lakosság lakóterei belülről nagyon tiszták, a németeknél nagyobb a külső, mint a belső tisztaság.
A nép szokásos élelme a jó búzából, illetve rozsból készült kenyér.
A húsételeket általában raguként /:paprikás:/ készítik el, származzon az emlősállattól vagy szárnyastól; ritkák a sültek, amelyek mindig nyárson készülnek.
A tésztaételek a rétes, a metélt és galuska mindig zsírosan.
A zöldségek közül csak a savanyú káposztát, a hüvelyesekből viszont babot, zöldbabot, lencsét, borsót fehér és zöld állapotban gyakran fogyasztanak.
A halak és rákok a nép kedvenc ételei, békákat csak az idegenek esznek, idevalósiak sosem.
Az italok közül a víz mellett főleg bort kínálnak, kevéssé sört és pálinkát.
A nép ruhája kevés kivételtől eltekintve a hétköznapokon éppúgy, mint az ünnepnapokon, télen és nyáron szinte teljesen azonos.
A férfiaknál kissé hosszabb, fehér vászoning és bő nadrág, amelyhez a lábbeli most nagyobbrészt csizma, fejükön széles karimájú kalapot hordanak.
Zordabb időben és télen ehhez jön még egy rövid kabát vagy egy birkabunda.
A nők jellemzően hosszú fehér inget viselnek színes hímzésű ujjakkal, övkötővel és köténnyel.
A hajadonok feje vagy fedetlen, vagy színes katunkendővel fedett, a férjezettek sötét kendőt hordanak.
A lányok a csinosan fonott hajuk mellett piros, sárga vagy kék üveg zománcos gyöngyöt viselnek nyakukban.
A legtöbben mezítláb járnak, csak a legkeményebb télben és a nagy ünnepeken hordanak néhányan piros vagy sárga csizmát.
Tehetősebb idősebb asszonyok téli ünnepségeken sötétkék szövetből készült, nyúlprémmel díszített hosszú furkát (ujjast) hordanak.
A szoba berendezése a földművelő népnél csekély: egy puhafa asztal, székek, priccságyak, egy polc az evőeszközök, mint tányérok és tálak őrzésére, mindenütt van még egy szentkép is. –
–
A IV. fejezetben a h- és r-pont közötti kérdéseket az idő fizikai hiánya miatt az alulírottak nem tudták mindenütt hitelt érdemlően megválaszolni.
Ha az alulírottak csak rövid időn belül is élnek a nevezett településen, akkor a most említett utólagos kutatások bizonyossággal állíthatják, hogy ennél a szláv népnél minden monda, szokás stb. előfordul, amelyek Vuk Karačič szerb népmondák és szokások gyűjteményében megtalálhatók és valósághűen leírva megjelentek. –
Eddig a kis helység nem mutatott fel kiemelkedő személyiséget.
Béregh, 1859. szeptember 11.
Palzahov Illija
bíró
ellenjegyezte
Kapelanovits János
jegyző
53 „II. fejezethez.” helyesen „III. fejezethez.” (Az instrukciók szerinti tagolás szerint.)
