A török hódoltság ellenére a magyar jogfolytonosság elve érvényben maradt és a török uralmat csak ideiglenesnek tartották, a királyi adományozás (donáczió) ezen a vidéken is javában folyt. Így adományozta a falut Wesselényi nádor 1658-ban Dúló Györgynek és Pápai Péternek.

Szelepcsényi György kalocsai érsek 1665-ben, régi oklevelek alapján összeíratta az érsekség fizető községeit, e jegyzékben Daut is fel van sorolva. Itt a település már Daud, Dautho, Dauthova néven szerepel.

Erről a vidékről 1685-ben űzték ki a törököket. Ettől az időtől fogva a falu már minden nyilvántartásban és térképen megtalálható. Ekkor a faluban 47 gazda volt, szabad jobbágyok. Nagy többségükben a törökökkel ide vándorolt szerbek és rácok voltak, a görögkeleti vallás hívei.

A török korszak letűnése után az 1699. évi vármegyei összeírásban Dautova a bajai járásban volt, 47 gazdával. A lakosság lélekszámának ingadozása igen nagy, 1714-ben egy bíró és 26 adófizető volt Dautován, 21 családban, a következő évben már csak 14. Ez a feljegyzés azonban csak egyházi és nem tesz különbséget alsó- vagy felső Dautova között.

1762-ben 100 római katolikus magyar család jött Dávodra Felső-Magyarországból. Az eddigi szerb lakosság Sztanisity pusztára költözött át és Dautova azóta magyarlakta falu, földesura mindenkor a királyi kamara volt.

Elképzelhető, hogy ekkor is a település két részből állhatott: alsó- és felső Dautovából. Arra vall az is, hogy az 1530-as évektől 1780-as évekig két temetője volt a falunak. Egyik a mai templom mögött, a másik a már megszűnt vasútállomás előtti részen. Az utóbbira még a ma élő idősebb lakosok is emlékeznek, a másik a mai templom mögötti, végleg eltűnt. Az alsó lehetett a görögkeleti temető, mert az 1920-as években kereszteket találtak ott, de templomnak, kápolnának, nagykeresztnek nyomaira nem.

A görögkeleti lakosság 1762-ben elhagyta a falut. A római katolikus lakosság igen kegyelet-tisztelő volt és nem rombolta széjjel a szerb temetőt, azt az idő tüntette el. A plébánia hivatalos feljegyzése szerint (1762. évi) a „falu görögkeleti lakossága elhagyta a falut”. Azt is megemlíti, hogy a távozás okát nem tudják. Torzsalkodások is előfordulhattak. Kivel? Hányán hagyták el a falut? Elűzettek? Kik űzték el őket? Nyilván laktak itt mások is, akik elűzhették őket, mert vagy többen voltak, vagy hatalmi szóra kellett elmenniük. Az is bizonyos, hogy a megművelhető földterület igen kicsiny volt abban az időben, mert víz-víz, ingovány mindenfelé, no meg futóhomok.

A vallási torzsalkodások igen élesek lehettek és nem kis mértékben idézték elő a görögkeleti lakosok gyors távozását.

A falu legrégibbi pecsétjén 1764. évszám áll. 1772. július 3-án hozták be az úrbáriumot. A XIX. század elejétől a falu lakossága gyorsan szaporodott, közigazgatása rendezett lett.

A Duna szabályozása a múlt század első felében meghatározója a falu életének. 1870-ben postája, 1912-ben vasútja lett a falunak, amely Baja és Zombor között közlekedett. A vasúti összeköttetés 1972-ben szűnt meg.

A község 1894-tól DÁVOD-ra változtatta nevét. A falu legrégebben megnevezett határrészei: Kajla, Böde, Igal, Kétágú-hegy, Adókút, Homokmező.

Dávod a legrégibb magyarországi részletesebb térképeken is fel van tüntetve. Így az un. Lázár-diák térképén is, ami 1528-ban jelent meg. A mohácsi-csata képi ábrázolása felett olvasható Dawothaza. templommal jelölve. Látható tovább egy 1553. évin Dauothatza, Krekwitz 1685. évi térképén Davothaza megnevezéssel. Marsiglinek az 1690-es évekből való mappáján Toutva áll, fölötte Totina és alatta Sentova.

Vallási élet

Plébánosa név szerint legelőször 1321-ben „Martinum sacerdotem de Daved”¹⁵ van felemlítve. 1391-ben Losonczi István bodrogi főispán tesz említést „plebani de Dauoth”¹⁶, dávodi plébánosról és a plébániáról. 1419-ben. György nevű plébánosa [Georgio de Dawoth plebanis¹⁷] volt. 1453-ban a kalocsai érsek, Herczeg Rafael említi a dávodi plébánost.

1762-től sövényből font imaháza volt. Templomát a kincstár, mint kegy úr — Sárváry István adminisztrálkodása alatt — 1779-ben építtette 32×12 m térfogattal Minden Szentek tiszteletére, majd 1910-tól Magyarok Nagyasszonya névre változtatta. A templom felszentelését 1776-ban gr. Batthyányi József kalocsai érsek végezte. Első plébánosa Kovács János volt.

Orgonáját (1/8 m/r) 1929-ben Barakovits János építette, majd 1987-ben Váradi Ottó és fia átalakította, és beépítette az 1923-ban az által a kalocsai székesegyház számára készített kis játszóasztalt. Harangjait 1790-ben 62 cm átmérővel Johann Kohll és Anton Litman, 1932-ben 83, 50 és 39 cm átmérővel Boditsy Sándor öntötte.

1762-től 76-ig Csátalja filiálisa (fiókplébániája) volt. Plébániáját 1776-ban szervezték, 1805-ig mint adminisztratúrát töltötték be. Anyakönyveit 1765-től kezdve vezették. E helyen kell megemlítenem a Dávod-Püspökpuszta-i plébániát is, ami jelenleg Dávod szerves részét képezi. Az egyházközséget 1898 alapították. Templomát 1912 építették, amit Jézus Szíve tiszteletére szenteltek fel. Orgonáját 1912-ben az Angster gyár építette.

Földesi Ferenc

Források: Magyar Országos Levéltár; Fejér György: Codex Diplomaticus, Zichy-család okmánytára 1—IX. kötet; Iványi István: Bácsvármegye történelmi és földrajzi helynévtára; Dr. Csánki Dezső: Magyarország földrajza a Hunyadiak korában.

Jegyzetek

¹ Ezt elsősorban Gora Zoltán helytörténész gyűjteményéből ismerhetjük meg (http://www.gora.fw.hu). De jelentős tárgyi emlék van a bajai Türr István Múzeum birtokában is.

² Szent (I.) László adománylevele a „Dávid Doux” a Pannonhalmi Főapátság levéltárában található.

³ „Salamon öccse, Dávid szerényen megelégedett a Duna bodrogi partvonalával, ahol még sokáig emlegették celláriumát, borospincéjét, s ahol Dávod falu máig őrzi nevét. E tájon, Apatinban tett adományt a tihanyi apátságnak, amelybe apja mellé kívánt temetkezni.” Székely György (főszerk.): Magyarország története 2. kötet. Akadémiai Kiadó. Bp. 1984. 894. old. Sajnos azt a tényt, hogy valóban apja mellé temették, nem sikerült egyértelműen megerősíteni, így marad a már említett „termékeny bizonytalanság”.

⁴ Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 49725 Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civílis/IV/2.

⁵ Kristó Gyula (szerk.): Anjou-kori oklevéltár V. 1318-1320. Bp.-Szeged, 1998. V. kötet. 157. old.

⁶ Gróf Zichy Család Okmánytára (a továbbiakban: Zichy), Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1872, II. kötet, 200. számú oklevél. Az oklevél dátuma a következő megjelölést tartalmazza: „az oklevélben írt határidő tizenhatodik napján.” Ez nem teljesen világos, mivel az oklevélben csak a még el nem végzett vizsgálatoknak van dátuma, de azt követően nem kelhetett az oklevél. Más dátum nem olvasható a szövegben. A dátum fogalmazása pedig kizárja, hogy a tizenhatot visszafelé számoljuk, tizenhat nappal a kitűzött határidő előtt. Ezt másképp írták volna.

„Bebek István országbíró a pécsi káptalannak előadja, hogy Doboka-i Benedek, Herceghnek nevezett Péter özvegyének az Ügyvédje bemutatott előtte Töttös (Tuteus) fia: László ellen három vizsgálatot elrendelő okleveleket, mégpedig a pécsi káptalan, a pécsváradi konvent és a szekszárdi konvent okleveleit. Azt kérte, hogy a királyi ember a nevezett egyházak kiküldött embereivel együtt tartson vizsgálatot kikérdezvén a környékbeli nemeseket és más rangú személyeket. Azt az eredményt kapta az országbíró, hogy Töttös fia: László a nevezett özvegy Daut faluban tartott vásárára igyekvő kereskedőket erőszakkal saját Gara nevű birtokára kényszerítette, s ott tartotta, míg a Daut-i vásár véget nem ért.

Erre Balázs fia: … mon. László mester Ügyvédje a következőket felelte: László mester saját Gara nevű birtokán a király engedélyével tart vásárt hétfőként egészen délig, de ez a vásár egyáltalán nem zavarja a panaszos Úrnő vásárát, mivel a két birtok, Daut és Gara egymástól egy rasztányi [1 rasta = kb. 8 mérföld. Az ország vásárhálózata szempontjából volt jelentősége ennek a szokatlan mértékegységnek, ennél közelebbi településeken egy időben nem lehetett vásárt tartani a konkurencia miatt. (Vö. német Raststation, pihenőhely szót.)] távolságra található, ráadásul a kérdéses vásár korábban Bodrogban volt, s később tette át Hercegnek nevezett Péter mester Daut-ba.

Ezt hallva az országbíró megkérdezte az özvegy Ügyvédjét, hogy van-e valamiféle írásbeli bizonyíték arról, hogy a vásárokat Duut-ban tarthatják, vagy sem.

Erre az Ügyvéd azt felelte, hogy azt nem tudja, hogy amikor Daut királyi kézben volt, szoktak-e ott vásárt tartani, de [most] a vásár vasárnap szokott kezdődni, és a harmadik napon, azaz kedden oszlik fel.

Mivel a fenti állítások igazát nem tudták eldönteni, az országbírói bíróság felkéri a pécsi káptalant, hogy tartsanak vizsgálatot, és a kijelölt királyi emberek (a felperes asszony részéről: Cytou-i Miklós, Cytou-i Péter fiai: Lőrinc és Jakab, Bay-i Péter, Onws-i György fia: Péter, Dabra-i Fábián: az alperes részéről: Hayos-i Kalacha fia: István, Tetul-i Lukács fia: György, Lekche-i István, Bay-i Mihály, Ormand-i Cosma, Beseneu-i Jakab fia: Balázs, Peresnek nevezett Mihály) közül kettőnek (mindkét fél részéről egynek-egynek) a részvételével Szent György nyolcada utáni vasárnap [1366. V. 3.] és a következő napokban vizsgálják meg, hogy a kérdéses birtokok milyen messze esnek egymástól, s arra alkalmas emberektől, a daut-i vásárra igyekvőktől, illetve a szomszédos nemesektől és más rangú személyektől tudakolják meg, hogy igaz-e, hogy a daut-i vásár vasárnap szokott megkezdődni és keddig tart. S ha mindez megtörtént, felszólítja az országbíró a káptalant, hogy írják meg részletesen a megtudott dolgokat a megjelölt vasárnap nyolcadára [1366. V. 10.], amely határidőre egyrészt László mesternek be kell mutatni a király oklevelét a Gara-i vásár engedélyezéséről, másrészt a panaszos Úrnőnek is be kell mutatni a kérdéses vásárról szóló esetleges okleveleit. Az okleveleket fordította: Dr. Hermann István.

⁷ Zichy, 206. számú oklevél. 1366. IV.24. (Szent György Ünnepén)

„A pécsi káptalan bizonyítja, hogy megjelent előttük egyrészről Szekcsői (Sceukcheu) Hercegnek nevezett Péter mester özvegye és fia Péter, másrészről Töttös (Theuteus) fia: László mester, és előadták, hogy minden perben, viszályban, amely még Hercegnek nevezett Péter és Töttös mesterek idejében kezdődött, s azóta is folytatódott, a következő megegyezésre jutottak:

Mind magukat, mind utódaikat kölcsönösen felmentik minden károkozástól, hatalmaskodástól, és más egyéb vétkektől, különösen is azon károkozásoktól, amelyeket ahhoz a perhez kapcsolódóan követtek el, amelyet nevezett özvegy és Péter fia indított Töttös fia: néhai Miklós mester ellenében.

A felek azt is előadták, hogy, mivel Töttös fia: László Gara nevű birtokán hétfőnként megtartatni szokott vásár kárt okoz a már említett özvegy és fia Dawth nevű birtokán tartott vásárának, ezért László mester testvéri szeretettel megígéri, hogy nem tart vásárt Garán.

Amennyiben valamelyik fél a fenti megállapodástól elállna, a másik féllel szemben pervesztes lesz.

Arra is kötelezte magát Töttös fia: László mester, hogy a perköltségek fejében két részletben száz márkadénárt fizet az özvegynek és fiának, márkáját hat pensummal számolván. Az ötven márkányi első részletet Szent Jakab apostol Ünnepének nyolcadán [1366. VIII. 1.], a második részletet pedig Szent András apostol Ünnepének nyolcadán [1366. XII. 1.] fizeti ki. Amennyiben az első részletet nem fizetné ki, akkor kétszeres büntetést kell fizetnie, ha pedig a második részletet nem fizeti meg, akkor a már megfizetett első részletet elveszti, s pervesztessé válik az özveggyel szemben.”

⁸ Zichy, 235. számú oklevél.

⁹ Zichy, 445. számú oklevél.

¹⁰ A náhije a legkisebb közigazgatási egység.

¹¹ Levéltári jelzete: Başbakanlik Osmali Arşivi, lstanbul, Tapu 332), Dolna Davidova a 222-223., Goma Davidova a 237-238. lapon. A török levéltári fordításokat Hegyi Klára végezte. Az adatok a szerzőhöz írt levélben találhatóak. Ezúton is köszönetet mondok Hegyi Klárának értékes segítségéért.

¹² Ez abból látszik, hogy az 1546. évi török összeírásban nem szerepelnek, az 1561. évi pedig mindkettőnél megjegyzi, hogy „defteren kívüli”, azaz eddig még nem írták össze.

¹³ Adatok értelmezése jól követhető Káldy-Nagy Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Bp. 1970. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 52. c. munkájában, amely részletesen taglalja az adófajtákat. A müszellem, a martalóc és más terminusok értelmét olvashatjuk Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a Budai Villájet déli szandzsákjaiban c. tanulmányában. Századok, különlenyomat 6. szám, Bp. 2001. A nevekről annyit jó tudni, hogy a balkániak körében még nem voltak családnevek, ehelyett két nevük volt: elöl az összeírt ember sarját keresztneve, utána az apjáé. Az ilyen kétnevűek nős családfők voltak, nőtlen fiaik, testvéreik stb. egy névvel szerepeltek.

¹⁴ Jelzete: Başbakanlik Osmali Arşivi Tapu 570, Dolna Davidova a 219-200., Gorna Davidova a 236. lapon.

¹⁵ Zichy, 230. számú oklevél.

¹⁶ Zichy, 379. számú oklevél.

¹⁷ Zichy, 390. számú oklevél.