Századok – 1884

Iványi István

Bács-Bodrogmegye helységei névtárához.
1. Daut.

Daut a hajdani Bodrog vármegyének egy igen régi helysége volt. Nevét talán első birtokosától kapta, mert Daut mint férfinév fordul elő régi okmányokban. Így 1256-ban egy Stephanus, Daut fia, említtetik, mint a Mostonga patak melletti terra Csurg birtokosa Bács vármegyében.¹

Daut neve ily alakban fordúl elő: Daut, Dauuth, Dauch, Dawth, Dawch, Dauoch, Dauoth, Dawot, Dawoth, meg Danot, sőt Daved is.

A XIV. század elején a harasztiak bírták Dautot, és ezek közűl utoljára »Leustachius de Dauty, generationis Haraszth« volt ura. Ez fiörökös nélkül halván el, egyik birtokát² Felső-Adriánt (ma Adorján puszta Kanizsa és Martonos szomszédságában) még 1331-ben Magyar Pál gímesi várnagy kapta Károly királytól;³ ekképen juthatott Daut is királyi adományképen Henrik bán birtokába, a kinek fia Herczeg Péter, Bodrog vármegyei főispán 1347-ben már mint Daut, Szekcső és Töttös helységek ura szerepel. Ugyanő 1351-ben márcz. 18-án többi között possessio Daut, Zartou sat. falvakra nézve tesz intézkedést azon esetre, ha fia nem születnék.⁴

Dautnak már 1347-ben keddi napokon heti vásárjai voltak; s hogy Herczeg Péter ezeknek nagyobb közönséget szerezzen, még a Töttösnek Báthmonostor nevű falujába hétfői vásárra menő kereskedőket és vásáros népet is erőszakkal Dautba terelte.⁵ — Viszont Péter özvegye 1366-ban meg arról panaszkodik, hogy Töttös fia, László a dauti vásárosokat erővel Gara nevű helységébe hajtotta, amely Dauttól csak egy mérföldnyire van (una leuca seu rasta).⁶

1373-ban ifjabb Herczeg Péter dauti jobbágyai hatalmaskodást követtek el Lászlónak Tóti nevű falujához tartozó erdeiben, a mi e két helységnek egymáshoz való közelségére mutat,⁷ — Hogy Daut falunak másik szomszédja Szántó volt, kitűnik egy 1384. évi pör- és határjárásból, a mely alkalommal határt jártak Daut és Bénye között is.⁸

Mindebből világos, hogy Daut nem volt távol Báthmonostortól, közel volt Szántóhoz és Tótihoz, közel volt Garához is.⁹ — Ezen szomszédságból kétségtelen, hogy Daut alatt csakis a Baja és Báthmonostor alatt lévő ma már Dautová-nak nevezett helység értendő, valamint a hajdani magyar Szántó is a török korban beköltözött szerbektől Szántova-nak kereszteltetett és ezen nevét viseli ma is a Dautova déli szomszéd faluja. Keletre is még fennáll régi nevével Gara helység. Bénye Gara alatt lehetett, talán a mostani Gyurits pusztának helyén; már 1345-ben lakatlan elpusztúlt hely volt, Szántónak szomszédja; neve ma ismeretlen. Daut éjszak felé Totival volt határos, a mely a múlt század elején még ismeretes volt mint elpusztúlt falu; Marsigli térképén¹⁰ még fel van tűntetve Báthmonostor alatt Totina névalakban, alatta pedig Dautova Toutva-nak írva. — Daut nyugati határát hihetőleg a Holt-Duna képezte. Éjszaknyugat felé még Gécs említtetik, Isyph is ezen tájon volt;¹¹ de ezeknek ma nincsen nyoma.

Daut nem lehetett csekély helység, mutatja ezt a heti vásárokon kívűl még az is, hogy külön plebánia-temploma volt. Ezen helység legrégibb említését 1321-ben is papjának köszönhetjük, a midőn t. i. Martinus sacerdos de Daved bizonyos megbízást kap,¹² — 1391-ben ismét említtetik egy plebanus de Daroth.¹³ — 1447-ben még Benedek nevű dauti castellanusról is van szó, akinek neje (Katharina Benedicti castellani de Dauoth consors) bizonyos ügyben mint felperes szerepel.¹⁴ Ebből vagy kis erődre vagy talán urasági kastélyra következtethetünk.

Daut 1520 és 1521-ben Bodrog vármegyei dézsma jegyzékekben is előfordúl, Sükösd, Kakucs és Báthmonostorral.¹⁵ Említtetik még 1535-ben is.¹⁶ Magyarországnak legrégibb térképén 1553-ból, melyet Klösz lefényképezett, szintén találjuk még bár megtoldott magyar néven, Dauothatza-nak írva; ezután Kreckwitz mappáján 1685-ből is ott látjuk Báthmonostor alatt Davotháza névalakkal.

A török korban nem pusztúlt el végképen, csak lakosságot cserélt; a magyarok helyett szerbek telepedtek itt le, s ezek változtatták meg nevét is Dautovára, mint Szántóét Szántovára. — A török hódoltság daczára a magyar nemzet a török uralkodását Magyarországban csak ideiglenes állapotnak nézték, és azért a török-lakta vidékben is folytatták a nemzeti törvények és szokások alkalmazását. Ezt főképen az adóztatás és a birtok adományozás által gyakorolták. Így Vesselényi nádor 1658-ban Duló Györgynek és Pápai Péternek adományozza a kir. jogokat »in possesionibus rascianis Cziczo, Datova, Zlokrusi, Velki Gyurici, Mali Gyurici, et Bobova,« csakhogy e helyeket és pusztákat hibásan már Bács vármegyébe helyezi.¹⁷ Nem valószínű, hogy a birtokbaiktatás a helyszínén történt volna; bizonyára csak távolban végezték »longa manu,« és az illetők megelégedtek, ha némi adót szedhettek ezen helyekről. — Egy 1679. évi jegyzék szerint¹⁸ a dautoviak a kalocsai érseknek is adtak 3 frt évi adót. A törökök, a kik az alsó Duna-Tisza köznek kizárólagos birtokában voltak, nem akadályozták ezen adófizetéseket, melyeknek gyűjtésére rendesen a füleki várkatonaság küldetett le; sőt még buzdították is a népet erre, nehogy fosztogatás és más bajok érjék a helységeket, ha az adót megtagadnák. Természetesen a töröknek is kellett adózniok s így két urat ismerniük el, ami elég sajátságos helyzet volt.

Szelepcsényi György kalocsai érsek 1665-ben régibb okmányok alapján az érsekség birtokait összeíratván, nem tudni mily joggal, Daut is felvétetett ama jegyzékbe¹⁹ s pedig Daud, Dautho és Dauthova alakban háromszor külön említve, mintha mindenik külön falu volt volna. A hiba a régi okmányok külömböző írás módjából eredt, melyet ama jegyzék készítői talán óvatosságból megegyeztetni nem mertek.

Ezen helység (Dautova) egy 1700. évi összeírás szerint évenkint 2 frttal szokott az érseknek adózni.²⁰ Kiállotta a Rákóczi-féle mozgalmakat is, és egy 1714. évi összeírás szerint egy bíróval és 26 adófizetővel bírt, akik a következő évben 14-re apadtak.²¹ 1724-ben is falu volt, míg Jankovácz és Mélykút csak mint puszták szerepelnek.²² Lakosága mind szerb volt. — 1762-ben mintegy 100 magyar család tétetett ide, és a szerbek elköltöztettek; azóta ismét magyar falu. Nevének egy Dejótó nevű gazdag halastóról való származtatása gyermekes tréfa. — A falu határrészei: Kajla, Böde, Igal, Kétágú hegy, Adókut és Homokmező.

Jegyzetek

¹ Cod. Dipl. IV. 2. vol. 407. l.

² Adrián in Bodrog már 1299-ben volt a Harasztiaké, (Monial. V. Bud. fasc. 28. nr. 2. az orsz. levéltárban), övék lehetett a mai Rasztina (hajdan Haraszti) puszta.

³ Monial. V. Bud. fasc. 28. Nr. 7. az orsz. levéltárban.

⁴ Cod. Patr. V. 125.

⁵ Zichy okm. II. 262.

⁶ Zichy okm. III. 287. és 293.

⁷ Zichy okm. III. 485. 491. és IV. 283.

⁸ Zichy okm. IV. 277. és 282.

⁹ Zichy okm. III. 627.

¹⁰ Danubius Mys.-Pann. tom. I.

¹¹ Zichy okm. IV. 226.

¹² Zichy okm. I. 199.

¹³ U. ott. IV. 469.

¹⁴ Cod. Patr. IV. 344.

¹⁵ Az orsz. levéltárban N. R. A. fasc. 1710. Nr. 29.

¹⁶ Pray kézirata az egyet. könyvtárban 22. köt. Misc. profana VI. 34.

¹⁷ N. R. A. fasc. 1710. Nr. 29. az országos levéltárban.

¹⁸ Katona: Hist. Metrop. Coloc. II. 103. és 151.

¹⁹ U. ott. II. 91.

²⁰ U. ott II. 149.

²¹ Bács vm. levéltárból.

²² Coboriana fasc. 1612. Nr. 16.