AZ EZREDÉVES ORSZÁGOS KIÁLLITÁS NÉPRAJZI FALUJA.

1896

IRTA:

Dr. JANKÓ JÁNOS

MAGYAR NEMZETI MUZEUMI ŐR, A NÉPRAJZI OSZTÁLY VEZETŐJE.

XXI. A Bácsbodroghmegyei sokacz ház.

A falu 25. számu háza.

XLI. és XLII. tábla.

A szerbségnek Magyarországon még egy ága van: a római katholikus és ez a bunyevácz és sokacz; amaz gazdag, mindjobban fejlődő és polgáriasodó, emez szegény, a pusztulás szélén áll, de minden eredeti ősi jellegét megőrizte. Egyik sem régibb a hazában kétszáz esztendősnél s mindkettő főképen a Bácskát lakja, de mig a bunyeváczok kevély fészke Szabadka, a sokáczok a Duna mellett nyolcz falucskában (Bács, Plavna, Vajszka, Bogyán, Szónta, Szántova, Béreg, Monosterszeg) húzódnak meg. Banatiunak a Pesti Naplóban (1850. 67. sz.), Kondornak a Vasárnapi Ujságban (1857. 17.), Rónainak ugyanott (1866. 571. l.), valamint a Vasárnapi Ujság (1873. 287., 535. 1.) és a Magyarország és Nagyvilág (1875. 584.) egyéb számaiban s végül Badicznak az Osztr.-magyar monarchia írásban és képben czimü vállalat számára irt czikkében (II. k. 602. 1.) közöltek alapján összehasonlitván a sokaczok néprajzát a bunyeváczokéval, melyet elég kimeritően Iványi ismertetett »Szabadka történeté«-ben (1892. 579. 1.) és az »Ethnografiá«-ban (1891. 185. 1.), legott kitünt, hogy ha a bemutatásnál az eredetiségre és ősiségre helyezünk súlyt, a sokaczokat kell bemutatnunk és nem a bunyeváczokat, kiknél a gazdagság megadta a módot a népnek, hogy a művelődés számtalan kényelmét magáévá tegye s városiassá, polgárszerüvé legyen. Bács-Bodroghmegye a sokaczok bemutatásának tervét elfogadta s én először jártam be a sokacz falvakat. A nép érdekessége azonban 1895-ben még egyszer oda vitt, s mire a kiállitási falu sokaczháza felépült, készen volt és megjelent a sokaczok néprajza is, mely immár kimeritően és részletesen kivánja tárgyalni e felette érdekes néptöredéket. (Adatok a bácsbodrogmegyei sokaczok néprajzához, Budapest, 1896. 24. táblával.) E monográfia megjelenése felment itt a részletezés alól, elég a sokacz házat bemutatnom úgy, a mint az a kiállitáson látható volt, a részletekre nézve pedig egyszerüen idézett munkácskámra utalok.

Ha sokacz falvainkon végigmegyünk s a házakat futólag kivülről megtekintjük, alig különböznek azok nagyjában és átalában véve a bácskai, vagy mondjuk a régi határőrvidéki kerületeknek Bécsből előirt sablonok szerint épült házaitól. Csak a nagyobb, jómódú családok építkezésében akadunk még azokra a jellegekre, melyeket tisztán szlávnak s egyelőre határozottan sokacznak kell tekintenünk. Ezen építkezési nyomok a zadrugában gyökereznek, vagyis a délszláv törzseknél máig is fennálló házközösségi intézményben, mely a szerbek társadalmi szervezetének alapját képezi.

A sokacz telkét az utcza felől vizszintesen fekvő deszkákból álló két méter magas kerítés zárja el, melynek részleteit faoszlopok kötik össze; ez oszlopok faragott diszitésüek; a díszben jelen van a kanyargós indás voluta, majd egyesével, majd kettesével, sőt hármasával is, öbleiben a hármas egymáshoz simuló levéllel, végén tulipánnal, mig töve majd virágból, majd félkörös díszből áll. (Hasonlókat közöl Boszniából a XII—XV. századból Asbóth J., Bosnia and Herczegovina, p. 126., de Huszka is a székelyeknél, i. h. 9. l.) E keritésbe van beillesztve a kapu s mellette a gyalogbejáró kiskapu vagy utczaajtó, három egyforma oszlop közé ékelve. A kapu két szárnyu, befelé nyílik, olyan magas, mint a kerítés, de függélyesen egymás mellé helyezett deszkákból áll. A hol a két szárny összepattan, faragott dísz látható gombfa alakjában; a kapuszárnyak tetejére hosszában szeretnek apró léczkeritésszerü diszitést alkalmazni ügyesen kifaragott s tulipánban fejedző vékony léczecskékből; ezeknél rendesen a gombfa mellett még a léczecskék sugárszerü elhelyezésével is fokozzák a diszt. E dísz alatt, a kapu tábláinak peremén, széles sávban futó inda öbleiben festett sziv, Máriafő, magyar korona, kétfejü sas sorakoznak egymás mellé; a kapu táblákra pedig az egyik oldalon sokacz férfi, a másikon sokacz nő festett képe látható. (Hasonló emberi ábrázolásokat idéz Asbóth, i. h. 118. l.) A kis ajtó festett dísze egy forgó küllőket mutató kereket ábrázol, melyet egy madár hajt maga előtt. (A madár és kerékről lásd Undset, Furtwängler és Hampel, Arch. Ért. 1895. 115. l.)

A telken legfontosabb a lakóház; ez rendesen vályogból vagy téglából áll, a telek hosszában helyezkedik el, annak egyik szélén, oromfala pedig majd az utczáig nyulik ki, majd a keritésen belül marad, mely esetben előtte kis kertecske van. A ház gyakran igen hosszú, a lakás, kamrák és istállók egymás mellett egy sorjában egy fedél alatt sorakoznak; az épülettel szemben vannak a hombárok, a telek egyik hátsó sarkában egy elkeritett ól a disznó számára, mellette a boglyák és kazlak.

A lakóháznak az utczára tekintő oromfala egyszerű és németes. A fal egyenesen nyúlik fel, alsó fele — az ablakkal — négyszögletes, felső fele — padlásrésze — háromszögletes. A tető náddal van fedve, ez az oromfal elé nyúlik — ebben eltér az átalános német typustól — s elejét két egymásba kapcsolódó deszka szoritja le. E deszkáknak azonban a kapcsolódáson túl faragott folytatásuk van, a faragás lófejet ábrázol (a lófejre nézve l. Szentkláray i. h. II. 555., Hermann Ottó a Vasárnapi Ujságban 1895. 690. l.). E lófejes diszt a sokacz a némettől vette át; volt azonban eredeti sokacz dísz is — s a kiállítási ház ezt mutatta be — tévén a lófejek helyett egy sokacz férfi és női fejet. Az oromfal ritkán van festéssel diszitve, néha a háromszög csúcsában azonban ott találjuk a festett legyező vagy pálma alaku (napsugaras) díszt, melyet már a kapugombfák körül is kifejlődve találtunk. A fal e részén a padlásnak rendesen egy vagy két szelelő ablaka van. Az alsó ablakos részen festés szintén ritkán van, itt-ott szivekből, keresztekből, apró Mária arczokból szoktak egy-egy felső sort megtölteni. Az oromfalon rendesen két ablak van, melyek kicsinyek, az utczára tekintők s kívülről deszkaspalettokkal teljesen elzárhatók. E deszkaablak külső fele, mely akkor látszik, ha azt becsukom, a zsindelyt, zsalut utánzó egyszerű faragást mutat, mig belső felét, mely az utczáról akkor látható, ha nyitva van, festés ékiti; a festés virágokból áll, mig a sarokban a napsugaras díszt szeretik alkalmazni. Az ablak felső peremén faragott dísz van, gyakran egyszerüen gömbökből, de még gyakrabban madár alakokból. Miután a ház tornáczos, a falban van még az ablakok mellett a tornácz ajtaja is, ha a fal egyátalában kiterjed ennyire.

Az alaprajzban az első helyiség a lakó szoba, az utczára néző két, az udvarra néző egy ablakkal; következik az ajtótlan, közfallal két részre osztott pitaros konyha, a pitarnak egy-egy ajtaja nyilik a ház előtt végignyuló tornáczra, a lakószobába s a harmadik helyiségbe a szobiczába, melynek egy ablaka tekint az udvarra; e helyiség, ha az első szoba tiszta szoba, akkor a család lakóhelyiségéül, ha az első szoba lakószoba, a ruhák és egyéb házi eszközök kamrájáúl szolgál. A szobicza után rendesen a kis kamra, kilyeracz, következik, mely alatt a pinczebejáró van s honnan a padlásra is fel lehet menni. A következő helyiség meglehetősen tágas szoba, ajtaja a tornáczra nyílik, ablaka nincs, neve vaját; a vaját tulajdonképen szobácskát jelent, melyben gazdasági eszközöket tartanak, a sokacz vaját azonban egészen más és ez az, a mi a német építkezéstől elválasztja s arra a szláv jelleget üti. A vaját ugyanis a házközösségben élő összes családok hálóhelye. A vaját után a helyiségek számát már tisztán a gazdasági állapot szabja meg; a kiállítási háznál egy ló- és egy marhaistálló következik, mindegyik egy ablakkal s egy ajtóval az udvarra; a házsor végiben nyitott fészeralja szolgál a szekér stb. számára.

Az első szoba berendezése párhuzamos rendszerü; az ajtóval szemközti két sarokban két ágy, előtte a már ismertetett átforgatható támlájú pad, a két ablak közt asztal, fölötte a falon szentkép oltárszerűen feldíszítve, nehány szék, láda, melyben a legszükségesebb ruhát tartják, az ajtó melletti sarokban a nagy kemencze, az e mögötti kuczkóban ruhafogas képezik e szoba minden bútorzatát. A pitarban edényes szekrény, vizes pad, a konyhában középütt a kenyérsütő kemencze, két oldalt vályogpadka, fölötte a szobakemenczék nyilásával láthatók. A szobiczában a fal körül bakokra helyezett tulipános ládákban a háznép minden ruhája s ezenkivül egyéb házi eszközök (kenyeres-teknő, szövőszék stb.) talál elhelyezést. A kamrában ládák, hombárok, hordók, zsákok stb. találhatók. A vajátban négy ágy van a sarokban elhelyezve, mindegyik ágy előtt átforditható támlájú pad, az ágyak közt pedig két-két tulipános láda áll, melyben az egyes ágyak tulajdonosainak ruhái vannak; egy-egy ágyban egy-egy házaspár hál, az ágy végiben levő kis bölcsőben a csecsemő, az ágy melletti forgatós padon 1—2 kisebb gyerek talál hálóhelyet. E vaját Szontáról a Vidákovics-Peák család házközösségéből lett bemutatva, s ez egy vajátban 16 személy alszik éjszakánkint. Az ágyakat különben vastag szövetü komarnik (szunyogháló) rejti el a kiváncsi szem elől. A helyiségekben hat bábalak mutatta be a párját ritkitó sokacz viseletét, még pedig a nyolcz falu közül hatból; ezek: Szántova, Béreg, Szónta, Vajszka, Bogyán, Plávna.

Az udvaron álló kisebb gazdasági épületek közül legfontosabb a hombár. Elég magas szántalpra helyezett, náddal fedett kis bódé ez, olykor — s ez az ősi alak — gúzsból font falakkal, majd már deszkázattal a fonadék helyett. A hombárnak elől rendesen kis eresze van s ez alatt a mellső fal diszitett is szokott lenni. A felső háromszögletes csúcsrészt napsugaras festett disz ékíti; mig az alsó négyszögletes falrészt ismét a sokacz férfi és nő festett alakja ékiti, tehát ugyanaz, mint a kaput és a fedél szorító végfáinak felső gombját. És ez bizonyitja, hogy itt nem esetleges, hanem typusos ornamentalis elem a sokacz férfi és nő alakja. A hombár nádfedelének homlokát különben a házéhoz hasonlóan két, a csúcson egymásba kapcsolódó deszka szoritja le, melynek vége ritkábban ló-, gyakrabban madáralakra van kifaragva. Az udvaron van még a sövényből font alacsony disznóól 2—3 disznó számára; ha több a disznó, deszkából az Alföldön közönségesen ismert hidast tákolják össze.