Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
Fogarassy László
A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története
1918-1921
(részlet)
(561–567. old.)
…
Gosztonyi Gyula, a Pécsre kijelölt és dr. Prakatur Tamás, a Baranya vármegye számára kijelölt kormánybiztos Szent István napján átvették a közigazgatást Raić szerb kormánybiztostól. Raićot, amikor délelőtt elhagyta Pécset, a munkásság inzultálni akarta.89 Ekkorra már felvonultak a megszállásra kijelölt magyar csapatok. A csendőrtartalék- és vámőrszázadokat kombattáns alakulatoknak számítva, Dunántúlon 6 zászlóalj, 1 lovasszázad, 1 üteg, a Dunán két őrnaszád, Duna-Tisza-közben és az újszegedi háromszögben kb. két zászlóaljnyi erő volt készenlétben.90 Az egyes oszlopokhoz egy-egy antanttiszt csatlakozott, akik mellé egy-egy franciául beszélő magyar és szerb tiszt volt beosztva. Amikor Gosset ezredes augusztus 17-én 16 óra 30 perckor közölte Soós altábornaggyal, hogy a szerb hatóságok még nem kaptak kiürítési parancsot, hozzátette azt is, hogy a budapesti antantmisszió útján Belgrádban erélyesen közbelépett. Szerinte a kiürítés elhalasztása a kommunisták erősbödését jelentené és attól kell tartani, hogy a közhangulat felizgatása esetén a bevonulásnál vérontással is számolni kell. Reméli, hogy az erélyes felszólítással sikerülni fog a szerbeket a kiürítési program pontos betartására kényszeríteni, de ha ez nem is történne meg, „nous marcherons droitement, mon generál” — teszi hozzá.91 Gosset ezredes jelentését Hohler budapesti angol főbiztos az angol külügyminiszterrel is közölte, amelyből idézzük: „Milojević követ élőszóval beismerte előttem: az állítólagos rendkívül izgatott baranyai közvéleményről szóló hírt talán mégsem kell túl komolyan venni. Kollégáimmal nem hagytunk kétséget afelől, hogy a követ belássa: a konferencia (helyesen: Nagykövetek Tanácsa, itt tükörfordítás történt) döntését betű szerint és teljes mértékben végre kell hajtani. Tegnap Gosset ezredes telefonon hívott, közölve, hogy a szerb hatóságok még nem kaptak kiürítési parancsot, a Belgrád által kinevezett Djordjević ezredes pedig hangoztatja, hogy fegyverrel száll szembe a magyar katonaság bevonulása ellen. Erről nyomban értesítettem kollégáimat és elhatároztuk, jóváhagyjuk a Gosset ezredes által tett javaslatot, miszerint a kiürítés kezdetét 48 órával el kell halasztani. Egyben újabb levelet intéztünk a szerb követhez, a terv pontos végrehajtását követelve …”92 A jegyzék eredményes volt: a belgrádi kormány engedett és a szerb csapatok megkapták végre az elvonulási parancsot. Augusztus 20-án egy-egy tiszt vezetése alatt húsztagú magyar csendőrosztagok érkeztek Pécsre, a pécsi bányákhoz, Mecsekszabolcsra, Somogyra, Vasasra (ide 30 fő), Pécsváradra, Barcsra, Szigetvárra, míg Bátaszékre és Szentlőrincre 12-12 fő és átvették a szerb csapatoktól a közbiztonsági szolgálatot. Bajára délben vonult be egy szakasz honvéd és átvette a zsilip őrzését. A csapatok augusztus 21-re virradó éjjel indultak meg. Soós altábornagy parancsba adta, hogy kerüljenek minden durvaságot, önkényeskedést, egyéni túlkapást, „de aki vakmerő kézzel meri megzavarni a rendcsináló munkát, azzal éreztetni kell fegyverünk élét.”
Augusztus 21-én az Erdőcsokonyáról elindult csoport bevonult Barcsra, a szuloki csoport Darányon át Lakócsára, a németladi csoport Szigetvárra, a várdombi csoport Bátaszékre érkezett. Soós altábornagy és törzse Kaposvárról Magyarszékre költözött. Az Uszódról hajón Bajára bevonult III/9. zászlóalj élcsapatainak legyezőszerűen szétterjedve egyrészt Garán át Hercegszántó-Bácsszentgyörgy vonalára, másrészt Bácsbokodon át Bácsborsódra, egy harmadik osztagnak pedig Csávolyon át Felsőszentivánra kellett menetelni. A 10. század útja Jánoshalmáról Bácsalmásra vezetett, ahonnan Madarason át Katymárra, másrészt pedig Kunbaja felé ágazott el. Egy vámőrszázad Kisszállásról Tompára indulva Csikéria—Kelebia—Körösi erdészlak vonaláig kellett jutni. A szegedi háromszög megszállására rendelt 10/5. század és 1/4. huszárszázad Janky Kocsárd tábornok beszéde után Curry ezredes parancsnoksága alatt a Tisza-hídon át bevonult Új-Szegedre és innen Szöregen és Deszken át Kiszomborig menetelt. Utóbbi helyre Makóról egy vámőrszázad és csendőrség is bevonult. Röszkét és Madarászt a 20. század részlege vette át.93 Az aznapi helyzetjelentés megállapítja, hogy a délvidéki bevonulásnál a lakosság mindenütt nagy lelkesedéssel fogadta a magyar alakulatokat. Pécsett a lakosság hangulatában nagy változás.94
Augusztus 22-én magyar csapatok Mánfáról gyalogmenetben vonultak be Pécsre. Az elővédet Maxon tábornok vezette. Pécsbányatelepen és Mecsekszabolcson a bányászlakosság egy része is kivonult a csapatok fogadására, a szabolcsi György-aknánál a keresztényszocialista bányász munkászenekar, nemzeti színek és diadalkapu is fogadta őket. Pécs város fel volt lobogózva, a budai vámnál diadalkaput állítottak fel, az utcák ellepve emberekkel. Pécsre érkezett a 8. gyalogezred (a 3. század kivételével), a 4/1. lovasszázad és 4/1. üteg, az 1-2. vámőrszázad, a baranyai csendőrtartalékszázad, a VI—VIII. belterületi csendőrcsoport és a pécsi államrendőrség személyzete.95 Soós altábornagy virágesőben, a bevonulás fogadására szervezett lakosság éljenzésétől kísérve lovagolt be Pécsre,96 aminek következtében a bevonulást ellenőrző antanttisztek személyesen győződtek meg róla, hogy a belgrádi kormány és sajtó ellenkező előjelű híradásai túlzottak voltak. Egyes falvakban súrlódások voltak a szerb és magyar lakosság közt, de a csendőrök megjelenése után helyreállt a rend. Véménden szerbek és németek tűztek össze.97 Este 21 órakor Pécsről Viszlóra (Diósviszló) vonaton elindult a 2. vámőrszázad, a baranyai csendőrtartalékszázad és a VII. csendőrcsoport, Szőkédre pedig az 1. vámőrszázad és a VIII. csendőrcsoport. A 3. vámőrszázad Lakócsáról Sellyére, a baranyai csendőrtartalékszázad negyede Hetvehelyre, a 8/3. század fele Dunaszekcsőre és Bátára, a tolnai csendőrtartalékszázad pedig Nyomja-Szederkényre érkezett be.98 A kaposvári katonai körletparancsnokság e napon végleg áttelepült Pécsre.
A Dunától keletre a szerbek Tompa és Kelebia közt meglepetésszerűen kb. két kilométernyire a trianoni határvonalon innen állottak meg. A magyar vámőrszázad parancsnoka, Harry százados, felszólította a szerbeket, hogy folytassák a visszavonulást, amit azok megtagadtak. Erre a magyar vámőrség támadásra csoportosult, azonban két szerb lovasszázad vágtában felvonulva, megakadályozta a magyar vámőrszázad továbbnyomulását. Ekkor Dobanovaćki Paja szabadkai főispán és a szerb katonai közegek tárgyalást kezdtek Harry századossal, amelyek nem hoztak eredményt. Hercegszántónál a szerb járőrök visszatértek, illetve megközelítették a községet, a faluba belövöldöztek, a tanyákon pedig fosztogattak. (Egy 1921. augusztus 26-i jelentés szerint Kelebiánál öt szerb lovasszázad vonult fel.)
Augusztus 23-án a szerbek Hercegszántótól keletre és Katymártól délkeletre a trianoni határtól északra álltak meg. Bácsmadarastól délre a magyar csendőrőrs megkísérelte elérni a trianoni határt, de a szerbek tüzelése miatt kénytelen volt megszállni Bácsmadaras déli szegélyét. A bajai (9/III.) zászlóalj jelentette, hogy Bajmokon két szerb zászlóalj csoportosult. Felső-Kelebia déli házcsoportját (Racsár) a szerbek nem ürítették ki, sőt itteni állásaikat öt lovasszázaddal és két géppuskával megerősítve, kijelentették, hogy addig nem vonulnak el, míg a határmegállapító bizottság a végleges határt le nem rögzíti. Kőrös-patak vonalánál, illetve Birkás és Borsos tanyánál a magyar osztagokat a kelebiai módszerrel visszanyomták a demarkációs vonalra. A Horgostól nyugatra fekvő ,,Pap József tanyára” az oda irányított magyar járőr nem tudott bevonulni, mert azt egy harminc fő erejű szerb lovasszakasz megszállva tartotta és nem volt hajlandó távozni. A szerbek maguknak vindikálták a vedresházi kompot, ezért megszállva hagyták. Az újszegedi háromszögben Kübekházától délkeletre és Ószentiván és Gyála közt a szerbek fél kilométerrel a trianoni vonal előtt állottak meg. A gyálai komp kérdése tisztázódott.99
Augusztus 24-én Baranyában a határelzáró őrsök elérték a Drávaszerdahely—Túrony—Hattelekpuszta—Borjád—Németboly—ll. Lajos-emlékmű vonalát. Itt a szerbeknek a semleges vonal mögé történt visszavonulása zavaró incidensek mellett zajlott le. Kelebiánál Rátvay százados 19 órakor kiment a határvonalra, hogy ellenőrizze a szerbek visszavonulását, mire azok tüzet nyitottak rá és a kíséretéből egy csendőrőrmester meg is sebesült. Ezt követőleg a szerbek lövészárkokat ástak Kelebia és a körösi erdészház közelében és azokban elhelyezkedtek. Gosset angol ezredes a fenti határincidensek miatt tiltakozott Pavlović altábornagy szabadkai helyőrségi parancsnoknál, aki őt feletteséhez, az újvidéki hadtestparancsnokhoz utasította.
Augusztus 26-án Roth százados Bajáról az ottani csoporthoz beosztott francia tiszttel határvonal-megállapítás végett áment a szerb parancsnoksághoz. Ugyanezen a napon a magyar csapatok megszállták Mohácsot (a csendőrség már 25-én bevonult), Udvart, Villányt és Siklóst. Mohácsra érkezett a 8/3. század háromnegyede, a IV. csendőrcsoport, a 39b. utasellenőrző állomás személyzete, Villányra Kiskassáról az 1. vámőrszázad fele, a VIII. csendőrcsoport, a 19b. utasellenőrző állomás, a 8/I. zászlóalj törzse és géppuskás százada, Udvarra az 1. vámőrszázad másik fele Németbólyról, Siklósra Viszlóról pedig a 2. vámőrszázad és a VI. csendőrcsoport. A 8/1. század megoszlott Siklóson és Viszlón.100 A vámőrség mindenütt átvette az elért határvonal őrizetét és ezek után 1921. augusztus 28-án az átadási és átvételi jegyzőkönyvet kellett volna aláírni a beremendi vasútállomáson. Soós altábornagy törzsével és a pécsi antantmisszióval különvonaton érkezett meg, szerb részről pedig Djordjević ezredes és Antonović alezredes voltak jelen. Utóbbiak az átadási jegyzőkönyv aláírását azzal tagadták meg, hogy erre kormányuktól nem kaptak fölhatalmazást. Soós altábornagy emiatt tiltakozását fejezte ki, Gosset ezredes pedig a budapesti angol főmegbízotthoz táviratot intézett, amelyben leszögezte, hogy az SHS-kormány udvariatlanul viselkedett a magyar kormánnyal szemben, amikor a jugoszláv delegációt nem látta el kellő meghatalmazással, úgyhogy a magyar tábornok hiába utazott Beremendre.101
A belgrádi kormány magatartása a hercegszántó—horgosi vonalszakaszon kiprovokált fegyveres incidensekkel hozható összefüggésbe, amelyeknek az értelmi szerzője Dobanovaćki Paja szabadkai főispán és Damjanović Milosav tábornok volt. Szerb forrás szerint Damjanović tábornok két lovasszázadot, majd egy gyalogzászlóaljat kapott azon szerb csapatok megerősítésére, amelyek a Duna és Tisza közt vonultak vissza. Pavlović altábornagy és Okanović Dragutin tábornok (lovashadosztályparancsnok) csak azt kötötték ki, hogy fegyveres incidenst ne provokáljon. A csekélyebb létszámú magyar honvéd-, vámőr- és csendőrosztagok ellen túlerővel felsorakozva ellenállással fenyegetőzött (Kelebia), a hajdújárási dűlőknél a 102. és 112. pontot megszállt magyar osztagokat a szerb zászlóalj egyszerűen megkerülte és a hátukban szállta meg az új vonalat. Parancsnokuk azonban nem volt hajlandó Damjanović felszólítására visszavonulni, csak akkor engedett, amikor osztagaival szemben szerb lovasszázad jelent meg. Papp-tanyára a magyar járőr Damjanović tábornok emlékezése szerint be is hatolt, csak bekerítés veszélye miatt vonult ki. Ez volt a „kelebiai d’annunziada”, ahogyan azt a szerb forrás maga nevezi. Ezzel egy 8 km hosszú és 1,7—3 km széles sávval korrigálta a trianoni határvonalat és ez az önkényes határkiigazítás a kelebia-horgosi szakaszon is folytatódott. Ez összesen tízezer holdat jelentett több részletben és ezeket az önkényes határkorrekciókat a határ-megállapító bizottság 1922. április 7-i ülésén jóváhagyta.102
A menekültekre vonatkozólag a legújabb jugoszláv feldolgozás szerint a visszacsatolt területről 323 bányász ment át Jugoszláviába, családtagokkal együtt 514 személy, munkás és iparos pedig családtagokkal együtt 657 fő. Ezek közül 232 személy tovább emigrált különböző országokba. Elköltözött még 573 szerb és horvát család, többnyire földművesek, ami kb. 2000 főt jelentett. Feltételezi még, hogy 2000 „jugoszláv területről származó” magyar távozott Jugoszláviába.103 A budai görögkeleti szerb püspök 1921. augusztus 26-án levélben kérte föl gróf Bethlen István miniszterelnököt, hogy Szőreg, Újszentiván és Deszk községekben levő hívei, lelkészei és tanítói sorsa iránt érdeklődjön. Amennyiben politikai vétségek miatt letartóztatások történtek, kéri intézkedését szabadlábra helyezésük végett az amnesztiarendelet és a trianoni békeszerződés 76. §-a értelmében. A Szentendréről szeptember 11-én miniszterelnökségnek küldött jelentése szerint Mohácsról kb. 100, Lánycsók községből 30 híve a kiürítés előtt SHS-területre távozott és több mohácsi híve le van tartóztatva, illetve internálva. Kéri, hogy az amnesztiarendelet és a békeszerződés említett pontjának megfelelően a letartóztatottak szabadlábra helyeztessenek és az otthonukat félelemből elhagyottak büntetlenül visszatérhessenek.104
A magyar—jugoszláv kapcsolatok elmérgesedését jellemzi az MTI híre, hogy szeptember 16-án Pélmonostor tájékán egy 60 tagú szerb osztag rajtaütött egy magyar őrségen és azt foglyul ejtve, Pélmonostorra hurcolta.105 Soós altábornagy bizalmas parancsot adott ki, hogy a felszabadult területen élő, 1899-ben és 1900-ban született személyek egyelőre nem hívandók be katonai szolgálatra, azonban a lakosság lelkes hangulatára való tekintettel megengedi, hogy ezen korosztályokhoz tartozó önként jelentkezők fölvétessenek a hadseregbe. A jelentkezők politikai megbízhatóságának megállapításánál a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. Következő bizalmas parancsa a nemzetiségekkel szembeni magatartással foglalkozik. Emberséges bánásmódra inti az alárendelt alakulatokat és elítéli azt, hogy egyesek néhány letartóztatott egyént bántalmaztak. 1921. október 4-én kiadott bizalmas parancsában pedig tudomásul adja az alárendelt alakulatoknak, hogy újsághírek szerint Gosset angol ezredesnek a jugoszláv területek átadása körüli szereplése a szerbek közt a legnagyobb elégedetlenséget váltotta ki, úgyhogy a belgrádi kormány Gosset ezredes eltávolítását követelte. E kérelmet az antant illetékesei nem teljesítették, de kilátásba helyezték egy szövetségközi bizottság kiszállását a felszabadult terület viszonyainak és az állítólagos fehér terror kivizsgálása végett. Ez alkalommal Soós altábornagy ismételten felhívja a figyelmet a többször kihirdetett és hangoztatott rendeletére, amelyben megtilt minden atrocitást.106
A helyzet konszolidálását segítette elő, a Pécsett újra megalakult szociáldemokrata párt (1922. február 16.).107 A belpolitikai események azonban már nem voltak befolyással a déli határok megállapításának történetére, amelynek lefolyását Vassel Károly vezérkari ezredes eredetileg titkosnak szánt és korlátozott példányszámban megjelent könyvében ugyanolyan formában rögzítette le, mint báró Villani Frigyes hasonló jellegű jelentésében a nyugati határokét.108
A magyar-jugoszláv határt rendező bizottság 1921. augusztus 1-én alakult meg Párizsban, amelynek tagjai voltak a nagyhatalmak és az érdekelt államok részéről:
Nagy-Britannia: Dávid Cree alezredes, a bizottság elnöke is, a háború alatt a royal engeneereknél szolgált, a határ-megállapítási munkálatok folyamán semlegesen viselkedett.
Franciaország: Maurice Marminia gyalogsági alezredes, a háború alatt összekötő tiszt volt Szerbiában, a magyarokat gyűlölte.
Olaszország: Giovanni Valvassori vezérkari ezredes, a magyarok felé „bizonyos jóindulatot mutatott”.
Japán: Heidsuke Yanagawa lovassági alezredes, az angol elnökhöz tartotta magát, tájékozatlan és jóindulatú.
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: J. Vojin Čolakantić ezredes, a baranyai szerb, megszálló csapatok parancsnoka volt, a magyar politikában kiválóan tájékozott. Apja a bécsi szerb követségen attasé volt.
Magyarország: Vassel Károly vezérkari ezredes.
A határ-megállapító bizottság megalakulása után először Varasdra helyezte át székhelyét, ahonnan az osztrák határtól Lendva folyó Murába torkollásáig terjedt ,,A” határszakaszt rendezte 1921. augusztus közepétől november közepéig, amely 95 km hosszú volt.
Ennek megtörténte után Nagykanizsára költözött, ahol 1921. november közepétől december közepéig a B és C szakaszt rendezte. (B Lendva—Mura összefolyásától a Mura, majd Dráva mente a barcsi vasúti hídig 170 km, C, innen a Dráva mentén a Dolnji Miholjactól kb. 8 km-re keletre fekvő pontig, 86 km.)
1921. december 19-től 1922. február 19-ig a rossz időjárás miatt a munkálatok szüneteltek.
Ezután a határmegállapító bizottság 1922. február 20.—április 3. közt Eszéken tartózkodott, amikor a D-határszakaszt (Baranyai határvonal Dráva és Duna között, 83 km) és az E-szakasz (Duna és Tisza közt) Dunától Szabadka területéig terjedő részt rendezte.
1922. április 3.—május 3. közt Szegeden települt le és megállapította a határvonalat Szabadka és Szeged között, valamint az F-határszakaszon (Tiszától a Marosig húzódó háromszögben). Az E-szakasz hossza 135, az F-szakaszé 50 kilométer volt.
A jugoszlávok a határmegállapító munkálatok kezdetén megszállva tartották még a trianoni magyar területből Szomoróc, Szentistvánlak és Lendvaújfalu községeket, a gólai hídfőn átmenő vasútvonalat (Gyékényes—Berzence közti vonal egy szakasza), valamint Szegedtől keletre Térvárat, amelyeket visszaadtak.109
A magyarok visszaigényelték Vendvidéket az osztrák történelmi határtól a Muráig (950 km2, 92 000 lakos), mire a határmegállapító bizottság 1921. november 14-én Varasdon azt a határozatot hozta, hogy javasolja 26 község visszacsatolását, mivel az érdekelt községek ezt kívánják. Ez 37 000 katasztrális hold területet (213,12 km2) jelentett volna, 17 000 lakossal. E községek egy kivétellel magyar többségűek. voltak: Alsólendva, Kerkafő, Büdfalva, Kisdolány, Nagydolány, Márokrét, Sál, Őrihodos, Kapornak, Alsójánosfa, Pártosfalva, Kisfalu, Csekefa, Szécsiszentlászló, Kebeleszentmárton (vend-szlovén többség), Örszentvid, Lendvavásárhely, Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Radamos, Lendvahídvég, Bánura, Lendvahosszúfalu, Csentevölgy és Pincze, Ebben az ügyben a két kormány közt tárgyalások is folytak, de eredménytelenül, mert az SHS-kormány nem volt hajlandó magát alávetni a Népszövetségi Tanács döntőbíráskodásának.110
A bizottság döntése értelmében a szerbeknek át kellett adniok 8000 kat. hold területet, ezt azonban halogatták, míg végre a Nagykövetek Tanácsa hozott döntést és a kiürítés 1922. február elején megtörtént.
,,A szerb biztos különben is mindenféle kifogásokkal igyekezett a magyar bizottság működését akadályozni. Futáromat lefogták, hivatalos postáját elvették. Az antant-bizottság kiszállása ellen más helyekre, mint a határmenti községekbe, tiltakozott, a királypuccs idején a szerbek nem engedtek át minket a határon. De hallatlan módon bántak a magyarérzelmű lakossággal.”
A B- és C-szakaszon a szerbek kiürítettek 1000 hold területet, a magyarok tiszta területnyeresége azonban csak 300 hold lett, mivel a Dráva jobb partján levő magyar területrészek jugoszláv kézre kerültek. A határmegállapító bizottság kéthónapi téli pihenője alatt a szerb biztos 1922. február 1-én a magyar biztos útján azt az ajánlatot tette a magyar kormánynak, hogy „közvetlen megegyezés útján” adják át az SHS-államnak Baranyában Sárok, Udvar, Izabellaföld és Karapancsa, Bácskában Hercegszántó és Katymár községeket, Szabadka város Magyarországon maradt külső településeit (Felső-Csikéria, Tompa, Kelebia), Torontóiban pedig Ószentiván községet. Ennek fejében Bácsmadaras község területének megszállott részét, Horgos községet és területének a királyhalmi vasútállomástól keletre fekvő részét kínálta. A magyar kormány válaszul február 20-án saját követeléseit ismertette, mire a szerb biztos a közvetlen tárgyalásokat megszakította. Mikor április derekán a szerb biztos látta, hogy követeléseit a határmegállapító bizottságban a francia támogatás ellenére sem tudja keresztülvinni, ismét fölvetette a közvetlen megegyezés gondolatát. Előbb Udvarra és Ószentivánra vonatkozó követeléseit ejtette el, majd beérte volna Sárok, Katymár, Felsőcsikeria és Kelebiával is Horgos egy része és Bácsmadaras megszállott része fejében. A magyar biztos viszont a Millerand- kísérőlevél érvényesítéséért harcolt. „Az antant-biztosok … nem értették meg, hogy a magyar kormány a trianoni vonalat köteles elfogadni, de más olyan vonalra saját jószántából sem vállalkozhatik, amely magyar községeket juttat át az SHS-államhoz.”
Vassel ezredes Baranyában a Dráva—Duna-vonalat akarta kérni határul, de kiszivárgott, hogy az antant katonai okokból nem fog hozzájárulni a báni hegyek és az azoktól délre fekvő terület követeléséhez katonai okokból. Vassel erre mérsékelte a magyar igényeket.111 A szerb biztos Baranyában a következő községeket követelte: Kásád, Beremend, lllocska, Lapáncsa, Majs, Magyarboly, Lipova (ma Lippó), Bezedek, Ivándárda, Sárok, Udvar, valamint az izabellaföldi és karapancsai uradalom területét. Az antantbiztosok a szerb biztosnak kijelentették, hogy ha egyáltalán, úgy a magyarok javára küldtek volna javaslatot a határ kiigazítására. A magyarok ezen a szakaszon kiürítettek 1700 holdat, a szerbek viszont 6300 holdat adtak át.
Amikor a Duna—Tisza közti határvonal megállapítására került sor, a szerbek követelték Hercegszántót és Katymárt és bejelentették igényeiket a Hercegszántóról Bajára és innen Szabadkára vezető vasútvonalra, magyar részről Kígyós patak medencéjét akarták Béreg, Küllőd és Regőce községekkel és Rasztinapusztával. A határmegállapító bizottság egyik kérést sem teljesítette és a végleges határmegállapítás után a szerbeknek ki kellett üríteni Hercegszántó és Gyurityszállás megszállt részét (1000 kat. hold), Katymár és Borsód területén 4900, Bácsmadaras területén szintén 4900, Kunbaja területén pedig 1300 katasztrális holdat. A magyaroknak viszont a szerb részre eső Rasztina birtokból kellett átadni 100 holdat, úgyhogy 9600 holdat nyertek. Miután Szabadka és Szeged környékére került sor, a magyar biztos kérte Horgos, Magyarkanizsa, Martonos, Rábé, Magyarmajdán, Gyála és Ókeresztúr községek visszacsatolását, illetve a szegedi háromszög (Torontói) kiszélesítését. A szerbek viszont Szabadka északi részét és a szegedi háromszöget maguknak követelték.
A határmegállapító bizottság mindkét fél torontáli követelését 5:1 arányban, a szerbek Szabadka északi részére vonatkozó követelését 4:2 arányban, a magyarok Horgos, Martonos és Magyarkanizsára vonatkozó javaslatát pedig 3:3 arányban vetették el. A francia és szerb biztos nem akarta visszaadni a magyaroknak Szeged megszállott alsótanyáit, de a többiek Szeged területének tiszteletben tartása mellett szavaztak. A magyaroknak Szabadkánál így is ki kellett üríteniük 1600 holdat, míg a szerbeknek ugyanott 200, Szegednél 8000, Torontóiban pedig 2600 holdat kellett kiüríteniük.
A magyarok a déli határvonal megállapítása során 34 000 katasztrális holdat nyertek, amelyet a szerbek 1922. május hó végéig ki is ürítettek. Május 5-én a magyar—osztrák, osztrák—jugoszláv és magyar—jugoszláv határmegállapító bizottságok a tókai hármashatárpontnál, május 23-án pedig a magyar—jugoszláv és magyar-román határbizottságok a Kiszombortól délre fekvő hármas határpontnál találkoztak.112 Ezzel a határok stabilizálása megtörténvén, számba lehetett venni a visszaítélt terület adatait:
…
Jegyzetek
89 HIL VKF szám nélküli helyzetjelentés 1921. augusztus 21-ről a 38. dobozban.
90 A hadműveletekhez igénybevett magyar fegyveres alakulatok hadrendjét lásd; Palló alezredes tanulmányának melléklete a Magyar Katonai Közlöny 1921/10—11. füzetéhez, a levéltári adatok (HIL VKF 40. doboz) alapján kiegészítve:
Kaposvári körletparancsnokság: Soós Károly altábornagy, vezérkari főnöke Erreth Aladár alezredes.
4. hadosztályparancsnokság: Maxon tábornok, vezérkari főnök Ackermann vkt. őrnagy.
4. dandárparancsnokság: Artner ezredes, vk. főnök Lautschek főhadnagy (a hadosztály gyalogsága fölött rendelkezett).
Baranya vármegye statisztikai hivatala (Kovács ezredes).
8. gyalogezred zászlóaljai Tolnáról, Dombóvárról és Kaposvárról, valamint egy-egy árkász- és híradó század. (Kossányi ezr.)
7/II. zászlóalj Dombóvárról.
7/4. század és 7/III. zászlóalj Nagykanizsáról. Utóbbit csak Dombóvárra tolták el. :
4. huszárezred (körletparancsnoksági) Tolnáról.
Két őrnaszád a Dunán.
Csendőrség:
Pécsi csendőrkerületi parancsnokság.
Baranya vármegyei csendőrségi járásparancsnokság.
Baranyai, tolnai, somogyi és hivatásos csendőrtartalékszázad. :
I—IX. belterületi csendőrcsoportok.
Vámőrség:
Kaposvári vámőr kerületi parancsnokság.
1., 2. és 3. vámőrszázad.
Rendőrség:
Pécsi rendőrosztály és a mohácsi, barcsi, sellyei, siklósi és villányi rendőrkirendeltség.
Dunától keletre:
9/III. zászlóalj két puskás és egy géppuskás százada (Rátvay ezredes). Kiskunfélegyházáról rendeltetett a Kalocsa melletti Uszódra, ahonnan hajón szállították Bajára.
Bajai szivattyútelep őrsége (9/II. zászlóalj egy szakasza).
10/5. század (Szekeres százados).
X—XV. belterületi csendőrcsoportok, amelyeket szintén a határ megszállására vettek igénybe.
Három vámőrszázad. (Iratok szerint kettő: 1. sz. Csikeria-Kelebia vonalát szállta meg, a 3. sz. Makóról Kiszomborra vonult.)
Bajai rendőrkapitányság és újszegedi rendőrkirendeltség személyzete.
Szegeden az 1/4. lovas századot a kiürítést vezető francia százados kérésére helyezték készenlétbe. Az aktákból nem volt kideríthető, hogy a Bácsalmásra bevonult 10. század és a Röszkétől nyugatra felvonult 20. század milyen alakulatnak a fedőnevei. Ad hoc létesült kombinált csapatok lehettek.
A szerb állások vonala 1921. augusztus 20-án még a következő volt: Barcs — Somogytarnóca — Istvándi — Kisdobsza — Merenye — Somogyapáti — Csertő — Dinnyeberki — Bükkösd — Megyefa — Kővágótöttös — Mecsekszentkút — Mánfatelep — Mecsekszabolcs — Somogy — Vasas — Hosszúhetény — Pécsvárad — Zengővárkony — Kisvarasd — Ráczmecske — Feked — Véménd — Bátaszék — Alsónyék — Baja. Innen Tiszáig Csávoly — Felsőszentiván — Tataháza — Mélykút — Tompa — Kelebia — Körösi erdészlak, innen Röszke irányában a Birkás, Kisborsos, Pap és Madarász tanyák. (Kaposvári körletparancsnokság iratai 1919, 2. doboz, intézkedés a csapatok felvonulására vonatkozólag 1919. nov. 3. és VKF 40. dobozban levő 1921. aug. 18-i helyzetet rögzítő térkép.)
91 Palló i. m.: 745-746. p.
92 N. Szabó E. i. m.: 623. p.
93 Palló i. m.: 747—748. p. — Az eseményekből el nem hallgatandó, hogy Baján magyar részről a közigazgatást Szabovlyevits Dusán alispán (bunyevác eredetű) vette át. — A Pécsre bevonuló csapatok a II. hadművelet alatt Foster őrnagy kísérte, míg Pellicelli alezredest a somogyi, Greven alezredest a tolnai, Dauris alezredest a bajai, Quantin századost pedig a szegedi szakaszhoz osztották be az antantmisszió részéről. (HIL VKF 46/2593.)
Palló adatai szerint Barcsra bevonult a 7/4. század három szakasza, a somogyi csendőrtartalékszázad fele, az I. csendőrcsoport, Lakócsára a somogyi csendőrtartalékszázad második fele és a II. csendőrcsoport, Szigetvárra a 7/4. század egy szakasza és a III. csendőrcsoport, Bátaszékre a 8/3. század és a IV. csendőrcsoport.
Soós altábornagy a bevonuláskor kiáltványt bocsátott ki, közli Knézy i. m.: 191—192. p.
94 HIL VKF 46/ szám nélküli jelentés 1921. aug. 21-ről.
95 Palló i. m,: 749-751. p.
96 Bánffy Miklós: Huszonöt év (kézirata Ráday-Levéltárban, Budapesten) 63. p. Bánffynak a baranyai kérdést Burgenland kiürítése kapcsán ismertető részleteiről lásd Fogarassy László: A nyugat-magyarországi kérdés diplomáciai története I., Soproni Szemle 1982. 1.1—19, a 17—18. oldalon.
97 HIL VKF 40. doboz (Baranya visszafoglalása).
98 Palló 751.
99 HIL VKF 40. doboz.
100 Palló i. m.: 756. p. A hadműveleteket végig Palló nyomán írtuk le, ha más forrást is használtunk, arra esetenként hivatkoztunk.
101 OL, idézett Kozma-iratok, I. 81—83.
102 Prokopy Imre: Egy jugoszláv határrevízió története. Magyar Szemle 1941. 2.83-88. Ez voltaképpen Protić, Marko; Zlatni dani Subotice (Subotica 1930) kommentált tartalma.
103 Kovačev, Vujica; Adalékok a baranyai magyar kommunista emigránsok jugoszláviai szervezkedéséről (1921—1922). Párttörténeti Közlemények 1977. 2. 103—121, lásd a 109—110. oldalt. Hajdú Gy. 700 bányamunkásról, 1500 pécsi és 500 vidéki munkásról tud (442—443. p.)
104 HIL VKF Pécsi körletparancsnokság 444. sz. eln. la 1922. január 17. Ugyanezen akta szerint Vassel ezredes jelenti, hogy I1its (helyesen: Iliš) szerb ezredes, aki mint összekötőtiszt Pécsett Gosset ezredes kívánságára visszamaradt, kémkedéssel foglalkozik. Intézkedés: szemmeltartani, hogy kik érintkeznek vele. Két ember beismerte, hogy jelentették Ilićnek, hogy a toborzásnál velük szemben pressziót alkalmaztak.
105 Jövő (Wien), 1920. szeptember 20.
106 HIL VKF Pécsi körletparancsnokság (1921—1923), 1. csomó, 57—59. sz. bizalmas parancsok 1921. szept. 29, okt. 2., illetve okt. 4-ről.
107 Válogatott dokumentumok a baranyai—pécsi munkásmozgalom történetéhez M. (1918— 1929). (Szerk.: Babics András, Szita László, Pécs 1970.) 147. sz. dokumentum 243-246. p.
108 Vassel Károly: A déli végek elhatárolása a trianoni szerződés szerint a magyar—jugoszláv határrendező bizottság által. Vassel Károly magyar kir. vezérkari ezredes, a magyar kormány meghatalmazottjának bizalmas jellegű jelentése. Szeged 1922, 79 p. + térkép.
109 Vassel 4—5. A magyar delegációhoz tartoztak Hadfy Zoltán őrnagy, a külügyminisztériumtól dr. Magyary Antal követségi tanácsos, később báró Vest Fedor követségi attasé, akit rövid ideig Hertelendy Andor köv. attasé helyettesített, stb. A körletparancsnokságok összekötőtisztje és ideiglenesen mint segédbiztos Grivčić vkt. őrnagy, tolmácsként Schwarcz György főhadnagy.
110 Vassel i. m.: 19—20. p. A szerbek ellenkövetelése a következő községek területére terjedt ki: Szomoróc, Magyarszombatfa, Gödörháza, Lendvajakabfa, Zalaszombatfa, Szíjártóháza, Szentgyörgyvölgy, Nemesnép, Szentistvánlak, Bödeháza, Gáborjánháza, Rédics, Dedes, Lendvaújfalu, Kerkaszentmiklós, Kerkaszentmihály, Kiscsernec és Felsőszemenye. — Magyar lakosság zaklatásáról: OL K 26 ME—1387/1921 csomóban gróf Sigray hughes-jelentése a Miniszterelnökségre 1921. szept. 26-án 13 óra 40 perckor, helységnév közlése nélkül.
111 Uo. 24—25. p. A térképmelléklet szerint a magyar biztos Újbezdán, Szentistván, Baranyavár, Pélmonostor, Baranyabán, Kisfalud és Darázs községet kérte Dél-Baranyából.
112 Uo. 26—27. p. Az 1920. május 6-i keltezésű Millerand-féle kísérőlevél, amelyre többször hivatkoznak, a 8—11. oldalon magyar fordításban megtalálható.