Forrás kézirat, amely 1979-ben, az akkor tervezett hercegszántói monográfiához készült.
Dr. Henkey Gyula
A hercegszántói sokácok etnikai embertani vizsgálata
A vizsgálati körülmények. Statisztikai adatok.
Anyag és módszer
Hercegszántón az etnikai embertani vizsgálatokat 1968-ban a tüdőszűréssel párhuzamosan végeztem. Bár a Központi Statisztikai Hivatal 1966. VII. 5.-én kelt 61/II-73/1966 számú levele szerint az 1960. évi népszámlálás során 231 személy vallotta magát szerb anyanyelvűnek, de dr. Lükő Gábor szóbeli közlése alapján, már 1961 óta tudomásom volt arról, hogy a magukat szerbnek vallók ősei is eredetileg katolikus sokácok voltak, akik a XIX. század utolsó éveiben tértek át a görögkeleti vallásra. 1960-ban a 3895 lakos közül 1049 fő horvát, szerb, vagy egyéb délszláv, 2770 magyar, 6 pedig egyéb anyanyelvű volt.
Hercegszántói vizsgálataimat Vélin István helytörténész, általános iskolai tanár készítette elő. A tüdőszűrésen megjelenteket Vélin István irányítása mellett a helyi szerb-horvát általános iskola tanulói kérdezték ki származásuk felől, és az embertani vizsgálatok elvégzéséhez hozzájáruló sokác származásúakat hozzám kisérték. Az érdeklődőknek elmondtam, hogy olyanokat vizsgálok, akiknek szülei, nagyszülei mind sokác származásúak voltak, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűnek vallják magukat. A vizsgálaton megjelenők közül csak egy urszentiváni és egy regőcei születésű szerb nő tiltakozott a sokác származás ellen, akik hercegszántói görögkeleti vallású férfiakhoz mentek feleségül. Ezen két szerb nő, valamint Kovács András és Jelasity Lázár vizsgálati lapjait – az előbbi apja magyar, az utóbbié pedig boszniai volt – a sokácokétól a feldolgozás előtt elkülönítettem.
A vizsgálaton összesen 169 személy jelentkezett, közülük 165 apai és anyai ágon egyaránt sokác származású volt. A vizsgálati lapokra a segédkező tanulók a vallást is rávezették. A következő méreteket vettem fel Martin technikájával1: testmagasság, ülőmagasság, fejhossz, fejszélesség, homlokszélesség, járomívszélesség, morfológiai arcmagasság, állkapocsszögletszélesség, orrmagasság és orrszélesség. A szem és hajszint a Martin-Schulz, illetve a Fischer-Saller tábla alapján rögzítettem. A morfológiai jellegek felvételét Martin2 és Weninger3 előírásai szerint végeztem.
B. Az embertani jellegek elemzése
A népességre vonatkozó alapadatokat az 1-5. táblázatokban adom meg. A népesség általános jellemzése a II. /24-60 éves/ korcsoport alapján történik, a jellegek kategóriák szerinti megoszlása is erre a korcsoportra vonatkozik. Az egyes embertani jellegek tárgyalása során a 24-60 évesek adatai alapján összehasonlítom a hercegszántói sokácok, a katymári bunyevácok4, a dusnoki dalmátokkal kevert magyarok5 és a fajszi6 magyarok adatait. A szintén általam vizsgált katymári, dusnoki és fajszi 24-60 évesek száma az alábbi:
| Férfiak | Nők | |
| Katymár | 82 | 72 |
| Dusnok | 161 | 166 |
| Fajsz | 156 | 141 |
Megjegyzem, hogy bunyevácokat egyelőre kizárólag csak Katymáron vizsgáltam, Dusnokot és Fajszot összehasonlításra pedig e monográfia szerkesztője választotta ki, előbbit azért, mert a dunamenti községek közül a dalmát keveredés ott a legnagyobb arányú, utóbbi pedig egyike a legősibb magyar településeknek, ahol a népesség a török megszállás alatt is fennmaradt.
| Testmagasság (cm) | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 169.28 | 156.78 |
| Katymár | 170.10 | 158.10 |
| Dusnok | 166.14 | 155.80 |
| Fajsz | 167.66 | 156.77 |
A hercegszántói sokácok termete mindkét nemnél nagyközepes, de férfiaknál közel van a magas termet, nőknél pedig a közepes termet határához. Az összehasonlításra kiválasztott népességek közül mindkét nemnél a katymári bunyevácok a legmagasabbak (a katymári bunyevácok Közép-Magyarország viszonylatában is a legmagasabbak közé tartoznak) és a dusnokiak a legalacsonyabbak. A fajsziak középső helyen állnak a katymáriak és a dusnokiak között. Érdekes, hogy a hercegszántói és a fajszi nők termete szinte teljesen azonos. Az eloszlási képen a méretek zöme a hercegszántóiaknál mindkét nemnél az átlag körül csoportosul, férfiaknál 175 és 163, nőknél 164 és 151 cm körül egy-egy kisebb csoport is kimutatható.
| Fejhossz (mm) | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 187.28 | 179.06 |
| Katymár | 188.82 | 178.51 |
| Dusnok | 185.12 | 176.33 |
| Fajsz | 184.90 | 176.62 |
A hercegszántói sokácok feje mindkét nemnél „hosszú”. A méretek zöme mindkét nemnél jól tömörül az átlag körül. A dusnokiak és a fajsziak feje mindkét nemnél rövidebb. Megjegyzem, hogy a többi Kalocsa környéki magyar népességek fejhossza lényegesen kevésbé tér el a hercegszántóiakétól.
| Fejszélesség (mm) | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 161.18 | 154.74 |
| Katymár | 161.07 | 154.65 |
| Dusnok | 161.36 | 155.11 |
| Fajsz | 161.01 | 155.45 |
A hercegszántóink fejszélessége mindkét nemnél a „széles” kategóriába esik. A méretek túlnyomó többsége az átlag körül csoportosul, férfiaknál 156 és 166, nőknél pedig 149 és 160 mm körül egy-egy kisebb csoport is kimutatható. E méret tekintetében alig van különbség az összehasonlított népességek között.
| Homlokszélesség (mm) | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 112.58 | 108.18 |
| Katymár | 111.57 | 107.54 |
| Dusnok | 114.26 | 110.81 |
| Fajsz | 111.87 | 109.63 |
| Járomívszélesség (mm) | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 146.86 | 138.80 |
| Katymár | 146.58 | 139.29 |
| Dusnok | 147.02 | 140.52 |
| Fajsz | 146.15 | 140.16 |
A hercegszántóiak járomíve mindkét nemnél „széles”. A méretek zöme mindkét nemnél az átlag körül tömörül, férfiaknál 136 és 156, nőknél 133 és 146 mm körül az alsó, illetve a felső variánsok egy-egy csoportja is kimutatható. Bár e méret átlaga szempontjából alig van eltérés az összehasonlított népességek között, mégis a dusnokiak járomíve mindkét nemnél kissé szélesebb, mint a többi népességeknél.
| Morfológiai arcmagasság (mm) | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 122.68 | 114.95 |
| Katymár | 122.91 | 113.07 |
| Dusnok | 121.58 | 113.50 |
| Fajsz | 124.13 | 115.21 |
A hercegszántóiak arca mindkét nemnél a „középmagas” kategóriába esik. Az eloszlási képen a méretek túlnyomó többsége az átlag körül csoportosul, férfiaknál 114 és 130, nőknél 107 és 121 mm körül egy-egy kisebb tömörülés is észlelhető. E méret átlaga szempontjából a hercegszántói férfiak a katymáriakhoz, a nők a fajsziakhoz állnak a legközelebb. (Megjegyzem, hogy a fajsziak arca mindkét nemnél eléggé lényegesen magasabb a Kalocsa környéki magyar átlagnál.)
| Állkapocsszögletszélesség (mm) | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 113.24 | 104.52 |
| Katymár | 112.35 | 104.97 |
| Dusnok | 114.46 | 106.48 |
| Fajsz | 110.83 | 105.05 |
| Orrmagasság (mm) | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 55.72 | 53.07 |
| Katymár | 55.68 | 52.89 |
| Dusnok | 54.34 | 51.45 |
| Fajsz | 55.85 | 52.06 |
| Orrszélesség (mm) | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 36.86 | 33.30 |
| Katymár | 35.93 | 33.32 |
| Dusnok | 35.73 | 32.50 |
| Fajsz | 35. 59 | 32.87 |
| Fejjelző | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 86.09 | 86.36 |
| Katymár | 85.29 | 86.67 |
| Dusnok | 87.08 | 88.05 |
| Fajsz | 87.10 | 88.11 |
| Arcjelző | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 83.54 | 82.87 |
| Katymár | 83.87 | 81.28 |
| Dusnok | 82.65 | 80.85 |
| Fajsz | 85.04 | 82.23 |
A hercegszántóiak arcjelzője férfiaknál az „alacsony”, nőknél a „középmagas” kategóriába esik. Az eloszlási képen a nőknél a jelzők jól csoportosulnak az átlag körül, férfiaknál 78, illetve 89 körül az alsó és felső variánsok is észlelhetők. Az összehasonlított népességek közül a hercegszántói férfiak a katymáriakhoz, a nők a fajsziakhoz állnak a legközelebb. (A fajsziak átlaga e tekintetben is eltér a Kalocsa környéki magyar átlagtól, attól mindkét nemnél magasabb.)
| Orrjelző | ||
| Férfiak | Nők | |
| Hercegszántó | 66.42 | 62.98 |
| Katymár | 64.88 | 63.17 |
| Dusnok | 65.96 | 63.42 |
| Fajsz | 64.02 | 63.31 |
T – próba
A Student-féle t-próba (6. táblázat) alapján mindkét nemnél a katymáriákhoz képest mutatkozik a legkisebb eltérés, míg a legnagyobb eltérés a fajszi férfiakkal és a dusnoki nőkkel kapcsolatban észlelhető. (Megjegyzem, hogy a jelentős eltérést mutató jellegek tekintetében a Kalocsa környéki magyar átlagok eléggé eltérnek a fajsziaktól és a dusnokiaktól és a hercegszántóiakhoz közelebb állnak.)
A fej és az arc morfológiai jellegei
A morfológiai jellegek megoszlását a 7., a főbb morfológiai jellegek megoszlásának összehasonlítását a 8. táblázatban adom meg.
A járomcsont alakja tekintetében nincs jelentős eltérés az összehasonlított népességek között, de legkisebb eltérés mindkét nemnél a katymáriakhoz képest észlelhető.
Az orralap formájának megoszlása mindkét nemnél a dusnokiakhoz és a fajsziakhoz áll közel, a legnagyobb eltérés a katymáriakhoz képest mutatható ki. (A katymáriaknál mindkét nemnél lényegesen gyakoribb a keskeny orralap.)
Az állmagasság megoszlása terén a legnagyobb eltérés a dusnokiakkal mutatható ki, a hercegszántói férfiak e téren a katymáriakhoz, a nők a fajsziakhoz állnak a legközelebb.
A gonion táj fejlettsége tekintetében a hercegszántói férfiak a katymáriakhoz, a nők a katymáriakhoz és a fajsziakhoz állnak közel, míg a legnagyobb eltérés mindkét nemnél a dusnokiakhoz képest észlelhető, akiknél mindkét nemnél kisebb a gyengén fejlett és nagyobb a kiugró gonion táj előfordulása.
A hercegszántóiaknál mindkét nemnél kissé gyakrabban fordul elő a hátrahajló és az előre domborodó homlok, bár jelentős eltérés egyik népességhez képest sem mutatható ki.
Az orrhát profiljának megoszlása terén a hercegszántóiak mindkét nemnél a katymáriakhoz állnak a legközelebb. Meg kell jegyeznem, hogy a konvex orr előfordulása mindkét nemnél Hercegszántón a leggyakoribb.
Az orrhát kiemelkedése szempontjából a hercegszántóiak mindkét nemnél a fajsziak és a katymáriak között állnak. A hercegszántóiaknál mindkét nemnél a közepesen kiemelkedő orrhát a leggyakoribb, de férfiaknál az erősen kiemelkedő orrhát előfordulása is jelentős.
A tarkó profilja tekintetében a hercegszántói férfiak a dusnokiakhoz, a nők pedig a katymáriakhoz állnak a legközelebb. A hercegszántóiak túlnyomó többségére mindkét nemnél az enyhén domború tarkó a jellemző.
C. A népesség taxonómiai összetétele
A jellegek variációja
A 24-60 éves hercegszántói férfiak kilenc méretével és három jelzőjével kapcsolatban kiszámítottam a meghatározható szigma rációkat, vagyis a középkorú hercegszántói férfiak jellegeinek szórását az egész emberi faj megfelelő átlagos szórásának százalékában fejeztem ki.8 A kapott értékek a következők:
| Testmagasság | 95.52 | Állkapocsszögletszél | 85.52 |
| Fejhossz | 90.97 | Orrmagasság | 100.00 |
| Fejszélesség | 105.77 | Orrszélesség | 88.28 |
| Homlokszélesség | 89.39 | Fejjelző | 84.71 |
| Járomívszélesség | 123.40 | Arcjelző | 100.00 |
| Morf. arcmagasság | 99.53 | Orrjelző | 78.21 |
A kilenc méret átlagos szigma rációja 97.13, a három indexé pedig 87.64.
A taxonómiai elemzés eredményei
A népesség taxonómiai elemzését Lipták Pál módszerének9 kisebb módosításával10 11 végeztem el. Az elemzés eredményeit a 11. táblázatban közlöm. Hercegszántón három típusnak, a turanidnak, a dinárinak és az előázsiainak (armenidnak) van nagyobb szerepe a népesség összetételében. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Hercegszántón az egyes típusok csak igen ritkán észlelhetők markáns formában. Az itteni sokác népességnél aránylag nagy az átmeneti alakok aránya.
A turanoidokra általában a nagyközepes vagy magas termet a jellemző, a fej mérsékelten hosszú, igen széles-széles, a fejjelző „túlrövid”-„rövid”, az arc igen széles-széles, középmagas, az arcjelző „alacsony”, a járomcsont enyhén előreálló, az orrhát az arc síkjából közepesen kiálló, egyenes, a homlok meredek, a tarkó enyhén domború, a hajszín barna-fekete, a szemszín barna vagy zöldesbarna. A turanoidok legjellegzetesebb képviselője az 1. képen látható. A 2. képen bemutatott nő elsősorban alacsony termetével tér el a turanid típustól. Jellegzetesebb képviselője a hercegszántói sokácok között Horváth Jánosné Vélin Ágnes, de ő a tüdőszűrés utolsó napján, a zárás előtti percekben érkezett, így profil kép már nem készült róla.
A klasszikus dinári típusra a magas – igen magas termet, a középhosszú, széles fej, „túlrövid”-„rövid” fejjelző, középszéles vagy enyhén széles, magas – igen magas arc, „magas”- „igen magas” arcjelző, előre hegyesedő járomcsont, az arc síkjából erősen kiemelkedő, a csontos orr felső vagy középső részében konvex orrhát, meredek – lapos tarkó, férfiaknál félmeredek, nőknél meredek homlok, barna – fekete haj és barna, vagy zöldes szemszín a jellemző, A fenti típusleíráshoz leginkább az 5. képen látható nő áll közel, de a feje igen hosszú, járomíve kifejezetten széles, tarkója pedig enyhén domború. A három bemutatott dinaroid közül a 7. képen látható férfi a fentieken kívül közepes termetével és középmagas arcával is eltér a klasszikus dinári típustól.
A 9. és 10. képen bemutatott férfiakon az előázsiai (armenid) típus jellegei elég markáns formában észlelhetők. Az előázsiai (armenid) típusra a közepes termet, a középhosszú, széles fej, „túlrövid”-„rövid” fejjelző, középszéles vagy enyhén széles, magas-középmagas arc, „magas”-„középmagas” arcjelző, előre hegyesedő járomcsont, az arc síkjából igen erősen kiemelkedő, a csontos orr alsó harmadától kezdve konvex orr, hátrahajló homlok, meredek tarkó, barna-fekete haj és barna vagy zöldesbarna szemszín a jellemző. A 9. és 10. képen látható férfiaknál a meredek homlok, az enyhén domború tarkó, a középszéles (9. kép), illetve a hosszú (10. kép) fej az eltérő jellegek.
A ritkábban előforduló típusok sem észlelhetők Hercegszántón jellegzetes formában. A pamiro-turanid átmeneti alakot a 4., a lapponoid tipusnak meghatározatlan jellegekkel kevert formáját a 8., a mediterrán és az előázsiai (armenid) típus keveredését a 15. képen mutatom be. A keletbalti típusnak kevert formája a 16. képen látható, mely közel áll a szlávoknál gyakori, erősen cromagnoid jellegű formához, de attól eltérően a hajszín barna. Megjegyzem, hogy a 16. képen bemutatott nő fehér bőrével erősen elüt az összes Hercegszántón vizsgált sokácoktól. A keletbalti típusnak a finnugorokra jellemző erősen lapponoid jellegű alakjához áll közel a görögkeleti vallású Mándity Lyubinkó. A dinári és a turanid tipus keveredése a 13. képen látható. Bár dinári-turanidnak minősítettem, de a keveredésnek azt a szerintem átmeneti formáját képviseli, mely turanid-dinárinak is minősülhetne.
A 12. összehasonlító táblázat alapján megállapítható, hogy a hercegszántói sokácok a taxonomiai megoszlás terén a katymári bunyevácok és a Kalocsa környéki magyarok között állnak. A fajsziak a pamiri típus igen jelentős előfordulása szempontjából Kalocsa környéke többi magyar népességétől eltérnek. (Fajszi tanulmányomban12 megemlékeztem arról, hogy Fajsz környékén Árpád unokája Fajsz nagycsaIádja telepedett le és hogy az üllői honfoglaló magyar temetőben – melybe Üllőnek, Árpád rokonának nagycsaládja temetkezett – a turanid típus gyakorisága 41.13%, a pamirié 21.43 %.13 A Kalocsa környékiek közül taxonómiai szempontból a hercegszántói sokácok a dusnokiakhoz állnak közelebb.
D. A vizsgálati eredmények összevetése történeti, valamint jugoszláviai és magyar embertani adatokkal
A sokácok azon etnikumok közé tartoznak, amelyek hagyományaikhoz ma is a legnagyobb mértékben ragaszkodnak. Még a közelmúltban is szinte kizárólag egymás között házasodtak, a hercegszántóiak elsősorban a közeli béregi vagy a monostorszegi, szondi, palonai és bácsi sokácokkal. Még a bunyevácokkal kötött házasság is ritkaságnak számított. A fentiek alapján valószínűnek látszik, hogy a Hercegszántón igen gyakori turanid típus nem a magyarokkal való összeházasodás eredménye. A sokácok ősei a XVII. század második felében telepedtek át a Bácskába és Baranya megye déli részébe Dalmáciából és Boszniából. Ez a terület a népvándorláskorban a bolgár-törökök uralma alá is tartozott, akik a VII. század végen a mai Bulgária területét szállták meg, de egy időre Szerbia, Bosznia és Hercegovina is fennhatóságuk alá került.14 László Gyula 1977-ben megjelent tanulmányában megemlékezett arról, hogy Kovrát bolgár kagán ötödik fia népével az akkor Avarországhoz tartozó Dalmáciában telepedett le. Rámutatott arra is, hogy régészeti leletek sora bizonyítja az avarok jelenlétét és az onogur-bolgárnak tartott „griffes-indás” nép jelentős letelepedését Dalmáciában.15 Azonban a közvetlen kapcsolatot az onogur-bolgárok és a sokácok között eddig sem történeti, sem pedig antropológiai adatok nem bizonyítják.
A dinári típus a Balkán félszigeti ősi illirekkel és trákokkal hozható kapcsolatba.16 Škerlj a dinári típust az általa ezzel egy csoportba sorolt „nór” (kékszemű dinaroid változat, melyet Bartucz „szőke dináriként” említ17) és „szávai” dinaroid változatokkal együtt Jugoszlávia központi vidékein férfiaknál 53.2%-ban, nőknél 59.5%-ban, Észak-Jugoszláviában 50.0, illetve 54.3%-ban mutatta ki.18 Sajnos Škerlj az adatokat nem nemzetiségenként, hanem Tengermellék, Központi terület és Észak-Jugoszlávia felosztásban adta meg.
Az ősi finnugor és az ősi szláv népeknél gyakori keletbalti típust Škerlj a központi vidékeken 1.6, illetve 1.9%-ban, Észak–Jugoszláviában 7.7, illetve 11.9%-ban mutatta ki.19 Bartucz Škerlj adataira hivatkozva Horvátország északnyugati részét jelöli meg, mint ahol a keletbalti típus nevezetes szerepet játszik20 (a kajkavác-horvátoknál). Bartucz ezen horvátországi keletbalti elemeket a „fehér avarokkal” hozza kapcsolatba.
Az ősi germán és szláv népeknél gyakori északi és cromagnoi típus közül Škerlj az északit a központi vidékeken férfiaknál 0.0%-ban, nőknél 1.9%-ban, Észak-Jugoszláviában pedig férfiaknál 5.6, nőknél 8.7%-ban mutatta ki, a cromagnoid típust pedig nem is említette21.
A 13. és 14. táblázatban adom meg a Škerlj művében szereplő adatokat 511 férfi és 360 nő vizsgálata alapján22, összehasonlítva az általam vizsgált hercegszántói sokácok, a Kalocsa környéki 2129 magyar férfi és 2229 nő23, Nógrád megyei 748 palóc-magyar férfi és 805 nő24, Heves megyei 1052 palóc-magyar férfi és 1165 nő25 vonatkozó adataival. A 13. és 14. táblázatból megállapítható, hogy a hercegszántói sokácok a jugoszlávok és a magyar népességek között állnak, de a magyarokhoz közelebb. Ez nem jelenti azt, hogy a sokácok nem állhatnak még közelebb valamelyik jugoszláviai nemzetiséghez, vagy néprajzi csoporthoz, de ilyen adatokat egyelőre nem ismerek.
Befejezésként még megemlítem, hogy főleg négy típus képez összekötő kapcsot a jugoszláv és a magyar népességek között:
1. A turanid, melynek előfordulása a hercegszántói sokácok között váratlanul nagy, s amely a honfoglaló magyarok török elemeivel, illetve egyes rokon török népekkel hozható kapcsolatba (pl. onogur-bolgárok, avarok), 2. A dinári, amely a horvátokba és a bosnyákokba beolvadt illirek, valamint a szerbekbe beolvadt trákokra volt nagy mértékben jellemző. Ez a típus a jugoszláviai átlagokhoz képest a hercegszántóiaknál lényegesen kisebb mértékben észlelhető. 3. Az előázsiai /armenid/ típus, amely Közép-Magyarországon egyrészt azon községekben gyakori, ahová kunok telepedtek le, továbbá azon népességeknél, amelyek tartósan Ozmán-török megszállás alatt éltek. Jugoszlávia túlnyomó részén a török megszállás lényegesen hosszabb volt, mint hazánk területén, ezen felül a törökökkel való keveredést a bosnyákok és szerbek egy részének a mohamedán hitre való tartós vagy átmeneti áttérése is elősegítette. E típussal kapcsolatban Jugoszlávia vonatkozásában nehezebb az eligazodás, mert Škerlj nem armenid, hanem alp-armenid típust jelölt meg, ami két különálló és eléggé eltérő típusnak „egyéni” összevonása26. 4. A keletbalti típus, mely finnugor és szláv elemekre vezethető vissza, Jugoszlávia központi területein jelentéktelen, de a kajkavác-horvátoknál eléggé gyakori. László Gyula szerint nemcsak a honfoglaló magyaroknak, hanem a VII. század második felében az avar birodalomba beköltözött onogur-bolgároknak (Kovrát kagán negyedik fia Pannóniába, ötödik fia pedig Dalmáciába települt be népével) is lehettek finnugor eredetű csoportjai.27
Jegyzetek
1 Martin Rudolf – Saller Karl: Lehrbuch der Anthropologie I-IV., 1957-1966, Stuttgart.
2 Martin Rudolf – Saller Karl: I. m. 1957-1966, Stuttgart.
3 Weninger Joseph: Methoden der menschlichen Erbforschung. Handbuch der Erbbiologie des Menschen II., 1940, 1-50, Springer, Berlin.
4 Henkey Gyula: Katymári bunyevácok etnikai embertani vizsgálata. (Kézirat.)
5 Henkey Gyula: Kalocsa és környéke népességének etnikai embertani vizsgálata. (Kézirat, a Cumania 6. kötetében 1979-ben megjelenés alatt.)
6 Henkey Gyula: Fajsz felnőtt lakosságának embertani vizsgálata. Fajszi Honismereti Értesítő 1967; 31-51.
7 Henkey Gyula: I. m. Cumania 6. (1979).
8 Thoma Andor: Folytonos eloszlású jellegek variációjának mérése. Anthrop. Közl. 4. (1957); 67-79.
9 Lipták Pál: Homo sapiens – species collectiva. Anthrop. Közl. 6. (1962); 17-27.
10 Henkey Gyula: Etnikai embertani vizsgálatok taxonómiai eredményei Közép-Magyarországon. Cumania 5. (1978); 395-448.
11 A magyar etnikai embertani vizsgálatok problémái (Válasz Farkas Gyulának). Cumania 5. (1978); 455-458.
12 Henkey Gyula: I. m. Fajszi Honismereti Értesítő 1967; 50.
13 Nemeskéri János – Gáspárdy Géza: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Annales Hist. Natur. Mus. Nat. Hung. 5. (1954); 516.
14 Hóman Bálint – Szekfü Gyula: Magyar történet (évszám nélkül) I. 79.
15 László Gyula: Kovrát kagán fiainak történetéhez (In: Bartha Antal, Czeglédy Károly, Róna-Tas András – Szerk: Magyar őstörténeti tanulmányok. Budapest, 1977); 228-229.
16 Bartucz Lajos: A magyar ember. Budapest, 1938; 395.
17 Bartucz Lajos: I. m. Budapest, 1938; 395.
18 Škerlj Božo: Zur Anthropologie der Jugoslawen. 1938, Zeitschrift für Rassenkunde 7. 145-181. Stuttgart.
19 Škerlj Božo: I. m. 1938, Zeitschrift für Rassenkunde 7. 145-181. Stuttgart.
20 Bartucz Lajos: I. m. Budapest, 1938; 403.
21 Škerlj Božo: I. m. 1938, Zeitschrift für Rassenkunde 7. 145-181. Stuttgart.
22 Škerlj Božo: I. m. 1938, Zeitschrift für Rassenkunde 7. 145-181. Stuttgart.
23 Henkey Gyula: I. m. Cumania 6. (1979) kötetében megjelenés alatt.
24 Henkey Gyula – Kalmár Sándor: Adatok Nógrád megye népességének etnikai embertani vizsgálatához. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1976; 183-243.
25 Henkey Gyula – Kalmár Sándor: Heves megyei palócok etnikai embertani vizsgálata. (Kézirat)
26 Škerlj Božo: I. m. 1938, Zeitschrift für Rassenkunde 7. 145-181. Stuttgart.
27 László Gyula: I. m. Budapest, 1977, 225-229.
