CUMANIA 16., KECSKEMÉT, 1999
311-331. oldal

BÁRTH DÁNIEL

A HERCEGSZÁNTÓI EGYHÁZ VIZITÁCIÓJA 1767-BEN

A hajdani Bács vármegye területén található Szántó (a középkorban Szántó, az újkorban Szántova, 1904 óta Hercegszántó) Bajától délre mintegy 21 kilométer távolságban a Duna bal partján fekszik.¹ Szántó a királyi kamarai jobbágyfalvak életét élte a XVIII. század közepén. Lakosságát többségében katolikus délszlávok (sokácok), kisebb részben magyarok alkották. A Kalocsai Főegyházmegye 1763. évi kerületi beosztása szerint az 1715 óta fennálló szántói plébánia a felső bácsi esperesi kerületbe tartozott.²

Batthyány József kalocsai érsek (1760-1776) több alkalommal tartott egyházlátogatási körutat egyházmegyéjében.³ Az 1763. évi nagyszabású Visitatio Canonica, amely az egyházmegye valamennyi plébániájára kiterjedt, az érsek személyes vezetése alatt ment végbe.⁴ Négy esztendővel később, 1767-ben Batthyány — bécsi elfoglaltsága miatt — a három bácskai esperesi kerület (felső bácsi, alsó bácsi, tiszai) Visitatio Canonica-jának levezetésével a teológiai doktorátussal rendelkező Glaser Gábor éneklő- és oldalkanonokot, bácsi prépostot, érseki szertartót bízta meg.⁵ Az 1767. június 29-én kelt érseki megbízólevéllel egy időpontban az érsek körlevelet küldött a három érintett kerület papsága számára tudósítván őket a vizitációs körút tényéről és vezetőjének személyéről.⁶

Glaser Gábor nagy körültekintéssel készült fel feladatára. Az út hosszúsága miatt nem csekély mennyiségű útipoggyász, a különféle szükséges eszközök és a plébánosok között kiosztandó hittankönyvek számára igénybe vette az uradalmi kocsit és lovakat. Segítségnek és karhatalomnak maga mellé vett egy vármegyei pandúrt, egy kerületi biztost és egy uradalmi katonát. Az uradalmi kasszából kiutalt 50 forint mellett Batthyány érsek rendelkezése szerint Glaser egyéb, a szegények és hittan vizsgákon jól szereplők közt szétosztandó pénzösszeggel, valamint kisebb szentképekkel is felszerelkezett. Glaser állandó kísérője, egyben az egyházlátogatási körút jegyzője az akkoriban Sükösdön káplánkodó Lukits János lett, akire többek között horvát nyelvtudása miatt esett Glaser választása.⁷

Az előzetes körlevelek felszólítására a falvak népe, vezetősége és a plébános felkészülten várta a vizitátor érkezését, akinek szekere általában estefelé gördült be a plébániák udvarára. Glaser az érkezését követő napon a plébániáról a templomba vonult kíséretével az ott összegyűlt nép hittanból történő levizsgáztatásának és a felmerülő ügyek kivizsgálásának céljából. A vizitátor általában 2-3 napot töltött egy plébánián. Ellátásáról a falu vezetősége gondoskodott. Glaser Gábor ezalatt ellenőrizte a plébánosok által gondosan előkészített jegyzékeket: a lélekszámot tartalmazó füzetet, a hitoktatási csoportok jegyzékét az egyes személyek előmenetelével, a templom leltárát és a plébánosok esetleges gondjairól szóló jelentéseket.⁸

Glaser Gábor 1767. július 10-én indult el Kalocsáról hosszú vizitációs körútjára, amelynek keretében sorrendben a tiszai, az alsó bácsi, majd végül a fölső bácsi esperesi kerület plébániáit látogatta meg.⁹ A fölső bácsi plébániákra a kerület akkori esperese, Bajalits Antal domicellárius kanonok, csátaljai plébános kísérte el.¹⁰ Az ő társaságában kezdte meg 1767. október 11-én Szántó plébániájának vizsgálatát, amely vizsgálat október 13-án ért véget. A kétnapos vizitációról jegyzőkönyv készült, amely a többi kerületbéli plébánia hasonló dokumentuma mellett kapott helyet az erre rendeltetett protkollum-kötetben.¹¹

Alábbiakban az 1767. évi szántói Visitatio Canonica latin szövegének magyar fordításban történő közreadására vállalkoztunk. A fordítás elkészítése során a szöveghűség megtartására való törekvés mellett az értelmezés és az olvashatóság megkönnyítésének feladatát tartottuk leginkább követendőnek.

A közreadott forrás kivételes helytörténeti forrásértékén túl számos egyháztörténeti, művelődéstörténeti, történeti-néprajzi és művészettörténeti adatot tartalmaz.

AZ 1767. ÉVI SZÁNTÓI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYV MAGYAR FORDÍTÁSA¹²

A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében. Amen.

1767. október 11-én megkezdődött a Tekintetes Bács vármegyében található Szántó kamarai falu egyházának és plébániájának kánoni látogatása, amelyet a római szertartáskönyv előírásai szerint vezettünk le feloldozván a halottakat, megtekintvén az Oltáriszentséget, a keresztelő kutat és a többi lelki gondozáshoz tartozó eszközt. Főtisztelendő Bajalics Antal főszékesegyházi domicellárius kanonok, kerületi esperes, egyben csátaljai plébános és tisztelendő Lukits János, a szent vizitáció jegyzőjének társaságában a helység helyettes plébánosának, bírájának és esküdtjeinek összehívása és a plébánia állapotáról történt kikérdezése után a következőket állapítjuk meg.

A templomról

Megállapítjuk, hogy a plébániatemplom falai szilárd anyagból, az ősi templom romjain egy bizonyos Benkovics nevű ferences atya itteni helyettes plébánossága idején¹³ épültek egyrészt az egyház javaiból, másrészt a hívek hozzájárulásaiból. Az épület mindössze 8 öl hosszú illetve 3 és fél öl széles. Kívülről cseréppel fedett, belülről lent téglapadozat, fent deszkázat (a boltíves szentély kivételével) borítja. Nincs felszentelve, csak megáldva Mária Mennybemenetelének tiszteletére, így augusztus 15-én egyben a templom patrocíniumát is ünneplik, és római közbenjárással erre a napra a teljes búcsú elnyerésének lehetőségével is rendelkeznek az 1768-at követő hét esztendős időszakban. Három oltára közül a nagyobbat Mária Mennybemenetele tiszteletére, a kisebbet az evangélium-oldalon Szeráf Szent Ferenc, míg a harmadikat a lecke-oldalon a Segítő Szűzanya tiszteletére állították föl. Egyikük sincs fölszentelve, de mind a három föl van szerelve a szükséges oltárterítőkkel és lepecsételt, hitelesített hordozható oltárokkal. A főoltár emellett kiváltsággal rendelkezik a hétéves időszakra az egyházmegye főpásztorának rendelkezése szerint, amely rendelet kiadására XIII. Kelemen pápától kapott lehetőséget. A templomi felszerelések sorát a jegyzőkönyv függelékébe illesztett leltár mutatja. Sem családi, sem egyéni sírhelyet nem adnak ki a templomban, csak néhány esetben fordul elő, hogy valakit 12 forintért oda temetnek. Van karzat, orgona, és a nagyhétre Szentsír. Mindössze három könnyű székkel rendelkezik. A templom tetején emelkedő fa tornyocska két harangot tart, amelyekről az elébb említett Benkovics páter gondoskodott egykor a hívek adományából. A nagyobb harang három mázsát, a kisebb 70 fontot nyom. Patachich Gábor néhai kalocsai érsek áldotta meg őket. A temetési harangozásért oly módon fizetnek a templomnak, hogy ha mindkét harangot verik, akkor temetésenként 22 krajcárt kap a templom, ha pedig csak az egyik szól, 9 krajcárt.

A templom nem rendelkezik alapítvánnyal, földdel, jószággal vagy javadalommal sem az erdőkből, sem a malmokból, sem a szántókból. Nincs más jövedelme, csak ami a temetési harangozásból, ritkán valamilyen büntetésből, az elhunytak által hagyományozott foglalókból és az egyházfi által vasár- és ünnepnapokon elvégzett perselyezésből gyűlik össze. Ezeket a hónap végéig egy ládában tárolják, majd a plébános, az egyházfi és a helység jegyzője megszámolja, és különféle füzetekbe jegyzi föl az összeget, amelyet ezután egy három kulccsal rendelkező pénzesládába helyeznek. A kulcsok egyikét — a ládával együtt — a plébános, a másikat az egyházfi, a harmadikat pedig a helység bírája tartja magánál. Ha a templom szükségére pénzt vesznek ki, azt mindhármuk jelenlétében teszik, és bejegyzést készítenek róla. A templom efféle jövedelmeiről eddig csak a plébános adott számot korábban az 1763. évi vizitáció alkalmával, illetve az idei egyházlátogatáskor. 1763-ban 343 forint 2 krajcár volt a kasszában. Azóta a plébános a templom számára égetett téglákból, a hívek perselypénzéből, különféle pénzre fordítható végrendeletekből olyan hűségesen gazdálkodott, hogy jelenleg a templom kasszájában ténylegesen (beleértve a saját értékével nem egészen rendelkező 28 rhénes forint és 14 krajcáros pénzösszeget is) 524 rhénes forint és 34 és fél krajcár található, valamint ehhez járul még hozzá a különféle tartozásokban és kintlevőségekben lévő 205 forint 45 krajcáros összeg. Tehát az elkövetkezendő bevételeket és számvitelt is figyelembevéve ténylegesen 834 forint 19 krajcárról van szó. Azonfelül van 60 ezer tégla az Új templom számára. Ha a helyi lakosság rászánja magát a kézi- és fuvarmunkára, amelyre már az előző egyházlátogatáskor utasította őket Ő Excellenciája, a plébános akkor vagy egy Új templomot építtet, vagy a meglévőt javíttatja és bővítteti ki. Mindamellett ugyanis, hogy a templom helyenként beázik, nagyságára nézve a lakosság hatodának alig elegendő.

A fent leírt templomon kívül a helységben nem található egyéb templom, imaház, nyilvános vagy magán kápolna. A keresztény hitoktatási csoporton kívül, amelyet a jelenlegi egyházmegyei főpásztor parancsára egyházmegyeszerte bevezettek, és amelyet itt is megszerveztek az e célból kiküldött jezsuita misszionárius atyák, semmilyen testvéri közösség, kongregáció vagy társulat nincs a hitközségben a hívek állítása szerint. A hitoktatási társulatnak pedig egyáltalán nincs jövedelme. A templom szűkössége, mivel majdnem csak a gyerekek teljesen megtöltik, nem teszi lehetővé a felajánlás elvégzését. A templom előtt kaloda áll az egyházi és isteni előírásokat megsértő egyének számára. A helység és a templom földesura Őfelsége, akinek képviselője a Kamara tanácsosa és adminisztrátora, a Zomborban székelő, katolikus vallású Tekintetes Varbói Kruspér Pál úr. A kamarai tiszttartó, Lógó Márton szintén katolikus és helyben székel.

A leányegyházakról

Megállapítjuk, hogy a szántói egyházhoz egyedül Rasztina puszta tartozik, amely a Csejtei uraságok birtoka. Mivel az Szántótól jó óra járásnyira, a gákovai¹⁴ templomtól pedig alig negyed órára esik, valamint a szántói plébános nagy kényelmetlenséget szenved a betegekhez történő kiszállások miatt, haszna pedig egyáltalán nincs, ugyanis most ott 18 emberpár található, akiktől 6 teljes éve semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik, a plébános azt kéri, hogy Rasztina pusztát tegyék a hozzá közelebb eső gákovai plébánia leányegyházává. Egyébként Rasztinán nincs templom, sem imaház, sem akár nyilvános, akár magán kápolna, valamint temető sincs, úgyhogy ha valaki az ott élők közül meghal, holttestét áthozzák Szántóra, hogy az itteni temetőbe temessék. Csejtei Antal úr háza előtt egy haranglábként felszerelt gerendán harang függ, amelynek beszerzéséről és kifüggesztéséről ő gondoskodott, hogy az itt lakókat korán reggel, délben és este ezzel figyelmeztessék az Angyali Üdvözlet-re. Mivel még nincs megáldva, egyúttal a napszámosok és más munkások munka vagy hirdetés céljából történő összehívására, illetve pihenésre való figyelmeztetésére is használják. Hasonló saját harangja volt Csejtei Imrének is, aki a minap halt meg az Úrban, melyet most az özvegye a szegényes dávodi¹⁵ templomnak ajándékozott.

A temetőről

Megállapítjuk, hogy Szántó faluban egy temető van a templom körül, annak sövénykerítésén belül, kizárólag a római katolikusok számára. Úgy vélik, hajdan beszenteltetett. Most eléggé kigazolták, így annyira tiszta, hogy a halmokon látszanak a keresztek. Van egy nagyobb kereszt benne, de feszület nélkül. Nincs kápolna a halottaknak.

A plébánosról

Megállapítjuk, hogy a jelenlegi plébániai adminisztrátor, tiszteletreméltó Jagodics István a szlavóniai Kaptolról¹⁶ származik. A latin mellett az illír¹⁷ és a magyar nyelvet beszéli, előbbit jobban, utóbbit nagy nehézségekkel. 50 esztendős. Teológiai tanulmányait egykor a kalocsai szemináriumban végezte, amely végeztével kalocsai káplánná nevezték ki, majd innen néhány hónap elteltével Bajára küldték szintén káplánnak. Amikor a szántói plébánia kikerült a ferences kezelés alól, idekerült káplánnak. Miután pedig Norsich urat, az akkori itteni plébánost Újvidékre helyezték át, ő látta el egyedül ezt a plébániát a szomszédos Béreg és Kollut¹⁸ falvakkal együtt egy fél éven keresztül. Szántóról Dusnokra helyezték plébánosnak, Dusnokról két és fél év után Kollutra küldték, majd ismét 2 év eltelte után visszahívták Dusnokra. 7 évi dusnoki plébánosság után megromlott egészsége miatt végül Szántóra került, ahol most már 1761 óta folyamatosan ellátja a plébániai teendőket. Illő öltözéket és klerikusi hajkoronát visel. Házanépe egy 70 éves hajadonból, egy nőtlen szolgából és egy kb. 10 éves árva szolgálólányból áll. Valamennyiüknek jó híre van, és dicséretes erkölcsűek. A plébános nem fogad és nem szállásol el gyanús személyeket. Nem civódós, nem perlekedő, kizárólag csak az ő apostoli, sosem tétlenkedő buzgalma indítja keménységre és haragra a hívek ellen. Az időnként adódó gondokkal nem foglalkozik a szükségesnél többet, vagy a lelkiélet kárára. Nincs egyházmegyei statútum-gyűjteménye. A hitvallást és az egyházmegyei esküt a megfelelő időben, a vele történt változások szerint, ismételten letette Kalocsán. A kalocsai egyházkormányzóság legújabb rendelete szerint rendelkezik egy körleveleknek szánt jegyzőkönyvvel, amelybe az érseki, szentszéki, titkári és esperesi utasításokat kell bevezetni. A plébániai könyvekkel, úgymint a kereszteltek, házasságot kötöttek és halottak anyakönyvével rendelkezik. A plébános megmutatta a hívek létszámát tartalmazó könyvet és a hitoktatási csoportok katalógusát az egyes személyek saját előmenetelével. Ezek igen hiányosak (miként e jegyzőkönyvben is látható) a helyi lakosok beteges szemtelensége és a vonatkozó rendelkezés lekicsinylése miatt, amely viselkedést mi nyilvánosan, igen kemény fenyegetésekkel utasítottunk vissza. A plébános rendelkezik Szentírással, Tridentinummal, római Katekizmussal és más hasznos és szükséges könyvekkel nem csak a plébánia részéről, hanem saját személyes tulajdonában is. A gyerekek és tudatlanok hittani előírásait tartalmazó egyházmegyeileg előírt füzetről is gondoskodott. Esetenként a végrehajtó hatalom közvetítésével összegyűjti az elemi iskola tanulóit, amelyet sűrűbben is megtenne, ha a szülők oda engednék gyerekeiket. De arra, hogy ezt folyamatosan, hosszabb időn át teljesítsék, semmilyen eszközzel nem tudta rávenni e makacs népet. Amíg a végrehajtó hatalom helyben van, a gyerekek jönnek az iskolába, távozásával azonban rövidesen ők is elmaradnak. Ezért aztán a tanító sem tud eleget tenni a feladatának a gyerekek oktatása terén. A plébános tisztán tartja a templom és a paplak környékét. Híveinek szentmisét mond vasár- és ünnepnapokon az élőkért és a holtakért. Nem kanonok, eddig nem iktatták be sehová, csak a főpásztor rendelése szerint plébániai adminisztrátornak. Nincs káplánja.

A szentbeszédről és a keresztény tanításról

Megállapítjuk, hogy a helyettes plébános előírás szerint minden vasár- és ünnepnap délelőtt szentbeszédet szokott tartani a népnek szigorúan és buzgón, ha betegség vagy más törvényes akadály ebben nem gátolja meg. (Máshol hasonlóképpen megfigyelhető szokás szerint ő is hagy ebben szünetet: a lakosság mezei illetve szüreti munkálatai miatt Kisasszonytól Mindszentekig szünetelteti a szentbeszédet és a hittant.)¹⁹ Beszéd közben tudása hiányosságából vagy tévelygő rosszindulatból nem említ meg senkit. A Szentírás szövegét nem ferdíti el, és nem csonkítja meg, hanem az Anyaszentegyház nézete és az egyházatyák közös értelmezése szerint adja elő, sértetlenül használja fel, és tisztelettel tanítja. Legtöbbször az aktuális evangéliumi szövegről szól, amelyet a beszéd előtt mindig fölolvas a nép nyelvén. Az említett reggeli beszédek mellett vasárnap délután hittant is tart a templomban. Nincs szószéke.²⁰ Mind a szentbeszédet, mind a hittant csupán illír nyelven tartja.²¹

A szentségek, jelesül a keresztség kiszolgáltatásáról

Megállapítjuk, hogy a csecsemők megkeresztelését nem szokták elhalasztani. Van keresztelőkút, amelyet a Pünkösd előtti szombaton ünnepélyesen megszentelt vízzel együtt kulccsal elzárva őriznek. Ez a keresztelőkút mindig a templomban marad a zord, hideg téli időszak kivételével, amikor át szokták vinni a paplak szobájába. A szent folyadékokat három részre osztott ezüst edényben őrzik éberen a keresztelő szekrénybe zárva, és tisztán, illően tartják azokat. A gyerek keresztkút fölé tartásának feladatára nem több mint egy keresztanyát vagy egy keresztapát, illetve legfeljebb egy keresztanyát és egy keresztapát engedélyeznek. A keresztszülők kizárólag római katolikusok lehetnek. A keresztelés, az esetleges szükséghelyzetek kivételével, sohasem magánházban, hanem mindig a templomban megy végbe. Három bába van a faluban, akik a keresztelés szándékának, anyagának, formájának és rítusának ismerői. Az általuk szükségben megkeresztelt gyerekeket a felettébb fontos szentség nagyobb bizonysága miatt a plébános feltételesen újrakereszteli, ám csak az egyházmegyei rituálé által előírt ceremóniákat viszi véghez az olyan gyermekeken, akiket ő maga szükségkeresztelt.

Az asszonyok szülés után a fent említett egyházmegyei rituálé szabályai szerint gondosan bevezettetnek a templomba.²²

A bérmálás szentségéről

Megállapítjuk, hogy a plébános tisztában van azzal, hogy ott a szomszédban, ahová ő a híveit menettel alkalmasan el tudja vezetni, van elhelyezve a bérmálás szentségének misztériuma az egyházmegye főpásztora által. Bérmálás alkalmával az 1762-ben kiadott érseki körlevél rendelkezésére az egyházmegyei rituále rubrikáival összhangban a bérmálkozók jegyzékét előbb maga otthon összeállítja, és a népet fölkészíti az e szentség felvételével járó különös szükségletekből.

Az Oltáriszentségről

Megállapítjuk, hogy az Oltáriszentséget a főoltár e célra kialakított szentségtartójában, kulccsal jól elzárva őrzik, a monstranciában és az áldoztató kehelyben kellő tisztelettel és tisztasággal tartják, és hacsaknem előbb szükséges, minden hónapban friss ostyából megújítják. Az Oltáriszentség előtt két éve folyamatosan ég a lámpa a templom kasszájának javaiból két évvel ezelőtt nagyobb mennyiségben beszerzett olajból. Most pedig azt mondja a plébános, hogy nem tudja, mit kell tennie, ha elfogy.²³ A tiszteletreméltó Szentség a hívek általi nyilvános imádásra évenként rendszerint a következő napokon kerül ki: tudniillik az év első és utolsó napján, Karácsonykor, Húsvét és Pünkösd első napján, Úrnapján, minden Újhold vasárnapon, a templom búcsújakor és a társulat titulusának ünnepén, valamint a nagyhéten a Szentsírban. Sekrestye van a templomban, de nincs külön edény a korporálék, az abroszok és a kehelytörlő kendők megmosására, úgyhogy az említett dolgok kimosása a plébános által, házi használatú teknőben a szokásostól eltérő módon történik. Az Oltáriszentséget a karöltőbe és stólába öltözött plébános kereszt, lámpás és csengő kíséretében ezüst tartóban, amely az áldoztató kehelyhez hasonlít, övéről lecsüngő erszénybe helyezve szállítja ki a betegekhez, majd a rendelkezés szerint a betegeknek a máshol is használatos módon, a haldoklóknak pedig az útra való felkészítéssel az egyházmegyei rituálé előírásai alapján nyújtja át.

A bűnbánat szentségéről

Megállapítjuk, hogy a bűnbánat szentségét a plébános a templomban szokta kiszolgáltatni, a szükség és a télidő (a könnyebb öltözék miatt) kivételével, amikor a paplakban, ám ott is csak nappal, nem éjjel, sötétben. Öltözéke ilyenkor a rendes, hétköznapi ruházat. Van gyóntatószék a templomban. A húsvéti gyónást és áldozást tanúsító pecsétet vagy bizonyítványt az előírt idő eltelte után gondosan beszedik a hívektől, amelynek elhanyagolásáról valami e vizitáció alkalmával is kiderült, miként alább a nehézségekről és sérelmekről szóló fejezetben olvasható.

Az utolsó kenet szentségéről

Megállapítjuk, hogy az utolsó kenet szentségét a karöltőbe és stólába öltözött pap az egyházmegyei rituáléban előírt szertartás formájában szokta kiszolgáltatni a beteg híveknek, a régóta ágyhoz kötött vagy haldokló embereknek. E szentséget egy betegségben csak egyszer szolgáltatja ki, kivéve, ha egy újabb másik betegség, vagy ugyanannak a megnövekedéséből ismételten életveszély alakul ki.

A házasság szentségéről

Megállapítjuk, hogy a házasságkötések előtt, ha nincs előzetes püspöki felmentés, megtartják a háromszori kihirdetést nyilvánosan a templomban ugyanannyi vasárnap és a közbeeső ünnepnapon, soha nem hagyják el, a plébános nem ad saját hatalmából erre vonatkozó föloldozást. A házassági szerződés megkötése kellő ünnepélyesség közepette a plébános és két vagy három tanú jelenlétében történik. Az esketés nyilvánosan a templomban, sohasem magánháznál megy végbe. Házasságot nem kötnek az egyház által tiltott időben. A vőlegényt és a menyasszonyt az esküvő előtt a szükséges dolgokból, előírásokból levizsgáztatják, és ha nincsenek tisztában azokkal, elhalasztódik az esküvőjük, amíg meg nem tanulják. Ezenkívül az esketés előtt szentségileg meggyónják bűneiket és megáldoznak. Az eskető, a pár és a tanúpárok neveit gondosan följegyzik, és szokásban van az újasszony bevezetése a templomba. A házaspárok megáldásának a misekönyvben leírt formáját nem ismerik. Más plébániákhoz tartozó vőlegény házassága esetén rendszerint a menyasszony plébánosa végzi el a szertartást, de egyik plébános a másikat előzőleg kölcsönösen írásban értesíti a saját plébániáján elvégzett kihirdetésekről és a házassági akadályok hiányáról. Végezetül megállapítjuk, hogy a helyi plébános tudja, ha a jegyesek nem katolikus vallásúak, tehát protestánsok vagy szakadárok²⁴, vagy csak az egyikük az, illetve ha egyik vagy másik gyanús ebből a szempontból, noha katolikus szülőtől származik, abban az esetben mielőtt összeadná őket, tájékoztatnia kell a kalocsai Szentszéket az ügy valódi formájáról és a körülményekről. A Szentszék azáltal látja és tudja megállapítani, hogy vajon nem áll-e ellentétben azzal, amit a tekintetes királyi helytartótanács előírt, és esetleg nem szabad az ilyeneket összeadni, vagy valami egyéb akadály nem áll-e fönn. Ténylegesen egyébként a plébánia körzetében nem fordulnak elő vegyesházasságok.

A plébánia épületéről és a plébános jövedelmeiről

Megállapítjuk, hogy Szántó faluban van egy vert falú, nádfedelű, bekerített paplak, amelyet a község épített. A házban két szoba található a plébános számára, egy pedig a háznépének. Fákkal és más növényekkel beültetett konyhakert csatlakozik hozzá. A kamra, a konyha és az istálló tűrhető állapotban van. A pince viszont olyannyira romokban áll, hogy veszélyes bemenni. Jóformán nincs szekérkapu, csak egy igen alkalmatlan, sövényből, emellett a kiskapunak sincs retesze és sarka. Az egyik szobában nincs kályha, bár a plébános már két éve sürgeti, mert évek óta ahányszor télen vendége van, a plébánosnak kell a hideg szobában tartózkodni és aludni. Mára már annyit könyörgött a dolog érdekében, hogy legalább a meglévő kályhát, amely csak egy szoba bemelegítésére alkalmas, átvitték a köztes falhoz, és úgy szerelték oda, hogy mindkét szobát kiszolgálja. Ennek alkalmával egy új kéményt vezettek ki. Az említett házat a község építette, és annak a gondja a megőrzése és a javítása. De a falu lakói olyannyira elhanyagolják, hogy jobban nem is lehetne. A paplak és a községháza javítására ebben az évben a bíró és az esküdtek kb. 13 ezer téglát vitettek el a templom számára készített téglákból, amelynek megfizetésétől vonakodnak. Véleményük szerint nem kötelezhetők rá, mivel a téglaégetéshez ők szállították a fát.

Egyébként a plébános éves jövedelme Szántón a következőkből áll. Először: ágybér címén évente minden egyes házaspártól 30 krajcárt, egy pozsonyi mérő búzát és egy negyed pesti mérő zabot vagy árpát. Másodszor: adó címén a községtől 6 akó bort, egy mázsa sót, 50 font faggyút, 18 icce olvasztott vajat, 4 szekér szénát, egy sertést vagy annak fejében 6 forintot, és mostanáig minden háztól egy szekér tűzifát. Ám most a község a maga nagyobb kényelmére évente 30 öl fát szolgáltat, amelynek a gondos összeszedésére a plébános egy hathatós rend kialakítását kéri. Ugyanis gyakran olyannyira híján volt a fának, hogy szükségében a tiszttartó úrtól és Csejtei Pál kapitánytól kellett neki darabonként kérni, sőt a saját háza körüli kerítés fölhasználása után már a templom kerítéséhez kellett folyamodnia. Harmadszor: sedecimával rendelkezik a szántói határban megtermett búzából, zabból, árpából, kukoricából, a méhekből és a bárányokból. De a kilenced és a tized összeírásánál maga nincs jelen. Negyedszer: stóladíj címén a keresztelésért 17 krajcárt, mindkét avatásért 7 krajcárt, helyiek esketéséért 1 forint 30 krajcárt, idegenekéért 3 forintot, nagyobbak temetéséért 1 forintot, kisebbekéért 30 krajcárt, énekes miséért 1 forintot, csendes miséért 30 krajcárt. Minden házassági kivonatért és a kihirdetések bizonyítványáért 1 forintot. Ötödször: a plébános járulékos jövedelmét a vízkereszti tömjénezés Szerény adományai jelentik, valamint a kalocsai érseki pénztárból származó 50 forint, amelyet az egyházkerületi jegyzői tevékenységéért kap évente kegyes adományként. Nincs telke, amely agrárgazdálkodásra lenne alkalmas, nincs szántója, nincs rétje. Egy szőlőt vett a saját javaiból, és a saját költségén műveli. Minden segítséget nélkülöz. A számára behajtandó jövedelem tekintetében nagy a helység tartozása. A plébános erre az évre, amely immár a végéhez közeledik, egy fillért sem kapott a stóladíjon kívül. Sőt a múlt évre is van még 130 forint készpénz tartozása.

A tanítóról és az iskoláról²⁵

Megállapítjuk, hogy a helység jelenlegi tanítója a Pest vármegyei Dusnokról származó Ságodi Mihály, aki házas és az egyházi szolgálatok terén igen serény ember. A latin mellett a magyar és illír nyelvet beszéli. Nem ő a helység jegyzője. Szorgalmasan tanítja a fiúkat és a lányokat, amíg azok iskolába járnak. De Úrnapjától senki sincs az iskolában. A község által épített vert falú és nádtetős házban lakik. A ház rendelkezik egy nagyobb szobával az iskola számára, egy kisebbel a saját lakására, valamint kamrával, konyhával, szérűskerttel és más szükségesekkel. Hiányzik viszont még egy istálló, és az iskola sincs még fölszerelve a szükséges padokkal, sőt az ablakok is hiányoznak, mert kitörték a gyerekek. A tanító éves jövedelme a saját szerződése szerint e jegyzőkönyv függelékében látható. Ez bizony az előző tanítóénál valamivel kevesebb, de mivel a helyi bíró és esküdtek aláírásával megerősített szerződés már nem megváltoztatható, mi is aláírtuk. A szerződés tartalmán túl a stólajövedelemből a következőképp részesül: keresztelés után 7 krajcárt, mindkét avatás után 3 krajcárt, helyiek esketése után 15 krajcárt, idegeneké után 30 krajcárt, nagyobbak temetése után 15 krajcárt, kisebbeké után 7-et, gyászmise után 15 krajcárt kap. Ez az új tanító nem részeges, nem áll rossz hírben tettei vagy bűntettei alapján. A plébánosnak mindenben, ami az ő feladata, kellőképpen engedelmeskedik.

A többi egyházi szolgáról

Megállapítjuk, hogy a fenti tanítón kívül egy egyházi szolga van immár két esztendeje, aki egyházfiként esküdött meg, és egyben ő a harangozó is. Ő más jobbágyokhoz hasonlóan szántóval és réttel rendelkezik, amint az rá jut a falu szokása szerint a sorsolásnál. Kettős szolgálatáért pedig nem mást kap fizetségül, minthogy háza teljesen mentesül a személyi és anyagi terhektől.²⁶ Mint harangozó sem kap semmit külön a gyászharangért.²⁷

A hívek bíráiról

Megállapítjuk, hogy a helység jelenlegi bírája Kovács József, jegyzője Sághi György, esküdtjei pedig Balatinácz Mihály és Andrinits Tamás. Az igen rossz életvitelű és erkölcsű jegyző nem jó példát nyújt a népnek. A többiek egyébként életük és erkölcseik tekintetében dicséretesek, de az egyház és a plébánia javának előmozdításában kevéssé szorgalmasak, a bűnösöket és a gonosztevőket a plébános kérése ellenére nem büntetik meg nyilvánosan, hanem teljesen büntetlenül hagyják azokat. Állításuk szerint azért teszik ezt, mert attól félnek, hogy az ő bíráskodásuk és esküdtségük évének lejárta után az aljanép betartja fenyegetését, és megeshet, hogy ők is pórul járnak.

A hívek életéről és erkölcséről

Megállapítjuk, hogy e helység lakosai (a kereskedők két háza és a néhány cigány házaspár kivételével, akik szakadárok, és sem templomuk, sem pópájuk nincs a helységben, hanem a körükben végzendő plébániai tevékenységért a Legyen nevű szakadár faluba járnak. Azon falu pópái, amint kikémlelték, a nyilvános temetések elvégzésére eddig ide is kijártak, amely tevékenységet meg kell tiltani nekik, és amennyire lehet, meg kell akadályozni. Erre figyelmeztettük a helység plébánosát, aki egyszersmind arra is engedélyt kapott, hogy mivel még nem adtak ki elméleti királyi rendelkezést a katolikus helységekben élő szakadárokról, mivel legtöbben protestánsokat eredeztetnek, azokat is protestánsokként kell kezelni mindaddig, amíg másképp nem alakul, és nem szabad megengedni, hogy a pópájuk kijárjon a saját telkén kívülre plébánosi teendőket végezni. Továbbá, hogy mifélék a protestánsokkal, lutheránusokkal és kálvinistákkal szembeni kegyes királyi rendelkezések, a plébános megtanulhatja a vallásgyakorlatról szóló régi rendelkezések kivonatából, amelyet mi kerületi esperes mivoltunkban szabályként és irányításként átadtunk), megállapítjuk tehát, hogy a helység lakosai katolikusok, nagyobbrészt illír anyanyelvűek. Kb. 30 magyar ház van, de alig van valaki, aki nem beszéli az illír nyelvet. Hogy milyenek életvitelük és erkölcseik tekintetében a lakosok, az a nehézségekről és a sérelmekről szóló fejezetből kitűnik. A valóságban kevés kivétellel alig-alig tartják be az isteni parancsokat és az egyházi rendelkezéseket. A plébánosnak járó jövedelmet nem jó lélekkel, kelletlenül adják meg, a misét és a szentbeszédet hanyagul hallgatják. Bár a plébános már jobban nem buzdíthatja őket, mégis csak néhány szűz jelenik meg a hitoktatáson, az ifjúság és a fiúk sosem. Megállapítjuk, hogy az egyházlátogatás alkalmával a hittankönyvből végzett vizsgán egyetlen fiú tudott válaszolni a kevés kérdésre és két ifjú. A többi fiatal és fiú, az elsőtől az utolsóig semmit sem tud. Kb. 40 szűzlány, noha nem mind egyenlő mértékben, a legtöbben mégis maguktól helyt álltak a várakozásunk szerint egymás után nyilvánosan vizsgázva. Őket érseki lehetőségből részint pénzzel, részint képecskékkel és más ajándékokkal jutalmaztuk meg, és felnövekedésük és szorgalmas kitartásuk esetére a nagyobb jutalmat ígértük meg nekik, a többieket pedig elutasítottuk, és fenyegetésekkel elküldtük. A hitoktatásra az előbbi szüzeken kívül mások nem járnak. A hitoktatási társulatok rendjét egyszerűen abbahagyták.²⁸ Sőt még az ide érkezők is csodálkoztak, hogy a mi templomi látogatásunk alkalmával a nép a Szentháromság dicsőítésének éneklésére sem volt képes. A rendes ünnepek környékén úgy viselkednek, hogy ha a plébános nem hirdetné ki nekik az ünnepet, a harmadrészük sem jelenne meg a szentmisén. Már arra kényszerül, hogy az előzetes hirdetést feladja, és ilyen ünnepeken a misehallgatás után munkára engedje őket: másként senki sincs a templomban. Nyáron Szt. Györgytől árpa-aratásig, minden hét csütörtökén fogadalomból ünnepet tartanak, bár tudják, hogy minden fogadalmi ünnepet XIV. Benedek pápa bullája osztott ki. Az illír nemzet közös házassági jogtalansága itt is uralkodik, a gyerekek eladásának és a lakodalmak túlzott fényűzésének formájában.²⁹

Vegyes dolgokról

Megállapítjuk, hogy a faluban nincsenek hitehagyottak, eretnekek, illetve nincs ezeknek imaháza, prédikátora. A helyi lakosok közül senki sem szolgál szakadároknál vagy eretnekeknél. Továbbá a plébánia joghatósága alá 261 katolikus pár tartozik, 770 gyónóképes, 347 nem gyónóképes, összesen 1117 személy. A Csejtei uraságok pusztáján, Rasztinán 18 pár, 48 gyónóképes, 27 nem képes, összesen 75 lélek lakik. A plébánia járásában nincs régi templomrom, imaház- vagy kolostorrom. A Duna keresztülfolyik a falu egyik részén, ahol egyszersmind a Kalocsai Főegyházmegyét elválasztja a Pécsitől. A plébániai joghatóság határa egybeesik Szántó és Rasztina puszta határával. Az egész egyházban szokásos nyilvános körmeneteken, tudniillik a Szt. Márk napi, a Keresztjáró napokon szokásos, a virágvasárnapi, a gyertyaszentelői és az úrnapi körmeneteken kívül itt rendszeresen vezetnek körmeneteket a falun belül, a templom körül minden Újhold vasárnap, a templom patrocíniumán és a társulat titulusának ünnepén, valamint Feltámadás éjszakáján. A falun kívülre Kollutra Keresztelő Szent János ünnepén, Béregre Szent Mihály ünnepén vezetnek meneteket. Ezekből a falvakból pedig ide jönnek népes menetek Nagyboldogasszonykor. A helyi bírák és esküdtek tevékenységük elvégzésére legtöbbször vasárnap és ünnepnap szoktak összegyűlni.³⁰ Nyitva vannak a kocsmák vasár- és ünnepnap nem csak a délutáni istentiszteletek alatt, hanem még az esti harangszó után is, amely pedig teljesen ingyen int nyugalomra, hogy utána se mulatozás, se ricsajozás, se zene, se tánc ne legyen.³¹ A házasság körüli rossz szokások, amiket a kolluti vizitációkor már jeleztünk, ebben a faluban még inkább uralkodnak.³² Különleges lehetőségből még a budai kapucinus atyák rendelkeznek az egyházmegyében a papi kimerültség és fáradtság vizsgálatának rendkívüli lehetőségével. A rendszeres éves vizsgálatot ehelyt a zombori és a bácsi ferences konvent gyakorolja, ahonnan sűrűn gyakrabban megjelennek a szerzetesek. A templom patrocíniumán a paplakban adandó vendéglátásról a község gondoskodik.

A nehézségekről és a sérelmekről

Megállapítjuk, hogy a helység lakosai ellen eddig elszórtan, de csaknem mindegyik fejezetben megjelenő sérelmek mellett, a következőket adta még elő a plébános panaszolva, úgymint.

Először: Habár Ő Érseki Excellenciája szigorúan úgy rendelkezett, hogy a fiúkat és a lányokat, akiknek a paraszti munkában való segítségét otthon a szülők nélkülözhetik, a tanítóhoz küldjék tanulás céljából, ők ezt a parancsot kevéssé vették figyelembe, úgyhogy nyáron egy gyerek sem látogatja az iskolát, míg a faluban nagy csapatokban játékkal, futkározással és henyéléssel töltik az időt. Ennek az az eredménye, hogy a hét, nyolc, kilenc éves fiúk nem tudnak szabályos keresztet rajzolni, a húsvéti gyónást tíz éves korukig, vagy tovább is elhalasztják, misét alig hallgatnak, templomot alig látnak.

Másodszor: Az itteni hívek hanyagul járnak misére, különösen a szentbeszéd meghallgatására. Némelyek úgy kerülik a prédikációt, mint az ördög a keresztet. Sokan pedig, amíg a beszéd tart, az utcán a kerítés alatt mesélgetnek, és így várják meg a végét. Sőt igen gyakran megtörténik, hogy a szentbeszéd elkerülésének céljából a misén is lomhán jelennek meg, vagy ha korábban érnek a templomba, előtte vagy körülötte beszélgetnek a saját sérelmeikről, gondjaikról, gazdálkodásukról és mindenféle haszontalan dologról, és az igazság hallgatásától elfordulva a mesékre figyelnek.

Harmadszor: Biztos, hogy ezen a területen is a kálvinisták, akik az ünnepeket igen nagy gyűlölettel kísérik végig, állítottak és szereltek föl halászó helyeket, és ezáltal semmisítették meg azokat az ünnepeket, amelyeket a vasárnapok kivételével nem vettek figyelembe. Ezt a szokást követik a katolikus halászok is, akik már szokásba hozták, hogy az ünnepeken a kitudódástól való aggodalom és gyötrelem nélkül távol vannak a misétől, és nem törődnek az istentisztelettel, hanem ahogyan hétköznap, ünnepen is halásznak. Sőt tavasszal és ősszel szinte nincs férfi a templomban, mert ilyenkor igencsak ráfekszenek a halászatra. Ez éppen a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepén is megfigyelhető volt, amikor a plébános a templomban nyilvánosan vezeték- és keresztnevükön szólította a csoportok összeírásából plébániája férfitagjait, ötvenen fölül volt azoknak a száma, akik nem vettek részt a szentmisén.

Negyedszer: Nagy botránnyal és lelki veszéllyel jár, hogy a plébános annyi figyelmeztetése, fenyegetése, sőt büntetése ellenére a szüzek az ifjakkal még a szomszédos erdőbe is elkóborolnak vasár- és ünnepnapokon.

Ötödször: Ahány szőlőskert van, annyi eladó szűzlány őrzi azokat nyáron, akikhez az ifjak szabadon odamehetnek.

Hatodszor: Amikor tavaly a vármegyei pandúr itt volt, hogy behajtsa a garasokat az iskolát hanyagoló fiúktól, vagy inkább az ellenszegülő szülőktől, vasárnap- és ünnepnap a nagyharang jelzésére minden fiatal arra kényszerült, hogy iskolába jöjjön, és egész télen át nagy haszonnal látogatták azt. Ugyanis a hittan mellett mindannyian megtanulták a betűvetést, néhányan közülük már egész jól olvastak, legtöbben pedig betűztek. Tavasz érkeztével, mikor kimentek a tavaszi szántásra, már nem lehetett így megoldani a tanítás lehetőségét, úgy rendelkeztek, hogy vasár- és ünnepnapokon a mise előtt, a nagyharang jelzésére üljenek be az iskolába a betűk és a hittan tanulásának folytatására, de a plébános e rendelkezéseit eredendő rosszindulatból nem vették figyelembe, és sose ültek be. Csak az illír szüzek jelentek meg az előírt időben, a magyarok igencsak elhanyagolták. Mikor pedig az egyes ifjakat és szüzeket a plébános a betűk megtanulására összetereltette, arra gondolt, mivel gyenge a memóriájuk, és amit megtanulnak, nem tudják sokáig tartani, hogy a betűkkel együtt tanulják a hittant, ám ha valamit megjegyeznek, csak mikor azt elfelejtették, képesek új leckét befogadni. Kérdezi tehát a plébános, hogy e részről ne kedvezzen-e nekik valamit, vagy inkább a plébános üdvös rendszere erősíttessék meg, mert különben ezután sem a hittanra nem jönnek, sem a betűk tanulására nem lesznek kényszeríthetők.

Hetedszer: Gillyán Illés uradalmi pandúr, akitől senki ebben a faluban és talán sok másikban sem vétkesebb, sőt akitől (amint értesültem róla) még az a Senacherib sem volt nagyobb bűnös hajdan, kinek nyelvét – a Szentírás tanúsága szerint – apró darabokra vágva a madaraknak adták táplálékul, egyszóval Gillyán Illés a saját plébánosa előtt nem átallotta annak lelkét szidni azért, mert feleségét az ágybér (6 éve semmit sem kapott a plébános) és az elhunyt gyermeke temetéséért járó stóladíj meg nem fizetése miatt a szülés után nem vezette be. Haraggal távozván azt mondta: Én már semmilyen plébánost nem keresek meg, magam leszek a feleségem plébánosa. Így arra kényszerítette a feleségét, hogy a szokásos avatás nélkül menjen be a templomba, sőt ahogy a plébános másoktól hallotta, úgy taszította be erővel a templomba.³³

Nyolcadszor: Bunyevácz Márk 18 évvel ezelőtt, akkori ifjúként Bundich Évát, Jecsmich Jakab házastársát, ahogy mondják, egyes szántói lakosok tanácsára a Szerémségbe vitte magával. Ott 15 éven keresztül színleges házasságban éltek egymással egészen a fent említett Jecsmich Jakab haláláig, és noha Bundich Éva rokonai és jelesint Bundich Antal, aki e vizitáció színe előtt megszorult a körülállók tanúságától, jól tudták, hogy hol telepedtek le (mivel a férfi időközben titokban eljött hozzájuk a Szerémségből), nem hozták nyilvánosságra, illetve annak a tudtára, akinek illett volna. Csak akkor tették ezt meg először, miután a nevezett Jecsmich Jakab elhunyt, akit a plébános látott el szentségekkel, és temetett el a közös temetőbe. A temetés után a plébános tüstént átadta az ügyet a pécsi egyházmegye külső helyettesének, tisztelendő Agich István úrnak, hogy a Szerémségben kerestesse meg ezeket a személyeket, személyleírást adott róluk, és azt kérte, hogy ha nincs akadálya, adja áldását házasságukra. Ő pedig miután megtalálta őket, tüstént válaszolt jelezvén, hogy megtalálta a szerencsétleneket, de nehézség van a férfi részéről, hogy az vajon valamilyen akadállyal terhelhető-e, vagy nem. Erre a plébános visszaírta neki, hogy semmilyen akadályról vagy nehézségről nincs tudomása. Hogy vajon ott ezen levél után a sajátjával nyilvánosan összeadatott-e, mivel erről semmilyen tanúsító levelet nem kapott, ezügyben csak szóban és eskü alapján tájékozódhatott. A férfi úgy tért vissza korábbi szántói lakásába, hogy a kerületi esperes parancsából az ágyasával együtt testi és pénzbüntetésre ítélte a plébános a példaadás és az elijesztés kedvéért, valamint megtagadta tőle szolgálatait.³⁴

Kilencedszer: Lukacsicza Anna és Csonka Erzsébet a férjeikkel, akik közül az egyik Baraczkán, a másik Monostorszegen él, nem kívánnak együtt élni.

Tizedszer: Sok szántói azzal a szándékkal várja az ünnepeket, hogy akkor és a vasárnapokon igyekezzenek a malomba, a búza tisztítására, a magtárba való behordására és a széna szekérről boglyába történő rakására.

Tizenegyedszer: Minden vasár- és ünnepnap a mise előtt a munkák megtárgyalására, az ügyek megbeszélésére, a civakodások elsimítására csaknem az egész falut összehívják a bíró vagy a község házához, ahol, miként az a paraszti tömegben lenni szokott, vitatkoznak, veszekednek, káromkodnak, heveskednek egészen a harmadik beharangozásig, amely meghallása után szétszóródnak házaikba, S sokan csak a mise közepén jelennek meg a templomban.

Tizenkettedszer: A földesúri munkákra sokan a nem rendezett ünnepeken, mint Szt. István király ünnepén is a mezőkre hajtatnak, nem tudni miért, illetve Kisasszonykor a tized Bajára való elszállítására kényszerülnek.

Tizenharmadszor: Kollutácz Mártont, aki többször kezet emelt már az anyjára, ami miatt korábban az uradalom nyilvánosan megbotoztatta, ismét bevádolták, mert a feleségének azt tanácsolta, hogy bottal ütlegelje anyját szidván hitét és lelkét a saját szemei előtt. Hasonlóképpen Tadich János gyalázkodó szavakkal élt saját anyja ellen ezekben a napokban.

Tizennegyedszer: Bár oly sok hiány és kihágás található ezen a plébánián, mégis amikor a plébános a bírót ezek kiküszöbölésére hívatja, az nemcsak, hogy a hozzá küldött harangozót durva és gyalázatos szavakkal dobja ki, hanem ráadásul nem hajlandó nála megjelenni, egyszerűen visszaüzenvén, hogy neki más szükségszerűbb dolga van.

Tizenötödször: 1763-ban Baja kánoni vizitációja alkalmával a méltóságos érsek úr Ő Excellenciája a bírónak és a jegyzőnek, valamint egy velük lévő esküdtnek, ahogy ők maguk előttünk beismerték, kegyesen azt parancsolta, hogy a meglehetősen szűkös templomot hosszabbítsák meg, és mivel a szakadó eső átesik rajta, javítsák meg a tetőt. Ehhez a plébános nyújtott sok segítséget a téglák kiégetésével, amelynek elkészültével figyelmét már a mész megszerzésére fordította, de hiába, mert azok egyszerre mindent visszautasítottak, és visszaléptek azt mondván, hogy elég nagy templomunk van. Ugyanis ez a templom, mondták, elég volt a mi elődeinknek, sőt amíg Béreg és Kollut idetartozott, még két leányegyháznak is, miért nem elég nekünk? Akinek kicsi, hosszabbítsa meg és építse fel, mi nem tesszük! Az történt hát, hogy a plébános jóllehet elégedetlenkedve a téglák szétosztására szánta magát a plébániai kassza gyarapodására, megtartott mégis kb. 60 ezer darabot, hogy abban az esetben, ha rákényszerülnek a templom meghosszabbítására, tüstént fel lehessen használni. Ezek, ha nem kapnak szigorú parancsot a templom meghosszabbítására, akkor az az egész nép nagy lelki károsodására a régi állapotában továbbra is megmarad, bár már bizony olyannyira szűkös, hogy még a szántói ifjúságot sem tudja befogadni, ugyanis a teljes hosszúsága 8 öl és szélessége 4 és fél, a teteje beázik, a tornya pedig napról-napra egyre veszélyesebb.

Tizenhatodszor: Kováts Gábor idei húsvéti gyónását elhanyagolta, és nem büntették meg.

Tizenhetedszer: Sághi György, a helység jegyzője az egész népnek igen rossz példát mutatott egy bizonyos Vajó Mária itteni lakossal való gyakori társalkodásával. Eddig még nem büntették meg, bár beidézve és megvádolva beismerte bűnét. Azt színlelte, hogy abban az időben igézés alatt állt, de bűnbánatot tartott és megjavította magát. Komolyan megintettük a hivatalától való esetleges megfosztás büntetésének terhe alatt egyrészt az említett helytelen társalkodás abbahagyása irányában, másrészt a plébános üdvös rendelkezéseinek akadályozására történő összejátszása szempontjából, amelyben felettébb gyanús.

Tizennyolcadszor: Novosellácz Katalint néhány héttel ezelőtt a mészáros rajtakapta egy beszállásolt katonával a szúnyogháló alatt. Tette közismert, de még nincs elítélve.³⁵

Tizenkilencedszer: A végső cél eléréséhez közvetítők kellenek, nélkülük sántít a cél. Ebben a közös betegségben szenvedve kényszerül a plébános a többi bácskai kamarai faluban működő plébánossal együtt tevékenykedni. Annak a tudatában hagyták eddig ugyanis figyelmen kívül a plébánia épületére vonatkozó rendelkezéseit, hogy az mennyire rongyos és milyen romos volt minden részről, és nagyrészt még most is az. A kamra ugyanis, amelynek a javítására a templomtól vettek el téglákat, összedőlt, az istálló falai leomlottak, amelyekhez, amikor újonnan épült, a templom szolgáltatott téglát. A paplak már összeomlott volna, ha nem falazzák alá templomtól kapott téglákkal, hasonlóképpen a pince is egyszer már megroggyant, csak mielőtt teljesen összeomlott volna, fa lábakkal alátámasztották. A hótól, esőtől és széltől egész évben tető nélkül szenvedő félreeső helyekről már ne is beszéljünk. Az ágybér összegyűjtéséről, ami a bírák és az esküdtek feladata, és annyi érseki rendelet erősítette meg, mégis folyamatosan elhanyagolván csak hallgatnak, amint a plébános panaszolja, mennyi gyűlölködéssel, mormogással, feleseléssel és méltatlansággal, mennyi szidással és káromkodással illetik őt, amikor vagy ő maga követeli a sajátját, vagy a vármegyei pandúr által magának a sorsa iránti szánalomból a fizetség behajtását kéri. Senki más nem tudja jobban, mint én magam, aki már hallottam az efféle súlyos feleselését övéinek, tudniillik hogy inkább soha nem akarnak gyónni, mint, hogy nála tegyék azt. Az ezekkel és más hasonló egyrészt lelki, másrészt időszerű nehézségekkel küszködő plébánost mindenfelől gyötrik, és már inkább egyszerűen föloldozná magát az ilyen nagy fáradtságtól, ha nem félné gyermeki alázattal annyira a szólító Isten kezét, mintsem a saját üdvének és az egyházi és keresztényi türelemnek a veszélyeztetésével mások üdvére támadjon. Amennyiben pedig ezeket a nehézségeket és sérelmeket nem képes egymaga kiküszöbölni, minden tisztelettel azokat a feletteséhez küldi megjavításra és a saját útján való meggyógyításra, és az ő mindenható oltalmát és segítségét kéri.

[…]

A szántói templom eszközeinek leltára³⁶