1848/49 és ami utána következett…

Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár
1848-1851 közötti anyagából

(Forráskiadvány)

Szerkesztették:
Lakatos Andor és Sarnyai Csaba Máté

Kalocsa, 2001

91. Szántova, 1849. október 9. – Szántova helység elöljárói igazolják Fontányi Alajos^* helyi káplán forradalom idején tanúsított viselkedését.

Bizonyítvány

Melynek erejénél fogva alulírottak hitelesen bizonyságot teszünk arról, hogy amidőn folyó év április hó napjaiban Perczel tábornok serege Bács megyének alsó részét elfoglalván mindannyi helységeknek hódolatát megkívánta volna, akkor mi Szántova helysége elöljárói is a többiek példájára abban egyeztünk meg, hogy nékie a kívánt hódolatot személyesen megtegyük, minthogy pedig szomszédságunkban lévő Dautova helység lelkésze az ottani elöljárók által vezetőül megkérettetvén készségét meg nem tagadta, mi is helybeli káplánunk Fontányi Alajos urat megkerestük, mikép magát hozzánk csatolná, mire a nevezett káplán úr csak azért is, mivel a szerviánok¹ bejövetelével otthon maradott szülőinek sorsáról a közlekedés nehézsége miatt mit sem hallhatott, hogy azokat meglátogathassa kérésünknek engedett, lerándulván a táborba Dautova helysége elöljáróival Perczel tábornokhoz beeresztettünk és hódolatunkat megtettük, melyet el is fogadott, és mivel már akkor Sz[ent] Tamás bevétetett, mely annyi áldozat, szerencsétlenség és félelem oka volt, Titelnek bevételével bennünket egészen megnyugtatni iparkodott, mire Fontányi Alajos úr röviden és ily formán nyilatkozott: Sz[ent] Tamás ugyan be van véve, de Titelnek bevétele igen sok nehézségekkel fog járni, minthogy az a Tiszával, Dunával, számos mocsárokkal és hegyekkel van körülvéve, és ezáltal a bevevés igen megnehezítve. Ezen nyilatkozatra Perczel azt kérdé, mikép tudná ő mindezeket? Mert több évekig káplán voltam Titelen, felelte Fontányi. Ekkor Perczel őt felhívá, maradjon nála, és találkoztak többen², kik őt maradásra unszolták, azonban Fontányi Perczel többszöri fölszólítására maradni nyíltan vonakodott, hivatalát és plébánosa magányosságát adván okul. Könnyen segítek én azon, felele Perczel, de ő álandon maradott³, és mi csudálkoztunk, hogy mer ily veszélyes időben és helyzetben egy tábornok felhívásának ellentmondani. A szóváltások közt előhozta Perczel, mikép ő sajnálná az elámított szerb népet s vagyonát egészen semmivé tenni, és kész lenne őket felszólítani magok megadására, és felszólítá ismét Fontányi urat, volna-e bátorsága személyesen közükbe menni, és az ajánlatot megtenni. Ő igennel felelt, minthogy ottani káplánsága alkalmával igen nagy rokonszenvvel viseltettek iránta a szerbek, azonban anélkül, hogy ottmaradási szavát adta volna, ő is, mi is Perczeltül eltávoztunk és elszéledtünk megtenkinteni a tábort. Összeszedődvén a hazajövetelre nyilatkoztatá Fontányi úr, hogy Perczel ismét hivatta, és megparancsolta neki a maradást, mire ő tartván a következéstől elhatározta ugyan az ottmaradást, de előbb velünk együtt Kulára visszatért, ahol magunk is látván szüleinek a sok szenvedések által roncsolt egészségöket és házokban a pusztítás nyomait, helyeseltük, hogy szülőinek vígasztalásokra nehány napokat hon töltsön, így elvégezvén hódolati tisztünket szerencsésen visszatértünk helységünkben, nehány napok múlva azonban Fontányi úr is megjelent és azt állította, mikép személyére szükség nem vala, minthogy Perczelnek a Csajkások kerületében való bevonulásával felszólítás nélkül is annak nagyobb helyei mint Josephsdorf és Csurog magokat megadták légyen. Ezek után Fontányi káplán úr rendesen folytatta egész június végéig kápláni hivatalát, szülőit máskor is meglátogatta ugyan, tudtunkra azonban sem világi sem katonai hivatalt a táborban nem viselvén.

Melynek nagyobb hitelére adjuk ezen helységünk pecsétjével megerősített bizonyság­levelünket Fontányi Alajos káplán úrnak a maga mindenkori igazolására

Szántován, október hó 9-én 1849.

Győrfy Pál, Vörös Mátyás, Molnár Simon, Filákovits Marián
esküttei Szántova helységének

[A pecsét körirata: Szántova helység pecsétje 1849.]

Alulírott hitelesen bizonyítom, hogy mindazok, amiket Szántova helysége elöljárói Perczel jelenlétében történtekről Fontányi Alajos személyére vonatkozólag előadnak, mind úgy történtek légyen.

Kelt Dautován, október 9-én 1849.

Miklósváry Péter plébános

Forrás: KÉL.I.1.c. Fontányi Alajos 999/1849. II. sz. melléklet. Eredeti tisztázat.

¹ értsd: szerbek

² értsd: többen is voltak

³ értsd: nem változtatott álláspontján

NÉVTÁR

Fontányi Alajos 1812. jún. 20-án született Kulán, 1835-ben szentelték pappá. 1848-ban gajdobrai káplán, ugyanazon év nyarán Garára szerették volna áthelyezni, ez elől mindenáron menekült korábbi konfliktusai, személyes kellemetlenségei, illetve a rác nyelvtudás hiánya miatt. Inkább katonának szeretett volna lenni, elbocsájtást kért. Erre nem került sor, 1849-ben Szántován káplán. A róla szóló igazoló levelében szereplő táborlátogatáson kívül (1849 áprilisában, Perczel Mór táborában) valószínűleg több alkalommal is látogatott táborokat, 1849 júliusában, pontosan nem ismert körülmények között egy ilyen táborban lett Jellasics foglya. A bán Fontányit a zágrábi érseknek adta tovább, aki szeptember 12-én hazaküldte őt egyházmegyéjébe. Ekkor indítottak vizsgálatot ellene, tisztázó eljárása 1850 januárjában fejeződött be, amikor is felmentették. Folytatta kápláni munkáját, 1852-től obrováczi adminisztrátor, 1864-től Garán adminisztrátor, 1875. ápr. 5-én halt meg uott.

(Schem. 1875. 99.o. – KÉL.I.1.c. Fontányi Alajos) 62, 91.