Nimród, 1986. DECEMBER

CSODA KARAPANCSÁN

1891-ben a Tolnamegyei Szálka határában Montenuovo herceg birtokán csodálatos agancsú gímbikát lőtt egy vadászbérlő. Az agancs több nemzetközi kiállításon is öregbítette a magyar gímállomány hírnevét. 1971-ben a budapesti I. Vadászati Világkiállításon a nemzetközi zsűri 243,90 pontban állapította meg az értékét. Kilencvenöt évvel később, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság területén, a karapancsai kerületben kivételes agancsú bika tűnt fel a hivatásos személyzet vezetőjének Bleier Józsefnek.

– Négy éve ismertem ezt a bikát – mondta a karapancsai kastély emeleti társalgójában az agancs mellett állva, és nem szégyellve elérzékenyülését –, az agancssúlyt több mint tizennégy kilogrammosra becsültem. A bikát érett, lőhető vadnak ítéltem meg, így is jelentettem elöljáróimnak, ötven éve szolgálok a vadgazdaságnál. Most engedélyt kaptam, hogy meglőjem életem nagy bikáját. Szeptember harmadikán a bikát elejtettem…

Három hónappal később népes külföldi bírálóbizottság érkezett az elejtés színhelyére, hogy az agancsot megmérjék és minősítsék. Csehszlovákiából Josef Lochmann, Jugoszláviából Weljko Varicak, Nagy-Britanniából G. Kenneth Whitehead, Ausztriából dr. Herbert Tomiczek, Olaszországból Annibale Drobnig, az NSZK-ból Werner Trense és Robert Dietz, Lengyelországból Witold Sikorsky és a magyarok képviseletében Szidnai László állta körül a fővadász nem mindennapi zsákmányát. Az agancs súlya, méretei, formája alapján várható volt, hogy pontszáma eléri vagy akár túl is szárnyalja a jelenlegi világelső, gyótai, Petznik-féle agancs pontszámát.

Nagy volt a várakozás és az izgalom, ami minden szempontból érthető. A sportstadionokban is lélegzet visszafojtva figyeli a közönség a versenyző csúcskisérletét, és minden erejével és idegszálával azért szurkol, hogy a nagy vállalkozás sikerüljön. Azután, akár az atlétikában, akár a súlyemelésben, még sok mindennek kell rendben lennie ahhoz, hogy az új eredményt hitelesnek, majd rekordnak fogadják el. A mérhető sportágakban, ahol a mérleg vagy az óra egyértelműen eldönti,hogy a teljesítmény jobb-e avagy gyengébb a korábbi csúcsnál, már csak az a feladata a zsűrinek, hogy hitelesítse az eredményt. A trófeabírálatnál a mérőszalag kérlelhetetlen ugyan, de a zsűritagok egyéni véleményét is figyelembe veszik, az úgynevezett szubjektív pontok odaítélésekor. A nemzetközi szabályzat előírásai is viszonylag tág határok között alkalmazhatók, így a meglepetés megszületése vagy elmaradása tárgyilagos, ám mégis személyhez kötődő döntés végeredménye lehet. Az 1981-ben zsákmányolt gyótai agancs rendkívül magas pontszáma (269,89 IP pont), akkor világszenzációnak számított, hiszen ezzel az értékkel majd kilenc ponttal ugrott a világranglista élére. A gím-agancshoz értő szakemberek jól tudják, hogy 250 nemzetközi pontérték feletti kategóriában már aligha várható olyan agancs, amely az elődjét 8-10 pont különbséggel győzi le. Jó példa erre a Zalában lőtt bika, Robert M. Lee amerikai vadász zsákmánya, mert az agancs a maga több mint tizenhét kilogrammos súlyával „csupán” kétszázhatvan pont körüli értéket jelentett. (Ez a hazai trófeabírálat eredménye, a bikát tudomásunk szerint nemzetközi zsűri még nem pontozta le, hacsak nem Amerikában, de annak a híre még nem jutott el hozzánk.) A karapancsai csoda pedig a csupán tizenöt és fél kilogrammos súlyával nem „ígérte” az új világrekordot. Tizenöt kilogrammos agancssúlyról már több alkalommal is tudósítottuk olvasóinkat, a trófea magasan kiérdemelte az aranyérmet, de a mindenkori világelsőket csak megközelítette, elhagyni nem tudta.

Nem tudom, a nemzetközi bírálóbizottság tagjai hogy vannak vele, de én mindig lenyűgözve állok meg egy-egy agancscsoda előtt. Ámulok a természet fantasztikus alkotásán, magam elé képzelem viselőjét és azt a pillanatot, amikor valaki vagy valakik ráemelik a távcsövet… Ilyet más még nem látott! Összehasonlítási alap persze akad, idén, tavaly vagy máskor látott bikák agancsai, de ezeket nem lehet mellé állítani, méricskélni. A szakértelem, a tapasztalat és valami hetedik érzék segíti a vadászt ahhoz, hogy bízvást eldönthesse: különleges élőlény áll előtte.

Őszintén átéreztem Bleier József elérzékenyülését. Ő, aki már isten tudja, hány száz bikát lövetett a vendégeivel, most könnyes szemmel nézte a trófeaállványon pompázó agancsot.

A mérőszalagot ráfektetik az agancsra, elkezdődik a hivatalos bírálat. Szaporodnak a számok a jegyzőkönyvben, az utolsó rovatbán pedig ott sorakoznak a pontok. Szépen,akkurátusan felvesznek minden mérhető adatot, majd jönnek az egyéb pontok, az„adhatóak”, hiszen a nemzetközi szabálykönyv „tól-ig” határokat állapít meg és a zsűritagok döntik el ha kell, szavazással, a többség döntését megtartva – a végső pontszámot. A szépségpontok közül a korona értékelésekor forrósodott fel a terem levegője. Az egyik zsűritag szerint az agancs koronája nem szép, nemideális, ezért nem érdemli ki a maximumot, azaz a 10 pontot.

Az „ideális, szép, nem szép” jelzők szubjektív vélemények, de meghatározóak, még akkor is, ha a zsűrielnök elővette a „szabálykönyvet” és felolvasta belőle a gímagancskoronájára adható pontok melletti magyarázószöveget. Eszerint ennek az agancsnak a koronája kimeríti a maximális pontszámmal jutalmazható korona fogalmát, így jár a tíz pont! A szavazáson a zsűritag alulmaradt, 7:2 arányban a 10 pont mellett döntöttek, és a lap aljára, a végeredmény rovatba 271,00 IP pont került! Megszületett az új világrekord!

Másnap módomban volt szót váltani a zsűri néhány tagjával, a nézeteltérést úgy fogták fel, mint a bírálat szükségszerű velejáróját. (Jó pár évvel ezelőtt egy nemzetközi zsűri ugyancsak világrekord-várományos agancsot bírált. A zsűri elnöke a magyar Bakkay László volt. A végső döntés 3:2 szavazati aránnyal dőlt el, és ezzel éppen a magyar gímagancsot szorították le a képzeletbeli dobogó legtetejéről. Ez is, ilyen is a trófeabírálat.)

A nemzetközi zsűrinek a gímagancs bírálatán kívül más munkája is akadt. Minősíteniük kellett a dr. Rácz Antal által zsákmányolt mufloncsigát. A kos a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság területén esett, és az előzetes bírálat alapján a legjobb magyar trófea címre pályázott.

Nemcsak pályázott, de el is nyerte, méghozzá sportnyelven szólva „utcahosszal”. 233,80 IP pontot kapott a csiga, s így mintegy tíz ponttal előzte meg a korábbi, Bujákról származó csigát. Mint ismeretes, a muflonszarvak nemzetközi ranglistáján nem sok babér termett idáig a magyarországi kosok csigáinak, mert a legkiválóbb egyedek Csehszlovákiából és Jugoszláviából kerültek ki. Most viszont megtört a jég, mert ez a 233,80 IP pont a világranglista tizedik helyére elég, és egyúttal azt is jelenti, hogy e telepített vadfaj minősége nálunk is lépésről-lépésre közelít a világszínvonalhoz.

—esgé —