Söjtörtől Esztergomig

November 4-én kikerült a parlament.hu portálra a hír, mely szerint a Fidesz szeptemberi esztergomi frakcióülése több mint 31 millió forintba került.     Eszerint a Fidesz szolgáltatási szerződés keretében 25 334 298 forintot fizetett a Solva Property Kft.-nek, és ugyanilyen jellegű szerződéssel további 6 066 408 forintot a Solva Hotel Kft.-nek. A két szerződő cégben az a közös – írja az Mfor.hu –, hogy mindkettő Hernádi Zsolt érdekeltségébe tartozik: a Solva Hotel és a Solva Property is a Solva Magántőkealap tulajdonában van, amely egy, a Gran Private Equity Zrt. által kezelt magántőkealap, a Gran Private Equity pedig a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatójának többségi érdekeltsége.

A kétnapos ülésezés nagyjából tehát 31 millió forintba került, ami abból a szempontból szerény összeg, hogy a többnyire közpénzeken fölhizlalt hazai mágnáskompánia legjobbjai néhány perc alatt megkeresnek ennyit, jobb helyeken le se hajolnak érte, de hát emlékezetbe ötlik, hogy tizennyolc évvel ezelőtt a Medgyessy-kormány szintén kihelyezett ülés keretében 734 ezer forintot ebédelt el Söjtörön, az egész kihelyezett kormányülés pedig mindösszesen 2,4 millió forintba került. Nagyjából száz ember evett ennyi pénzért. A kabinet tagjain kívül a falu és a megye vezetői, valamint a Deák-emlékbizottság tagjai. Utóbbiak a reformkori politikus születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a szülőház előtt tartott ünnepségre voltak hivatalosak. Az akkoriban megjelenő hírek olyan reakciót váltottak ki a kormányoldalból, ami manapság elképzelhetetlen: bocsánatot kértek. Pulay Gyula, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára az alábbi közleményt adta ki: „Személyesen szeretném megkövetni a söjtöri ünnepi rendezvény meghívottjait, hogy a díszebéd, amellyel a kormány a község és a megye vezetőit szerette volna megtisztelni, részben a saját hibámból is, a kormány által a gondosságról és takarékosságról vallott felfogással ellentétesen, jogos kritikák tárgyává válhatott.” A kabinet belső vizsgálattal, bocsánatkéréssel reagált, a Fidesz pedig hónapokig napirenden tartotta a témát, elkezdte a luxus-baloldalozást építeni, és hamarosan csúcsra járatták a bankárkormányozást. A látványülésből amúgy sem lett semmi haszon, mert a helyszínre érkező MIÉP-es tüntetők megzavarták, és az extrém helyzeteket amúgy is ügyetlenül kezelő Medgyessy összesen ennyit szólt: „Deák azt mondta: jobban tudom szeretni a hazát, mint gyűlölni ellenségeimet, s ezt tudom ajánlani mindannyiunknak. Nézzük meg a házat!” És ezzel bebújt a házba. Az esetből azért is lett botrány, mert miután Söjtörön nem tudták megoldani a főzést, a budapesti Mágnáskertből hozatták az ételt, amit a fideszes ellenzék a vidék lenézéseként állított be. Jellemző, hogy a kormány akkori kommunikációs apparátusa mindezt képtelen volt kezelni – és nem egészen mellékesen jegyzem meg, hogy közülük többen, húsz évvel később, ma is szakértői minőségben bukkantak föl az őszi előválasztáson. Most is kevés sikerrel. Jellemző, hogy a szocialista politikusok akkoriban alig várták a május elsejei ünnepséget, hogy tömegek előtti látványos virslievéssel engeszteljék ki a népet. (Amelyik amúgy különösebben nem is volt megütközve, többségük evett már meleg ételt, de az MSZP–SZDSZ-koalíció kommunikációs szakemberei rosszul értékeltek.)

Különbség persze, hogy a Fidesz-ülés 31 milliós cechje pártpénz, a Medgyessy-kabinet 2,4 milliója meg kormányzati költség, de a forrás egyformán költségvetési eredetű. Az viszont máig kérdéses, a söjtöri mandulás angolnából hogyan lesz hetekig, hónapokig tartó botrány (ne feledjük: akkor még nem volt Fidesz-Kesma, és nem történt meg a köztévé fideszes okkupációja), és miért lép át a közvélemény könnyedén a 31 milliós Fidesz-vircsafton, viszont ennek töredékéből kovácsol politikai tőkét a jobboldal. Vagy hogy ellenzéki kommunikációs szakapparátusok miért nem képesek nyilvánvaló választási csalásból valós botrányt kreálni (lásd az egy házszámra bejelentett, korábban sosem látott ukrán–magyar választópolgárok ügye), vagy mint például legutóbb, miért halnak el a Kövér-közeli hivatalnokok gyanús alapítványhasználati buherálásai. Vagy hogy az, aki ebből az esztergomi kihelyezett ülésből jól járt, az az első bekezdésben fölsorolt cégek tulajdonosa, a Fidesz egyik kedvence, akit amúgy Horvátországban alig három hete vesztegetésért jogerősen két év szabadságvesztésre ítélt a bíróság. Készséggel elfogadom, hogy a Fidesz sajátjaként kezeli a sajtó jelentős részét, hogy az ügyészségnek egészen addig nem lesz hitele, amíg Polt vezeti, és az Alkotmánybíróságnak sem, amíg pártközeli emberekből áll, nem beszélve a médiakuratóriumról. Ezek pártlojalitása ténykérdés. De ha az ellenzéki oldalon magukat kommunikációs szakembernek tartók, pártelnöki szaktanácsadók egy-egy ügy fölött merengve legföljebb a homlokukat tudják ráncolni, talán váltsanak pályát. Kívülről, de főleg munkájuk eredményességét érzékelve semmi más nem látszik, mint ötlettelenség, rutingondolkodás meg az irodai okoskodás. Lehet, hogy mindent rosszul érzékelek, de a hatékonyságot tekintve egészen biztosan nem tévedek.