Tornyot választok

Csak az adósságok kamataira 3000 milliárdot fizet idén az Orbán-kormány, és ebben még nincs benne az új kínai hitel költsége, olvasható a Népszava weboldalán és számos más helyen, vagyis az információ megbízhatónak látszik. Annak ellenére is, hogy a 3000 milliárd igen sok pénz, az éhenkórász civil el se tudja képzelni, mekkora, tehát megpróbálok segíteni. Tekintsük például a b-i B. pincészet Torony nevű termékét, amelyről a termelő azt állítja, hogy „[a] citromsárga bor illata fehér húsú gyümölcsökre, citrusokra és finom zöldfűszerekre emlékeztet. A korty közepes testű, mértékkel szabályozott alkoholtartalommal és friss savakkal rendelkezik. Az ízvilágot az alma, körte, zöldcitrom és fűszerek alakítják ki, az illatnak megfelelően”, stb., vagyis a Torony tisztességes, iható bor, árát feltétlenül megéri. A B. pincészet termékeit egyébként évtizedek óta ismerem, sohase csalódtam bennük, összehasonlítási alapként ezért választottam.

Meg talán azért is, mert a tudatom mélyén felködlött Páskándi Géza Tornyot választok című drámája, ám ez az irány nagyon messzire vezetne, úgyhogy kanyarodjunk inkább vissza szent életű kormányzatunk adósságaihoz, amelyeknek az idén esedékes kamataiból 1 724 137 931 palacknyi Torony márkanevű bort (eredeti nevén olaszrizlinget) vásárolhatnánk. Leírom érthetőbben, egymilliárd-hétszázhuszonnégymillió-százharminchétezer-kilencszázharmincegy palackról van szó, literre már nem fogom átszámolni, sőt betétdíjra se, pedig az momentán nem is jönne rosszkor. Ehhez képest az én anyagi helyzetem rózsásnak tekinthető, nyájas olvasómé bizonyára hasonlóképp, köszönhetően annak, hogy nem veszünk föl egymilliárd eurónyi hiteleket, és főleg nem Kínától, ennél ugyanis több eszünk van.

Nem mellékesen ezt a felfoghatatlan summát 2027. április 19-ig kell visszafizetni, tehát úgyszólván holnap.

Ennek van előnyös oldala is, az tudniillik, hogy minél rövidebb ideig pihenget a pénz a legigazabb hazafiaktól karnyújtásnyi távolságra, annál kisebb az esélye annak, hogy valamelyikük egy szórakozott pillanatában zsebre vágja és hazaviszi. A hitel visszafizetését illetően pedig késlekedni fölöttébb ellenjavallt, mert akkor olyan irgum-burgum jön, hogy abba belegondolni se jó. Már csak azért is, mert a kötvénytartozásokat nem számolva ez az összeg a magyar állam fennálló hiteltartozásai közül a legmagasabb, ennél még a Budapest–Belgrád vasútvonalra felvett hitel is kevesebb, az ugyanis csak 917 millió dollár, mondhatni aprópénz csupán.

Kormányunk ezen túlmenően kétszázmillió eurót meghaladó összegű bírságot is köteles fizetni az Európai Uniónak, amely összeg napról napra egymillió euróval növekszik, csoda-e hát, ha nem szereti annyira az uniót, ahogyan kellene? Az bizony nem csoda, evvel együtt úgy látom, hogy a probléma a szülői nevelés hiányosságaiban keresendő. Az okos szülő megmagyarázza a gyereknek, hogy hetenként ennyi zsebpénzt kapsz, több nincs, oszd be úgy, hogy pénz nélkül sohase maradj, a kölyök ezt megjegyzi, és így a körülményekhez képest aránylag elviselhető élete lesz, vagy legalábbis az Államadósság Kezelő Központ mindennapjainál valamelyest harmonikusabb. Csak gondoljunk bele, államunk idén már 3109 milliárd forintot költ csakis a kamatokra, ami azt jelenti, hogy többet költ az államadósságra, mint az egészségügyre (2553 milliárd forint), illetve GDP-arányosan Magyarország költi a legtöbb pénzt államadósságra az EU-ban, ami a jelenlegi adóssághelyzet fenntarthatatlan voltára utal.

Fogalmazzunk egyszerűbben, államunk évtizedek óta teljesen hülyén gazdálkodik, így jutottunk oda, ahová. Ráadásul államunk a hülye gazdálkodásával a jelek szerint nem is kíván felhagyni, hanem lankadatlan szorgalommal ássa el magát, mintha csak az volna a cél, hogy a földgolyó ellentétes oldalára, az új-zélandi Chatham-szigetek mellé eljusson. Nagy vállalkozásához csakis lankadatlan önbizalmat és kitartást kívánhatunk.