Magyar tarka nagystratégia

Ül az államférfi a népével, és mesél egy szebb jövőről, szerelmesen. Világrendszerváltás van a mi utcánkban, ötszáz években gondolkodunk. Utoljára Mátyás próbált ilyenben helytállni, Amerika felfedezésére válaszul. Ami a halála után történt ugyan, de attól táltos a táltos, hogy ettől ne zavartassa magát.

A világrendszerváltáshoz magyar nagystratégia kell. Ahol nagy a szükség, közel a segítség: a stratégia már készen is van. De nem mutatja meg. Előbb le kell fordítani parasztra. Most még túl értelmiségiül van. Be kell tömni a kolbásztöltőbe, és amikor abból kijön annyi, hogy Stop Ellenség, akkor lesz piacképes.

Van stratégiája, csodaszép és okos, csak másik suliba jár.

Az államférfi eddigi kis stratégiája ugyanis az volt, hogy módszeresen elüldözött a pártja közeléből mindenkit, aki nem sudribunkó. Ez a megállapítás – mármint hogy a Fidesz a hülyék pártja – általában sértődött nyüsszögést hoz ki belőlük, de ez nem a nagyképű libsik rágalma. Pokorni Zoltán, az ősidők tanúja ezzel magyarázta, hogy a párt elveszítette a kerületet. „Nem új dolog, hogy a Fidesz támogatottsága csökken a kerületben, ez már évtizedes trend. Itt sok a diplomás, magas kvalitású, magas szociológiai státuszú polgár… nagy különbség van a Hegyvidék és egy falusias országrész szociológiai összetétele között.”

Hát igen. Kérdés, hogy a falusias országrész egyáltalán összeegyeztethető-e a nagystratégia fogalmával. Eddig nem úgy tűnik. A falusias országrésznek elhúzott nóták következtében épp akkora lyuk tátong a költségvetésén, hogy nemcsak közösen lapátolja a vizet az egész ország, de kínai segítségre szorul. Ugyanis a falu kurjongatva tapsolta meg, hogy sikerült összevesznünk a szövetségeseinkkel, csak hát emiatt most onnat nem jön a pénz. Ami nem hitel lenne ám, hanem ajándék.

Nem kellett volna zseninek lenni ahhoz, hogy hozzáférjünk; elég nem építeni diktatúrát, nem trollkodni feleslegesen – ez is stratégia, az európai országok túlnyomó többsége vidáman elvan vele. És nem, nem fagytak meg. Kinek mit intézett a kormánya. A miénk egymilliárd eurós kínai uzsorahitelt.

Egy erős nemzet nem más pénzén él – dörögte a géniusz ugyanennél az asztalnál 2017-ben, amit a Lázadás Éveként jelzett előre, totál tévesen, ahogy azóta is. Megdicsérte magát, amiért hazaküldte az IMF-et, megmutatta az összes kamerának az erős nemzet muszkliját. Most pedig a szőnyeg alatt, békemisszió keretében szaladt koldulni Pekingbe. Erős ez a nemzet, és nem is vak, hanem bátor.

Az évtizedes nagystratégiának a főtengelye az, hogy Donald Trump nyer, majd még két ciklus trumpizmus következik. És ebben a kurzusban Magyarország valahogy jól jár – hogy miért, azt homály fedi még, bizonyára túl értelmiségiül van. B tervről nem esett szó. A látnoknak arra nincs megoldása, ha folytatódik a demokrata kormányzás odaát. Viszont gőzerővel dolgozik azon, hogy lehetetlen helyzetbe manőverezze magát ebben az egyre kevésbé kizárt szcenárióban.

A nagystratégiáról annyit tudunk, hogy továbbra is a lehető legmélyebben fogunk benyalni azoknak a diktatúráknak, amelyeknek nem büdös a miénk. Ezt egyelőre konnektivitásnak hívjuk értelmiségiül. Valóban, a falu tehénkéjére nem azt szokás mondani, hogy a Julis igen konnektív fehérnép. És azt sem lesz egyszerű lefordítani, hogy Nyugat felé mintha mostanában nem működne a konnektor.

Volna pár apró részletkérdés, nagyuram, ha be lehetne még gyömködni a kolbásztöltőbe, mielőtt véglegesítjük az ezeréves birodalom alaprajzát. Tényleg kicsinységek, nem csoda, hogy kimaradtak a nagy ecsetvonásokból. De mivel elhangzott, hogy szükség lesz fiatalokra, akik befejezik a nagy művet, talán nem érdektelen, mi az, ami őket foglalkoztatja. Már ha nem egyszerűen lefizetni akarjuk őket.

Itt van ez a gyanús, balos konteó, ez a szójalattés fantazmagória, a klímaváltozás. Ne húzza fel magát, nyilván nincs is ilyen, csak ha legalább érintőlegesen… tudja, a gazdák is morognak már, meg negyven fokok vannak, le kéne csapni ezt valami jóízű góbésággal. Kicsit ciki, ha Európa vezérhatalma meg se mukkan az ügyben. Olyat is hallani, hogy struccpolitika!

Aztán szokták az efféle stratégiákban említeni az oktatást is. Biztos azért, mert van valami köze a jövőhöz. Hogy a szegény, de tehetséges gyerekből hogyan lesz Nobel-díjas tudós. Ezt azért is illene belefűzni, mert a büdöskomcsiknak erre volt válaszuk, meg még most is van.

Piros bogyó, harmadik pont. Kicsikét talán lehetne hanyagolni a bibliai hivatkozásokat. Hogy azért vannak nemzetek, mert írva vagyon, satöbbi. Nehéz így fiatalokat toborozni, vezérem… vannak erről számok, le is lehet fordítani népnyelvre, de csúnyán fog hangzani.

És végül hallani olyasmit ezektől a… fiataloktól, hogy nem annyira jó, ha begyepesedett, korlátolt vénemberek akarják megmondani, ki kit szeressen, hogyan éljen, meg mit gondoljon az olimpia megnyitójáról. Hogy egyszer csak elfogy az az okosság, amit a nyolcvanas évek focipályáin fel lehetett szedni.

Szóval… mikor tervez nyugdíjba vonulni? Ez a magyar nagystratégia kulcskérdése. A többit megoldja a nemzet önerőből.