hvg.hu, 2024. július 26.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Nehéz úgy elítélni a perverz újraelosztást, ha nem merjük elítélni annak elemeit. Márpedig ez a mersz az egész ellenzékből hiányzik. Az SZDSZ szociális elkötelezettségű kisebbsége volt az utolsó, amelyből nem hiányzott. Eltelt egy emberöltő azóta, hogy annak a kisebbségnek volt némi politikai ereje.
A perverz újraelosztás körébe tartozik minden olyan állami adomány, amelyből több jut azoknak, akiknek eleve több van.
Ilyen minden államilag támogatott kölcsön vagy vissza nem fizetendő ingyenpénz, amelyet anyagi helyzetére való tekintet nélkül mindenki felhasználhat ingatlanvásárlásra, -felújításra, autóvásárlásra stb., ha van hozzá önereje. Ha nincs, akkor neki nem jár semmi. Ilyen az a fajta családi adóztatás, amely annál többet ad a szülőknek, minél nagyobb a jövedelmük. Ilyen (és pláne ilyen volt) a rezsicsökkentés, amelyből annál több jut (és pláne jutott) egy háztartásnak, minél több pénz volt az energiafogyasztásra. Ilyen minden kedvezmény, amely az autózáshoz kapcsolódik. Nincs autó, nincs kedvezmény.
A perverz újraelosztás politikai számítása az, hogy a jobb helyzetűek szavazatát a perverz újraelosztással kell megvásárolni, a hátrányos helyzetűeket pedig kiszolgáltatottságban és tudatlanságban kell tartani.
Elég számukra az a morzsa, ami jut nekik, elég lesz a megvásárlásukra egy kis alkalmi krumpli. Miután az ellenzék a jobb helyzetűek szavazataiért folyó közérdekellenes, társadalomellenes, jövőellenes, emberellenes küzdelemből nem kíván, nem mer kiszállni, ezért a perverz újraelosztásnak is csak egy-két elemét meri ellenezni. Lehet, hogy az egy-kettővel már sokat is mondtam, mert igazából csak egyre emlékszem: az egykulcsos adóra.
A perverz újraelosztás most egy újabb elemmel bővülhet, ha bővül. Ez jó is lesz tesztnek.
„Az állam ingyenesen biztosítja a jogosítványt a középiskolásoknak. Ebbe beletartoznak a jogosítvány megszerzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati órák, vizsgák is” – ezt jelentették be tavasszal. Most kiderült, hogy ez nem egészen így van: bevezetik az elméleti képzést, a KRESZ-vizsgát, a gyakorlati oktatást pedig csupán néhány helyen „pilot” jelleggel.
Az ellenzéki pártok most ellenezhetik, pártolhatják vagy egyenesen követelhetik a perverz újraelosztásnak ezt az újabb elemét.
A programnak van egy olcsó és közérdekű része, meg van egy drága és perverz része.
Fontos és értelmes cél, hogy a közoktatáson keresztül általánossá váljon az a tudás a közlekedés szabályairól és az elsősegélynyújtásról, amit ma csak a jogosítvány megszerzéséhez követelnek meg. Lehetőség szerint tudja, értse mindenki, mi történik körülötte a közlekedésben. Nem elég, ha az autós tudja, hogy mikor van a gyalogosnak előnye, és mikor a volán mögött ülőnek. Ezt a gyalogosnak éppúgy tudnia kellene.
Mi, autóvezetők éppen elég gyalogossal találkozunk, akinek eszébe sem jut, hogy az egyenesen haladó autónak az útkereszteződésben előnye van vele szemben. Magamról tudom, mennyire másképp közlekedtem biciklivel, amikor még nem láttam biciklistát a volán mögül. Utólag is frászt kapok magamtól.
Az elsősegélynyújtásban éppúgy részt vehet, alkalmasint életet menthet a gyalogos, a kerékpáros, mint az autós.
Az tehát, amit most a jogosítványhoz vezető elméleti képzésnek neveznek, közérdekű ismeret mindenki számára, és a megszerzése nemcsak annak az érdeke, aki megszerzi, hanem mindenkié, akivel az illető a közlekedésben találkozik.
Vannak kétségeim, hogy ez a képzés az iskolákban milyen minőségű lesz, de közérdek, hogy legyen, és kötelezővé is kellene tenni a vizsgát. Sokkal inkább, mint a tananyagnak azt a túlnyomó részét, amelyet eleve a felejtésnek tanulunk, amely mögött nincs sem magánérdek, sem magánérdeklődés.
A gyakorlati oktatást azonban, amelynek a költségei az elméleti oktatással ellentétben igen súlyosak, csak a mozgássérülteknek indokolt közpénzből biztosítani.
Akinek van pénze autót venni, fenntartani, működtetni, üzemanyaggal etetni, annak legyen pénze a gyereke jogosítványára is. Az a középiskolás pedig, akinek nem áll rendelkezésére autó, annak jogosítványa se legyen.
Mindannyian tudjuk, legfeljebb nem valljuk be, hogy a sikeresen vizsgázók még jó ideig veszélyforrást jelentenek. Az oktatási folyamatot nem lehet annyi ideig húzni, ameddig elegendő tapasztalat összegyűl a biztonságos vezetni tudáshoz Akinek nem áll módjában rendszeresen autót vezetni legalább néhány évig, annak joga se legyen rá, mert az közveszély.
Persze nem lehet a jogosítványszerzésben megakadályozni azt, aki csak alkalmilag vezetne autót, mert a rendszeres vezetés nem számonkérhető dolog, pláne nem előre. De legalább közpénzből ne szaporítsuk a számát az alkalmi autóvezetőknek. Ezért ne szerezzenek állami támogatással jogosítványt azok, akiknek a családja nem birtokol autót, akiknek meg van autójuk, azok nem szorulnak rá a közpénzből támogatott jogosítványszerzésre.
Az élet persze bonyolult, lehetnek speciális helyzetek, amelyben autótulajdonosok is rászorulhatnak ilyen támogatásra. Az ilyesmit egyénileg kell elbírálni, és szükségtelen a közoktatáshoz kötni.
Az ellenzék pártjaiban jelentős részben értelmes emberek tevékenykednek, tehát nyilván vannak ott sokan, akik mindezt belátják. De lesznek-e közülük olyanok, akik merik képviselni is azt, amit képesek belátni.
Figyeljünk, és ne legyenek illúzióink.