Köpni kell, pfű!

Orbán idén békegalambként megy Tusványosra is, adta hírül a hvg.hu, nagy meg­nyugvására mindazoknak, akik eddig joggal aggódhattak, hogy a XXXIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor részvevőinek békemisszióból esetleg hiányt kell szenvedniük. Valójában persze ilyesmiről szó se lehet, egyebek között már csak azért se, mert egy idősödő, megfontolt vidéki úr nem kapkod összevissza, hanem ha támadt egy ötlete, aminő például ez a bizonyos békemisszió, akkor annak az utolsó cseppnyi szaftját is kifacsarja. Ha bevált az ötlet, ha nem, hiszen ha valamit szökőárként zúdítanak a hívek nyakába, az feltétlenül hatni fog. Hogy valójában mi lesz a hatás, azt ne firtassuk, a lényeg az, hogy lesz olyan hatás, amely az újig – értsd az agitprop osztály újabb ötletéig – egészen biztosan kitart.

A lényeg az, hogy a kezdeti blamától nem megfutamodni kell, hanem kitartani az ötlet mellett, ha jó, ha rossz. Némelyek szerint a politikai propagandában a „jó ötlet – rossz ötlet” dichotómia nem is igazán értelmezhető, rossz ötlet ugyanis nincsen, csak elégtelen ideig és/vagy hatástalanul, lagymatagon, gyatrán népszerűsített ötlet van. Ilyenkor tehát nem az ötletet kell lecserélni, hanem a propagandistát. Persze mindez csak bizonyos határok között igaz, és néha akkor is csupán az agitprop osztály vagy éppenséggel a legfőbb had­úr önfelmentésére szolgál, de mindegy is. A lényeg az, hogy Mária országának soros elnöksége jó darabig nem merül a feledés homályába, ilyet összehozni ugyanis eddigelé egyetlen más tagország se tudott. Az, hogy Németország az Európai Unió Tanácsának budapesti üléseire egyetlen minisztert sem küld, önmagában véve is példa nélkül áll, ám ez csak egy a sok közül. Mint ismeretes, amióta az unió soros elnökévé avanzsáltunk, azóta legfőbb hadurunk mérgezett egérként futkos a vén kontinensen fel-alá, vagyis vele kapcsolatban Fülig Jimmy halhatatlan kérdése, miszerint kavarja ez most, vagy nem kavarja, fel se merül. Orbán pihenő és szünet nélkül kavarja, ezen a módon küzdi magát és országát a mocsárban egyre lefelé, hogy miért, az már évtizedek óta teljesen nyilvánvaló. Azért, hogy beszéljenek róla, mi másért. Egy aprócska ország első emberének a nevét a kutya meg nem jegyzi, csak akkor, ha a szóban forgó első ember a nemzetközi porondon mind átütőbb erejű hülyeségekkel domborít, és acélos léptekkel halad ezen az úton egyre tovább. Hogy aztán Brüsszel iparkodik-e népszerűsíteni ezt a mutatványt, és ha igen, megfelelő hírverést csinál-e neki, az mindig kérdéses, de most talán kevésbé. Most Orbán Viktor úgynevezett békemissziójára válaszul „példátlan lépést” fontolgat az augusztus 28–29-re Budapestre tervezett magyar külügyi csúcstalálkozó bojkottálására – írja a Politico. Az EU-s külügyminiszterek azt remélik, hogy ezzel korlátozzák Magyarország trollkodását, ám ez dőre álom csupán, Mária országának ez irányú erőfeszítéseit maga Gábriel arkangyal se tudná ellensúlyozni, pedig ő állítólag a Szodomát és Gomorát elpusztító angyalok között is kitüntette magát, kormányzó urunk aknamunkájának eredményeibe azonban az ő bicskája is beletörne.

Biztos, ami biztos, inkább hozzá se fog.

Viszont az EU mégiscsak sok lúd, országunk pedig egy szál girhes disznó, amely a sok lúd által a népi bölcsesség szerint legyőzetik. „A végszavazáson (…) az Európai Parlament elítélte Oroszország rakétatámadását a kijivi Ohmatdit gyermekkórház ellen, valamint Orbán Viktor látogatását Oroszországban a közelmúltban, mert nem képviseli az EU-t, sérti az uniós szerződéseket és a közös külpolitikát, beleértve a lojális együttműködés elvét” – olvasható a Szabad Európa weboldalán, ahol nem mellékesen azt is megjegyzik, hogy kormányzó urunk oroszországi kiruccanását közvetlenül követte a gyerekkórház elleni támadás, vagyis felkent vezetőnk úgynevezett békemissziója üres handabanda csupán. Mások szerint viszont nem han­da­ban­da, hanem antiszociális személyiségzavar, más szóval pszichopátia, ám ez a gyakorlatban mindegy is. A lényeg az, hogy Istentől kapott vezérünk bűvereje határainkon belül egyelőre még funkcionál, azokon kívül viszont a bolhafingnál is hatástalanabb, elsősorban azért, mert az Európai Parlament immunrendszere is működni látszik. Cordon sanitaire-nek, vagyis egészségügyi kordonnak nevezik azt az intézkedést, amelyet az európai parlamenti többség célirányosan alkalmaz, egyebek között ellenünk is, merthogy mi is a kórokozók veszélyes és dicstelen csoportjához tartozunk. Persze hova máshova tartozhatnánk, amikor vezérünk kamerák előtt állva fog kezet avval az antropomorf lénnyel, amelyik a kijivi Ohmatdit gyerekkórház elleni rakétatámadást elrendelte.

Itt álljunk meg egy pillanatra, és ízlelgessük egy darabig ezeket a szavakat. Mármint azt, hogy gyerekkórház, meg azt, hogy rakétatámadás. Amikor evvel megvagyunk, akkor képzeljük el Orbánt, amint békegalambi vagy békemisszionáriusi minőségében, háta mögött a szétlőtt gyerekkórházzal és néhai betegeivel, Tusványosra érkezik. A szép emlékű A. E. Bizottság egyik feledhetetlen alkotása tolul fel most az emlékezetünkből, „Köpni kell, pfű! / Köpni kell, pfű! / Köpni kell, pfű! / Köpni kell, pfű!” stb. Egyebek közt azért is kell köpni, mert a magyar uniós elnökség szinte már a legelső napokban a pofátlanságnak olyan mértékével hozakodott elő, amelyhez hasonlóval a világpolitika színpadán nemigen találkozhatunk, reakció viszont szinte semmi. Brüsszeli tisztségviselők a folyosón néha beszélgetnek arról, hogy ez csakugyan nem mehet így tovább, szólni kéne Magyarországnak, hogy ne izélkedjen már, de nem tudják eldönteni, ki szóljon, és valójában mit is mondjon nekünk, így aztán a végén semmit se mondanak. Kivétel Svédország és Litvánia, ők bejelentették, hogy a Magyarország által összehívott tanácskozásokon a továbbiakban nem, vagy csak alacsonyabb szinten képviseltetik magukat. Kormányzó urunk ettől lelkileg nyilván összeroppant, ám ezt a tőle megszokott kevély vigyorral fölöttébb ügyesen titkolja.

Rátermett ember, nem ijed meg a saját árnyékától, és szárazon tartja a puskaport.

Szükség is van erre, hiszen az ellenség nem alszik. Tekintsünk csak vissza az időben a múlt hét elejéig, mit látunk? Azt, hogy az új összetételű Európai Parlament súlytalannak tartja és elítélte kormányzó urunk moszkvai békemisszióját, amely az EP szerint nem képviseli az EU-t, sérti az uniós szerződéseket és a közös külpolitikát, így a lojális együttműködés elvét is. Fokozhatatlan orcátlanságában az EP még azt is odabiggyeszti, hogy „ennek a jogsértésnek Magyarországra nézve következményeket kell maga után vonnia”. Evvel kapcsolatban megemlítendő, hogy az uniós kormányfők közül az átlagbérhez képest Orbán fizetése a legmagasabb, ő ezt nem akarja ugyan, a bankjegykötegeket a nép dugdossa be a bőre alá, ezért van az, hogy kormányfőnk jártában-keltében halkan zizeg, mint ősszel az avar. A lakosság ezt hallván könnycseppeket töröl ki a szeme sarkából, és hosszabb időre elandalodik.