Pesti Hírlap – 1910-09-20 / 224. szám

— (Ahol a német császár vadászik.) Most, hogy a német császár eljött hozzánk egy kis vadászatra, megint csak divatba jön a baranyamegyei Bellye. Ha azonban a császár „bellyei“ vadászatáról olvasunk, nem kell az Eszék közelében fekvő Bellye nevü községre gondolni, mert onnan a császár 50—60 kilométernyi távolságban van. Az uradalom nevét a bellyei várkastélytól vette, mely valamikor, a várak korszakában központja volt; ma nincs ott más nevezetesség, mint egy kis vadászati muzeum, melyben az uradalom területén létező összes állatok láthatók. Az uradalom mai központja a Főherceglak, ahol a központi hivatalok (az erdőmesteri is) vannak. Itt is van egy nagy kastély, de csak az irodák és tiszti lakások számára. Vadászat szempontjából tekintetbe jön a kőriserdei vadászlak, amely már a vadászterületen fekszik; emeletes, de szerényebb épület, melyben királyunk lakott, mikor Bellyén vadászott. Kőriserdő, Pélmonostornál vasuton megközelithető. Ujabban a tulságosan elszaporodó vad degenerálódása folytán vesztett jelentőségéből. Ma a legfontosabb hely a karapancsai kerület a hasonló nevü uj vadászkastélylyal. Azelőtt is volt ott egy emeletes erdészlak, melyben legutóbb is lakott a német császár, de mióta meghalt benne Izabella főhercegasszony fivére, vadászat alkalmával, azóta a főhercegi család nem lakik abban, hanem attól 50 lépésnyi távolságra fényes vadászkastélyt épitettek. A töltéseken a Duna mindkét oldalán mindenféle erdőőri és töltési házak állanak teljesen egyformára épitve. Mindegyik emeletes s az emelet vadászvendégek számára van berendezve.

Reggel 3 órakor kell felkelni. Előáll a szomszéd faluból telefonon rendelt sokac kocsijával, az erdőör melléje ül és dirigálja, igy közelitik meg a bőgő szarvast. 8—9 órára otton vannak és akkor 4—5 óráig pihenés van. Este megismétlődik a dolog. Ezt a rendet tartozik követni a császár is, mert nem is lehet máskép; csak parasztkocsi sokac által hajtva és apró sokac lovakkal tud elmenni azon a terepen. S ha nem lehet kocsin becserkelni a bikát, a császárnak is le kell szállnia és harmatos csalán, éles nád és pókhálós bokrok közt bujkálva gyalog kell szerencsét próbálnia.

El is vesztené kedvét a vadász, ha érdeklődését nem keltené fel a sok szarvas, melyekből fődolog kiválogatni a legjobbat, melynek legszebb agancsa van. Az igazi nehéz munka azonban a megsebzett szarvas megkeresése, amely ilyenkor halál félelmében a legvadabb, ember által alig megközelithető helyekre menekül. Ilyenkor mutatja meg az erdész, mennyire érti a mesterségét, mert ez a munka már csakis őrá marad. Aki ismeri a vadászember természetét, tudja, hogy üres kézzel hazajönni, kivált mikor császári vadászról van szó, nem szabad. Mondják is a rossz nyelvek, hogy inkább lő az erdész ilyenkor egyhasonló szarvast ha tud és ha az igazit nem találja meg. De ha rá is találnak egy bőgő szarvasra, ha sikerül is lőtávolságra beérni, még mindig kétséges a siker. Néha annyira körülveszi magát a bika háremével, hogy csak az agancsa látszik, néha pedig a fenséges vagy felséges vadász csak a remek agancsot nézi és — elhibázza a viselőjét.