Pesti Napló – 1900-10-07 / 275. szám

— Szevics püspök köszöntője. Azon a diszlakomán, melyet a gör. keleti egyház kebelébe tartozó szántovai sokácok templomavató ünnepén rendeztek, Szevics Mitrofán ujvidéki szerb püspök állitólag a következő pohárköszöntőt mondotta:

Emelem poharamat Ő Felsége a császár apostoli felségére (a király szót gondosan kerülte) — mint a nemzet atyjára; kivánom, hogy őt a Mindenható még sokáig tartsa meg nemzetünk boldogitására.

Emelem poharamat Széll Kálmán miniszterelnök urra, aki bölcs kormányzása által lehetővé tette nekünk, hogy azon a földön, melyet apáink szereztek meg a szerbek részére, zavartalan otthont lelhettünk és nyugodtan dolgozhatunk egyházunk és nemzetiségünk gyarapitására és boldogitására.

Emelem poharamat Brankovics György pátriárka ő eminenciájára, aki bölcs tanácsa által meg tudta nyerni a szerbek részére a legmagasabb körök jóindulatát.

Emelem poharam végül báró Vojnics István Bács-Bodrog vármegye főispánjára, aki kormányzása ideje alatt meg tudta találni azt az utat, mely a szerb nép szivéhez vezet s ezáltal biztositotta magának a szerb nép háláját!

Az ujvidéki püspöki aulából cáfolatot várunk. Ily beszédet a magyar hatóságok együtt ünneplő képviselői előtt elmondani vakmerőség lett volna, s ugyanazon napon, amelyen a miniszterelnökhöz küldött táviratában fogadalmat tesz a «magyar haza szeretetére», a legnagyobb képmutatás. Nem is hiszünk benne s várjuk Ujvidékről a cáfolatot.