200. Mélyponton a gödör

200.-3. Egy (ein) csárt: a juró és a komolyan vehetőség ára

200.-3.1. Nem tudom miért, majd a Mitnézőpont Elmegyógyintézet és Lánczi lambériás inas megmondják önmaguknak, eszembe jutott ez az izé, és három darab keresőszó beírásával kigyött. Az euro ára 1999-től napjainkig.

200.-2. Nemzeti konzerv és cinikus nyereségvágy a mélyrákosista szellemi örvényben

200.-2.1. Kevés dolog árul el többet és fest szomorúbb képet a magyar társadalom mentális (és morális) állapotáról, teljes összezavarodottságáról, szinte beteges mértékű önbizalomhiányáról, kulturális kiüresedéséről, bezárkózásáról, mint a hungarikumizmus nevű agybaj.

Egyszerűbben: mi az úristent gondol magáról az a közösség, amelyik saját csúcsteljesítményeként (védendő értékként!) nevez meg (törvényi erővel!) például egy paradicsomsűrítmény-konzervet? Vagy az ipari tejtermékekkel díszített, olajban kisütött kenyértésztát? Vagy a kézi földmunkát. És így tovább.

200.-2.2. Nem új dolog, én sem először jajongok rajta, most aktuálisan azért sem kéne, mert Anarki Qubit Gábor személyes élményekből táplálkozva meg is írta remekül („Aranyfácán szárnyán a hungarikumparadicsomba”). De. És ez egy nagy DE. Nagyon nagy DE.

Minden alkalommal, amikor előkerül a hungarikum-tragikomikum – és mindig előkerül, hogy rohadjon meg, mindig, hiába hisszük egy-egy nyugalmasabb periódus (hungarikumtél) után, hogy már elfárad, vagy már tényleg átcsúszik abba a kreténségfokozatba, amikor már a magyar kormány tagjainak is ciki lesz, de nem, nem lesz az, mert mindig előkerül újra és újra, a hungarikumizmus él, és nem rest az őrület új csúcsaira hágni –, szóval, amikor előkerül megint, mindig úgy érzem, hogy kész, ez már tényleg az a szint, amikor történnie kell valaminek, ki kell törnie a hungarikum-ellenforradalomnak, meg kell kezdeni a túlzott deficit eljárás helyett az ország elmeorvosi kivizsgálását a strasbourgi nemzetközi pszichiátrián, vagy legjobb esetben elő kellene ugornia valahonnan John Cleese-nek, széles vigyorral az arcán, hogy közölje, átverés az egész.

És aztán, amikor már úgy érzed, hogy talán túl vagyunk a legsúlyosabb idiótizmusokon, egyszercsak jön az MTI-hír…

200.-2.3. De tényleg. Basszameg. Tényleg létezik Magyarországon, e lángoktól ölelt, sokat szenvedett kis ékszerdobozban évente milliárdos költségekkel fönntartott intézményrendszer, országos kiterjedésű struktúra, amely végtermékként – kormánytagok, csúcspolitikusok más közéleti tótumfaktumok részvételével – ilyen mondatokat állít elő: „…bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe a kocsi, egy magyar eredetű közlekedési megoldás, amely már 500 évvel ezelőtt növelte a közúti közlekedés kényelmét és gyorsaságát.”

Ezt most hadd ne kezdjem el értelmezni, sem az igazságtartalmát, sem az értelmét, sem a nyelvi minőségét, mindenki oldja meg egyénileg. (Megoldásként nem fogadom el a hegyeshalmi kilépő pecsétet.)

200.-2.4. Tekinthetnénk úgy erre az egészre, mint az Orbán-rendszer önmagáról, élőben forgatott vígjátékára – amolyan XXI. századi Tanú, különben is van az egésznek egy ilyen mély-rákosista húzása, sötét örvénylése –, csakhát az az érzésem, hogy ez a dolog sokkal károsabb, sokkal hatásosabb és szervezettebb, minthogy egyszerűen az elszabadult butaság és inkompetencia számlájára írhatnánk, elég egyértelmű ma már – tizennégy év orbánizmus után –, hogy szinte biztosan szándékos, alaposan megtervezett, nyereségvágyból elkövetett, cinikus népbutításról van szó. És persze, mint mindig mindenhol, álcázott pártállamépítésről. (Országos, falusi szintig szervezett bizottságosdizás: lehet beülni, fölvenni a bocskait, elnökölni, napirendezni, fontoskodni, havert megtolni, másikkal kibaszni.)

200.-2.5. A fent már idézett hungarikumbizottsági közlemény egyébként azt is megállapítja, hogy: „A Magyar Értéktárba felvett új elemek közé tartozik a pápai sonka, amely a pápai húsipar híres terméke, amely mára világhírnévre tett szert.”

Ne. Létezik akár csak kettő darab magyar ember, akár Pápa közigazgatási határain belül (mert kívül nem, az tuti), aki szerint a pápai sonka világhírű? Ezt elhisszük, magyarok? Minek vagyunk nézve?

200.-2 és fél. Szajakbaj, földikutya, kubik, disznótor

Nem bírom ki, hogy ne másoljak ide egy címgyűjteményt, amit a 444-en „hungarikum” kulcsszóra keresve állítottam elő. Így is erős, de az igazán megrázó dolgok ott belül, a cikkekben vannak. Itt tartunk fejben, Árpád hős magzatjai.

200.-1. A nómájgrésön valósága

200.-1.1. A Politicónak is feltűnt az, amiről hetek óta üvöltözgetek a Borízűben, illetve már itten is írtam néhányszor, miszerint a világ legbevándorlásellenesebb kormányának hivatali ideje alatt látványosan megnőtt a bevándorlók száma az országban, a Politico a hivatalos adatokból kiindulva duplázódást ír. Ez a legális bevándorlók számára vonatkozik, de akiket mi nap mint nap látunk a kajafutárcégek óriási dobozaival a hátukon bringázni, vagy az éttermek konyháin mosogatni, inkább illegálisnak tűnnek, és ők biztosan nem csak duplázódtak az utóbbi tíz-tizenöt évben, de még talán a triplázódás is röhejes alulbecslés volna.

Fortress Hungary has a surprising answer to its population crisis: Migration – POLITICO

200.0. Döbbenetes összeg rivájnd

200.0.1. Szuverenitási őrület tárgyában nem ismételném magamat. Illetve azt talán mégis érdemes egy kicsit átismételni, hogy a kormány hatalomfönntartási hazugsággyára által leleplezett „döbbenetes összegű” külföldi támogatás, ami számításaik szerint több mint hatvan „baloldali” médiacéghez befolyik (valójában messze nincs ennyi független, közéleti médiaentitás Magyarországon, a külföldről származó bevételek egy része pedig nem támogatás, száz százaléka legális, döntő része pedig EU-s pályázatokból érkezik), tehát az egymilliárd forint, mekkora pénz.

Szinte pontosan ennyi osztalékot vett ki idén Rogán Cecília és Sarka Kata közös médiacégükből, a rejtélyes tevékenységet folytató Top News Hungary Kft-ből.
Majdnem ennyit, több mint nyolcszázmilliót tett zsebre a másik vállalkozó feleség, Lölőné Várkonyi „Andi” Andrea nem kevésbé obskúrus médiaügynökségéből.
A politikusfeleségek közül Szijjártóné is simán összehoz két év alatt ennyit a családi kisvállalkozásból.
Rogán Antal Schadl-ügyben is gazdagon exponált kabinetfőnökének is majdnem sikerült elérnie egymilliárd forintos nyereséget a minisztériumi meló mellett, mellékesben, de biztos megterhelő a közszolgálat, ezért kétszáz millával rövidebb lett.
Az egymilliárdból kétszer is kijönne a mindannyiunk pénzéből fizetettt közmédia éves fodrász-sminkes kerete. (A közmédiának csúfolt pártkommunikációs intézmény sajnos alig több mint egy napig tudna működni ennyi pénzből.)

200.0.2. És nem ismételném el az orosz betiltás ügyében Szily kolléga cikkét sem (A hasmenéses kakukk).

„A miniszterelnök eddig sem tűnt a maga urának, ha Oroszország került szóba. Ezzel a lépéssel nyíltan beismerte, hogy már annyi mozgásteret sem kap Moszkvától, hogy a szuverenitásnak legalább a látszatát fenntarthassa.”

200.1. Az ész megállt

200.1.1. Na, és akkor milyen summa summárum is következik a fentiekből?

Mindebből.

Az egész szarból.

Látjuk: semmi.

A magyar polgárok, óh bocsánat, szóval lakosok jelentős része végül együtt tud élni azzal, hogy a kormánya nap mint nap a képébe hazudik. De még bele is röhög.

És úgy hazudik, hogy azért szinte mindenkinek nyilvánvaló, hogy amit mond, az nem igaz.

Nagy kérdés, hogy vajon ép ésszel lehetséges-e sokáig ilyen állapotban élni? Amikor nap mint nap, nagy költségvetéssel előállított üzenetekben, professzionálisan targetálva, tudományosan adagolva kapod a legkülönfélébb és a valósággal egyre lazább kapcsolatban álló hülyeségekkel.

A válasz nyilván határozott nem. És túl vagyunk már ezen régen. (Már az ép észen.)

200.100. Tudta-e Ön?

Egyébiránt, hogy Magyarország a „globalizáció” (akármit is jelentsen ez) legnagyobb nyertesei közé tartozik? Adam Tooze angol gazdaságtörténész hírlevelében idézi a Bertelsmann Alapítvány tanulmányát, miszerint Kína, Dél-Korea és Lengyelország után a magyar egyfőre jutó GDP-n lendített legtöbbet az ultraliberális világkereskedelem.