Élet és Irodalom,
LXVIII. évfolyam, 25. szám, 2024. június 21.
VÁNCSA ISTVÁN
Kormányunk nevelő hatásúnak szánt büntetést kapott az unió törvényszékétől, kétszázmillió eurót kell fizetnie azért, mert a bíróság egyik ítéletét előre megfontolt szándékkal és aljas indokból nem teljesítette, sőt fittyet hányt neki. Az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírói testülete arra is kötelezte Magyarországot, hogy a szabályozás betartásában mutatkozó késedelem minden egyes napjára egymillió euró összegű kényszerítő bírságot fizessen. Kormányzatunknak erre vonatkozólag bizonyára zseniális elgondolásai vannak, lényegük nyilván abban körvonalazható, hogy fizetni továbbra se fog. Eb ura fakó, Ugocsa non coronat, azért nem fog fizetni, mert bölcs vezérünk Brüsszelt amúgy is elfoglalja, amikor erre időt tud szakítani, akkor pedig az unió elmehet a fenébe a bírságával együtt, mi pedig éljük tovább a mi magyar életünket itt a periférián, és napról napra szegényebben, ahogy az minekünk dukál.
Ám ez még nem minden. Magyarország nem tette meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a menekültek a nekik járó nemzetközi védelemhez hozzájussanak, és ily módon Mária országa lábbal tiporja a lojális együttműködés elvét, kivonja magát a nemzetközi védelmet illető uniós politika egészének, valamint a menekültek kitoloncolására vonatkozó szabályoknak az alkalmazása alól, mindent egybevetve a nemzetközi és főképp az uniós szabályokkal szándékosan és kihívó módon szembeszegül, ezt mondják Brüsszelben. Magyarán szólva nemcsak renitensek vagyunk, hanem elképesztő mértékben pofátlanok is, ami persze a legkevésbé sem új vonásunk, hiszen minket a világban évtizedek óta ezért szeretnek. Vagy utálnak, teljesen mindegy, a lényeg az, hogy forog a nevünk, de mindenekelőtt vezérünk neve forog, beszélnek róla, Alcsút legnagyobb szülöttéről, valójában pedig ez a cél, és semmi más.
Vannak persze negatív vonzatai, de hát valamit valamiért, evvel együtt az a kétszázmillió kissé rosszul hangzik. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy kormányzatunk az esetleges késedelem minden egyes napja után további egymillió euró összegű kényszerítő bírságot fog fizetni, ami már kissé drasztikus. Nem akarunk túlzásokba bocsátkozni, de feltételezzük, hogy ennek a summának a kipengetése átmenetileg talán még Lőrinc barát érzelmi egyensúlyát is megingatná, pedig az olyan stabil, mint a Csomolungma. Különösképp ormótlannak tetszik ez az összeg annak a fényében, hogy eredetileg csupán hatmillióról volt szó, amit kormányunknak azért kellett volna kipengetnie, mert fittyet hányt egy menekültügyben hozott bírósági ítéletnek, ahogy a korábbiaknak is. Az eljárást az Európai Bizottság indította Magyarország ellen, keresetében napi hatmillió forintnyi bírságot kérve, ám ahelyett most ennek a többszörösét, csaknem napi négyszázmillió forintot kell fizetnie az államnak június 13-tól, ha ebbe belegondolunk, a szívünk majdnem meghasad.
Ítéletében a bíróság arra hivatkozik, hogy a kifogásolt magatartás jelentős mértékben veszélyezteti az uniós jog egységességét, rendkívül súlyosan érinti mind a magánérdekeket és többek között a menedékjogot kérelmező személyek érdekeit, mind pedig a közérdeket. Magyarország kötelezettségszegése végső soron a többi tagállamra hárítja a felelősséget arra vonatkozólag, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személyek befogadása és kérelmeik elbírálása az uniós jognak megfelelően biztosított legyen, evvel pedig súlyosan sérti a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának és általában a szolidaritásnak az elvét, ez pedig nagy disznóság, hogy világosak legyünk. A bíróság a maga finomkodó stílusában úgy fogalmaz, hogy ez a kötelezettségszegés az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül, s ezért Magyarországot kétszázmillió euró átalányösszegnek és a késedelem minden egyes napja után egymillió euró összegű kényszerítő bírságnak a megfizetésére kötelezi. Nyilván avval a céllal, hogy értsünk a szóból, mi azonban erre azt mondjuk, hogy abcúg EU, Ugocsa non coronat, és evvel ezt a problémakört a magunk szittya módján megoldottnak nyilvánítjuk. A többi már nem ránk tartozik, ezt magától Kósa Lajostól, a Fidesz alelnökétől tudjuk, ő mondta a Bayer show-ban, hogy „Magyarországot meg fogjuk védeni (…) mivel az uniós kampány úgy szólt, hogy no war, no migration, no gender, nem is lehet mit csinálni, nem csaphatjuk be a választóinkat, negyvenöt százaléka a választóknak erre szavazott”. Tiszta beszéd, értelme ugyan nem nagyon van, de hát mi ehhez vagyunk szokva. Az ennél szofisztikáltabb beszédmód minket halálra idegesít, ha a tévéből hallunk olyasfélét, rögtön nyúlunk a távvezérlő után.
Kósa legtartalmasabb megállapítása a következő volt: „ennél az Európai Uniónál volt dolgunk már komolyabb birodalmakkal is, mondjuk az Oszmán Birodalommal, vagy a Habsburgok, vagy a németek, vagy a szovjetek”.
Mi, egyszerű nézők, ilyenkor lekapjuk a kalapunkat, és hosszan, áhítatosan csodálkozunk.