Brüsszel majd később

Lassan két héttel a választások után is az látszik, hogy Orbán Viktor és csapata még most sem tudja, mi történt vele és pártjával június 9-én. Pedig mindent úgy csináltak, ahogy választások előtt szokták. Politikai mozgások és társadalmi rezdülések tekintetében naprakész, okoskodó, mindent méricskélő emberei amit lehet, méricskéltek. A politika finomhangolásában buzgólkodó elemzői ennek jegyében nem sokkal választás előtt a választási jogot buherálták: visszaállítani javasolták Budapesten a listás választási rendszert – visszaállították: immár pártlistákra is lehetett szavazni.

A hazai néplélekben otthonosan mozgó propagandisták eszelős intenzitású háborús propagandát javasoltak indítani – Orbánék meg is indították. Ezzel az országot háborúpártiakra és békepártiakra osztották, de úgy, hogy a fideszes, háborúval riogató óriásplakátokat jobb lelkű pedagógusok sietve takarták el a gyerekek elől. Volt, ahol öt egymás mellé állított gigaplakát hirdette a baloldaliak háborúpártiságát. Semjén Zsolt kereszténydemokrata pártelnök mindezt parázsló szájjal kommentálta aznap a tévében: a gyerekek inkább a háborútól féljenek, semmint a plakátoktól.

Június elejére a Fidesz és a kormány elemzői úgy gondolták, rendben is lennének, számolni kezdtek. Egyikük, egy vezető elemző úgy vélte, az uniós választásokon Magyar Péternek reális esélye van akár három-négy mandátumot is szerezni, ha húsz százalék fölé emelkedne a népszerűsége.

Azonban – fejtegette a Nézőpont Intézet igazgatója – pont ennek lesz köszönhető az is, hogy a Fidesz még jobb eredményt érhet el, mint amire a mérések szerint februárban esélye volt. Kifejtette: a kormánypárti tábor most fenyegetést érezhet, aminek mozgósító hatása van. „Ennek következtében reális, hogy 45 és 50 százalék között végezzen végül a kormánypárt. Az is lehet, hogy a Fidesz egy jobb eredménnyel is csak 12 mandátumot fog elérni, mert több párt is elérheti az ötszázalékos küszöböt.” Az elemző úgy tippelt, a kormánypártoknak 12-13 mandátum megszerzése jelenleg a reális.

Ebből szinte semmi nem jött be. Hogy Magyar Péternek jó esetben tippeltek húsz százalékot és három, legföljebb négy mandátumot, a Fidesznek pedig rossz esetben is tizenkettőt, reálisan inkább tizenkettőt-tizenhármat. Aztán lett Magyar pártjának hét, a Fidesznek tizenegy. Nem az a baj, hogy téves volt a prognózis, hanem hogy ennek a rossz előrejelzésnek ma sem tudják az okát. Orbán úgy ment ki Brüsszelbe tárgyalni, hogy azt sem tudta, mi történt a megelőző hétvégén. Ráadásul ezt a mandátumszámban világosan látható vereséget úgy szenvedték el, hogy soha ennyi pénzt nem költöttek kampányra, néhány nappal a választás előtt saját nyilatkozataik szerint nagy erejű tömegdemonstrációt tartottak. A kampány első hetében a Fidesz százszor annyit költött Facebook-hirdetésekre, mint a Momentum, és ezerszer annyit, mint a Demokratikus Koalíció, derült ki az RTL Híradó gyűjtéséből. A parlamenti választási kampánnyal szemben a június 9-én, azonos napon megrendezett európai parlamenti és az önkormányzati választás előtt nincs törvényi korlátja a politikai hirdetésekre fordítható összegnek, így a pártok annyit költhetnek, amennyit tudnak.

A Fidesz európai parlamenti választási kudarcát azonban mégsem a mandátumszámok mutatják, hanem Orbán brüsszeli pozíciójának egyre láthatóbb megrendülése. A választások előtt még az európai szélsőjobb elsöprő, soha nem látott nagyságú előretöréséről beszélt, és az átalakuló parlamentről, amiben komoly szerepet szánt magának. Ebből semmi nem lett, a parlament összetétele alapjában véve nem változott, viszont világossá vált számára, hogy ő nem aktor a jövő uniós politikájában. A harsogó kijelentő mondatok egyre inkább feltételes módra váltanak, a választás utáni első pénteki rádiós monológjában például ilyenre: „Ha ők ketten meg tudnak állapodni (Marine Le Pen és Giorgia Meloni – a szerk.), a Fidesz pedig csatlakozik hozzájuk, létrehozhatnánk az Európai Parlament második legnagyobb frakcióját”, és úgy véli, az Európai Néppártból is tudnának átvinni pártokat. „Könnyen lehet, hogy fél éven belül a jobboldalé lenne Európában a legnagyobb parlamenti frakció. Ebben a pillanatban a dolgok úgy állnak, hogy tárgyalások zajlanak, de csak nagyon lassan araszolnak egymás felé” – fejtegette Orbán Viktor. De a helyzet alighanem még rosszabb: a Corriere della Sera híre szerint Giorgia Meloni elutasította Orbán Viktor ötletét, hogy a Fidesz EP-képviselői csatlakozzanak az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) nevű frakcióhoz, szemlézi a Népszava. A Corriere szerint ugyanis Meloninak több hátránya származhatna ebből, mint előnye. Orbán korábban többször jelezte, hogy a Néppártból való kilépése óta a függetlenek közt politizáló Fidesz szívesen menne az ECR-be, csakhogy annak több tagpártja (vélhetően a Fidesz mély oroszbarátsága miatt) ezt elutasítja. Így áll a kérdéshez a Finn Párt, a belga Új Flamand Szövetség, a cseh Polgári Demokrata Párt (ODS) és a Svéd Demokraták is. Orbánék befogadása esetén több párt is kilépését jelezte. Pillanatnyilag tehát nemcsak az a kérdés, hogy „a két hölgy meg tud-e állapodni”, hanem hogy megállapodás esetén Orbánt beengednék-e ebbe a frakcióba. Mára ennyi lett a vágyott alakító szerepből. Van ilyen: egyszerűen többet képzelt magáról, mint amennyi indokolt volna. Az a csoda, hogy eddig is húzta. Amibe lehetett, belekötött. Svédország NATO-csatlakozásától Kirill pátriárka megvédéséig, a türköktől a kínaiakig. Ennek valószínűleg vége, még egy-két fenyegetés (a válasz jobban fáj majd nekik), aztán beállhat néhány félnótás szélsőjobbos frakciótárs mellé.

A múlt csütörtöki, EP-választás utáni első kormányinfón Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter az RTL kérdésére, hogy „sikerült-e elfoglalni Brüsszelt”, azt válaszolta: „Megvetettük a lábunkat, nagy hadművelet ez.” A fideszes politikus úgy érzi, az elfoglaláshoz még egy EP-választásra szükségük lesz. Az még öt év – hacsak akkor nem.