Életvégi döntés

Az írás ott a falon. Lehet még egy kicsit teszetoszáskodni, de nem sokat. A választók felcihelődtek – sosem látott tömegben –, és választottak. Két mondanivalójuk volt. Az egyik, hogy örömmel szavaznak Orbán rendszere ellen, annak leváltására. A másik, hogy ezt nem az eddigi ellenzék pártjaira bíznák. Viszonylag egyszerű a dolguk az Európai Parlamentből kiesett, vagy oda be sem jutott pártoknak: csődeljárás és a bútorok kisorsolása. Most a legérdekesebb az, hogy mi legyen a DK-val és csatolmányaival. Lőjük le a poént statáriálisan: le kéne vonulni a pályáról, legalább egy körre.

Gyurcsány Ferenc éveken át építette ezt az egységet, nem is sikertelenül. Folyamatosan szívta el a tápanyagot, az embereket és a közfigyelmet, mint egy lassan növekvő majomkenyérfa. Fél évvel ezelőtt már az ellenzék legnagyobb ereje volt – messze lemaradva a kormánypárttól, de mégis alternatíva nélkül. Működő, jól szervezett párt, bevethető politikusok vették körül, önkormányzati pozíciók, némi saját média és nagyjából stabil ideológia. A baloldal maradékát, törmelékét már utolsó taktikai műveletében rántotta be, és ez így volt logikus. Baloldalnak lennie kell.

Aztán jött a meteor, és nem kérdezte a dinoszauruszt, hogy min dolgozik éppen.

A Tisza Párt eredménye az újdonságnak szóló kíváncsiságnak és a politikai gravitációnak köszönhető. Ebből az utóbbi most tudományosan is igazolást nyert. Aki rendszert akar váltani, az oda fog szavazni, még inkább, mint eddig. Hogy a frissességét hogyan tartja fenn, mivel tud bizonyítani, helytállnak-e botcsinálta emberei, az persze még nem tudható. Természetesen nem kizárt, hogy a kezdeményezés léket kap és összeomlik – de ez ma csak elméleti lehetőség.

Amihez biztosan kell terv, az a mai leosztás. Egy 30 százalékos, felívelőben lévő, rugalmasan alakuló és alkalmazkodó mozgalom, amely valós remény a változásra. És egy történelmi sebektől vérző, a pillanatfelvételen épp 8 százalékon vegetáló szövetség. Amelynek a mai választási rendszerben egyetlen hatása lehet: hogy szavazatokat vonjon el az igazi kihívótól. Ismerős, ugye?

Igen, ez a kamupártok szerepe. Ez az LMP és a többi bábu feladata, az ellenzék megosztása, az Orbán-ellenes tömeg lefaragása. Ez az, amit a DK pár hónappal ezelőtt élesen elítélt és megbélyegzett – jogosan. Álláspontja logikus volt és könnyen érthető. Most neki kellene megértenie, amit eddig mondott. Különben a választók tanítják meg.

A feladvány most is a választási rendszerben gyökerezik, abban a szándékosan torzított matekban, amely összefogásra kényszerítette a Fidesz ellenzékét. Egy tömb kell – ezt hirdette Gyurcsány, amíg ő volt az a tömb. Most is egy kell, csak már nem ő az.

Ez a rendszer egyébként nem egészséges. Megváltoztatása közérdek. Ám ehhez előbb Orbánnak meg kell buknia. És ez csak akkor lehetséges, ha az esélytelenek előreengedik az esélyest.

Mi vehetné rá erre a DK vezette szövetséget? Nemcsak Gyurcsány Ferencről van szó, hanem több tucat képviselőről, alkalmazottról, a pártok egészéről. Sőt azokról a választókról is, akik alapvetően baloldaliak, de a kormányváltást tekintik elsődlegesnek.

Csakis a méltányos, nyilvános, számon kérhető alku. Megállapodás arról, hogy Orbán elzavarása – és elszámoltatása – után helyreáll az egészséges, nyílt verseny. Arányos, kétfordulós választási rendszerrel, reális pártfinanszírozással, és ennek kialakítása után akár előrehozott választással. Ekkor jöhet vissza a pályára a baloldal, a Momentum romjain építkező liberálisok, meg aki még benevez. Addig pedig töltőre rakják magukat, és a következő választáson nem indulnak el.

Van mit átgondolni, nem fognak unatkozni. Mindent azért nem csináltak jól, ha egy semmiből jött magányos hős verte bele őket a földbe. És eközben sohasem volt ennyire releváns a baloldaliság, amikor a mesterséges intelligencia kihívásaitól Marxot kezdi lapozgatni az egész világ. Ennek az áramlatnak nincs itt vége – csak éppen itt és most kimarad a dobásból.

Mindezt persze alá kell írni, lepecsételni, és aztán tiszteletben tartani. Ez Magyar Péter részéről is bonyolultabb manőver, mint amire eddig képesnek bizonyult. De azt megígérni, hogy megteremti a fair verseny lehetőségét, egyáltalán nem paktum az ördöggel. Megpróbálják majd rásütni, de az üres kaffogás eddig sem ártott neki. És simán elmondhatja: épp most tette talonba Gyurcsányt, hogy senkit se zavarjon. Az egyetlen, amit cserébe ígért, a szabadság.

Végül megmarad a tisztelet, a szabadság meg a Fidesz, e három. És e három közül már nem a legnagyobb a Fidesz.

Ezt az országot ma már csak kétharmaddal lehet irányítani. A Fidesz életképtelen, ha nem bugyválhat bele az alaptörvénybe, választási törvénybe, a legalapvetőbb keretekbe. A gránitszilárdság már az ő köreiben is a hasmenés szinonimája. Elég ezt elvenni tőle, és keményen zsarolhatóvá válik. A Tisza Párt még akkor is kikényszerítheti a paktum érvényesítését, ha nem szerez többséget.

Az első lépés viszont azé, aki feleslegessé vált. Jobb lesz a csúcson befejezni. Alacsony ez a csúcs, de itt elfogyott a levegő.