Élet és Irodalom,
LXVIII. évfolyam, 23. szám, 2024. június 7.
SZÉKY JÁNOS
Néha elfog az aggodalom, hogy bennem a hiba, ha olyan viselkedésmódokat várok el politikusoktól, köztük ellenzékiektől, amik szabad berendezkedésű országban normálisnak számítanának. Önérzet, a demokrácia iránti elkötelezettség, a feldühödés képessége.
Ilyen élményem volt, miután az úgynevezett köztelevízió úgynevezett vitájában 1:08 tájékán az egyik műsorvezető bejelentette: a tizenegy EP-listavezető, illetve delegált fejenként két percet kap arra, hogy vagy a mezőgazdaságról, vagy „a demokráciáról, a jogállamról” beszéljen, vagy mindkettőről.
Kis kanyar: hasonló program tizennyolc éve nem volt az M1-en, semmilyen választás alkalmából, tehát a megrendezése önmagában is ritka tünemény. Más kérdés, hogy milyen külső vagy belső kényszer miatt szorult rá a rablóállam propagandája. A lényeg, hogy valaki nem találta elegendőnek a demokrácia korábbi kulisszáit, gyorsan kellett buherálni még egy újat, a nagyközönségnek érdekeset. Mert hát a kormányzó hatalom szemszögéből az összes választás színjáték. Muszáj megrendezni, mivel a külvilágnak elő kell adni, hogy Magyarországon demokrácia van, meg hogy a híveknek időről időre bizonyítsák, képesek a választások megrendezésére, és akkor már a megnyerésére is, így van elrendelve. Az Európai Parlament választásainak nincs közvetlen belpolitikai tétjük. De azért a kormányzó hatalomnak meg kell nyernie őket, már csak a bizonyítás kedvéért is.
Ha már muszáj volt ilyen műsort csinálni – mintha itt demokrácia lenne –, az állami tévések gondoskodtak róla, hogy a vita mégse legyen vita, a jelöltek, ha lehet, minél inkább elbeszéljenek egymás mellett, lehetőleg minél kurtább időben. Államilag megszabták a témákat is, de ha nem lett volna elég, a prioritásokat is jól a publikum agyába vésték. Azaz megerősítették. Mezőgazdaság vagy demokrácia. Jegyezze meg a jónép, hogy nincs fontossági sorrend. A rezsim jellege – szabad politikai rendszer vagy autokrácia – nem számít jobban, mint az egyik a számos kormányzati szakpolitika közül, és a kettő együtt ugyanolyan fontos, mint a kormányzat alaptémája, a migráció.
Nem én beszélek butaságot, a propagandagépezet eljárása volt abszurd. És egyszersmind gyalázatos. Mivel nincsenek illúzióim a magyar politikusok felől, nem vártam, hogy a demokrácia ilyen fokú megcsúfolásán bármelyikük annyira felháborodott volna, hogy ráborítja a rendezőkre az asztalt, de ilyen báránytürelmű együttműködésre nem számítottam. Ki a mezőgazdaságról kezdett beszélni, ki az egy szuszra hozzátoldott „jogállamiság”-ba kapaszkodott bele, kerülvén a demokrácia olyan összetevőit, mint a szabad és tisztességes választás (hiányzik), valamint a hatalommegosztás (hiányzik). Csak a legtisztábban látó résztvevő, Bruti, a humorista tett egy-két gunyoros megjegyzést, de aztán ő is elkanyarodott más téma felé.
Lényeg, hogy ezek szerint a hivatalból legeurópaibb politikusainkat, még az ellenzékieket sem érdekli túlzottan a demokrácia. Vagy nem tudják, mi az. Például összekeverik a „jogállamisággal”, ami az ő gondolkodásukban Brüsszelből számonkért viselkedési szabályok kipipálandó listáját jelenti. Ha pedig a politikusokat nem érdekli a demokrácia, akkor Magyarországon nem lesz demokrácia, sima képlet.
Erre a „demokrácia vagy mezőgazdaság” alternatívára egyébként egy másik, sokkal vitaszerűbb vitában Karácsony Gergely legalább rászánt egy fanyar negyedmondatot, amiből kiderült a véleménye. A Partizán szervezésében két főpolgármester-jelölt csapott össze, Karácsony és Vitézy Dávid (Szentkirályi Alexandra, a Fidesz plakátarca nem is válaszolt a meghívásra). Mindketten zöldek, jól ismerik egymást és a várospolitikai konkrétumokat, jobban beszélnek és jobbak a reflexeik az EP-listavezetők zöménél, viszont ugyanolyan ködös fogalmaik vannak a demokráciáról, mint amazoknak. Egyikük sem képes elszakadni attól az axiómától, hogy az a jó városvezető, aki sok pénzt tud szerezni a központi kormányzattól, föl se merül bennük, hogy egy helyi önkormányzatnak lehet törvényben meghatározott normatív bevétele a saját polgárai adójából, amit megkap, ha a fene fenét eszik is, akárki van kormányon. Vitézy jól letolta Karácsonyt, amiért egy Facebook-posztban goromba megjegyzést tett a miniszterelnökre, bezzeg Botka László Szegeden nem engedne meg magának ilyet, mondja, pedig ellenzéki, fejlődik is a városa szépen. (Nem tudni, a közlekedési szakértő mire gondolt. Kétes, hogy a BYD gyár valódi fejlődést hoz-e a városnak – a nagy gyárak és a városok hanyatlása közötti kapcsolat külön cikket érdemelne –, a lézerközpont nem Botka, hanem az egyetem miatt került Szegedre, a hódmezővásárhelyi tram-train látványos ugyan, de nem segít Szeged gyatra közösségi közlekedésén, stb.) A szavaikból leszűrhető lényeg az, hogy nem alkotmányos demokráciát kell bevezetni, ahol az önkormányzat kellő források birtokában dönthet a város dolgairól, hanem jóban kell lenni a Központtal, vagy szelíden korholni, mert ha nem viselkedünk szépen, akkor üt, rúg és fojtogat.
Továbbá mindketten egyformán viszolyognak a piacgazdaságtól, negligálják azt a tényt, hogy nagyvárosban azért telepednek meg emberek, mert jobban akarnak élni, s lehetőleg üzletet akarnak csinálni. Az üzlet pedig kezdetben mindig kis-, maximum középvállalkozás. Legalábbis rendes körülmények között, ahol a politikai hatalom nem tartja markában a gazdaságot. Karácsony és Vitézy egyformán nem vesz tudomást a kkv létezéséről, fontosságáról, érdekeiről. Mely tudatlanság politikailag persze rövid távon célszerű, mert kisvállalkozói tapasztalatok szerint Magyarországon tíz nagykorú emberből (választópolgárból) nyolc be van oltva vállalkozás ellen, tehát ajánlatos olyan szavazatvadász ostobaságokat mondani, mint: „Az elmúlt harminc évben azt a hibás szemléletet követtük, hogy a lakhatás az valami piaci folyamatra bízandó dolog.” A lakásépítés nem arra való, hogy emberek szívesen jöjjenek a városba, s ott jól éljenek, hanem „a hajléktalanság megelőzése” a cél. Ami szintén szép és erkölcsös és fontos ügy, de egy város fejlődése nem erről szól. Mindegy, ahol a politikusok nem akarnak piacgazdaságot, ott nem lesz piacgazdaság. És mellékhatásként a város tovább fog sorvadni.
Kellemes június kilencedikét!