hvg.hu, 2024. május 31.
TÓTA W. ÁRPÁD
Ez nem vita volt. De még ez az ortopéd paródia is megmutatta, mennyire beteg, ami ehelyett történik napról napra.
Na ki nyert? Ki veszített? Kinek ártott a vita, és kinek használt? Vita volt ez egyáltalán? Ezek a mellékes kérdések. Tíz ellenzéki politikus mondta tegnap a magáét a közszolgálati tévében, a műsorvezetők pedig illedelmesen végighallgatták őket. A kérdés nem az, hogy melyikük volt a legjobb, hanem hogy ezt miért nem mindennapos. Miféle rendszer az, amiben ez pirosbetűs ünnep? Évi száznegyvenmilliárdból miért összesen két óra közszolgálatra telik?
Ez a botrány. Az igazi kérdés pedig, hogy ez a beteg állapot hogyan számolható fel. És ahhoz kire kéne szavazni a jelenlévők közül.
Aki akarta, eddig is nézhette Dobrev Klárát vagy Donáth Annát mindennap. Nem 1989 van, a tévé már nem a nyilvánosság kapuőre. Számtalan Youtube-csatorna kenterbe veri napról napra, és azok összesen nem égetnek el ennyi pénzt. Sőt az egész Youtube sem, mert az nyereséges. De tegnap mégis láthattuk, mire lenne való az ország közös csatornája. Arra, hogy a Dobrev-rajongók meghallgassák Toroczkai Lászlót, és a szélsőjobbosok is elgondolkodjanak a jogállamiság értelmén. És láttuk azt is, hogy a köztévé a maga béna, félnótás módján képes legalább megpróbálni. Tehát csak akarat kérdése.
Persze, hogy ez nem vita.
Ahhoz először is kellene alkalmas moderátor. Az a szakma magasiskolája, és a néhány ember, aki erre megfelel, hát nem a közmédiánál dolgozik. Ott már olyan a helyzet, hogy a saját múltjukból kellett reaktiválni Németh Balázst, aki legalább azt tudja, hogy melyik kamerába nézzen. A vitavezetést merev szabályok és időkeretek helyettesítették. Ebből más nem is lehetett, mint egymás mellett eldarált monológok. Erre készültek a meghívottak, és ebből nem léptek ki még akkor sem, ha lett volna mire válaszolni.
Szar műsor volt, de hát ez az MTV.
Ám a legszarabb választási vita is tartalmasabb és érdekesebb, mint a talajhülyén darált propaganda.
Az, ami tegnapelőtt ment, és ami folytatódik ma és holnap és holnapután – amíg ez a rendszer fennáll. Tegnap ott álltak azok a szereplők, akikről a köztévé nézői eddig csak másodkézből hallottak. Akikről a Megafon meg az Alapjogokért Központ beszélő fejei és a többi kenyérpusztító parazita mondta el, hogy háborút akarnak. Ott voltak, és két percekben a nézők arcába vághatták, hogy ma sem tudjuk, miért lett Novák Katalin a pedofilok védőszentje. Elmondhatták, hogy az Orbán-család mennyit lopott össze magának, hogy a migránsveszély az akkugyárakban tetőzik, és hogy most épp olimpiát rendeznénk a gatyából kilógó seggünkkel, ha nincs az ellenzék.
És ott kandikált középen, mint egy koszos lábujj a zokni lyukából, Deutsch Tamás.
Nesze, paraszt, neked még ez is jó lesz. Épp csak végig tudja szavalni, hogy ő a béke. A varangyos béke. Nincs semmiféle válasza mindarra, ami most hirtelen elszabadult a képernyőn. Hogyan is védhetné meg a kegyelmi botrányt, Mészárost és Tiborczot, a strómanokon keresztül importált migránsokat? Mikor kellett neki utoljára szembesülni ellenvéleménnyel? És mi lenne vele, ha ez tényleg vita lenne? Hógolyó a pokolban.
Láttuk, hogy lehetne így is. És hogy ez még ilyen ortopéd rendezésben is értelmesebb és normálisabb országot mutat, mint a totális, faltól falig tartó egypártrendszer, a szélütött gyalázkodás és riogatás, a hírként bejátszott pártreklám. Sokfélék vagyunk, és elég sokan értjük, mi történik velünk. Nemcsak egy szöveg van, sőt meglehetősen tartalmas az összes többi szöveg is. Pontosan azért kellett kiszorítani őket, mert a vádak olyan súlyosak már, hogy érdemben válaszolni lehetetlen. Ez a rendszer addig áll, amíg csalhat.
Erről szólnak a választásaink. Ez is, és mind a többi.
A szerző a HVG munkatársa