Hol van már

Annak idején az úgy volt, hogy két egyetemi vizsga között az ember nem ment sehova, nem fürdött, de pláne nem borotválkozott. Szép lassan bebüdösödött. Ült a szobában mérhetetlen mennyiségű könyv között, szaguk volt már azoknak is, így teltek a napok, a nappalokra este, aztán jött a hajnal. Aztán elölről. 1978 januárját írtuk. Egy ilyen ihletett estén érkezett Magyarországra a Szent Korona. Váratlan volt, mert vizsgaidőben az ember nem olvasott újságot, nem nézett tévét, napok alatt próbálta behozni az egész féléves linkséget, a végtelenbe nyúló sörözésekre elhányt időt. Mígnem érkezett a hír, visszahozzák a koronát.

Csodálatos este volt. Jimmy Carter akkori amerikai elnök a hidegháborús enyhülés jegyében döntött az ereklye visszaszolgáltatásáról. A Szent Koronát az akkori washingtoni külügyminiszter, Cyrus Vance vezette delegáció hozta. Lenyűgöző volt. A hosszú repülőúton láthatóan kissé ellazult amerikai delegáció tagjai fölsorakoztak a parlamentben, a külügyminiszter önfeledten integetett, üdvözölt boldog-boldogtalant, határozottan emlékszem, úgy gondoltam akkor, hogy így kell három évtized után visszaadni egy koronát. Elegánsan elázva, ünnep van. A Szent Korona több mint három évtized után érkezett haza az American Airlines járatának fedélzetén. Másnap, január 6-án Cyrus Vance amerikai külügyminiszter ünnepélyesen átadta a Szent Koronát és a koronázási jelképeket az Országházban a magyar nép meghívott képviselőinek. „A néptől a népnek” – valamiképp ez volt a jelszó, ennek jegyében hiányzott a ceremóniáról Kádár János, aki a visszaemlékezések és a korabeli diplomáciai feljegyzések szerint az amerikaiak kifejezett kérésére maradt távol a ceremóniától. Ez fontos volt Washingtonnak, hiszen nem akartak gesztust gyakorolni egy kommunista vezetőnek. A koronázási jelvények átvételéről szóló hivatalos elismervényt az Országgyűlés akkori elnöke írta alá. Ruffy Péter nyilatkozott, megrendülten. Az ember olyat írna, hogy beleborzongott a nemzet. De aztán ilyet mégse. Vigyázat a szavakkal. Az ereklyéket csekély restaurálást követően a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki, mondhatni, közmegelégedésre, legyen ugyanis bármennyire monarchista is bárki, köztársaságban a korona történelmi tárgy. Aztán jött 2000, amikor kezdődött a bazárizás. Ennek jegyében megúsztatták a koronát a Dunán, és a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe vitték.

1978 volt. A kádári kor mondhatni közepe, vagy talán túl már a zenitjén. Életre szóló este, amint a magyar éjsötétben valahol Cinkota fölött fölfénylik egy pont, aztán egyre nagyobb lesz, mígnem kirajzolódik a gép, amelyik a koronát hozza, oldalán: American Airlines. Azt hittem, sosem fogok ekkora gépet, ekkora fogadtatást látni. Ennyire megtelni érzelemmel. Tartalmilag pedig közeledést a nyugati világhoz, ahova mindig tartozni akartunk.

Vagy negyvenöt évvel később Cinkota fölött megint csak fölfénylik egy pont, aztán egyre nagyobb lesz, mígnem kirajzolódik a gép, oldalán: Air China.

Húsz év után ismét Magyarországra érkezett a kínai elnök – lelkendezik a kormánysajtó. Az ismeretlen ismerős barát. „Hszi Csin-ping látogatása történelminek mondható, hiszen a világ egyik legerősebb gazdaságának a vezetője az Európai Unió tagállamai közül csak a franciáknál és nálunk tett látogatást” – lelkendezik Szijjártó. Orbán Viktor Facebook­ra feltöltött videójában Hszi Csin-ping és kedves felesége sóba mártott kenyeret csipeget, a magyar vezetőség feleségestül hajlong, teljes az egyetértés. Nincsenek ujgurok, nincs Tibet, nincs semmi. Jön a lé.

Hogy ebből mi lesz, azt még nem tudni, két dolog bizonyosnak látszik: Kínával üzletelő, nálunk erősebb országok is rendre rövidet húznak a közös projektekből, másrészt ma már világos, hogy a magyar külpolitika lényege: ahhoz sündörgünk, akitől pénzt remélünk. Ez a magyar értékalapú politizálás: Keleti nyitás, Egy övezet, egy út, Új selyemút. Nem véletlen David Pressman amerikai nagykövet kifakadása: „Az a mód, ahogyan a magyar kormány ápolja a kapcsolatát Kínával, azt mutatja, Magyarország kevéssé törődik saját, illetve szövetségesei biztonságával. Ezt bizonyítja, hogy Magyarország beépíti a problémás kínai technológiát a kritikus infrastruktúrájába.”

Be bizony. Mint a vöcsök. És hol vannak még akkor az oroszok meg a türkök. És persze, hol van már Cyrus Vance, 1978, a visszahozott magyar korona. Hol van már Ruffy Péter.