Vakrepülés

A természettudományokból szinte kikopott már a felszabadult, kreatív találgatás. Milyen emberek élnek a Holdon? Repülő autón vagy mágnesvasúton utaznak-e majd többen 2000-ben? Hány angyal fér el egy tű hegyén? Szerencsére ezt az izgalmat ma biztosítják a társadalomtudományok, azon belül a közvélemény kutatása. Hány százalékon áll a Tisza Párt? Kilenc? Huszonhat? Száztizenöt? És mennyire borult meg a Fidesz? Kicsit sem? Ütést kapott? Omlófélben? Zárul-e a cikcakk­olló? Kiknek kezdhetjük bélelni a koporsót?

Nyilván van gond a módszertannal, a kutatási panelekkel. Az sem a tisztánlátást szolgálja, ha az életükért küzdő pártok rendelnek felméréseket. A zavar azt sejteti, hogy megjelent a sötét anyag a politikai univerzumban. Eddig legalább az nyilvántartható volt, kik a biztos pártválasztók. Ez most valószínűleg napról napra változik.

Magyar Péter múlhatatlan érdeme, hogy érdekessé tette a politikát. Tízezrek követik nemcsak az ő, hanem más pártok megszólalásait is. Értelmezik, megbeszélik, értékelik. Vannak jó húzások és hibák, ezek újrarendezik a táborokat. Némelyek lelkesen bólogatnak, vagy épp csóválják a fejüket. Mások praktikusan csak az archimedesi pontot keresik, amely által kifordítható sarkaiból ez az egyre groteszkebb főispános-csákmátés tragikomédia. A célszerszámot, a szikét, a páncéltörőt.

Ez azt is jelenti, hogy radikálisan mást mutathat a mintavétel egy nagyot futott Facebook-poszt vagy interjú után. Egyik nap még jó fej, másnap utáljuk, mert hülyén viselkedett. Menő volt a tünti, de este már Gyurcsánynak igaza van abban, hogy. És ez nyilván nehézzé teszi a mérést, viszont a legjobb dolog, ami eddig történhetett. Az ország lelkesen politizál. Mint a rendszerváltás idején.

Amikor az MSZMP belső használatra készült kutatása húsz százalékra mérte őket, és 18-ra a Magyar Szociáldemokrata Pártot. Amely be sem jutott a parlamentbe, miután komolytalannak bizonyult.

Elkerülhetetlenül lesznek áldozatok. Most minden baromság sokszorosan számít, mert a nép figyel. A törmelékpártokért sírjon az anyukájuk; a  legfőbb kérdés, hogy az áldozatok között lesz-e a Fidesz. Baromságokból ott nincs hiány.

No migration, no gender, no war. Ez a nemzeti szuverenista állampárt szlogenje. Amit a miniszterelnök gumicsizmás kiejtéssel ismételget a pajtákban és szénapadlásokon, ahol kampányolni bátor.

Érthetetlen. Kinek szól ez? Körberajzolható tapasztalatból, hiszen látjuk, kikhez beszél a Fidesz egyre kizárólagosabban. A vaskalapos paraszthoz, aki viszolyog a buziktól. És elhiszi, hogy megeszik a kutyafejű tatárok; kivéve az akkugyárban dolgozó tatárokat, mert azok mind aranyosak. Meg azt is, hogy különben elviszik katonának, ahogy a lengyeleket meg a cseheket is… hát nem vitték még, de vihetik, ha nem Orbán lesz a világ ura! Na de az a paraszt, jó napot, nem beszél angolul! Ettől még érti, hogy no májgrésön, viszont feszélyezi, hogy külföldiül szólnak hozzá, mintegy éreztetve, hogy ő nem tud nyelveket, pedig kéne.

Az EP-lista éllovasáról szót ejteni is fölösleges. Ennyi telik: egy leharcolt, rossz hírű, egész életében felesleges káder. Meg a hozzá méltó főpolgármester-jelölt. Aki vegyvédelmi ruhában kaszálja le a méhlegelőt, mert járva a magyar tájat, látta, hogy azokkal a szúrós növényekkel űrhajósok dolgoznak. Szabadidejében kosztümben sütöget, vagyis már megsült cipókat rakosgat a kikapcsolt kemencébe. A konkrét agyhalál ez a nő. Az árnyék Innsmouth felett. A degeneráció kabalaállatkája. Aki kereken kimondja, hogy hülyének nézünk titeket. Szavazz rám, mert a férjem kaszinót meg röpülőgyárat kapott a te pénzedből!

A rossz hír, hogy ez négy vagy nyolc éve még működhetett volna. A fideszes leszavazott a széklábra is, a többi ugyanúgy, és el sem olvasták, mi az ajánlat. Ha elolvassák – akkor bizony baj van. És nemcsak azért, mert baromságok az üzenetek. Hanem azért is, ami nincs bennük.

Hogy mi van az árakkal. Hogy mi lesz velem a kórházban, ha oda kerülök. Miért ilyen szar az iskola? Miért nem jön haza a gyerekem Angliá­ból? Hogy még hány sportautót és kaszinót kell kifizetnünk. Erre nem válasz a no gender. Viszont az érdemi teljesítmény olyannyira vállalhatatlan, hogy egyszerűen nem lehet kiállni vele a nép elé. Tudják ők, mily szörnyű a nép, ha felkel és kérdez. Nemzetünk megmentője magtárakban bujkálva hadarja el azt a pár zavaros mondatot, amit még össze tud fűzni.

Nem kell már sokat aludni, amíg kiderül feketén-fehéren, hogy mik a valós erőviszonyok. Illetve a pillanatnyiak. Utána sok vergődés, kétségbeesett rugdalózás következik. Rossz napjuk volt, csillagállás, félreértelmezett szavak, és hasonló magyarázkodások a vesztesektől. Lehetőségek újabb hibákra, amiket már milliók fognak kifütyülni. Csekkolják majd visszamenőleg a közvélemény-kutatókat. Verik az asztalt, amikor valamelyik sajtótermék érdemi híreket hallgat el. Habzsolják a híreket, és minőségi igényeik lesznek.

Mindegy is, hogy Magyar Péter győzhet-e. Magyarország akkor győz, ha politizál tovább.