hvg.hu, 2024. április 29.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Beszállt a postaládámba egy újságnak, időszaki kiadványnak álcázott kampányanyag. Rá van írva, hogy V. évfolyam 4. szám, de az elmúlt években ilyet nem kaptam. Csak most, hogy kitört a kampány. Az álcázást nem vették túlságosan komolyan. Az utolsó lapon ott a felhívás, hogy „Adja le ajánlószelvényét a demokratikus jelöltekre.” Megadják a DK és az MSZP irodáinak a címét és hogy mikor, hol lehet pultoknál aláírni.
Az ízlésemnek és stílusérzékemnek van baja ezzel kiadvánnyal, de ez magánügy. A jogérzékemnek viszont nincs baja vele, és hogy miért nincs, az már közügy. A cél sohasem szentesíthet minden eszközt, de vannak eszközök, amelyeket igen. Ez a lapocska, amelyet országszerte több önkormányzat területén terjesztenek, ilyen eszköz.
Ezt tudomásul vehetném hallgatólagosan is, lehet, hogy a politikai célszerűség szempontjából ez lenne ajánlatos, de a publicista azért nem politikus, bármily markánsan képviseli politikai preferenciáit, hogy ne a politikai célszerűség szempontja legyen számára a döntő, hanem betolja a nyilvánosságba azt is, ami politikailag nem célszerű.
Nos, az Ez a lényeg című lapocskát az Oraculum 2020 Kft. adja ki. Erről a cégről a HVG is megírta már, amit kell, a kormánypárti sajtó meg még azt is, ami nem igaz. Francba a részletekkel: a lényeg az, hogy a demokratikus értékek iránt elkötelezett külföldi civil szervezetektől jutott pénz a kiadóhoz, és nyilván ebből telik az ingyenes újságra és az ezalenyeg.hu-ra.
Ha a választásokon induló szervezetek üres zsebéből származna a rávaló, ha ők rendelték volna meg ezt a kiadványt, akkor ezt a lapban fel kellett volna tüntetni.
Ilyen külföldi támogatásokat a hatályos jogszabályok szerint civil mozgalmi célokra fel lehet használni, pártcélokra, kampány céljaira nem.
Ez a kiadvány tehát sérti a hatályos jogszabályokat. És ez így van jól.
A törvénytisztelet a demokráciában élő polgár kiváltsága. Mi, itt és most ezzel a kiváltsággal nem rendelkezünk. A demokrácián kívül élő polgár csak szelektíven tisztelheti a jogot. Nyilván vannak törvények, amelyeket a legsötétebb diktatúrákban is tisztelni kell. Anyagi haszonszerzés céljából gyilkolni vagy szexuális erőszakot elkövetni ott sem szabad.
De, hogy egy extrém példával éljek: nyolcvan évvel ezelőtt a törvénytisztelő polgár feltűzte a sárga csillagot, bement a gettóba és tisztelte a hatályos törvényeket a gázkamráig. A törvénysértő polgárok pedig hamis iratokkal, hamisított védlevelekkel bujkáltak.
Ettől a helyzettől ma igen távol állunk, de a demokráciától is.
Vannak a törvények, és vannak az értékek. A törvények annyira méltók a tiszteletre, amennyire az értékek, amelyekre épülnek.
A demokrácia fundamentális értéke a választójog.
A választójog annyira valóságos, amennyire az esélyek egyenlőségét biztosítják a választásokon. A választójog tehát ma Magyarországon igen kevéssé valóságos.
Ennek három oka van. Mindhárom súlyos, egy is elég lenne belőlük ahhoz, hogy a választási eredmények irreálisak legyenek, mint ahogy azok is már régóta.
Egy: a kormánypárt korlátlanul igénybe veszi a közpénzt a kampányához, ami törvénytelen. Az országot külföldről finanszírozó uniós pénzek is a kormánypártot, annak kampányát finanszírozzák. Több nagyságrenddel nagyobb mértékben, mint amennyire ellenzéki pártok külföldi forrásokból számíthatnak.
Kettő: a Magyarország számára is kötelező EU-s jogi normákat sértő, tehát törvénysértő törvényeket hoznak. Ezeket tisztelni csak törvénysértő módon lehet.
Három: a kormány élvezi a büntetlen törvénysértés privilégiumát, miután a törvények érvényesítésére hivatott intézményeket az Ügyészségtől a Számvevőszékig pártcélok követésére állították át. Így büntetnek ellenzéki szervezeteket azért, amiért kormánypártiakat, például a CÖF-öt nem.
Az ellenzéknek, azon belül a demokratáknak nem állnak rendelkezésére olyan törvénysértési lehetőségek, amelyekkel az ily módon előállított extrém mértékű egyenlőtlenséget jelentősebb mértékben csökkenteni tudnák.
Azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezt legalább csekély mértékben meg tudják tenni, nem lehet elvetni, és nem lehet sem politikai, sem erkölcsi alapon elítélni.
Ezt föl kell vállalni az esetleges következményekkel együtt. Ha valakit ezek a következmények sújtanak, azt egy diktatúrába hajló rendszer áldozatának kell tekinteni, és ki kell állni mellette.