Nemzkonz

Végül is sikerült rendben megtartani a nemzeti konzervatív konferenciát (NatCon) Brüsszelben. Miután két előkelő helyszín menedzsmentje – nem tagadható, politikai nyomásra – lemondta a megrendezést, egy harmadik rendezvénytér tulajdonosa mégiscsak vállalta, hogy befogadja Orbánt és elvbarátait. A jótevő egy tunéziai születésű muszlim üzletember – rossz rágondolni, hogyan járt volna a konferenciát szervező MCC Brussels, ha a tulaj bevándorlása idején érvényesült volna Orbán jelszava, a „No Migration”. Aztán még volt egy kis fennakadás, mert a kerületi polgármester – a szocialista pártból kizárt, második generációs török bevándorló – a helyi rendőrséggel leállíttatta a rendezvényt, ám döntése még a liberális belga miniszterelnök szerint is hiba volt. (Gyanúm szerint részben belpolitikai okból: azért, mert a betiltás áldozati színben tüntette volna föl az eseményre szintén meghívott flamand szeparatista pártot, s tovább javította volna esélyeit, holott másfél hónappal a választások előtt már így is vezet a közvélemény-kutatásokban.) Mindegy, az Államtanács (legfelsőbb közigazgatási bíróság) érvénytelenítette a döntést, folytatódhatott a NatCon.

Orbán elmondása szerint az történt, hogy „betiltották a gyűlésünket” (Beszéd a Fidesz-MPSZ választási manifesztumának bemutatásakor, április 19.). Csak így: „betiltották”, általános alannyal, mindenki azt a gonoszt képzeli bele, akit akar. Aztán az a „botrányos” dolog történt, hogy a „fellebbezésünket két bíró (…) dobta vissza”. A kedvező fordulat értelmezése pedig: „Aztán, amikor a belga miniszterelnök közzétette, hogy mi a helyzet helyes megítélése, a harmadik bíró ugyanabban az ügyben, ugyanazon érvelés mellett helyt adott a fellebbezésnek. Ez a jogállamiság arrafelé. Ilyen a rule of law, ha nyugati.” Ősrégi, bejáratott technika: mivel a konkrét eljárásnak senki sem volt szemtanúja Orbánon és válogatottan szűk ismeretségi körén túl, nem tudjuk ellenőrizni az állításait. Lehet, hogy a két bíróval igazat mond. És lehet, hogy nem. De az tény, hogy 1. senki sem közölte, hogy a nemzetközi nemzeti konferencia a Fidesz-MPSZ nevű magyar pártalakulat kampánynyitó gyűlése lesz, 2. nem Orbán és a Fidesz-MPSZ fellebbezett, hanem a Matthias Corvinus Collegium brüsszeli központja mint szervező (ha a kettő ugyanaz, köszi az információt; ha nem, Orbán valótlanságot állít), 3. a fellebbezés így vagy úgy, órákon belül az Államtanács elé került, ami a liberális demokrácia egyik alapmechanizmusának, a hatalommegosztásnak a zökkenőmentes működéséről tanúskodik. Valóban, „ilyen a rule of law, ha nyugati”. Hát a rule of law, ha magyar és létezik, biztos nem ilyen.

Beszédében Orbán idézget a polgármester végzéséből. Ennek a közlésének az igazságtartalmában sincs alapunk kételkedni. Szerinte a „betiltás hivatalos indoklásának” része az, hogy „[a] konzervativizmus múltja és jövője elválaszthatatlanul kötődik a nemzet eszméjéhez, a nemzeti függetlenség elvéhez és az egyedülálló nemzeti hagyományok újjáélesztéséhez”. Micsoda kozmopolita, hazátlan alak lehet ez a helyi basa (egyéb megnyilatkozásaiból ítélve a valóságban hagyománytisztelő török nacionalista). A lényeg nem is ez, hanem hogy ez a szöveg biztosan nem a polgármestertől származik. Orbán akármit állíthat, nehezen ellenőrizhető, mert a végzést magyar részről kevesen látták. De az megint csak tény, hogy a fenti mondat legföljebb idézet lehet a hivatalos szövegben, és nem az indokolás maga. Ugyanis nem máshol olvasható már régóta, mint a nemzeti konzervatív mozgalom honlapján, ahol összefoglalják az eszmei alapjaikat (nationalconservatism.org/about).

Ennyi filologizáló szőrözés után térjünk végre a tartalomra. Mármint, hogy mit jelent a nemzeti konzervativizmus Orbán szerint. A NatCon második napján azt nyilatkozta, hogy ezen eszmekör legfontosabb feladatai napjainkban: szabadság, család és béke. Ez egy ponton lényegesen eltér a korábban – és most a manifesztum-beharangozáskor is – elharsogott hármas jelszótól, miszerint „no migration, no gender, no war”. Az észak-afrikai bevándorló tulajdonában lévő helyiség falai közt ugyanis falsul szólt volna a migráció teljes tiltása. Ennyi stílus- és diplomáciai érzéke még Orbánnak is van.

Lett helyette „szabadság”. Hogy azon mit kell érteni? Általánosságban nem az egyén és a társuló egyének szabadságát (van ilyen konzervatív hagyomány is), azaz nem a nemzeten belüli szabadságot, hanem a nemzet mint kollektív egység szabadságát mindenki mástól, azt, amit Magyarországon újabban szuverenitásnak titulálnak. Egy fokkal konkrétabban: „Brüsszel” adjon pénzt, de minden feltétel nélkül, azaz ne próbálja megakadályozni, hogy a magát keresztény-nemzeti-konzervatívnak mondó élgárda ellopja. Még konkrétabban, ebben az esetben: hogy holmi kerületi polgármesterecskék ne politizálhassanak saját szakállukra, és ne állíthassanak le (egyébként valóban ostoba módon) olyan rendezvényt, ahol Orbán a sztár.

A „család” szónak nem a jelentése az érdekes, hanem a propagandaértéke, az pedig ugyanaz, mint a „no gender!” csatakiáltásé. Hogy mennyire fontos a család az említett vezetőgárdának, azt jól példázza a pedofilbotrány és összes leágazása. De a szlogennek megint csak van egy konkrétabb, valóságos értelme: ami szent, az a maffiaszerű fogadott politikai család, La Famiglia, mely megszerzi magának mások jól menő cégeit; amelyiknek az egyik fele megnyereti a közbeszerzéseket a másik felével; amelyik begyűjti, fialtatja és adóparadicsomokban parkoltatja a köz- és uniós pénzeket. És csakugyan, ki tagadná, hogy a maffiánál kevés konzervatívabb szervezet van e földkerekségen?

A „béke” pedig azt jelenti, hogy a Nyugat ne adjon több katonai támogatást Ukrajnának, ellenben kényszerítse kapitulációra, az elrabolt területei feladására, az ellene elkövetett, népirtásig terjedő háborús bűnök maradjanak büntetlenül, és Putyin érezze úgy, hogy szabad kezet kapott a további országok elleni agresszióra. Trump fordulata és az Ukrajnának nyújtott hatvanmilliárd dolláros segítség képviselőházi megszavazása azt jelenti, hogy Orbán a „béke” ilyetén értelmezésével, a nyílt Putyin-cselédségével egyedül maradt a nyugati szövetségi rendszerben. (Bocsánat, most már ott van gazember- és eszmetársnak a szocialista Robert Fico is.) Belső hatása pedig az általános erkölcsi rohasztás. Az ám a nemzeti konzervatív program.