Rend, fegyelem, alakiság

Azt írja az újság, hogy létrejött az Egészségügyért Felelős Államtitkárság Egészségügyi Ellenőrzésfel­ü­gyeleti Szolgálati Főosztály, örömöm nem ismer határokat. Szervezeti egység ennyire szívbe markolóan agyalágyult nevet a neolitikum eleje óta nem kapott, ilyet csak mi tudunk kitalálni, de mi is csak az Orbán-korszak legfényesebb esztendeiben, amikor már a legutolsó gátlásainkat is levetkőztük, és úgy állunk a világ előtt, mint Bálám teljesen elhülyült szamara. A lényeg az, hogy az Orvosi Kamara nemrégiben tagjainak hogyléte felől érdeklődött, az eredményekből pedig az sejlett ki, hogy az orvosoknak immár végképp elegük van, a mostaninál többet magasabb fizetésért sem tudnának és nem is akarnak dolgozni, inkább az állami egészségügy otthagyását fontolgatják. Viszont ez a kép még az Egészségügyért Felelős Államtitkárság Egészségügyi Ellenőrzésfelügyeleti Szolgálati Főosztályának létrehozása előtti állapotokat tükrözi, a helyzet pedig napról napra egyre gyorsabban és a betegek által is jól érzékelhető módon romlik tovább.

Ami most van, az még a Kánaán, ami következik, arra gondolni se jó. Evvel együtt néha azért kellene.

A hamarosan ránk köszöntő egészségügyi szép új világ mibenlétét illetően a közelmúltban Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára tartott egy előadást Merre tart az egészségügy? címmel, sokak szerint némiképp fölöslegesen. Ezek a sokak akként vélekednek ugyanis, hogy ha a kormányzat egészségügyi miniszter híján való, akkor nincs miről beszélni, akkor a fönti kérdést feltenni se érdemes. Sehová se tart, mármint az egészségügy, hanem marad az őt megillető helyen, a kukában az oktatásügy és a konyhai hulladékok között. Ezt nyilván maga Takács Péter is tisztán látja, evvel együtt felvázolt egy kellőképp elborzasztó jövőképet, amelynek ismeretében, ha orvostanhallgatók volnánk, hagynánk a francba az egyetemet, és juhászbojtárnak szegődnénk inkább. A részleteket meg lehet találni a Szabad Európa weboldalán, a lényeg az, hogy a feljebbvaló mindenkor követelje meg a fegyelem, a rend és az öltözködési szabályok betartását, s akkor gyógyításunk a lehető legjobb kezekbe kerül. Szó, ami szó, maga Takács Péter ezt nem pontosan így fogalmazta meg, noha minisztere titokban ezt szerette volna hallani, de azért ne keseredjünk el, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, már ha lesz.

A tárca felkérésére a Boston Consulting Group tanácsadó cég hétszázhúszezer euró plusz áfáért készített egy tanulmányt az egészségügyi rendszer átalakításáról, majd az elkészült munkát a BM azonnali hatállyal tíz évre titkosította. Hogy miért, az nem kérdés, azért, hogy a tartalmát senki emberfia meg ne ismerhesse. Érthető óhaj ez, gondoljunk például arra, hogy az 1229-es toulouse-i zsinat egyik határozata megtiltotta, hogy bármely laikus személy birtokában akár Ó-, akár Újszövetség lehessen. Húsz évre rá Béziers-ben a Biblia bármely részének anyanyelven való olvasását tiltották meg arra hivatkozva, hogy a laikusok, nem lévén kellőképpen felkészültek, a szövegek helytelen értelmezése következtében eretnekségbe és tévelygésbe esnének. Mutatis mutandis mindenképp helyénvaló tehát, ha a Boston Consulting hétszázhúszezer euró plusz áfáért készített tanulmányát a tárca egy távoli, lakatlan szigeten, sőt inkább a Holdon ássa el, de még jobb, ha egyenest az Etna kráterébe dobja, abból baj nem lehet.

Ami viszont Takács Péter államtitkár szájából elhangzott, az olvasható a szabadeuropa.hu oldalon is, olvasása tehát nem tilos, bár még nem is kötelező. Mindazonáltal a Szabad Európa mint hírforrás a korombeli érdeklődőkben mindmáig borzongató reminiszcenciákat ébreszt, avval viszont, hogy ez a nagy múltú adó pártunk és kormányunk egyik illusztris tagjának a munkáját kolportálja, nem igazán tudok mit kezdeni. Sebaj. A lényeg az, hogy a teljes egészségügyi vircsaft szigorúan centralizált lesz, és megbonthatatlan függőségi láncolatokba szervezett, mindenfajta egyénieskedés, lazaság, improvizáció kizárva.

Rend lesz, fegyelem, alakiság, az önkormányzatok belekotnyeleskedésének egyszer és mindenkorra vége szakad. Megyénként marad egy, azaz egyetlenegy valódi kórház, az összes többit úgynevezett járási egészségközponttá fogják fejleszteni, vagy inkább redukálni. Hogy ez a valóságban mit jelent majd, abba belegondolni se jó, ifjúkoromban elég sok horrort olvastam ugyan, de csak a legjobbakat, viszont azt gyanítom, hogy a magyar valóság le fogja körözni valamennyit. Minden, a megyében dolgozó orvos munkáltatója a centrumkórház lesz, ami azt jelenti, hogy az orvosokat és szakdolgozókat oda lehet kirendelni, ahol rájuk épp szükség van. Megkapják a parancsot, hangos és jól érthe­tő „Értettem!” kiáltással reagálnak. „Távozhat”, feleli az elöljáró, és evvel a dolog el lesz boronálva.

Hogy aztán hol milyen ellátás lesz elérhető, azt Takács Péter szerint a nemzetgazdaság teljesítőképességéhez kell szabni, mi máshoz is lehetne. Magyarul ez azt jelenti, hogy amit nagyjaink nem rabolnak el és nem visznek haza, abból esetleg az egészségügynek is marad valami. Talán.

Folytassunk sportos életmódot, táplálkozzunk egészségesen, káros szenvedélyeinkről, ha vannak ilyenek, haladéktalanul mondjunk le. Aztán majd lesz valahogy.