Élet és Irodalom,
LXVIII. évfolyam, 16. szám, 2024. április 19.
KOVÁCS ZOLTÁN
A stúdióban Parragh László iparkamarai elnök ül, és lelkesen vázol egy készülő törvényt, amely akár a nagy cégek részvényeseinek a tulajdonjogát is érintheti. Arról van szó, hogy gyakorlatilag már megint érdemi társadalmi konzultáció nélkül, salátatörvénybe csomagolva szeretne bevezetni új versenyszabályokat a kormány. A piaci szereplők sem értik egészen pontosan, hogy miért született meg a jogszabály tervezete, a versenyhivatal maga azonban nemzetközi gyakorlatot emleget, és a szabályozást hasznosnak ítéli a fogyasztók szempontjából.
Parragh Lászlót a kormány rendszerint akkor látja szívesen a nyilatkozói székben, amikor még semmi sem tisztázott, csak az alapcél. Momentán a tulajdonszerzés. Ilyenkor Parragh elemében van, mondja, ami eszébe jut, hiszen ez még a törvényalkotás időszaka, minden a végrehajtásban dől el. Ami azonban biztos, hogy egy bizonyos vállalati kör, az alapvető jelentőségű vállalkozások erősebben szabályozhatók lesznek, sőt, bizonyos esetekben akár azok kényszerű értékesítése is elrendelhető. Egy-egy nagy bank, vagy legyünk időszerűek, akár a Spar, esetleg Bige Nitrogénművek nevű műtrágyacége. De akár a már hosszabb ideje működő, a NER-ben jelenleg jól fekvő cégek is megijedhetnek, hiszen ha egyszer megfordul a politikai széljárás, ezek a cégek is könnyebben kivehetők lesznek a mai tulajdonosok kezéből. Egy fix: a jogbiztonság megint rogyott egyet.
Ilyen anomáliák azonban az iparkamarai elnöknek természetesen eszébe sem jutnak, Parragh a ma létező világot képzeli el az örökkévalóság végéig, amelyben, mint most is, akkor is ő lesz a kamarai elnök.
Mi a legfőbb érve a törvényalkotás mellett? Az, ami szinte mindig, amikor a kormány szándéka elsődlegesen arra terjed ki, hogy adott esetben elvehesse a céget, beszállhasson a cégbe, esetleg kényszerűen értékesíthető legyen: vagyis hogy hasonló szabályokra több országban van példa. És egyébként ez így igaz, a legtöbb gazdasági tárgyú törvényre külföldön is van példa, azzal a jelentős különbséggel, hogy az ilyen kényes tartalmú jogszabályok alkalmazása garanciális szabályokkal, a betartásuk ellenőrzésére létrehozott intézményrendszerrel és végső soron a politikai kultúra íratlan szabályaival garantált.
Ez Magyarországon pillanatnyilag nincs meg, ezért aztán előadhat Parragh bármit, a magyar kormány viselt dolgai miatt sokan indokoltan tartanak attól, hogy ez a törvény is az erőszakoskodás további lehetőségeit nyitja meg. A versenyhivatal szerint ugyan a törvény csakis preventív célokat szolgál, épp annak érdekében, hogy az erőfölényes helyzetek ne okozzanak további gazdasági torzulásokat. Egy új gazdasági kategória jelent meg: az alapvető jelentőségű vállalkozás (AJV). Ez definiálja azokat a vállalkozásokat, amelyek a verseny és a fogyasztók szempontjából piacokon átívelő alapvető jelentőséggel rendelkeznek. A hvg.hu egyik írása szerint azonban azok közül, akik észrevételezték, többen arról írtak, hogy nem érthető, mi alapján határozza meg majd a Versenyhivatal az AJV-kategóriát, mi alapján lép fel e cégek ügyeiben, valamint hogy az érzékeny, akár tulajdonjogot is érintő szabályok miként illeszkednek az alaptörvényhez és az uniós joghoz. Mivel Sulyok Tamás köztársasági elnöknek ebben erős tudása van – írja a lap –, izgalmas kérdés lesz, hogy ő mit szól majd a jogszabályhoz. Például, hogy mitől lesz valami alapvető jelentőségű?
De a konkrét ügytől kissé távolabbról tekintve, tizenvalahány év regnálás után miért higgyen a polgár a kormánynak és közelállóinak, amikor egy kockás füzet megtölthető lenne azokkal a hazudozásokkal, amik valamikor alapvető ígéretek voltak, és a nép ezeket rendesen benyelte. Lássunk is egy korántsem teljes, de föltétlenül szomorú taxációt, kiknek hazudott a miniszterelnök az elmúlt ciklusok során!
Például a diákoknak: ingyenes lesz a felsőoktatás – alapjában véve nem lett. A szakszervezeteknek: szociális kérdéseket érintő törvények előtt kikéri a véleményüket – egyszer sem kérte. Magán-nyugdíjpénztári tagoknak: csak átmenetileg veszik el a pénzüket – végleg elvették. A bankoknak: átmeneti lesz a banki különadó – végleges lett. (Ez 2011‑es ügy, nem a mostani.) Megszűnik a korrupció: „Aki először belenyúl a kasszába, le lesz vágva a keze” – ehhez képest mára Európa három legkorruptabb országa között vagyunk, volt idő, amikor az adóhatóság elnöke be sem utazhatott az Egyesült Államokba. Csökken az államadósság – csökkent, aztán még nagyobb lett. Megbízható partnere leszünk az Európai Uniónak – nem vagyunk megbízható partnerek, egyre inkább Európa szemete leszünk a folytonos politikai kétszínűséggel. Csökkentjük az állami kiadásokat – nem csökkent, az elmúlt tizenkét év alatt fölhízott az apparátus, a miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok száma a korábbihoz képest nőtt. És a legnagyobb hazugság: Magyarországnak semmi keresnivalója Keleten, mondta 2007-ben, 2008‑ban és 2009-ben a későbbi kormányfő. Aztán 2011 óta máshol se keresgél, csak az oroszoknál, és még keletebbre.
Tudom, ezeket nem Parragh mondta, de ő pontosan tudja, hogy olyan kormány képviseletében próbálja meg eladni az „alapvető jelentőségű vállalkozásokról” szóló törvényt, amelyik képtelen tartani a szavát, ráadásul 2020. március 11-től, néhány hónapos időszakot leszámítva folyamatosan fenntartja a veszélyhelyzeti felhatalmazást, vele együtt a „rendeleti kormányzást”. Mindez lehetővé teszi számára, hogy egyik napról a másikra felülírja a törvényeket, és a kormány ezt kihasználva százas nagyságrendben fogadott el veszélyhelyzeti rendeleteket. Ezek között számos olyat találunk, amelyik semmilyen összefüggésben nem volt a koronavírus-járvánnyal vagy az Ukrajnában zajló háborúval. Létezik például egy kormányrendelet „egyes nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokra vonatkozó szabályoknak a veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról” – elrettentő, tengerikígyó bonyolultságú címmel. Ezt a kormány újabban akkor veszi elő, amikor számtalan akkugyártervének újabb elemét szeretné megépíteni, a lakosság pedig hevesen tiltakozik. Hogy a pusztító mennyiségű akkugyár hogyan kapcsolódik a migrációhoz vagy az ukrajnai háborúhoz, arra legföljebb Parragh elnök képes választ adni. De bárhogy is, az iparkamarai elnök akarhat akármennyire lazának és lehengerlőnek föltűnni, a bizalmatlanság már szétterült az országban, a jelzett törvényt már most súlyos és indokolt gyanú kíséri. Előfordult bizonyítható esetekben is, hogy magas szinten fájdult meg némelyik kormányközelinek a foga sikeres vállalkozásra, és a tulajdonos megtört vagy elmenekült. De a tulajdonszerzésnek ezt a módját törvénybe még nem foglalta a parlament. Majd most.