444.hu, 2024. április 19.
UJ PÉTER
190.1.1. A globális politikai hiprererőtérugró juggernaut-wunderkid-enfantterrible, Európa legerősebb hőscincére kis híján elfoglalta Brüsszeltet, már az elővárosban sorakoztak a felszabadító gondolatok, amikor közbelépett a liberális mainstream deepstate idegen érdek, és lábbal taposta a pruralizmust, ami randa dolog persze, de örüljünk a vitatathatatlan előrelépésnek: ezúttal legalább nem az ereszen kelletett learaszolni.
190.1.2. Namármostan Európa legirigyeltebb csúcsfaszija, a globálszerte telibecsodált, példaképnek imádott, másolni áhított out-of-the-box, nem szokványos politikai innovátor, a hatalom ezerkarú, egyfejű zsonglőrja valamilyen rejtélyes oknál fogva idén az istennek se tud összehozni illetve hozatni olyan költségvetésbüdzsét, amelyik egy hónapnál többet kibírna lábon, ne derülne ki róla néhány nap alatt, hogy tarthatatlan, értelmetlen, fogalmatlan.
190.1.3. Legalábbis nem túl meggyőző alakítás attól a gazdasági kormányzattól, amelyik éppen a világ top egy legeslegversenyképesebb, legdigtálisabb, legmindekitmóresretanítóbb gazdaságának alapjait kívánja lerakni (ad notam: a szocializmus alapjainak soha véget nem érő lerakása). A Mégnagyobb Márton Terv (a korábbi Nagy Márton Terv és a Nagyobb Márton Terv minden szempontból méltó utóda) múlt keddi belengetése persze aligha sokkolta nagyívű gazdasági víziókban kivételesen gazdag hazánk kormánykommunikációnak kitett lakosait, hiszen hallottunk már annyi mindent (meg az ellenkezőjét). Kivételesen egyedi megoldásokban és eredeti ötletekben utazó kormányzatunk tankönyvszerűen követi ugyanis Gurijev és Treisman híres autokrácia-kalauzát, a Spindiktátorokat, ahol a szerzők a hasonló helyzetekről – elsősorban kazah példákkal illusztrálva – leírják, hogy ezek az információsdiktatúra-szerűségek, ha éppen nem tudják az aktuális világgazdasági konjunktúra jótékony hatásait saját politikai eredményüknek feltüntetni, mert mondjuk éppen nincsen konjunktúra, sőt recesszió van, és mindenféle válságjelenségek – költségvetési hiány, infláció, visszaesés etc. – ütik föl ocsmány fejüket, akkor fogják magukat, és Világmegváltó Programot hirdetnek. Nagyon nagyívűt, nagyon merészet (mernek nagyot hazudni), nagyon messzire tekintőt. Aztán, néhány hónap múlva, amikor a gazdasági helyzet tovább rosszabbodik, jöhet egy újabb terv, természetesen még merészebb, még nagyívűbb, még nagyobb csinnadrattával, azt nyomják mindenkinek az arcába, az előzőre úgysem emlékszik már senki, és így tovább, egy idő után aztán úgyis elkezd majd javulni a gazdaság, akkor meg megint fényezhetik magukat az eredményekkel, a hülye terveket meg el lehet felejteni. Különben is, ki kérhet számon bármit egy autokrácián? Attól, autokrácia, hogy ne lehessen a hatalmat számonkérni, ugye. Nálunk is ki emlékszik már az újraiparosításra, a minden égtájba nyitásra, a demográfiai fordulatra, a legendás Magyar Banánra (aminek népszerűsítéséért a 444-nél senki nem tett többet), Ausztria 2030-as lehagyására, a kanyarban előzésre, és a többire?!
190.1.4. Mindegy is, a lényeg, hogy most már versenyképesek leszünk, sőt, a világ legtopversenyképesebbikei egyike, mert a kormánynak, konkrétan Nagy Mártonnak ez a nagyszerű ötlete támadt. Kár hogy nem egy évvel ezelőtt jutott eszébe, mert akkor talán nem csúsztunk volna vissza éppen nyolc-kilenc helyet a versenyképességi listákon, a 46-47-es pozíciók környékére, és hát ezzel Európában, amit ugye rendszeresen dorgál Orbán minelnök úr és a nyomában ügető több magyar gazdpolzseni romló versenyképessége miatt, szóval Európában bőven az utolsó harmadban vagyunk ezzel, mögöttünk csak Románia, Horvátország, Lettország, Szlovákia és Bulgária. Közben mondjuk egy főre jutó GDP-ben Románia meg utolért, talán meg is előzött, de az másik statisztikai kategória. Abban Ausztriát kell figyelni. Csak még nem látszik.
190.1.5. De sebaj, mert 2030-ra viszont már nemcsak, hogy verjük a világot mindenben, de lesz még három világszerte ismert magyar kreatív brend is. Hiszen Nagy Márton megmondta. Eltervezte, és akkor lenni kell. A költségvetési hiányt ugyan nem sikerül megtervezni, hogy legalább kábé behazudható legyen legalább egy hónapig, de kreatív brend az lesz, azt kitaláljuk, mi sem egyszerűbb, ekkora zseniknek, mint amilyenek vagyunk.
Persze, csapunk itt nemzeti szuverén homlokunkra, ha előbb jutott volna eszünkbe, hogy kell három, akkor már lehetne. Vagy az jutott volna eszünkbe, mondjuk, hogy kell egy világpiacvezető hardver-szoftvercég, valami jópofa gyümölcslogóval, és köll még egy elektromosautógyártó, aminek legalább ötszázmilliárd dollár a piaci értéke, meg köll egy csillagromboló, neonpink színrefújt hiperhajtóművel, bólogató Csubakkával.
Van még mit tanulnia tőlünk a világnak.
190.2. Eeeeeelnökúúúúr!! Ide tessen hamuzni az elnökúrnak!
190.2.1. Nem is kéne itt új alpontra ugrani, folytathatnánk menetből, hiszen hova lyukadt ki legutóbb a másodszor is bukott költségvetés újrakalibráló bejelentése? Hát hogy itten nem is lehet értelmes költségvetést készíteni, amíg nem Trump elnökúr az elnökúr. (Már nem Magyarországon, ahol a magyar költségvetés nem stimmol, hanem az Egyesült Amerikában.)
Hát itt azért bokáig csúszott hirtelen az ember sokat látott álla. Hetek óta halljuk, hol magától a nagy (kis) főnöktől, hol Orbán Balázstól, hol Szijjártótól, hol valami sokadvonalas, lopott köszpénzből kierősített véleményközlegénytől, hogy már bárcsak jönne már Trump elnökúr visszafele elnökúrnak, mert akkor már béke lenne, meg minden.
190.2.2. Most azt akkor hagyjuk is, hogy micsoda intellektuális és morális minőség ez, amikor nyíltan drukkolunk egy szomszéd ország ellen burtális háborút indító agresszornak, és még ráadásul ilyen képmutató, álpíszí, tenyérbemászó módon, hogy „hozza már a el a békét a tranpelnökúr”, azaz, ne adjon több támogatást Ukrajnának, az oroszok meg gyalulják csak le az országot Kijevig minimum, ha már a Donbaszt legyalulták. (Aztán majd kezdhetünk jajongani, ha netán nem akarnának megállni.)
190.2.3. De, és ez egy nagy de, óriási DE: itt ez a szuveníritásmániás, mindenhol külföldi befolyást sejtős, nemzeti önérdeklődő kormányunk, amelyik olyan gusztustalan, dedós módon nyalizik egy nagyhatalom elnökjelöltjének, hogy én hasonlóra nem is tudnék példát találni. Már a kádári kommunizmusban sem dörgölőztek ennyire az MSZMP-sek szovjet pártmanusokhoz, mert ciki lett volna mindenkinek.
A nem tudom hányadik szípakot, folpakot vagy mi az anyámat rendezzük itt harmadvonalas amerikai holdkórosoknak, akik közül néhányat magyar pártállami (lopott) pénzből itt kutatóintézeteztetünk kosztkvártély hónapokig (ahelyett, hogy egy nívós amerikai pszichiátrián szednék össze a gondolataikat); fizetünk lobbistákat, finanszírozgatunk Le Pen-kampányt, szlovén havert, macedón bűnözőt, boszniai és szerbiai szerbet, és ki tudja még kicsodát, micsodát. Aztán megy a szuveniritásvédelmi hörgést a dollárbaloldalról, hogy honnan van az 1,4 millirád forint?! (Amennyiből egy fideszes egyéni képviselő legföljebb a városi tökszépségversenyen indítana kampányt győzelmi eséllyel.) Azt az 1,4 milliárdot legalább külföldiek dobták ki az ablakon, nem a mi pénzünkből lopták el.
190.2.4. Egyébként Tranpelnökúrról önmagán és Orbánékon kívül senkit sem hallottam még állítani, hogy elhozná a békét. De azt már valószínűleg Tranpelnökúr sem állítaná, hogy megírja a magyar költségvetést. Illetve, túrót nem: állítaná az simán, ha eszébe jutna ekkora marhaság. (És megtalálná az országot térképen.)
190.3. Köd
190.3.1. Hétről hétre, napról napra újabb és újabb csodakoncerteket dob elém a Youtube, előkerülnek eszméletlen felvételek. Ez egyébként nem is új, hiszen nyolc éve töltötték föl, de most találtam meg. J Mascis + The Fog, Bostonban, 2000 októberében. Viszonylag rövid életű (2000-2003) zenekar volt, miután Mascis föloszlatta a Dinosaur Jr-t 1997-ben végén. Ebben a fölállásban az alanyi jogon punklegenda Mike Watt basszgitározott. Előadják például – Watt énekel – Iggy és a Stooges TV Eye című klasszikusát, ami kábé a legjobb feldolgozása ennek a számnak, pedig van neki egy pár. De az egész hibátlan, ahogy van.
