hvg.hu, 2024. április 18.
TÓTA W. ÁRPÁD
Ez innentől nem one-man show. Bármelyikük felér egy hajórakomány Deutsch Tamással.
Magyar Péter bemutatta az EP-listájának jelöltjeit. Nyílt pályázaton, egynapos határidővel jelentkeztek a feladatra. Láttunk már pártokat jelöltek után rohangálni, láttuk az ebből kerekedő Muppet Show-t, szóval a kockázat ismert. Most itt vannak az arcok, és… hát izé. Jé. Nahát.
Ezek semmivel se látszanak alkalmatlanabb, rosszabb képességű, bénább embereknek, mint bármelyik másik lista. Sőt.
Annyit mondok: Deutsch Tamás.
Diplomaták, szakemberek, nyelvekkel és diplomákkal a hátuk mögött, kerek mondatokkal a szájukban. A lista szereplői – legalábbis bemutatkozásukkal – hozzák a többi párt legjobbjainak szintjét. Ami nyilván nincs nekik, az a képviselői, politikusi tapasztalat. De mindenki elkezdi valamikor; a kétségkívül tehetséges Cseh Katalin és Donáth Anna sem az EP-be született bele. Értük egyébként kár lesz, de ilyen a popszakma.
Ezzel Magyar Péter mozgalma túlesett az első kanyaron, kisodródás nélkül. Helyén van és működik a kiválasztási mechanizmus. Alkalmasnak látszó és paramétereikben is megfelelő arcokat termelt ki a formálódó, sok tekintetben még alaktalan tömeg. Pontosabban annak egyszemélyi vezetése.
Ami nyilván nem fenntartható modell hosszú távon. Illetve az, csak vezérpártból van már épp elég.
Ez nem is egy kanyar, hanem kettő. A jelenség eddig egyszemélyes műsor volt, és épp megmutatkoztak a korlátai. Nem lenne igaz, hogy Ukrajnáról annyi hülyeséget ritkán hallani, amennyit Magyar Péter összehordott rádióinterjújában. Hiszen naponta többször is halljuk pontosan ezeket – a Fidesztől és táborától.
De hát senki sem érthet mindenhez. Lehet, hogy Romániával oda-vissza képben van, Ukrajnánál meg hiányzott. Most viszont nincs már egyedül. Itt ez a tíz jó képességű, tájékozott, okos ember, és mögöttük nyilván még több tucat, akik szintén bekapcsolódnak a munkába. Legközelebb majd írnak neki egy vezetői összefoglalót Ukrajnáról.
Lesz ezzel még munka. Meghallgatni őket, használni a tudásukat, asztalhoz engedni az ellenvéleményt. A lehetőség adott.
Nem kell már az összes tányért két kézen pörgetni.
A tíz jelölt nagy lépés Magyar Péter pártjának, és elég nagy ugrás Magyarországnak is. A hazai politika rettenetes utánpótlás-problémával küzd. Az ellenzék gyakorlatilag nem igazolt jelentős szereplőt emberemlékezet óta. Nem tudtak olyan álláshirdetést kiírni, amire képzett, világlátott, nyelveket beszélő emberek azt mondták volna, hogy igen, ebbe beleugrom intézményvezetés meg vállalati karrier helyett. Az ifjúsági szervezetek halottak, még a Fideszé is legfeljebb légypapírként üzemel.
És kormányoldalon is egyre sötétebb alakok sündörögnek rendre. A mindenhonnan kibukott, kontraszelektált, lusta és buta senkik keresik a politikában a szerencséjüket. Nem várost vagy országot akarnak vezetni, nem akarják megváltoztatni az országot – sportautóra és kastélyra hajtanak. Könnyű életre és pénzre. Hiszen látják, hogy mekkora tulok parasztoknak is összejött simán lojalitással. Annyit mondok: Deutsch Tamás.
Pedig a politikát emberek csinálják. És nemcsak fővezérek, hanem tisztek, altisztek, szakértők. Jó esetben olyan polgárok, akik akár azt is mondhatják, hogy innentől nem vállalják, mert nem klappol az ízlésükkel – és épp emiatt érvényesíthetik az akaratukat. Olyan emberek, akik nem azzal jelentkeznek be, hogy pacalt, parizert és pálinkát villantanak, hanem kiválóságukkal. És nem az analfabétákhoz beszélnek röffentésekkel, hanem vállalják, hogy okosabbak az átlagnál. Épp azért alkalmasak.
Tíz jó ember mérhetetlenül sokkal több, mint egy magányos hős. Százat és ezeret kell még összeszedni, de e pillanatban ez már nem látszik reménytelennek. Él nemzet e hazán.