Az ő hangja mélyebb

A nép szava Isten szava. Ebből nem következik, hogy igaza lenne. Épp elég istenről tudunk, aki hajmeresztő hülyeségeket csinált. De a nép választása valóság, akár tetszik, akár nem. Magyar Péter ma megkerülhetetlen tényező, számolnia kell vele kormánynak, ellenzéknek és a választóknak is. Neki pedig azzal, hogy nem ő az egyetlen játékos.

Hálátlan szerep beleokoskodni a hit, a katarzis, a szerelem pillanataiba. Senki sem szereti, ha a csókjelenet után rögtön jogászok elemezgetik, hogy a szereplők összeférhetetlenek, múltjuk necces, érdekeik ütköznek, továbbá a lakhatásuk is megoldatlan. Ez a kritikát, de még kételyt sem tűrő lelkesedés egészen látványosan nyilvánul meg. Nem is elsősorban Magyar Pétertől, hanem mimózalelkű rajongóitól. Hol is láttunk ilyen szellemi falanxot, amely ennyire kivan a káromlástól? Igen, a Fideszben, ahonnan Magyar Péter jön.

Ja, meg a Demokratikus Koalíció körül. Ez a három személyi kultusz versenyez ma a lelkünkért. Három megváltó egyszerre! Most már biztos, hogy mi vagyunk a választott nép.

A többiek vért fognak izzadni, hogy visszamásszanak a reflektorfénybe, erőlködésükben hibákat követnek el, amitől tovább töpörödnek. Drámai jelenetek zajlanak, képregénybe illő képsorokkal. Ahogy az MSZP és a Párbeszéd az utolsó pillanatban felkapaszkodott az épp felemelkedő Ezeréves Gyurcsány futóművére! Az út mellé kirakott Kutyapárt, amely pont eljutott oda, hogy jó, akkor beszéljünk komolyan pár dologról, ez már nem vicc. De közben berobbant az őszinte-kőkemény metál, amiben semmi humorérzék nincs. És mégis imádják. Milyen igazságtalan.

Nem kell egyenként említeni a szinte zártkörű kezdeményeket, „polgári jobboldal” munkacímen futó projekteket, bukott szereplők politikai kényszervállalkozásait. Nekik egy slukk levegőjük sem maradt.

És a Momentum, amely bénultan lefagyva bámul maga elé. Már majdnem kész lett a termék: se Gyurcsány, se Orbán, modern, Európa, meg fiatalos és profi. És akkor jön valaki ugyanezzel, és letarolja a piacot. Egy Szputnyik-pillanat. Csak szputnyikot kicsit nehezebb összehozni, mint közhelyeket. Műholdat Magyar Péter biztosan nem épített volna egyedül, a Momentum ajánlatát viszont alapvető Powerpoint-ismeretekkel össze lehet dobni.

Programot még nem ismerünk, jelszavakat már igen. De ez elég, hogy lehúzzák a rolót azok, akik ugyanezekkel házalnak, de sikertelenül. A hamburgert sem a McDonald’s találta ki –, de arra jött rá, hogyan lehet eladni. Nem lenne csoda, ha a törmelék megcélozná az új bandában a harmadik csellós munkakörét. Vagy már javában fogalmazná az EP-mandátumhoz a pályázatát. Gyakorlott képviselő vállal kisebb ház körüli munkákat, fakivágást, fűnyírást.

Ez a fogadó oldalon is megoldandó feladvány. Emberekre szükség lesz. Beszélni tudó, jogszabályokat ismerő, tájékozott politikusokra. Évekbe telhet, míg eljut odáig egy jelölt, hogy életveszély nélkül el lehessen engedni egy tévéinterjúra. Lesznek nyíltan felajánlkozók és még több diszkrét megkeresés. Kik kapjanak esélyt, és kik minősülnek romlott árunak? És a múltjuk hogyan aránylik Magyar Péteréhez? Mindenkit elzavarni hiba volna – a pártokat egyelni kell, nem szaporítani. És ezeket a pártokat már csak egy-két-három látható, értelmezhető ember képviseli és tartja fenn. Ha ők elmennek, jöhet a csődbiztos.

Viszont a DK-t felszámolni olyan célkitűzés, mint Ukrajna elfoglalása. Nem lehetetlen, ha állandóan hatost dobunk, de veszélyes kudarccal fenyeget. Nekik – kiegészülve az MSZP-vel és a Párbeszéddel – van valamijük, amit lehet és érdemes védeni. Ami fedezék és fegyver. Van politikai identitásuk. Ők a baloldal. Ez nemcsak támpontot ad, elméleti hátteret, szakirodalmat és nemzetközi szövetségeseket. Hanem vegyérték is. Aki ma felháborodik a szegények sorsán, a perverz újraelosztáson, az új arisztokrácián, az előbb-utóbb rájön, hogy ő baloldali. Ettől még nem feltétlenül szavaz a szocikra, de tud arról, hogy ők mondanak és ígérnek hasonló dolgokat.

Ezt szétverni, elszipkázni, ráígérni és elfoglalni nehéz, és mindenképp hosszas folyamat lenne. Ráadásul várható, hogy a DK még rá is játszik, miután megtermékenyítették a csatlakozó kispártok. A fene se gondolta volna, hogy egyszer az MSZP lesz Gyurcsány SZDSZ-e, de az élet a legnagyobb rendező.

Magyar Péter a beszédében azt mondta, nem számít hit, világnézet, származás, csatlakozhat bárki. Ezt könnyű belemondani százezer bárki szemébe. De egyszer eljön a pillanat, amikor az a kérdés, hogy ez a nyitottság vonatkozik-e más szervezetekre és pártokra. Ezt koalícióképességnek hívják, és nem, egyáltalán nem számít fajtalankodásnak. Nyugaton már örökbe is fogadhatnak.

Szemben a lelkes bárkikkel, szervezetek viszonya szinte sohasem szerelmen alapul. Ott nincs szükség feltétel nélküli hűségre és lelkesedésre. Belefér a kritika is – de csínján érdemes bánni vele, pont a vegyérték nyitva tartása miatt.

Ja, még valami. A két másik szereplő közül előbb-utóbb választani kell. A kisebbik rosszat. Különben lófasz fog itt folyni, nem metál. Ez a matekházi. Jó munkát!