Rendszeridegesség

Valami megmozdult a reménytelenül buta, sivár és depressziós magyar belpolitikában, ez kétségtelen.

A kormányzat, azaz Orbán Viktor ideges. Nemcsak mert három hasznos káderétől volt kénytelen megválni Novák Katalin, Varga Judit és Balog Zoltán személyében, hanem vélhetően Magyar Pétert is példátlan veszélynek érzi, amire ugyanúgy nem számított, mint a „kegyelmi” (értsd pedofil-) botrányra. Csak hogy kézzelfogható adatot mondjak: a Megafon jókora befektetéssel tolja „Bohár Dániel – Riporter” Facebook-felhasználó posztjait. A múlt szombaton, tehát egyetlen nap a propagandaszervezet kis híján kétmillió-háromszázezer forintot költött egyetlen aktivista megszólalásainak reklámozására (forrás: Meta Ad Library Report). Mármost „Bohár Dániel – Riporter” közléseinek túlnyomó része Magyar Péter gyalázásából áll. Az összeg a piacról élő ÉS teljes havi reklámkeretének kábé nyolcvanszorosa. Aznap csak a CÖF, ez a megbízható kormány-igásló előzte meg (volt, amikor az se). Ennyit a liberális médiatúlsúlyról.

S a kormány szolgálatában álló médiának ez csupán egy pici szegmense.

A másik oldalon kissé meglep, hogy a legokosabb és politikailag legnormálisabb ismerőseim és barátaim közül többen milyen hévvel védik Magyar Pétert minden kritikával szemben. Nem beszélve a pillanatnyilag legerősebb ellenzéki párt felől érkező utálatról: erre a konkurensre nem számítottak. És nem beszélve, másfelől, azokról, akik most ugyanolyan hang­erővel kiáltanak árulót, ha valaki nem Magyar Péterben látja a megoldást, mint amekkorával eddig négyévenként szidták azokat, akik nem lelkesedtek az ellenzéki összefogásért (amiről aztán mindig kiderült, hogy nem vezet célra). Ez a szektás rajongás tökéletesen összefér a meggyőződéssel, hogy amikor az elvált feleség a bántalmazásokat panaszolja föl, Rogán beszél a szájából, nem is hiszünk neki.

Tény, hogy az aggodalom is indokolt, meg valamennyire a lelkesedés is érthető, mivel Magyar Péter legalább olyan jó szervezőnek bizonyult, mint a parlamenti ellenzék pártjai. Szóbeli megnyilvánulásaiból hiányzik az a nyafogós lúzer alaphang, ami, úgy tapasztalom, megkerülhetetlen az ellenzéki rendezvényeken. Azonkívül hibátlan biztonsággal használja a nemzeti retorikát, és bármennyire kellemetlen hallani liberális füllel, ezzel a retorikával legalább olyan jól lehet hatni egy tetszőleges magyar sokaságra, mint a rossz kormányzás, mondjuk az „oktatásésegészségügy” (egybe’ kell mondani) szakpolitikainak szánt bírálatával. (Csak remélhetjük, hogy ebben az esetben nem fajul a hagyományos sérelmi etnonacionalizmussá.) Természetesen az is növeli Magyar vonzerejét, hogy renegát orbánista, tehát élő bizonyítéka annak, hogy a rendszer úgy egészben rossz, a saját kedvezményezettjeinek is, okkal lehetne lázadni ellene.

Varga Judit ebben az ügyben nem érdemel se gúnyt, se lekicsinylést. Éveken át egyetlen saját gondolata nem volt, és híven szolgálta a rendszert, amiben hitt, szajkózta az aljasságokat és butaságokat. Most, úgy látszik, engedélyt kapott – mert most kivételesen ez volt a hatalom érdeke –, hogy egyvalamiről – szigorúan nem politikai tárgyról – őszintén beszéljen. Kiderült, hogy erre is képes, mint bármelyikünk, sőt intelligensen és tehetséggel beszélt, amire nem képes mindegyikünk (kivéve, amikor egyszer-kétszer mégis politikába tévedt, és reflexből baloldalazott).

Sajnálom a gyerekeket. Magyar Péter „bulvárkacsának” minősítette azt a feltételezést, hogy őket a Párt nem engedte elválni, de azt elismerte, hogy Rogánék beleszóltak a válás módjába. Nyilván mert egy keresztény, nemzeti, csokra érett mintacsaládra volt szükség a propagandához – annak a hamis családpolitikai elvnek a jegyében, hogy jómagyarember holtáig konfliktusmentes házasságban él az azonos vallásfelekezethez tartozó hitvesével, s a frigy célja, hogy gyermeket adományozzanak a nemzetnek. (Valamikor a tizenegyedikben kedves fiam megjegyezte, milyen ritkaság, sőt furcsa, hogy mi még együtt vagyunk Anyával, az osztálytársak szüleinek többsége már rég elvált.) De a hazugság szövedéke mindig fölfeslik valahol.

Közben Magyar Péter maga is változik; és ne legyünk előítéletesek, bízzunk abban, hogy a folyamat nem ér véget. A jelek: Orbán Viktor már nem annyira a Naprendszer sérthetetlen centruma, mint két hónapja (A Nap meg a bolygói, ÉS, 2024/7., febr. 16.), hanem „a maffiaállam feje”, aki nem „úszhatja meg” bűneit.  Régi barátja, Gulyás Gergely, akiben Varga szerint „van egy nagyon jó, emberséges bölcsesség” (mások a fogalmaink a bölcsességről, de mindegy), összekülönbözött Magyarral. És végül a Magyar Narancsnak adott interjúban Magyar Péter, a különféle állami pozíciók egykori javadalmazottja pontosan megfogalmazza, hogy ennek a rendszernek „[a] kapitalizmushoz túl sok köze nincs”, hiszen „az állam akár estéről reggelre átalakítja a vállalkozásokkal kapcsolatos szabályokat”.

Ebből minimum annyi kiderül, hogy – ellentétben az ellenzéki hivatásos politikusok és civilek zömével – tisztában van a következőkkel:

1. Ez egy rendszer. Tehát itt nem egyszerűen rossz kormányzásról vagy morális romlásról van szó, hanem maga a rendszer rossz, azt kellene megváltoztatni.

2. A rendszer, gazdasági oldalát tekintve, nem szabályszerű kapitalizmus, azaz nem piacgazdaság.

3. Piacgazdaságban a gazdaság főszereplői a vállalkozások lennének, velük azonban a mai magyar állam kiszúr. (Ez tagadhatatlan előrelépés ahhoz képest, hogy Magyar a tizenkét pontjából a tizenegyedikben méltatta említésre a gazdákkal együtt a vállalkozókat, mint akiknek „támogatás” jár. Inkább az járna, hogy hagyják élni és érvényesülni őket.)

Innen már csak egy lépés lenne annak a fölismerése, hogy Magyarországon nemcsak szabályszerű piacgazdaság nincs, hanem szabályszerű (liberális képviseleti) demokrácia se. Az állam ugyanis nemcsak a vállalkozásokra, hanem a választásokra vonatkozó szabályokat is képes estéről reggelre átalakítani. Ebben a rendszerben a kormány leváltása a lehetetlennel határos, csodák pedig ritkán történnek, tehát, ismétlem, a rendszert magát kellene megváltoztatni.

Ha én most induló ellenzéki politikus volnék, nem azt nézném, hogyan szerezzek meg két vagy tizenkét százalékot az ellenzéknek jutó könyörületadagból, hanem hogy kik érdekeltek a rendszer megváltoztatásában, és őket képviselném. De nincs tanácsadó-jogosítványom, ingyen adom, ez csak egy ötlet.