hvg.hu, 2024. március 21.
TÓTA W. ÁRPÁD
Nem kell ahhoz publicistának lenni, hogy az embert remegő szájú idegenek ragadják karon, és arról faggassák, mit kell most gondolni Magyar Péterről. Elég ehhez, ha olyan polgár hírében állunk, aki régebben látott már híradót, netalán véleményt nyilvánított az inflációról. Hát ki ez? Mi ez? Küldték? Soros? Orbán? Dupla csavar? Tripla? És már rajzanak a rajongók is: ugye milyen cuki? Ugye vennél tőle használt autót? Hogyne. Esküszöm, mintha láttam volna valamelyik kereskedésben. Szerintem már vettem is tőle használt autót.
Nyugalom, emberek. Nem kell rohanni a véleményalkotással. Nem holnapra adták fel házinak.
A legbölcsebb ilyenkor azt mondani, amit a székely bácsik bármire: no hiszen!
Ezt a fordulatot amúgy is célszerű elsajátítani. Kéznél van, amikor az asszony porszívózást követel vagy ide-oda menést; jól jön, ha munkahelyi teendő merül fel, vagy a szomszéd problémázik valamiért. No hiszen! Elmélázok rajt’, oszt meglátom.
A politika nem egy vakondcsapkodós játék, ahol azonnal ütni kell. Lehet szemlélődni is. Majd gondolok valamit, ha ráérek.
Ennek nyilván ellentmond a mai nyilvánosság. Ott azonnal ki kell mondani valami kerek és teljes lényeglátást. Legfeljebb amikor két nap múlva tévesnek bizonyul, akkor jól kitiltunk mindenkit, aki felhozza. Ezt lehet egy ideig csinálni, aztán csodálkozni, hogy nem hallgat ránk senki. De lehet hallgatni is, amíg tisztul a kép.
A lelkesedés, a rajongás kétségkívül meglepő, sőt zavarba ejtő. Itt nem egy új vakcinával állt elő valaki, vagy a fajok eredetével.
Egy megnyerő használtautó-kereskedőt látunk fehér ingben, aki betűről betűre felolvassa Kunhalmi Ágnes összes sajtótájékoztatóit.
Az elmúlt tizennégy évből. Minden, szó szerint minden, amit mond, közismert, ezerszer előadott tézis. És a tömeg úgy csápol, mintha most hallaná először. Jé, itt lopnak? Nahát, gond van az egészségüggyel? Még az oktatással is? Végre valaki kimondja! És még mit is mond? Hogy boldogok a sajtkészítők?
Nem Magyar Pétert, hanem a támogatóit érdemes számonkérni. Ha maguknak ez annyira bejön, ugyan mi az úristenért nem szavaztak pontosan ezekre a szövegekre tíz, hat vagy két éve? Mi tartotta vissza önt, hogy elejét vegye annak, amiről most hallgatja ezeket a szólamokat? Nem volt eléggé kikeményítve a gallér? Derékban bő volt a jelölt? Hitelességi deficit volt? És ezért kellett egy igazán hiteles figura Orbán reggelizőasztala mellől?
Ja, hogy azok cikik voltak! A NER-ben lubickoló, felügyelőbizottságokon élősködő nagyságos úr, az viszont nem ciki. Úgyhogy szoptunk itt még inkább tíz évet. Mert vártunk arra, hogy egy szálkásabb, kicsit hosszúkásabb arcú, pont megfelelően deresedő férfiember adja elő – ugyanazt. És akkor most már politizálunk.
Nem Magyar Péter ciki, és nem is azok, akik eddig mondták a szövegét. Hanem ezek a szélütött, koreai popzenekarokhoz méltó fanboyok. Akik most megtalálták a Nagy Őt.
A Nagy Ő, drága barátaim, egy tévéműsor pont az ilyen alulbútorozott, igénytelen konzumidiótáknak. A rátok méretezett katarzist kínálja, és ti át is érzitek a kanapén. Akkor sírtok, amikor be van tervezve. Reklámszünet előtt.
Hogy mit kezd Magyar Péter ezzel a tömeggel, az majd elválik. No hiszen! Ha tényleg akar valamit, ahhoz emberekre lesz szüksége. Nem egy helyettesre, hanem tucatnyi frontharcosra, akik bemennek helyette a stúdiókba, amikor ő épp töltőn van, mert propagandistát talált az alsógatyás fiókban. És ezrekre, akik segítik az építkezést. Nem mindegyiknek lesz ilyen fehér a gallérja. Végül ez is csak egy párt lesz, féltudású, botladozó káderekkel – akiket más pártokból kell majd összeszedni, mert ez keresleti piac. Nincsenek parlagon gazdátlan, kóbor szakpolitikusok. Magyar Péter egy esély – de hogy mire és mennyi, az nem ma dől el.
Térjünk vissza erre egy-két hónap múlva. Addig tökéletesen megfelelő reakció a szkeptikus szemlélődés. No pasarán, no hiszen!