Kutyaszorító

Melyik magyar párt kongresszusi meghívója szól úgy, hogy „aki B tervvel érkezne, az inkább ne jöjjön?” Nem, nem a Munkáspárt, nem is az MSZP, és nem a Fidesz. Ez az üzenet a Kétfarkú Kutya Párt taggyűlését trombitálta össze, ahol a pártvezetésről és a stratégiáról született döntés. Nem meglepő módon az A tervnek megfelelő.

A dilemma ismert: ilyen támogatottság felelősséggel jár, vicces mozgalomból profi párttá kellene válni. És ez állítólag most kezdődött el. Igazán nem akarok belerondítani a zászlóbontásba, de ezzel a profizmussal jobb lesz megmaradni dobolókörnek. Ugyanis ha egy betéti társaság vagy egy sportegyesület közgyűlését így hívják össze, az érvénytelen. És ez nem azt jelenti, hogy mi itt ciccegünk meg fintorgunk, hanem hogy alkalomadtán a bíróság is kimondja.

Abba belegondolni is rossz, hogy nézhetnek ki ott a pénzügyek.

Ja, hogy szinte minden pártban elnöki diktatúra van? Igen, de attól még képesek megszervezni egy szabályos taggyűlést. Le van írva, hogy az miről dönt, miről a választmány vagy az elnökség, és ezeken a kereteken belül stabilizálják a vezetést. Nem pedig úgy, hogy akinek nem tetszik, az ne jöjjön. Az egy házibulira elég.

Az igény és az irány viszont érthető. A Kutyapárt lassan a második helyre kúszik fel az ellenzék háziversenyében, és ezzel valamit kezdeni kell. Nem egyszerű menet. Ha senkivel sem egyeztetve, szigetként folytatják, az természetesen megosztja az ellenzéket, és a Fidesznek kedvez – miközben az MKKP-nek sem hoz kézzelfogható sikert, már ha Schiffer Andrást nem tekintjük sikertörténetnek. Ettől aztán egy csomó szavazónak elmegy a kedve az egésztől. Más támogatók viszont attól borulnak ki, ha akár egy előválasztás erejéig tárgyalnak az ellenzéki pártokkal, főleg hogy ez elsősorban Gyurcsányt jelenti.

Azt a tömeget, amely ma benyögi, hogy ő a kétfarkúra szavazna, nem lehet maradéktalanul megtartani. Aki azt állítja, hogy minden párt egyformán rossz, az nem a politikáról mond véleményt, hanem saját magáról. Igen hízelgőt. Azt mondja, hogy az ő becses személyéhez nem méltók ezek a társaságok. Ő ennél igényesebb, emelkedettebb, egymaga okosabb a teljes parlamentnél, és ő a jól csengő nevét akkor sem adja holmi politikusokhoz, bár egyébként nem is kell, lévén a választás titkos. Nem a politikai kérdésekre ad választ, nem az adókulcsokra, a szociálpolitikára, az oktatásra… Ezekhez valószínűleg nem is tudna érdemben hozzászólni, mivel valójában nem okosabb egyik talpas képviselőnél sem. Arra válaszol, hogy mennyire menő srác ő. Hát nagyon. Ezt kifejezi a frizurájával, a ruházatával, valamint azzal, hogy kutyapárti szavazó.

Ők addig maradnak, amíg a párt nem pártként működik. Utána ugyanis nehéz és megosztó döntések következnek. Az egyik az, aminek elkerülhetetlenségét a Momentum a saját kárán tanulta meg, és elpocsékolt évekkel fizetett érte. Hogy milyen párt is vagyunk mi. A Momentum sokáig nem volt hajlandó kimondani, hogy ők bizony liberálisok. Minden megszólalásuk, javaslatuk, kritikájuk világossá tette, hogy azok, de addig taktikáztak, amíg elment tőlük a liberálisok kedve. A többinek meg eleve nem tetszett, amit képviseltek. De ez nem úszható meg. Még önkormányzati szinten sem, pláne az Európai Parlamentben. Véges számú opció van, ezeket lehet keverni, de végül ebből kijön egy pozíció a politikai iránytű skáláján.

És a magyar illiberalizmusban elkerülhetetlen, hogy a kormányváltás óhajtásáról is mondjon valamit a párt. Ez sima eldöntendő kérdés, és valószínűleg nem kell sokat töprengeni rajta. Viszont ezzel létrejön a szándékegység az ellenzék többi pártjával. És elvész az a pártok felett lebegő, éteri státusz, ami csak a köztársasági elnökök sajátja… na jó, vicc volt.

A másik probléma ebből ered, és már említettem: viszonyulni kell a többi szereplőhöz, sőt tárgyalni velük. Ezzel bizony kimondatik, hogy nekik joguk van a létezéshez, hogy a tervek egyeztethetők és alakíthatók, hogy lehet alkukat kötni, kérni és engedni. Ez ma egyébként kifejezetten punk alapállásnak hangzik, de igazából így működnek a koalíciók a világ boldogabb felén. Nálunk ez egyenesen kényszer. Hogy ebből hogyan lehet kihozni a lehető legrosszabb eredményt, azt szintén a Momentum mutatja be. Írjunk kiáltványokat arról, hogy Gyurcsány a hazugság kultúrája, aztán üljünk le vele polgármestereket egyeztetni! És háborodjunk fel azon, hogy plakáton pedofilozzák a Fideszt, de úgy, hogy még ki sem mostuk a Pedofidesz feliratú pólónkat!

Igen, a piaci rés megnyílt és tágul: elfér itt egy liberális, fiatal szavazókhoz szóló, kreatív, urbánus párt. Van már egy, de ahogy a fenti példák mutatják, lehet ezt jobban csinálni. Átvezetni valódi, koalícióképes ellenzéki pártmunkába a civil szervezetet, ami eddig volt a Kutyapárt, az bizony nem sima ügy. Lesz, akit lelkesít, hogy mindazt, amit eddig tettek, akár kormányon vagy polgármesterekként folytassák. És lesznek divatkutyák, akiknek ez már nem elég menő. Őket pótolják majd azok, akiknek a hülyéskedés kevés volt.

Vagy vissza lehet menni a balettbe ugrálni. A B tervvel.