Miszlikelnök úr

Elnök lecserélve, elbúcsúztatva, a pedofilügy mostanra már egyenesen a baloldal sara. Végig ott kúsztak-másztak a Sándor-palota szellőzőiben. Már csak a gyermekvédelem helyrebillentése van hátra. Nem fog menni.

Az irányt a miniszterelnök kijelölte, ez az elkövetők félbehasítását, illetve miszlikbe aprítását helyezi kilátásba, a recepttől függően: hamburgerhez vagdalt elkövető való. De csak amennyiben az ő unokáira vetnek szemet. Egyszerű állampolgárnak, pláne intézeti gyereknek a miszlik nem járható út, és egyébként is nehezen illeszthető az európai jogrendbe. Pedig a II. János Pál pápa tér alatt tök jól elférnének a darálók.

Három éve a gyermekvédelemről szól a politika. Ennek ürügyén háborúznak Brüsszellel, ezzel bélyegzik meg az ellenfeleiket, ezzel indokolják a hatalmukat: hogy ők, és csakis ők védik meg a gyerekeket. Ehhez képest most fognak hozzá az érdemi munkához – illetve úgy tesznek.

Az egyik rossz hír, hogy szigorításokkal ez nem fog menni. A másik, hogy sok pénzbe kerül. A harmadik pedig, hogy igazából ellen­érdekeltek.

A miszlikkel meg a kegyelem kizárásával az a baj, hogy a pedofilok nem szoktak ár-érték arányt számolgatni. János és Endre bácsi sem azt vitatta meg, hogy hány év börtönnél éri meg a kockázat, és azzal sem kalkuláltak, hogy ha mégis lebuknak, akkor majd ugrasztják a püspököt lobbizni. Ő csak kéznél volt. Azon dolgoztak, hogy ne bukjanak le. A bűnözők eleve alárendelt, kiszolgáltatott prédát keresnek, olyan körben, amit uralnak. Tehát nem a karikás ostort meg a hentesbárdot kellene pörgetni, hanem kiépíteni és üzemeltetni az áldozatok védelmét. Civilekkel, jogvédőkkel együttműködve, akik ügyvédet vagy magánnyomozót biztosítanak, riasztják a sajtót, pszichológust szereznek… igen, ezek a gyanús, sorosista civilek kellenének ide. Pont azok, akiknek a démonizálására használták a gyermekvédelem jelszavát.

Aztán kéne felvilágosítás. Hogy minden gyerek tisztában legyen azzal, hol a határ, mihez nincs joga a tanárnak, papnak, nevelőnek, és hová fordulhat, ha bántják őket. Ide megint csak nehéz lesz eljutni a mai állásból, ahol a felvilágosítás gyakorlatilag kommunizmust jelent, a jogvédelem pedig woke.

És ez önmagában is pénzbe kerül. Az meg egy másik jelentős tétel, hogy a gyermekotthonokban jól megfizetett, motivált, válogatott szakemberek dolgozzanak. Ilyesmire nem szívesen költenek az uraságok. Már szegényekre sem, de árva gyerekekre végképp. Az pont olyasmi, mint a hajléktalan meg a cigány, kár belé a ropogós suska. Azt lówellnessre is lehetne költeni, vagy templomgombra, amiben az úri osztály gyönyörködhet Anna-bál előtt meg után. És ez a pénz nem hoz látványos, felavatható eredményt. Nem lehet átvágni a szalagot Bicskén két év múlva, hogy itt tizenkét molesztálás nem történt.

A botrány a Fidesz szemszögéből mindenről szólt, csak az áldozatokról nem. Számukra Novák és Varga volt az áldozat, esetleg a református egyház. Meg a párt, amely ilyen kellemetlen helyzetbe került, még tüntetni sem átalltak ellene. Vajon érdekük-e, hogy még több eset kerüljön napvilágra? Fogják-e segíteni a feltárást, a nyilvánosságot és az elszámoltatást?

A válasz: nem. Azért nem, mert bár a gyermekvédelem ügye csak három éve sláger, a teljhatalmuk tizennégy éves. Mára megszálltak mindent, amit lehetett. Intézményvezetők, igazgatók, papok – ha lebukik még valaki, annak jó eséllyel köze lesz a párthoz. Ahogy most is volt. Bár konokul kussolnak a részletekről, annyit biztosan tudunk, hogy ez az elkövetői kör szorosan be volt kötve. Püspökhöz, elnökhöz, miniszterelnök feleségéhez, focicsapathoz.

Mindent azonban mégsem irányítanak. A mostani botrány megmutatta, hogy a Fidesznek irtózatos erejű gyomrost lehet kiosztani ilyen ügyekkel. Ezzel nyilván számolnak az érdekeltek határon belül és kívül. De az áldozatok is észrevehették, hogy ami velük történt, az égbekiáltó bűn, amit fedezni kevés az elaljasodott püspök, az elnök, a számvevőszék és az adóhivatal. Ennek itt nincs vége. Nem feltűnő például, hogy gyakorlatilag csak Magyarországon nem volt téma a papi pedofília… eddig? Minden további lebukás a Fideszre jelent veszélyt. Miért segítenék az áldozatokat?

Amit gyermekvédelem címén eddig összehoztak, az nettó kártékony. Saját emberüket lőtték ki vele a Nemzeti Múzeumból. Kiállításokat és könyvesboltokat tönkretehetnek, de teljesen eszköztelenek azzal a médiával szemben, amit a fiatalok többsége fogyaszt. A mai napig nem tudják megmondani, mi a teendő a világirodalomban, a tananyagban szereplő melegekkel. A Netflix, a YouTube, a Google ordítva röhögi ketté őket, amikor panaszt tesznek. Persze ez nem is a gyermekek védelmét szolgálta. Az volt a célja, hogy jóérzésű ember ne támogathassa a szemétrakást, amit félhülye napszámosokkal hordattak össze. Úgy, hogy a vesszőhibák miatt még bíróságon is buknak vele. A minimum az lenne, hogy további uszítás helyett pontosítják, betarthatóvá teszik, konkretizálják az elcseszett törvényüket.

De az már kormányzás lenne. És ahhoz, ahogy a gyermekvédelem ügye megmutatta, nem értenek.