Novák Katalin utolsó esélye

Hát, akkor ezzel megvolnánk, nyugvópontra jutott a kegyelmi ügy. Olyan stabil nyugvópont ez, hogy ezen megtámaszkodva Arkhimédész kifordítaná sarkából a földet, de mi természetesen nem hagyjuk az efféle balos felforgatást, hiszen nyomás alatt erősebbek vagyunk, nem főtt még le a kávé.

Egyben el kell ismernünk, hogy a két Hölgy kisujjában annyi méltóság van, ami már szinte kritikus tömeg, nem is foghatnak kezet robbanásveszély nélkül. Már csak egy apróság volna hátra a teljes békéhez, és az nem a közvetlen elnökválasztás. Hanem az összes kegyelmi döntés nyilvánossága.

Merthogy mostan alamuszi gyanúk motoszkálhatnak a fejekben. Például egyéb pedofil esetekről.

K. Endre ügye véletlenül látott napvilágot, csak azért, mert folytatódott a Kúrián. Van még hat hunniás terrorista és egy bíróságon kémkedő takarítónő. Viszont abban a két évben, ami adatott, ötvenhét kegyelmet osztott ki Novák Katalin, szóval negyvenkilenc eset még táptalajt ad a találgatásoknak. Hogy például negyvenkilenc szörnyet eresztett ránk.

Ez a gyanú megalapozott. Hiszen látjuk, hogy ment ez. Zoli bácsi elintézte, mert el lehetett intézni. Zárt ajtók mögött, pápua szigeteken, egyéb festői helyszíneken vonta félre Katalint egy gyors kegyelemre. Tud ő meggyőző lenni, láttuk, milyen elegánsan, férfiasan mosta ki magát a botrányból, amikor kiderült.

A véletlenül kiderült két esetből egy érintett pedofil bűnügyet, tehát jelen ismereteink szerint reális, hogy még legalább huszonnégy pedofilügyben esett meg Katalin szíve az elkövetőn. Ez nem rosszindulat, hanem tudományos módszer.

Pillanatnyilag egy tarka és egy fekete tehén a mintánk, vagyis úgy számolhatunk, hogy a tehenek fele fekete.

Ezt érdemes lenne tisztázni utólag.

Lehet, hogy az elnökasszony és a püspök úr tényleg csak egyszer botlott meg. Talán a paksaméta alján volt K. Endre, és már mind nagyon fáradtak voltak, zsongott a fejük a fűszoknyák zizegésétől, hát becsúszott egy hibuci. A lónak négy lába van, mégis lehet szenátor! Hajlandó vagyok elfogadni ezt, és biztosan így van ezzel az egész ország. Csak annyi kell hozzá, hogy átfuthassuk az összes többi döntést. Persze-persze, személyiségi jogok. Ezzel ne is fáradjon, drága, ki lehet satírozni a neveket. És ha jogszabályt kell ehhez módosítani, a frakció biztosan megteszi ezt az utolsó szívességet.

Bizonyára csupa szívmelengető jótékonyság borul ki abból a zsákból. Makklopáson kapott szegény cigányok, rőzsehordó nők, kisnyugdíjas orvvadászok. Családfők, akik nehéz szívvel patkolták meg a villanyórát, hogy a gyerek ne fázzon, és tudjon tanulni. Hirtelen felindulások, bántalmazó zsarnokok elleni önvédelmek, szerencsétlen autóbalesetek rossz látási viszonyok között. Erre való a kegyelem, és bizony sokszor ráférne a komor ítéletekre.

Ellágyultan, meghatottan böngésznénk a jóságnak ezt a kalendáriumát. Ahol a törvény pallosa az elesettekre sújtott le, Katalin gyógyírt és tépést hozott. Ahol családjukért, szeretteikért szegtek szabályt reménytelen helyzetben lévő emberek, ott Katalin segített, és esélyt adott. És csak a féktelenül ömlő jóindulat keverte őt bajba, így került konkoly a búzába, egyetlenegyszer. Most még úgy néz ki, ő lesz a történelemkönyvben a pedofilsimogató elnök. Az iratnyilvánossággal ő lehet Jóságos Katalin, minden magyarok örökös elnöke.

Akkor aztán mind megállapodunk a nyugvóponton. Ott leszünk, amikor felavatják a kisujjának szobrát. Szökőkút lesz az, amelyből örökké spriccel a méltóság.

A szerző a HVG munkatársa