Orgiák, üzletek

Egy jó mondat 2020-ból. A most már jó ideje a jobboldalon házaló újságíró harcos- és párttársát védte ezzel, miután kiderült, hogy Szájer József egy első ránézésre vagy huszonöt fős orgiából menekült az ereszcsatornán: „Jóska hibázott, de nem drogozott. Biztos nem, a fejemet rá!” Aztán a harcostárs kifejtette, hogy azt a szart valakik biztosan beletették a táskájába. Biztosan. Úgy, mint a világ nagy repterein, ahol, mint azt a Csempészek és határőrök című sorozatból (ld. National Geographic Channel) tudhatni, a lekapcsolt csempészeknek is mindig valakik belenyomták azt a szart a hátizsákjukba, volt, akinek tizenegy és fél kilót. De nem ez az érdekes, hanem a gondolat: hibázott, de nem úgy.

Nem sokkal később Borkai Zsolt győri polgármester is orgián járt, erről videófelvételek is kikerültek, a maguk nemében elég botrányosak. Borkai a rendőröknek tett tanúvallomásában utalt arra, hogy Orbán Viktor is tudott a felvételekről, ám a „főnök” szerint, ami történt, magánügy. Borkait el is indították a közelgő választáson, aztán lemondott. A Fideszben az ilyen botlásoknak van következményük – harsogott a kormányoldal, aztán a figyelem a Völner–Schadl-tengely korrupciós ügyére terelődött, ami végrehajtók kinevezéséről és korrupcióról szól. Mint nemrégiben kiderült, az időközben ugyancsak lemondani kényszerült Varga Judit korábbi igazságügy-miniszter már kinevezésekor tervezte fölmenteni az akkor államtitkár, egykori Fidesz-alapító Völnert, de aztán erről letett. Sőt, valahogy úgy alakult, hogy komoly hatalom összpontosult Völner kezében, még a civilek és politikusok lehallgatására vásárolt Pegasus-program fölött is. Ő írta alá a megfigyelési engedélyeket. Varga Judit egy alkalommal azzal védekezett az addigra már eléggé reménytelen helyzetbe került Völnerrel kapcsolatban, hogy ő csak örökölte az államtitkárt. És valóban: Völnert Trócsányi korábbi igazságügy-miniszter nevezte ki, aki viszont semmi különöset, de pláne bűnözést nem sejtett kinevezettje munkájában, noha bebizonyosodott, hogy már miniszteri idejében is folyt a korrupció.  Nem mellékesen, Trócsányi László pillanatnyilag az egyik szóba jöhető köztársaságielnök-jelölt, minthogy időközben Novák Katalin is lemondott. Kegyelmet adott egy elítéltnek, aki főnöke pedofil bűncselekményeinek eltussolásában vett részt.

Neki adott kegyelmet Novák Katalin elnök, ezért mondott le, és mivel ezt Varga Judit igazságügy-miniszterként ellenjegyezte, ugyanazon a napon maga is jobbnak látta távozni. Nem látta viszont ezt jobbnak Balog Zoltán református püspök, noha ő is érintett. Mint elmondta, nem ő nyújtotta be a kérvényt, igaz,  másokkal együtt az ő véleményét is kikérték. „Az előzetes vélemények és ez életére vonatkozó információk alapján egyetértettem azzal, hogy kegyelmet kapjon: tévedtem és hibáztam.” Nem tudni, Balog milyen információkat kapott a kegyelemben részesült életéről, de bizonyosan döntően erősek voltak azzal a ténnyel szemben, hogy nevelőintézetben élő, amúgy is hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott gyerekek ellenében lépett föl bűncselekmény eltussolásával. Vajon mire gondolhatott Balog? Hogy nem voltak a gyerekek eléggé kiszolgáltatottak? Nem voltak eléggé hátrányos helyzetűek? Tény, a Magyar Református Egyház Zsinati Hivatalában tartott szimpátiaszavazáson a többség Balog mellett voksolt, így maradt a zsinat lelkészi elnöke, ezzel püspöki pozícióját is megtarthatja. 

Ami eddig olvasható, az alig több mint három év alatt zajlott le. Orgiák, korrupció államtitkári szinten, zűrös pedofilügy, érthetetlen köztársasági elnöki kegyelem. Borús taxáció, nem beszélve még korábbról, amikor az akkori köztársasági elnökről kiderült, hogy plagizált, és így maradt a kényszerű távozás, megfosztás a doktori címtől. Mindez olyan kormány ideje alatt, amelyik másról sem beszél, mint a család, kiemelten a gyerekek védelméről, meg a gazdasági élet tisztaságáról, az emberségről, az egyenlő versenyhelyzetről. Igaz, néha keveri a másságot a pedofíliával. A közállapotok romlása amúgy különösen szembetűnő, ha a köztársasági elnökök sorát tekintjük. Göncz, Mádl, Sólyom, aztán Schmitt, Áder, Novák. Utóbbi háromból kettő lemond: egyik plagizált, a másik, máig nem tudni, hogyan, kegyelmet ad egy pedofília eltussolásában részt vevőnek; Áder János hivatali teljesítménye pedig abban a felismerésben összegezhető, hogy ha a Földön elfogy az ivóvíz, szomjan halunk mind. Az első kormány tanácsadó testületének elnöke még Lámfalussy Sándor, aztán jobbára stratégiai tanácsadókat alkalmazott, például Habony Árpádot. És így tovább.

És mindezek kísérője a rendszerszintű korrupció, országrészek leszakadása. A World Inequality Database statisztikája szerint Magyarországon a leggazdagabb egy százalék birtokolja az összvagyon több mint egyharmadát, a felső tíz százaléké pedig az összvagyon fele – szemlézi a szabadeurópa.hu. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a romló közállapotok mellett a kormány olyan külpolitikát folytat, amit lassan maga sem képes kezelni, és elszigetelődésünk látványos, mit tesz az ellenzék? A nagyobb pártok – ha vannak ilyenek – összefogást hirdetnek, de olyan ultimátummal, amilyet a Monarchia küldött 1914-ben Szerbiának. Aligha elfogadható. A kis pártok – pontosabban a vezetőik – önmegvalósítanak, és önerőből próbálkoznak.  A politikusi felelősségnek nyoma sincs, így aztán nagy valószínűséggel marad, ami föntebb olvasható, legföljebb néhány új kormányoldali szereplővel. Az ellenzék pedig mindehhez asszisztál. 2022-ben, amikor Hadházy Ákos nem ült be a parlamentbe, sokan nem értettek vele egyet, én sem. Úgy gondoltam, parlamenti demokráciában ez nem helyes. Ma már látni, hogy neki volt igaza. Eddigi munkája erőteljesebb és eredményesebb, mint a padsorokban ülőké együttvéve. Mára üres önámítás lett, hogy az ellenzéknek folyamatosan meg kell mutatnia magát. Akaratát egyszer sem volt képes átverni a kormányoldalon, hangjuk gyenge. Sokan Gyurcsányt hibáztatják, mondván, vissza kellene vonulnia, át kellene adnia a helyét másnak. Csakhogy ilyen a politikában nincsen, ráadásul a legnagyobb ellenzéki pártot vezeti, és valószínű, hogy legyen bármilyen választás is, a legnagyobb ellenzéki párt marad. Más kérdés, hogy így a Fidesz is marad. Keserves nézni, hogy tűnik el a közvagyon, néhány család és a komálós pereputty vesz a kezébe mindent. Miben reménykedik ebben a helyzetben az istenadta nép? Abban reménykedik, hogy egy eddig alig látott, magát amúgy mélyen jobboldalinak valló fiatalember a kormányközelből indulva holnapra megforgatja a világot. De ez még semmi: a baloldali politikusok is ezt remélik. Momentán semmi ötletük nincsen, hacsak az nem, hogy legyen közvetlen köztársaságielnök-választás. Most, hogy recseg-ropog a kormányerő, és van esély a további gyengítésére, tényleg ez volna a legfontosabb?