Élet és Irodalom,

LXVIII. évfolyam, 6. szám, 2024. február 9.

KOVÁCS ZOLTÁN

A kilencvenes évek elején a Fradi futballcsapatának két vezetője megkereste Stadler Józsefet, az akkoriban egyre tehetősebb vállalkozót, hogy szálljon be a ferencvárosi futballba. Stadler fogadta őket, de már az elején tudatta velük, hogy nem tervez semmi ilyet, ő saját futballcsapatot csinál. Aztán meghívta a két szomorú vezetőt egy ebédre, majd elköszönt tőlük. „De annyira szomorúak voltak, hogy búcsúzóul adtam nekik egy-egy millió forintot a zsebükbe, legyen jobb kedvük hazafelé. Nagyon megsajnáltam őket” – nyilatkozta akkoriban.

Ez onnét jutott eszembe, hogy a múlt héten Orbán pedig Brüsszelben járt eredetileg azzal a szándékkal, hogy rendet tesz az unióban, és vétózik Ukrajna támogatása ügyében. Aztán nem vétózott, helyette hazajött egy papirossal, amit már másnap győzelmi jelentésként emlegetett: „Kiharcoltuk!” – lelkendezett, amerre járt, és azt ismételgette, hogy „kaptunk egy ajánlatot, és végül kitárgyaltunk egy ellenőrző mechanizmust, amely garantálja a pénzek észszerű felhasználását. És garanciát kaptunk arra, hogy Magyarország pénze nem kerülhet Ukrajnába. Hosszú tárgyalás után ezt az ajánlatot elfogadtuk.”

A Fradi vezetőinek akasztói és az Orbán brüsszeli útja között az az azonos, hogy egyik sem ért el semmit. Jöttek haza igen szomorúan, pontosabban, a fradistáknak mégiscsak zsebbe csúsztattak egy-egy milliót, igaz, Orbán is kapott valamit, amit lobogtathat, és valamit megmenthet az arcából. Egy olyan ajánlatot fogadott el, ami semmit sem jelent, mert az a pénz, amit a magyar kormány szeretne megkapni, teljesen független az Ukrajnának szánt segélytől. Az sem siker, hogy amint mondja, megígérték, az Európai Tanács méltányos tárgyalási eljárásokat folytat Magyarországgal szemben. Ez a mondat üres. Ráadásul az unió eddig is méltányos volt. A helyzet annyiban romlott, hogy ma már mindenkinek hullani kezd a haja, ha Orbán kerül szóba. „Nagyon frusztrált vagyok” – panaszkodott Leo Varadkar ír miniszterelnök, és hozzátette: „azt hiszem, a többi kormányfő is az” a magyar hozzáállás miatt. „Az biztos, hogy Viktor mindig szeret a figyelem középpontjában lenni” – mondta Kaja Kallas észt miniszterelnök. Szerinte ha mindig kínálnak neki valamit, csak ismétlődni fog az, amire „nem akarom a zsarolás szót használni, de nem tudok rá más, jobb szót”, és ennek a mintázatnak véget kell vetniük.

De mégis. Az utóbbi napok változatosan hol hazug, hol sunyi kormányzati megnyilatkozásai közül mindenképp kiemelkedik az, amit Orbán Viktor tett közzé a brüsszeli vereség hajnalán, miszerint megállapodtak, hogy Magyarország pénze nem kerül Ukrajnába. Túl azon, hogy ilyen nem fordulhat elő, mert bár az unió ellenőrzési rendszere nyilván nem hibátlan, de az efféle manipulációk kizárhatók.

A baj alighanem nagyobb, mint egy rossz nyilatkozat: Orbán már régóta hetet-havat, minden aljasságot összehord politikai ellenfeleiről, bármit képes feltételezni Sorostól Tavaresen keresztül Guy Verhofstadtig, meg még azokról, akik szembejönnek vele, holott az összes rossz tulajdonság alighanem saját magában van. És ezt az összes magában ténylegesen létező rossz tulajdonságot kivetíti ellenfeleire. Az, hogy Magyarország pénze Ukrajnába kerülhet, csak annak jut eszébe, akinek kormányzása alatt a közpénzek magánpénzekké lesznek. Megveti azt, aki nem tartja a szavát, majd kimegy Brüsszelbe, és az általa hangoztatott „erős nemzeti felhatalmazással” szemben, ígérete ellenére nem vétóz, holott előtte másról beszélt. (Megjegyzendő, hogy a vétó elvetése hosszú ideje valószínűleg a legjobb döntése volt, noha abban a helyzetben, amibe keverte magát, meg sajnos az országot, mást nem is tehetett.)

Már korábban is előállt az a furcsa és lehetetlen helyzet, hogy az uniós szabályokat folyamatosan sértő, távolról sem jogkövető kormány zsarolni kezd egy teljes uniós közösséget azzal, hogy ha nem folytathatja a jogsértéseket, vagy ha nem zárják le az ellene folyó eljárásokat, akkor vétót emel, hol a költségvetés ügyében, hol mondjuk a kvótakérdésben, hol Ukrajna támogatását illetően. És az unió – mert mégiscsak jogtisztelő szervezetről van szó – alkudozni kezd. Ennek lett most vége. Ahogy Donald Tusk mondta: „Belefáradtunk Orbánba.” Könnyű neki, ő csak odébb lép.