Ferenc pápa és a törzsfőnök

Hatalmas készülődés előzte meg II. János Pál 1991-es, négy napra tervezett magyarországi látogatását. A Püspöki Kar Pápalátogatást Szervező Irodát hozott létre, majd megalakult a Nemzeti Előkészítő Bizottság, amelybe nyolc minisztériumot és öt országos főhatóságot delegáltak. Az egyházfői vizitet számtalan kísérő esemény színesítette: Budapesten bemutatták a pápa Az aranyműves boltja című oratóriumát, a Vatikán uralkodója nyilvánosan bejelentette, hogy elkezdett magyarul tanulni, s az Apostoli Szentszék félhivatalos lapja, az Osservatore Romano különszámot szentelt az eseménynek.

Ferenc pápa esetében minden másképp alakult. Irakból hazafelé, a repülőn jelentette be, hogy 2021 szeptemberében Magyarországra utazik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére, de sietve hozzátette: „Ez nem országlátogatás lesz, hanem csak egy mise.” Ám – így a pápa: „Pozsony alig kétórányira van Budapesttől, ezért teszek egy látogatást Szlovákiában. Nos, így mennek a dolgok.”

Nem sokkal ezután bel- és külföldi sajtótermékek számoltak be arról, hogy a hazánkba érkező pápa nem kíván találkozni magyar állami vezetőkkel. Ezt követően Erdő Péter és Semjén Zsolt sietős római útjáról lehetett hallani, hogy a diplomáciai turbulenciát örömhír zárja: Ferenc pápa mindössze pár órásra tervezett, hangsúlyozottan nem hivatalos látogatásán mégis jut 30 perc Áderre és Orbánra. Épp annyi idő, amennyi a magyarországi egyházak ökumenikus tanácsának és a hazai zsidó szervezetek képviselőinek kijár, s negyedórával kevesebb, mint amennyit a püspökökkel tervez eltölteni. Végül a Hősök terén sor kerül a pápa celebrálta Statio Orbis szentmisére, hogy a tervek szerint még aznap, 14:40-kor az egyházfő elindulhasson Pozsonyba.

Ám a minap, a hosszú hónapokon át előkészített látogatást megelőzően Ferenc pápa úgy nyilatkozott az olasz sajtónak, hogy „nem tudom, találkozom-e Orbán miniszterelnökkel”, ami – lássuk be – diplomáciai tekintetben felettébb szokatlan, kiváltképp akkor, ha sejthető: a nagy találkozás elkerülhetetlen.

De vajon minek tudható be mindez?

Ismert, hogy Pál apostol missziós utazásainak lényegét a parrhésziában, Isten evangéliumának a nehézségektől sem megriadó bátor hirdetésében nevezte meg. Ferenc pápa maga is vallja a „szókimondás és a keresztény bátorság üzenetének” lényegét, vagyis nem a pápa elszántságával lehet itt a probléma.

Sokkal inkább azzal, hogy az egyházfő egészen egyszerűen nem kedveli Orbánt és rendszerét. Az Orbán-rezsimmel szemben nemcsak politikai fenntartásai vannak, hanem azt legalapvetőbb mozzanataiban keresztényellenesnek tartja.

A pápa és szorosabb környezete gyakran használja a megdöbbentő „cattolicesimo tribale”, azaz a törzsi katolicizmus kifejezést. A kifejezés a katolicizmus küldetésének egyetemességével (katholikosz) áll szemben, s ott nyeri el értelmét, ahol a politikai hatalom, fundamentalista indíttatásból, a kereszténység univerzális küldetését a politika eszközévé próbálja tenni. Érkezzék az ilyen szándék jobb- vagy baloldalról, ezektől a pártoktól és politikai mozgalmaktól óvakodni kell – figyelmeztet a pápa.

A vallási érzület nem válhat politikai erőforrássá, amint a pápa által mélyen elutasított katolikus populizmus vagy etnicizmus törekszik erre. A „törzsi” tudat – így a pápa – etnikai, faji, nemi etc. alapon definiálja a közösséget, holott a kereszténység a minden megkülönböztetés nélküli embert teremtő Istent vallja és követi hitével. „Egy keresztény hazafias érzelmekkel szereti és szolgálja az országot, de nem lehet pusztán nacionalista.”

A populista hatalom – írja könyvében Ferenc pápa – felzaklatja a tömegeket, gyűlölködést szítva a képzelt ellenséggel szemben, s a diktatúrák nyitánya a félelem magjának elvetése, hogy a hatalom önmagát ajánlhassa, mint aki védelmezheti a közösséget félelme tárgyától. A populizmus hazug, zárt világ, ahol a hatalom által vallott „igazság” megkérdőjelezhetetlen, s ahol a korrupt elit a marginalizálódott tömegek élére állva határozza meg az egyetlen lehetséges és elfogadható utat, amellyel szemben minden más gondolat veszélyes és üldözendő.

Ferenc többször hangot adott annak, hogy elborzasztja a szuverenizmus, s a populista vezetők beszédei, amelyek a 30-as éveket idézik fel. S noha a legtöbb vezető nem is vallásos, mégis a vallást a nemzeti identitás megkerülhetetlen részének tekinti, „mit sem törődve azzal, hogy a félelem és a gyűlölet nem egyeztethető össze az evangéliummal”.

S ha még mindig kérdés volna, miért vonakodott a pápa a magyar állam vezetőivel találkozni, idézzük a legutóbbi, Fratelli tutti kezdetű enciklikájának sorait: számító populizmus, „ha valaki az adott nép kultúráját bármely ideológia jegyében, kizárólag saját céljai és a hatalom megtartása érdekében politikai célokra használja. Vagy ha a népesség bizonyos rétegeinek legalacsonyabb rendű és legönzőbb hajlamait kiszolgálva keresi a népszerűséget. A helyzet még súlyosabb, ha akár durvább, akár kifinomult módszerekkel az intézményeket és a jogrendet is elbitorolja.”

Komoly áldozat tőle az a fél óra a törzsfőnökkel. De lesz három napja megnyugodni a boldog Szlovákiában.