A remény ünnepén

Kosztolányi, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, a magyar irodalom legnagyobbjai írtak cikket, naplójegyzetet, novellát a lapok, folyóiratok karácsonyi számába. Rájuk gondolva vettem megtiszteltetésnek, hogy az Élet és Irodalom szerkesztősége évről évre felkért, hogy írjak a lap karácsonyi számába. Már nem voltam az ÉS rendszeres munkatársa, úgy éreztem, kezdek kiöregedni a rendszeres írásból, Kovács Zoltán főszerkesztő telefonja december első napjaiban újra meg újra rám talált.

Orbán kihívója

A témán idén nem kellett hosszan töprengenem. A legutóbbi parlamenti választás előtt jó egy évvel az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltjei bölcsen, amerikai mintára megegyeztek, hogy előválasztáson fogják eldönteni, melyikük legyen 2022 áprilisában Orbán Viktor kihívója. Én az interneten megnéztem néhány jelölt szereplését, és számos szempont alapján úgy gondoltam, hogy a jelöltek közül Márki-Zay Péternek van leginkább esélye arra, hogy legyőzze Orbán Viktort. Véleményemet megindokoltam, írásom meg is jelent majdnem egy évvel a választás időpontja előtt az Átlátszó online felületén. Barátaim a szemembe nevettek. A jelölted, mondták, jószerivel ismeretlen, a közvélemény-kutatók sem adnak neki esélyt. Aztán sorolták az érveiket, hogy Márki-Zay miért nem lehet az országos politika első számú szereplője. Ezen az értékítéleten még az sem változtatott, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester a vártnál sokkal jobban szerepelt az előválasztás első fordulójában. De hogy komolyan kell vele számolni, az csak akkor vált bizonyossággá, amikor a második fordulóban megnyerte az előválasztást. A végeredmény mégsem ezt a sikert igazolta. 2022. április 3-án Orbán Viktor minden korábbinál látványosabb győzelmet aratott. Mint választási jós én is leszerepeltem. De azért továbbra is igyekeztem nyomon követni Márki-Zay Péter tevékenységét, és úgy véltem, a vásárhelyi polgármester egyre inkább beletanul az országos vezető politikus szerepébe. Ekkor határoztam el, hogy szembeszállva a kormánypárti gyűlölködéssel és az ellenzéki hümmögéssel, megpróbálom összeszedni, mi mindent látok jónak, ígéretesnek Márki-Zay Péter szereplésében. A karácsony a Megváltó megszületésének az ünnepe, egyúttal tehát a remény ünnepe is. Az évről évre feltámadó remény erősebb, mint a keserű-ironikus német közmondás: selten kommt was Besseres nach (ritkán jön utána valami jobb).

A kormánymédia komornyikja

Lánczi Tamás, a kormánymédiának ez a rossz modorú komornyikja műsora, a 48 perc házigazdájának mondja magát, de fogalma sincs arról, hogy egy konzervatív úri háznál egy házigazda hogy viselkedik a vendégeivel, még akkor is, ha nem ért egyet velük. Lánczi Tamás háziszolga minduntalan belevág vendége szavaiba, ezzel a közönséget is megsérti, lehetetlenné teszi, hogy a hallgatók-nézők megértsék, miről is folyik a vita. Ezt nem teszi jóvá, hogy Lánczi a vendége helyett elmondja vendége vélt álláspontját. Egy házigazda, vagy akár csak egy komornyik nem viselkedik így, legfeljebb egy nyári személyvonat pultosa, aki sörosztás közben sértegeti a vendégeit abban a reményben, hogy azok mérgükben elszólják magukat, és beismerik, hogy csaltak a fizetésnél. Márki-Zay Pétert azonban Lánczi a folytonos közbeszólásaival se tudja zavarba hozni. A Néppárt elnöke újra meg újra felteszi a kérdést: miért kell Magyarországnak katonákat küldeni a távoli közép-afrikai országba, miért kockáztatja Orbán magyar katonák életét a messzi sivatagban. Lánczi ismétlődő válasza, hogy a magyar katonák békefenntartóként mennek Afrikába, Csádban nincs háború, következésképp kockázat sincs. A magyar forrásokat hiába olvasgatom, minden hírportál csak a pártja álláspontját hangoztatja. Ehelyett a német nyelvű Wikipediát kezdtem olvasni. A Csádról szóló terjedelmes írásban az alábbi szövegekre bukkantam.

A régészeti leletek tanúsága szerint 6-7 millió évvel ezelőtt ezen a közép-afrikai vidéken éltek azok a népcsoportok, amelyekből a mai ember kifejlődött. A IX. századtól a XIX. századig különböző birodalmak jöttek létre a Csád-tó környékén. A francia gyarmatosítás Közép-Afrikában a XX. század elején kezdődött meg, Csád a függetlenséget 1960-ban nyerte el. Az ország első elnökét 1975-ben megölték. 1990-ben Idriss Déby felfegyverzett csapatai vették át a hatalmat, Débyt haláláig hatszor választották elnökké. Az ország jelenlegi vezetője Déby elnök fia. Nemzetközi megítélés szerint az ország szegénysége, a jogállamiság helyzete, a korrupció miatt Csád a világ országai között a legutolsók közé tartozik. A helyzetet két körülmény teszi még katasztrofálisabbá. Április óta menekültek tízezrei érkeztek Szudánból Csádba: elhelyezésük, élelmezésük megoldatlan. A menekültválságnál is súlyosabb gondot jelent Csád számára az iszlamista terrorszervezet, a Boko Haram jelenléte. A kormány irányítása alatt álló paramilitáris egységekbe nagy számban soroznak be katonának gyerekeket, fiatalkorúakat. A kormány, ígéretei ellenére, nem teszi lehetővé, hogy ezeket az egységeket emberjogi szervezetek felkeressék. Idén (2023) december 7-én hirtelen kérdésessé vált, hogy mennek-e egyáltalán magyar katonák Csádba. Egyre több lett a bizonytalansági tényező, hiányoznak a szükséges szállító járművek, a migráció megállítása, amit a küldetés fő céljaként emlegettek, feledésbe merült, arra a kérdésre, hogy milyen magyar érdekeket kell megvédeni Csádban, a katonai szakértők sem tudnak válaszolni. Lehet, hogy a csádi misszió csupán egyike Orbán szokásos röppentyűinek, amelyeket éppen olyan hamar felejt el, ahogy előkapta őket. Ha nem lesz csádi akció, az kínos leginkább a kormány buzgó komornyikjának lesz. Számára azonban semmi sem kínos: mint a 48 perc házigazdája mély meggyőződéssel sértegeti a vendégeit és hazudozik.

Vásárhely polgármestere

Menjünk egy kicsit távolabb a kormánymédia komornyikjától, a szerződése hamar lejár, a kormánynak egyre sűrűbben van új lakájokra szüksége. Márki-Zay Pétert a 2018-as időközi önkormányzati választáson választották meg, szokatlanul erős ellenszélben, Hódmezővásárhely polgármesterévé, az ellene irányuló lejárató kampány csak fokozódott, miután megnyerte az ellenzéki pártok közös elhatározása alapján megtartott előválasztást. 2022. április 3-a után MZP lejáratása a Fidesz számára már nem volt annyira fontos, hiszen Orbán MZP-vel szemben megnyerte az országgyűlési választást, hanem az ellenzéki pártoknak, a DK-nak és a Jobbiknak állt érdekében, hogy az ellenzéki térfélről kiszorítsák a párttal akkor még nem is rendelkező Márki-Zay Pétert. Az MZP elleni uszítás egyik állítása az volt, hogy Márki-Zay a Fidesz segítségével nyerte meg az előválasztást. Ezt a kijelentést azonban semmi sem támasztotta alá, a szavazás során a szavazóktól senki sem kérdezte, nem is kérdezhette meg, kire szavaztak. Maradt tehát az avas lejárató szöveg, amelyet az SZDSZ-en belül 1991-ben Tölgyessy Péter pártelnökké választása ügyében is alkalmaztak: MZP önfejű, senkire nem hallgat, minden ügyet egymaga próbál elintézni. Nem hallgatott a Ferire, pedig Feri (értsd: Gyurcsány) önzetlenül felajánlotta a segítségét, újra meg újra elismételte, hogy konzervatív gondolkodású, hívő keresztény, elidegenítve ezzel magától a baloldali és liberális szavazókat, továbbá: nincs vezetői tapasztalata. Csak hát az összefogás igénye abból jött létre, hogy a baloldal belátta, nincs elég szavazója ahhoz, hogy győzzön a választáson, meg kell nyernie jobboldali szavazókat is. Az azonban, hogy a megnyert jobboldal ne hirdethesse a maga nézeteit, a kommunista népfrontpolitika hagyománya: otthon lehettek szociáldemokraták, kisgazdák, csak maradjatok csöndben, ne áruljátok el, hogy bármiről mást gondoltok, mint mi, kommunisták, akik a teljes igazság kizárólagos birtokosai vagyunk. De ez a gondolkodásmód érvényét veszti, ha nincs jelen a szovjet hadsereg, amely a fegyveres erejével alátámasztja a végső igazság győzelmét. Márki-Zay Péter polgármesterként is, a Mindenki Magyarországa Néppárt vezetőjeként is azt a gyakorlatot folytatta, amit a választási kampánya során kialakított: járta az országot, rendezvényeit az internet segítségével mindenki számára követhetővé tette. Hasonlóképpen követhetők a hódmezővásárhelyi közgyűlés ülései, kivéve azt az esetet, ha jogszabály vagy a közgyűlés határozata zárt ülést ír elő. A közgyűlés ülésein felszólalnak a Fidesz, a DK képviselői, keményen bírálják a polgármestert, az nem kevésbé élesen, olykor szarkasztikusan válaszol, a néző pedig eldöntheti, kinek ad igazat.

A korábbi városvezetés állítása szerint a városnak 2018-ban 3 milliárd forint megtakarítása volt. Hivatalba lépése után Márki-Zay hamarosan kiderítette, hogy a város tartozása meghaladja a 4 milliárd forintot. Emiatt az építményadó megígért csökkentésére 2018-ban nem kerülhet sor. A város által megrendelt munkák árát – a pályázó személyétől, személyes és politikai kapcsolataitól függetlenül – szakmai ellenőrzésnek vetették alá. Tekintettel arra, hogy voltak munkák, amelyekért a vállalkozó a tényleges ár négyszeresét kérte, a város kiadásai a szakmai ellenőrzések következtében jelentősen csökkentek. Ennek alapján sor kerülhetett az építményadó csökkentésére. A városi autóbusz-közlekedést ingyenessé tették. A város lakosai közül sokan távoli munkahelyeken dolgoznak; számukra különösen jelentős, hogy a buszközlekedés megbízhatóvá és ráadásul ingyenessé vált. A december elején megtartott közgyűlés meghosszabbította az év végi nyugdíj-kiegészítés iránti kérelem benyújtásának határidejét, és a legalacsonyabb nyugdíjak esetében az összeget is felemelte.

Leváltható-e a kormány?

Erről vitázott november utolsó napjaiban két pártvezető, Márki-Zay Péter meg Vona Gábor, és egy párthoz nem tartozó politikai elemző, Puzsér Róbert. Számomra az első számú meglepetés Vona Gábor részvétele volt ebben a vitában. Hiszen jól emlékszem arra, hogy amikor először felvetődött, a Fideszt csak valamennyi ellenzéki párt összefogása révén lehet legyőzni, ketten írtuk le, egymástól függetlenül, Heller Ágnes meg én, hogy ebből az összefogásból Vona Gábort és a Jobbikot sem lehet kizárni. A liberális és baloldali sajtóban magasra csaptak a felháborodás hullámai, a kommentelők szerint lepaktáltam a nácikkal stb. stb. Most pedig Vona Gábor a Második Reformkor Párt, egy liberális szellemű reformmozgalom vezetője, s nemcsak Gyöngyöspatát felejtette el mindenki, de azt is, hogy 2018-ban Vona egyetlen párttal sem akart egyeztetni, hajthatatlansága miatt a Jobbik, akkori számításaim szerint, tíz mandátumot vesztett, a Fidesz pedig megőrizte kétharmados többségét (hvg, 2018. április 12.).

A mostani ellenzéki tanácskozást – bizonytalanul és kérdőjelek között mondanám ezt – bizonyos józanság, a tények tudomásulvétele jellemzi. A következő országgyűlési választáson, 2026-ban nem lehet legyőzni a Fideszt, de 2030-ban esetleg igen. Addigra a közvélemény, Orbán médiafölénye ellenére, talán felismeri, hogy rosszabbul él, mint az Európai Unió más országainak lakossága. Nagyon fontos, hogy Márki-Zay Péter kapcsolatot tart az Unió politikusaival, s minthogy kiválóan beszél angolul, németül és franciául, meg tudja győzni őket, hogy ne zárják el Magyarországot az uniós forrásoktól, de hozzanak létre olyan mechanizmust, amely meggátolja Orbán kormányát, hogy lenyúlja az országot megillető pénzeket. Ingerültségi verseny folyik Magyarországon, mondta Vona Gábor, ki utálja jobban a NER kormányát. Az ingerültségi verseny helyett kompetenciaversenyre van szükség, vetette közbe Márki-Zay Péter: abban kell versenyezni, hogy melyik ellenzéki párt tudja szakszerűbbé tenni a kormányzást. Ha a választási győzelem után káosz keletkezik az országban, a Fidesz nagyobb hatalommal veszi vissza a kormányzást, mint amilyennel jelenleg rendelkezik.

Azoknak az ellenzéki pártoknak, amelyek nemcsak a mandátumaik számát kívánják növelni a Fidesz uralta parlamentben, hanem valóban véget akarnak vetni Orbán önkényuralmának, egyeztetniük kell a programjukat, ahogy az ellenzéki kerekasztal tette 1989-ben.

A karácsony a remény ünnepe, írtam fentebb. A remény nevében kívánok békés karácsonyt az Élet és Irodalom olvasóinak, Magyarország minden honpolgárának.