Kik ezek a férfiak?

Kezdjük a válasszal! A hírfotón a két elnökön kívül a két delegáció tagjai vannak. Szergej Lavrov külügyminiszter, Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes, Jurij Usakov elnökhelyettes, Makszim Resetnyikov gazdaságfejlesztési miniszter, Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója, Alekszej Miller a Gazpromtól. Erre a hat emberre alighanem kioszthatnának vagy nyolcszáz évet. A magyar delegáció tagjai: Nagy Márton gazdasági miniszter, Szijjártó Péter külügyminiszter, Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója. Ahhoz képest, hogy Vlagyimir Putyin ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki, kollégái pedig ugyanabban az ügyben potenciális felelősök, az üdvözlések derűs hangulatban történtek. Szervusz, Szergej! Szervusz, Péter! Ilyen a diplomácia – mondják a magyar vezetők, ami persze nem igaz. Orbán a háború kitörése előtt néhány nappal meglátogatta szeretett barátját, végighallgatta végtelenített monológját, és csak egy dologról nem értesült: hogy a korrekt barát néhány órával később a szomszédban kegyetlen vérontásba kezd.

Abban a fogalomrendszerben, ami Orbán és barátai környezetében létezik, Putyin pontosan annyira megbízható és korrekt partnere Orbánnak, mint amennyire Orbán korrekt és megbízható partnere az uniónak. Tavaly év elején a pápa meghívta Orbánt, abból is mi lett! Tájékoztatta a pápát, hogy fix helyről tudja, május 9-én véget ér a háború. A pápa néhány nappal később nyilatkozott a Corriere della Serának: ő pontos helyről tudja – Orbán Viktortól –, hogy május 9-én vége lesz a háborúnak. Nyilván nem úgy lett. Attól tartok, a pápának gőze sincs, kivel is ült le magánbeszélgetésre, de jellemző, hogy mire szedelődzködtek, a szentatya sápadt hangon kommentálva Orbánt azt mondta: reméli, hogy amit mondott, úgy is van. Nekünk, magyaroknak ilyentől már a szemünk sem rebben.

(Orbán és Putyin októberi találkozója Pekingben – forrás: Twitter.com, BalazsOrban)