Valóban profi

Akkor tehát a képlet világos: lapzártakori állás szerint az az ország tiltakozik Ukrajna tagfelvétele ellen, amelyiknek mostani jogállami helyzete és korrupciós állapota miatt ma aligha lenne esélye a fölvételre. Ez az ország a mi hazánk, Magyarország. Egy ideje irigykedve tekinthetünk örök barátunkra, Lengyelországra, ahol az új kormányfő, Donald Tusk néhány napja első beszédében bejelentette, hogy vége az ország lejáratásának: „Annál erősebbek és szuverénebbek vagyunk, minél erősebb nemcsak Lengyelország, hanem az egész európai közösség” – fogalmazott a Szejmben. Miről beszélt ezzel egy időben a magyar kormányfő? Nagyjából az ellenkezőjéről: Orbán úgy érzi, minél gyengébb az unió, annál erősebb és szuverénebb Magyarország. Korszakos gondolat innét, a hátsó szobából, egy füst alatt újabb botot nyom az unió kerekei közé: keddi hírek szerint megvétózza Ukrajna támogatását, ha Magyarország nem kapja meg a visszatartott pénzt. Fölvázolt egy nagyjából másfél évtizedes, vagy inkább húszéves kifutású, erősen homályos elképzelést, amiben Orbán számára kétségtelenül kedvező, hogy semmi olyat nem tartalmaz, ami számonkérhető: „Azzal a javaslattal fogunk élni, hogy a jogilag bonyolult tagság helyett az Európai Unió egy stratégiai partneri viszony kialakítását célozza meg Ukrajnával” – ezt írta Zubánics Lászlónak, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökének küldött levelében. Zubánics korábban az ukrajnai magyar kisebbség jelentős részének képviseletében kérte a magyar kormányt, hogy támogassa Ukrajna felvételét. Hogy amúgy mit jelent az Orbán által említett „jogilag bonyolult tagság”, az egy levél kereteit nyilván túlfeszítené, főleg akkor, ha megfogalmazója nem is törekszik egyetlen konkrét gondolatra sem. Azt is nehéz belátni, mitől bonyolultabb a tagsági viszony, mint a stratégiai partneri viszony. Orbán pontosan tudja, hogy a háborúban álló Ukrajnának létkérdés az európai kapcsolatok erősítése, ami természetesen nem elég egy gyors ütemű tagsághoz (nem is erről van szó), de azt is tudja, hogy minden, amit Ukrajna ellen mond, az Putyint erősíti. Mennyivel tisztább és egyértelműbb, amit Tusk két napja kijelentett: „Lengyelország, az új kormány és mindannyiunk feladata, hogy hangosan és határozottan követeljük az egész nyugati közösségtől a teljes elszántságot Ukrajna támogatása mellett ebben a háborúban.”

Orbán újabban mindent távlatosan igyekszik megoldani. Ez nemcsak az Ukrajnával kapcsolatos stratégiai partneri viszonyra vonatkozik, hanem a végeláthatatlan beruházásokra, amelyekhez kormánya igen súlyos hiteleket vesz fel. Az egykori szabadságharcos, aki 2008-ban ellenzékből azt hirdette, meg kell szabadulni mindenféle hiteltől, mert ha „Magyarország nem a gazdasági növekedésből állít elő forrásokat, állandó adósrabszolgaságban marad”. Aztán 2020-ban már úgy nyilatkozott igen lelkesen, hogy „Magyarország kint volt az EU nélkül, önállóan a pénzpiacon, harminc évre vettünk fel több mint 2,5 milliárd eurónyi, azaz kb. 900 milliárd forintnyi hitelt. Ahhoz, hogy Magyarország egy politikai vitát jól álljon, ahhoz stabil pénzügyi alapok kellenek.” Orbán sikeres a hatalom megtartásában, de nem biztos, hogy sikeres a kormányzásban. Az újabban felvett hitelek jelentős részét valószínűsíthetően már nem az Orbán-kormány törleszti. Súlyos terhet hagy a következő generációra úgy, hogy ő is tudja például, a 2010 táján meghirdetett népesedéspolitikája rossz eredményeket produkál. A születésszám csökken, a házasságkötések száma szintén. Az OTP Fáy Alapítvány friss, reprezentatív kutatása szerint a fiatalok 57 százaléka külföldön képzeli el a jövőjét egy évtized múlva, így aligha lesznek aktívak a törlesztésben. Sőt, a többség leginkább az egzisztenciális problémáktól fél, és úgy gondolja: az iskola nem készít fel a munkavállalásra. A felmérésben – nyolcszáz 16–24 év közötti fiatal megkérdezésével – arra keresték a választ, hogyan vélekednek a fiatalok a jövőjükről. Százból csak hat magyar fiatal maradna biztosan itthon, több mint a fele a kivándorláson gondolkodik.

Ilyen a magyar kormány hátországa, ezek a fiatalok törlesztenék majd a hitelt. A következő generációk itthon tartása létkérdés, ez ügyben az oktatás- és egészségügy korszerűsítése az igazi nagy megoldandó feladat. A kormány biztosan törődik ezzel, de eredménye szemmel láthatóan nincsen. Ami viszont látható, az például a magyar diákok lesújtó teljesítménye a legutóbbi Pisa-felmérésben. Vagy tekintsük akár a végtelenné vált várólistákat az egészségügyben. Ezek az igazi sorskérdések, annál bizonyosan fontosabbak, mint hogy például Kirill pátriárka rajta van-e a szankcióval sújtottak listáján, vagy nincsen. Ez ügyben is vétózni terveztünk.

 Ha harcias kormányfőnk valóban férfias terepet keres magának, talán kezdje a két említett területen: oktatás, egészségügy. Azok reformjához azonban nem elég a vétó, ott több kell. Milyen pech, hogy kormányfőnk épp abban jó. Abban ő európai csúcstartó.